Felszólalás adatai

A törvénytervezet képtelen szakítani az elmúlt évtizedek rossz gyakorlatával. Folytatja azt a szemléletet, amelynek értelmében a köz tulajdonképpen az állammal egyenlő. E szemszögből nézve közhasznú az a szervezet, tevékenység, amely az állam szempontjából fontos. A törvényjavaslat értelmezésében a közhasznúság az állam bizalmának kiérdemlését jelenti, függetlenül attól, hogy az emberek támogatják-e az adott szervezetet. A törvényjavaslatból világosan kirajzolódik a kormány azon szándéka, hogy kiválogassa vagy felülről irányítsa a számára valamely okból kedves civil szervezeteket.

Miközben a civil szervezetekre fordított támogatás összege drasztikusan, eddig úgy tűnik, csökken, a törvényjavaslat eddig nem látott forráskoncentrációt alakít ki az államnak kedves civil szervezetek körül, miközben a többi szervezet működése új bürokratikus terhekkel nehezül. A nemzeti civil alapprogram nagyfokú autonómiával rendelkező szervezetét a miniszter, közvetlen és közvetett irányítása mellett, egyedi döntéseit kiszolgáló rendszer váltaná fel. Mindezek teljes mértékben kioltják a törvényjavaslat által ígért azon célkitűzést, miszerint korszerű jogi keretek biztosításával kívánja támogatni a civil szektor további erősödését, valamint elősegíti a civil szervezetek működési környezetének fejlődését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika a közhasznúság mai nyugat-európai értelmezését vallja magáénak, amelynek értelmében a köz a társadalommal, az emberekkel, az állampolgárokkal egyenlő. Közhasznú az, ami a polgárok tágabb közössége számára hasznos, fontos. A közhasznúság a civil szervezetek iránti közbizalom erősítését és elismerését szolgálja, ebben az állam közvetítői szerepet tölt be. E megközelítésben az állam célja, hogy polgárai felelősen és önállóan, a köz érdekét felismerve cselekedjenek. E megközelítés jótékony hatását már a XIX. században élt gondolkodó, Tocqueville is leírta Amerikában tett látogatása során: ilyen környezetben az állampolgárok megtanulják, hogy az élet nehézségeinek legyőzésében saját magukra kell hagyatkozzanak, nem várnak ölbe tett kézzel a közintézmények által megtett intézkedésekben bízva, azokhoz csak akkor fordulnak, ha más megoldást nem találnak. Amikor baleset történik az úton, a forgalom leáll, s a környéken lakók összegyűlnek, e gyűlés maga hoz döntést a baj orvoslására, anélkül, hogy bárki fejében megfordulna a felsőbb hatalomhoz fordulni segítségért.

Az LMP célja egy olyan törvény megalkotása, amely a fenti szemlélet terjedését, az állampolgári aktivitás és részvétel erősödését ösztönzi. Az önök törvényjavaslatában ennek nyoma sincsen.

Felsőbb hatalom, az állam és az önkormányzat jogszabályban rögzített céljaitól teszi függővé azt, mely tevékenységek érdemesek a köz bizalmára. Az önök által elképzelt társadalomban bár mindenki rosszul érzi magát, de senki nincs birtokában a szükséges bátorságnak és energiának, hogy jobbat keressen. Az állampolgárok ölbe tett kézzel várják, míg a hatalom felkéri őket arra, hogy tegyék a kötelességüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Annál is inkább elkeserítő az, hogy a kormány már az alapelvek meghatározásakor rossz utat választott, mert a civil szektor működése kapcsán az elmúlt években számos probléma merült fel, amelyek megfelelő kezelésének szükségessége valóban indokolttá teszi, hogy a jogalkotó felülvizsgálja a hatályos jogszabályokat. E jogszabályok felülvizsgálatában a civil szektor képviselői számos alkalommal jelezték részvételi szándékukat, azért a törvényjavaslatot érintő kritikánkat megelőzően engedjék meg, hogy pár szót szóljak a törvénytervezet társadalmi egyeztetési folyamatának visszásságairól.

