Készült: 2024.03.28.16:53:20 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 279 2005.11.21. 3:58  270-358

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Igen, az ajánlás 7. pontjához szeretnék hozzászólni, ami a szakiskolában szervezhető felzárkóztató oktatás témakörével foglalkozik. A törvényjavaslat tervezett módosítása a kötelező felvételt biztosító iskolában a felzárkóztató oktatás megszervezésével foglalkozik, és itt a módosításban jelzett a) bekezdés szerint a tanulásba az elméleti és gyakorlati tudáselemek beemelésével; úgy gondoljuk, hogy mindez előrelépésnek tekinthető, és megfelel mindannak az elképzelésnek, amit eddig mi ellenzékből is hangoztattunk a felzárkóztató oktatásról.

Ugyanakkor számos, úgy gondolom, joggal bírálható elem is bekerült ebbe a paragrafusba. Azt gondoljuk, hogy a tanuló nem a szakképzésbe nem tud bekapcsolódni általános iskolai végzettség nélkül, hanem a középfokú oktatásba. Ezért kapja lehetőségként a felzárkóztató oktatást. Ha egyszer a tanulónak nincs más lehetősége, mint az általános iskola folytatása a befejezés reménye nélkül, vagy a felzárkóztató oktatásba való belépés, akkor teljesen felesleges ezt szakértői véleményhez kötni.

Szükségtelen mérlegelni mindenféle szakértőnek, hogy a hátrányos helyzetű tanulónak van-e keresnivalója a felzárkóztató oktatásban, hisz ez értük van. Értük van a felzárkóztató oktatás. A pályaválasztási tanácsadónak sem sok keresnivalója van itt, a felzárkóztató oktatás ideje alatt az elméleti és gyakorlati kompetenciák, az érdeklődés és irányultság feltárása is megvalósul.

Elhibázottnak tartjuk a felzárkóztató oktatásba való átlépés lehetőségét megnyitni annak, akinek reális lehetősége van az általános iskola befejezésére. A mi módosító javaslatunkban úgy gondoljuk, hogy aki 14 éves és már a 6. évfolyamot elvégezte, tehát hetedikes, vagy 15 éves, a hetediket már elvégezte, tehát nyolcadikos, ott még van remény arra, hogy normál körülmények között az általános iskolát befejezze, nem feltétlenül kell őt kitakarítani az általános iskolából, és áttenni ebbe a szakképzésben szervezett oktatásba.

Elhibázott tehát automatikusan felajánlani a felzárkóztató oktatást annak, aki mehetne a normál szakiskolai képzésbe is. Menjen akkor oda! Ha ez mégsem történt meg, akkor kerülhet a felzárkóztató oktatásba. Ha ez nem így történik, a felzárkóztató oktatásból kialakulhat a szakiskolánál egy alacsonyabb iskolatípus, ami inkább az iparitanonc-képzésre lesz képes csak.

Képviselőtársaimmal együtt beadott módosító javaslatunk 14 éves kortól teszi lehetővé a felzárkóztató oktatásba való belépést, feltéve, hogy a tanulónak 16 éves koráig láthatóan már nincs lehetősége az általános iskola befejezésére. Ezzel sikerülne mindazokat felkarolni, akiknek 14 éves korukban már jobb helyük van a felzárkóztató oktatásban.

Tanköteles korúak számára a módosító javaslat kötelezővé teszi a felzárkóztató oktatás megszervezését, amennyiben azok részt kívánnak venni a felzárkóztató oktatásban. A módosításunk tekintettel van arra is, hogy a felzárkóztató oktatás mindinkább a tankötelezettség időszakán belülre kerüljön, ezért ebben az időszakban a jegyzőnek kell eljárnia annak érdekében, hogy a tanköteles gyermekek bekapcsolódjanak az oktatásba. Úgy gondoljuk, hogy a módosító javaslatunk elfogadása igen jelentős lépést jelentene a felzárkóztató oktatás szabályozása szempontjából.

Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 327 2005.11.21. 5:04  270-358

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita közben - miközben az ajánlás 15. pontjáról vitatkozunk már jó ideje - többször megbántam, hogy normál hozzászólásra jelentkeztem, de végül is nem változtattam meg, és érdekes tapasztalatokat szereztem.

Szabó Zoltán képviselő úr gumifalú iskolákról beszél, én meg azt mondom, hogy gumicsont. Különleges érzéke van az oktatási tárcának ebben a ciklusban ahhoz, hogy akkor, amikor egy-egy törvényen vagy egy-egy költségvetésen belül vannak más igazán fontos területek, mindig bedobjon valami gumicsontot, ami persze pedagógiailag fontos, egy iskola életében fontos, az oktatás-nevelésben fontos, mégis elhalványul az igazi probléma mellett, viszont mindenki tud róla órákon keresztül beszélni - legyen az parlamenti képviselő - a plenáris ülésen, a bizottságban, fórumokon, legyen az nevelőtestület, fenntartó vagy szülő, mindenki hozzá tud szólni.

Hogy egy-két példát mondjak önöknek: akkor, amikor a magyar közoktatás szerkezetének szinte teljes átszabásáról volt szó - hogy kerettanterv helyett NAT és az iskolaszerkezet néminemű átalakítása -, akkor is voltak gumicsontok, amire mindenki tudott valamit reagálni, és elterelte erről a figyelmet, hogy osztályozzunk vagy ne osztályozzunk, buktassunk vagy ne buktassunk, legyen-e házi feladat vagy sem. Most is, ebben a törvényben is majd a következő szakaszban lesz az a paragrafus, ami a legfontosabb, ami a finanszírozás normatívájával, a finanszírozás garanciájával foglalkozik, de lám, a törvénymódosításban igazi liberális vívmányként megjelenik a sorsolás intézménye mint a beiskolázás egyik szabálya, amiről aztán órákat tudunk beszélni.

Sok igazság van abban, amit önök elmondanak, de ez a törvényjavaslat egy furcsa, egy merőben szokatlan, egy teljesen bürokratikus lépést csempész be a beiskolázási döntésbe. Kíváncsi vagyok, hogy a holnapi bizottsági ülésen milyen kormánypárti módosító javaslatokkal fogunk találkozni, amelyek majd az államtitkár úr által is jelzett kivételekkel fognak foglalkozni. Sorsolunk, de vannak kivételek - már itt is elhangzott több -, például ha pedagógus szülő gyermeke, ha a nagy testvér már oda jár, ha valamilyen közlekedési nehézség van, ha mozgássérült a tanuló, mert ez az iskola már akadálymentesítve van, és szerintem már önöknek is eszükbe jutott még vagy nyolc-tíz különböző kivétel. Ezt így nem lehet csinálni! Inkább hagyjuk el a sorsolást!

Arról beszélnek, ha ez nincs, akkor szegregáció fog kialakulni, vagy fel fog erősödni. Ez egyszerűen nem igaz, mert a törvény többi része jó. Amikor meghatározzuk egy nagyobb településen a felvételi körzeteket és azt, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek aránya 25 százaléknál nagyobb mértékben nem térhet el egymástól, ez már a szegregáció ellen hat. Ez egy jó szabályozás. A sorsolás viszont egy egész egyszerűen végrehajthatatlan, bürokratikus dolog. Hogy fog ez történni? Közjegyző lesz ott? Ki fogja képviselni a sorsolásra elmenni nem tudó szülőket? Az eddigi megoldás szerintem jó volt. A nevelőtestület, az igazgató tudja a különböző indokokat mérlegelni, és el tudja dönteni azokban a speciális esetekben, amikről önök beszéltek, hogy azokat a gyerekeket felvegyék-e abba az iskolába vagy ne. Szerintem kellő ez a szabályozás. Arra hivatott a nevelőtestület és az intézmény vezetése, hogy ezeket eldöntse.

