Felszólalás adatai

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Remélem, majd nem az én rovásomra írják, hogy nem Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony beszélhetett először - ön döntött.

Amikor az április 12-ei sikeres népszavazást értékeljük, az első szó valóban a köszöneté kell hogy legyen. Meg kell köszönnünk a magyar polgároknak azokat az erőfeszítéseket, amivel lehetővé tették, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Nyugodtan mondhatjuk: a csatlakozás lehetőségének ezermilliárdokban mérhető árát az elmúlt tizenhárom évben mindenki megfizette; megfizették azok is, akik az igen, és azok is, akik a nem oldalán álltak; megfizették azok is, akik elmentek szavazni, és azok is, akik otthon maradtak.

Tisztelt Országgyűlés! Amennyire örömteli a népszavazás sikere, annyira elszomorító néhány szocialista politikus kicsinyes, napi politikai haszonszerzésre való törekvése. Ma már bizonysággal állíthatjuk, hogy ez a kampányt is végigkísérő magatartás jelentős szerepet játszott az alacsony részvételben. Mert mit is láttak az emberek az elmúlt hónapokban? Azt látták, hogy Kovács László egy évvel ezelőtt, még ellenzéki politikusként azt vetette a polgári kormány szemére, hogy nem ért el egyedi elbírálást; majd külügyminiszterré válva - bár egyedi elbírálást neki sem sikerült elérnie - a koppenhágai eredmények miatt ünnepeltette magát.

Azt látták az emberek, hogy a bizonytalankodókat, a kérdéseket felvetőket, a sorsuk miatt aggódókat nem meggyőzni, hanem unióellenesnek kikiáltva megbélyegezni akarja a Szocialista Párt. Azt látták, hogy a részletes tájékoztatást egy rossz, lényegtelen kérdésekkel foglalkozó kampánnyal pótolja a kormány. Azt látták, hogy az őszinte párbeszéd helyett egyes szocialista politikusok, rövidlátó politikai haszonszerzés okán az igennel szavazók kisajátítására törekszenek. Hogy ez mennyire így van, azt jól mutatja Lendvai Ildikó és Kovács László tegnapi sajtótájékoztatója, ahol a következő hangzott el: mi el tudtuk hozni azt a több mint hárommillió igennel szavazót, akiket vártunk; sírjanak azok, akik nem tudták elhozni a nemmel szavazókat.

Miniszterelnök Úr! Kérem, segítsen meggyőzni Lendvai Ildikót és Kovács Lászlót - mert lehet, hogy nekem ezt nem hiszik el -: engem nem Lendvai Ildikó és Kovács László vitt el szavazni. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Sőt, a feleségemet sem és a húgomat sem, sőt, a választókerületemnek, szülőföldemnek hagyományosan a polgári oldalt támogató szavazóit sem. Mi nem az MSZP vezetőinek biztatására mondtunk igent.

Az Európai Unióhoz való csatlakozást ön az imént történelmi tettnek nevezte. Méltatlan ehhez a pillanathoz, hogy a Szocialista Párt vezetői úgy gondolják, hogy a hárommillió igen szavazat az ő érdemük. Ez a szemlélet nemcsak a Fidesz és az MDF számára elfogadhatatlan, hanem, remélem, az az SZDSZ számára is; és elfogadhatatlan mindazok számára, akik a parlamenten kívül tettek azért, hogy a népszavazás sikeres és eredményes legyen - hogy csak a történelmi egyházak felhívására utaljak többek között.

Tisztelt Országgyűlés! A mai naptól azonban, azt javaslom, foglalkozzunk az előttünk álló egy év teendőivel, foglalkozzunk azzal, hogyan tehető Magyarország minden polgára a csatlakozás nyertesévé, azok is, akik 12-én még nemmel szavaztak, és azok is, akik otthon maradtak. Egyetlen cél lebegjen a szemünk előtt: a magyaroknak nyerniük kell.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)