Számunkra nem elfogadható, hogy a civil társadalmat érintő átfogó szabályozást megelőzően a minisztérium pusztán látszategyeztetéseket folytatott az érintettekkel. A látszategyeztetések 2010 júliusában vették kezdetüket, ekkor jelent meg a KIM felhívása, hogy átfogó civiljogszabály-változtatás készítéséhez vár civil szervezetektől véleményeket. Bár több mint száz szervezet fogalmazott meg javaslatokat, ezekről sem összefoglalót, sem bármilyen részletet nem hoztak nyilvánosságra. A társadalmi vitára bocsátott jogszabálytervezet szövegének véleményezésére 12 napos határidőt adtak, majd amikor sok civil szervezet tiltakozott, egy héttel meghosszabbították a véleményezés lehetőségét, ráadásul a szektorra alapvető hatással járó tervezet megjelenésekor egy semmitmondó és konkrétumok nélküli, elemezhetetlen hatástanulmány került nyilvánosságra. A témában megszólaló civil szakértők ezt a tényt többször is kifogásolták; miközben egy évvel ezelőtt konkrétum nélküli beszélgetések zajlottak, a tervezet ismeretében megvalósítható érdemi párbeszédre a minisztérium nagyon kevés időt hagyott.

A törvényjavaslattal kapcsolatos kritikáink között elsőként a közhasznúság fogalmának kiüresítése ellen szeretnék szót emelni. Amint azt korábban már említettem, rendkívül aggályosnak tartjuk a törvényjavaslat által kínált definíciót, miszerint a közhasznú jogállást jogszabályban nevesített állami vagy önkormányzati feladat megvalósítására, illetve törvényben szabályozott, nem kizárólagosan állami vagy önkormányzati hatáskörbe utalt tevékenység végzésére irányuló célkitűzés eléréséhez köti. Ezzel szemben álláspontunk szerint a közhasznúság a társadalom vagy egy részének hasznát eredményező, közös szükségleteit kiegészítő tevékenység, különösen a törvényben nevesített állami vagy önkormányzati feladat megvalósítására irányuló tevékenységek ellátása.

Az általunk javasolt módosítás a közhasznúságot mint jogintézményt XXI. századivá teszi a magyar jogrendszerben, lehetővé téve, hogy az valódi közösségi támogatás alapján valódi közösségi hasznot eredményezzen. Álláspontunk szerint a közhasznúsági rendszer célja az államtól függetlenül létező közösségi funkció ösztönzése, megerősítése kell hogy legyen. Ezzel egy Magyarországon hiányterületként jelentkező, ugyanakkor a demokratikus deficit leküzdésében kulcsfontosságú feladatot tölthetne be ez a szabályozás. Serkentené az állampolgári felelősségvállalást, ideértve az üzleti vállalkozások felelősségvállalását is, növelné a társadalmi tőkét, ösztönözné a társadalmi vállalkozások létrehozását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közhasznúvá nyilvánítás feltételeit illetően az elmúlt évtizedben kétségtelenül számos probléma merült fel. A közhasznúság jogintézményét szabályozó 1997. évi törvény alapján a gyakorlatban az a civil szervezet nem volt közhasznú, amelyik nem akart az lenni. Az előző kormány a közhasznúsághoz fűződő kedvezményrendszert szinte teljesen leépítette, így a közhasznúság nem maradt más, mint valamiféle erkölcsi elismerés, illetve az állami támogatásokhoz jutás nulladik feltétele. A társadalmi vitára bocsátott minisztériumi tervezet legtöbb kritikát kiváltott pontjai a közhasznúsági tevékenység fogalma és a jogállás megszerzésének feltételei voltak.

(18.20)

Az eredeti elképzelések szerint tisztán pénzügyi, a valós tevékenységet és annak eredményeit nem mérlegelő feltételek elbírálásával szerezhettek volna közhasznú státust a civil szervezetek. Amellett, hogy ez szembemegy a közhasznúság szellemével, az eredeti feltételek együttes teljesítésére csak a ma fokozattal rendelkező szervezetek töredéke, összesen körülbelül 6 ezer lett volna képes.

Az új javaslat szerint három feltétel közül kettőt kell teljesíteni, ugyanakkor egy kivételével továbbra is csak fiskális szempontokról van szó. Ráadásul a könnyítés olyan mértékűre sikerült, hogy a javaslatban érvényesített szabályozás alapján szinte bármely civil szervezet, amelyik ezt kéri, közhasznúvá válhat, jóllehet, ez az, amit a jogalkotó az új szabályozással el óhajtott kerülni. Véleményünk szerint adódik a kérdés, hogy mi okból hozunk létre egy jogintézményt akkor, ha az nem jelent eltérő minőséget, az alapján nem járnak egyéb jogok, vagyis gyakorlati haszna tulajdonképpen nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti civil alapprogram kapcsán egyetlen civil szervezet vagy szakértő sem állította, hogy alapjaiban meg kellene változtatni az egész rendszert, így az átalakítás szakmai érvekkel aligha alátámasztható. Ennek ellenére a nemzeti együttműködési alap teljesen új struktúrát hoz létre, amivel szemben számos aggály merül fel.

Kritikánkat mindjárt az elején kezdve úgy véljük, hogy az új szervezet elnevezéséből nem véletlenül hiányzik a "civil" szó. Jól jelképezi a névváltozás azt, ahogy a szervezetben a civilek szerepe rendkívüli mértékben visszaszorul. Az NCA tanácsában a civilek jelenléte 91 százalékot, az NCA kollégiumaiban 88 százalékot tett ki. A nemzeti együttműködési alapban ez az arány mindkét testület esetében 33 százalékra csökken. A NEA harmadolja a döntéshozó testületek 9-9 tagját, a jövőben a miniszteri rendelet alapján meghatározott rendszerben a civil szervezetek csak három tagot választhatnak maguk közül, és ezzel kisebbségben maradnak a kormányzattal szemben. E lépést mélyen ellenezzük, a választott civilek többségi befolyásának érvényesítése érdekében javasoljuk, hogy a tanács, valamint a kollégiumok 6 tagját a civilek választhassák.

Elfogadhatatlan számunkra, hogy miközben a tagok egyharmadát a kormányzat delegálja, a tagok további egyharmada kormányzati döntés után olyan civil szervezetek által javasolt személyekből áll össze, amelyekkel a minisztérium a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény rendelkezései szerint partnerségi megállapodást kötött. Különösen aggasztó, hogy jelenleg nincs nyilvánosan elérhető információ minden minisztérium esetében arról, hogy kik is ezek a civilek. Ez a harmad tehát a kormányzat által jóváhagyott civil jelölteket jelenti, és jól példázza azt, hogy mit jelent a nemzeti együttműködés rendszere.

E részvételt korlátozó lépést számos, a testület működését érintő eljárási változtatás is tetézi. A civilek valós részvétele érdekében javasoljuk, hogy a tanács és kollégiumok elnökeit miniszteri kinevezés helyett a tagok maguk választhassák, a testületek ügyrendjét, munkarendjét miniszteri jóváhagyás helyett maguk fogadhassák el, valamint a kollégiumokat miniszteri rendelet helyett a tanács alakíthassa meg.

Összegezve tehát elmondható, hogy az NCA-val szemben, ahol a kormányzat részvétele mellett civil többséggel autonóm rendszer működött, amely a jogszabályok keretei között önállóan rendelkezhetett a saját működéséről, és nagyfokú autonómiával bírt, a NEA visszatér a régimódi támogatási rendszerhez, ahol döntően állami kontroll mellett a civil delegáltak csak kisebbségben lévő résztvevők.

Tisztelt Képviselőtársaim! A részvételi költségvetés nemzeti szintű megvalósíthatósága joggal vet fel számos kérdést, de mint az NCA-rendszer bebizonyította, ennek megvalósítása nem lehetetlen feladat. A részvételi költségvetés iránt elkötelezett politikai erőként mély csalódottsággal szembesültünk azzal, hogy az önök által készített törvényjavaslat hatalmas visszalépést jelent. Nem értünk egyet azzal, hogy a NEA teljes költségvetésének 10 százaléka nyílt pályázat nélkül, miniszteri keret formájában, egyedi döntések szerint kerül szétosztásra. Javaslatot teszünk a miniszteri egyedi támogatási keret eltörlésére, mivel az a civil szervezetek között indokolatlan, kizárólag politikai szempontú megkülönböztetést tesz lehetővé a nyílt eljárás szabályaival ellentétesen.

A centralizált demokráciát testesíti meg a törvénytervezet azon rendelkezése, amelynek értelmében a civil szervezetek számára juttatott minden működési támogatás a NEA rendszerén keresztül kerül kiosztásra. Ám a törvényjavaslat még ennél is messzebbre megy, amikor megszabja, hogy az államháztartás alrendszerein keresztül adott civiltámogatások, így például az önkormányzatok civiltámogatásai is a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium jóváhagyásához lesznek kötve.

Ez az előzetes jóváhagyás a centralizált demokrácia részvételt korlátozó, az állampolgárokat felülről irányítani akaró megközelítésének eszköze. Ezt a törvénytervezetből mindenképpen törölni kell, előzetes jóváhagyásra szűk korlátok között legfeljebb párhuzamosságok elkerülése végett kerülhet sor.

A téma kapcsán végül hadd hívjam fel a figyelmüket egy rendkívül súlyos problémára. Amikor a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összeg szerepel egy állami alap forrásaként, felváltva az eddig törvényben meghatározott garanciát, valójában a kassza kiürítéséről van szó. A hazai civil szervezetek 2006 óta a nemzeti civil alapprogramon keresztül eddig átlag évi 7 milliárd forinthoz jutottak. 30 ezer szervezet számára ez jelentette azt az egyetlen forrást, amely kifejezetten a szervezet máshonnan nem finanszírozható költségeit támogatta: villanyszámlát, terembérletet, a könyvelő költségeit és a többi. Nem kényeztette el a szervezeteket az évi pár százezer forint, de segített a fennmaradásban. Emellett az NCA támogatta a civilek önszerveződését, a szervezetek fejlesztését és nemzetközi kapcsolatait.

Elfogadhatatlannak tartjuk továbbá azt, hogy a jogalkotó megosztaná az egyszázalékos felajánlásokat az alap és a szervezetek között. Az állampolgárok a törvény hatálybalépését követően vagy a NEA számára, vagy civil szervezet számára rendelkezhetnek személyi jövedelemadójuk egy százalékáról. Így az szja egy százalékához kötött fix NCA-forrás helyett a NEA-nak marad a költségvetési alku alatt megteremthető összeg és az szja egyszázalékos felajánlásokból számára rendelkezett rész. A civil szervezetek forrásainak ilyen mértékű szűkítése példátlan, ezért javasoljuk, hogy az alap bevételi forrásai tekintetében nyúljon vissza a jogalkotó a nyári társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezet szövegéhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént jelzett súlyos problémákon túlmenően számos ponton módosítani szeretnénk, illetve szükségesnek tartjuk azt a törvényjavaslaton. Ezen pontok mindegyikére nem áll módomban felszólalásomban kitérni, csupán jelzem, hogy ezek orvoslására több módosító javaslatot nyújtunk be. Ezek közül kiemelten fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a több tízezres számban működő kis civil szervezetek az évi 500 ezer forint bevétel alatti sávban nem tudnak majd eleget tenni a professzionális könyvelést és mérlegkészítést igénylő feladatnak, ezért ezeket a szervezeteket javasoljuk kivenni a kötelezettség hatálya alól. Az éves beszámoló szükségtelen bonyolítását jelenti a civil szervezetek számviteli beszámolásának kötelező új elemként az éves számviteli beszámoló kiegészítő mellékletének támogatási programonként történő strukturálása.

Végezetül hadd hívjam fel figyelmüket arra, hogy feltétlenül szükséges a törvényjavaslat átmeneti rendelkezéseiben található hiányosságok kiküszöbölése, mivel az nem rendezi azon helyzeteket, amikor a korábban hatályos törvény alapján indult nyilvántartásba-vételi eljárás alatt az új törvény hatályba lép. A 75. § szerint néhány múlva már nem kaphat támogatást az a civil szervezet, amelyik az újfajta beszámolási kötelezettségét nem teljesíti. Erre viszont legkorábban csak jövő tavasszal kerülhet sor, amikor a mérlegét és eredménykimutatását a törvény szerint már el kell készítenie. Ezt az átmeneti időszakot helytelen így kialakítani, ezért javasoljuk a határidő 2013. január 1-jére történő módosítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A civiltörvény módosítása valóban szükséges. A helyes irányba való elmozdulás több ponton, úgy véljük, sikerült, azonban jó néhány területen igencsak kétséges a kormány jelenlegi javaslata. Kérem, ha valóban egy jó új civiltörvényt szeretnénk alkotni, szeretnének megalkotni, akkor támogassák az LMP módosító javaslatait.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)