Ehhez a témakörhöz tartozik még az ajánlás 16. pontja, amely szintén egy beiskolázási furcsaságról szól, mégpedig a többcélú intézményben lévő tanulókról. Ez egy tizenkét évfolyamos iskola, és azt mondja ez a javaslat, hogy aki oda általános iskolába jár, annak felvételit nem szerveznek, maradhat bent az iskolában. Az előbb önök esélyegyenlőségről beszéltek, most meg esélyegyenlőtlenséget szül, és a jogegyenlőség elvét sérti az, hogy aki később akar bejutni ebbe az iskolába a középiskolai szintre, az hogy fogja ezt megtenni, ha előnyt élveznek azok, akik már bent vannak. Mi azt mondjuk, hogy mindenkinek azonos követelmények és feltételek szerint kell megszervezni a felvételit a többcélú intézményekben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 343 2005.11.21. 5:06  270-358

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző felszólalásomban jeleztem azt, hogy a törvénymódosításnak, úgy gondoljuk, itt van a lényege. Mégpedig annál a paragrafusnál, ahol önök módosítanák a közoktatási törvény 118. §-át, magyarán: kivennék a finanszírozás eddigi garanciáját, a normatívák eddigi garanciáját.

A bizottsági ülésen az is kiderült számunkra, ahol ezzel a salátatörvénnyel foglalkoztunk, ahol jelen voltak a különböző érdek-képviseleti szervezetek, akik elmondták azt, hogy gyakorlatilag érdekegyeztetés nélkül került ide a Ház elé a törvénynek ez a része, hiszen ők ezzel a paragrafussal, amikor érdekegyeztetésre lettek híva, nem találkoztak. Tehát tulajdonképpen a szakmai szervezetek elől szinte eltitkolva igyekezett a kormányzat idehozni a Ház elé ezt a törvénymódosítást. Mi is ennek a módosításnak a célja? Az a célja, hogy legalizálja a benyújtott 2006. évi költségvetési törvényt.

Ha emlékeznek rá, az Állami Számvevőszéknek több megjegyzése volt a költségvetést illetően, mégpedig az oktatási célú költségvetési számokat illetően is. Ők ugyan nem azt mondták, hogy a benyújtott költségvetés törvénysértő, hanem nagyon finoman úgy fogalmaztak, hogy a benyújtott költségvetéshez módosítani kell a közoktatási törvényt, a szociális, az egészségügyi törvényt, tehát több szaktörvényt. És láss csodát, egy-két hét múlva a kormányzat be is nyújtotta ezt a törvényt, ami előttünk fekszik, amelyben, még egyszer mondom, a normatívák csökkentésének lehetőségét innentől kezdve megadja a törvénymódosítás. Azért van erre szükség, mert önök 14 normatívát töröltek a költségvetésből, a többit pedig vagy csökkentették, vagy az értékük nem növekszik.

Mintegy 28,1 milliárdot igyekeztek elvonni a költségvetésből. Tudjuk azt, hogy már módosító javaslatokkal például a művészeti iskoláknál valamennyit visszapótolnak, ez helyes és üdvözlendő, de még számos olyan terület van, gondolok a kistelepülésekre, a kollégiumokra vagy az iskolai diáksportkörök támogatására és sok-sok más normatívára, ami még fontos lenne.

Már azt is tudom, hogy kormányoldalról el fogják mondani azt, hogy a garanciális elem, ami eddig a törvényben volt, soha nem teljesült. Ez nem igaz. Tudniillik volt egy olyan garanciális elem, hogy a normatíváknak a két évvel azelőtti teljes ráfordítás legalább 80 százalékának kell lenni. Később a polgári kormány ezt módosította 90 százalékra, az igaz, hogy akkor, abban a költségvetési évben ezt fel kellett függeszteni, de a normatívák mégis évről évre az elmúlt 15 évben mindig növekedtek. Tehát arra nem volt példa, hogy a normatívák csökkenjenek ilyen mértékben, ilyen mértékű forráskivonás legyen az oktatásból. És ha még bizonyítékot kérnek erre, az Állami Számvevőszék soha eddig egyetlenegy előző költségvetésnél ezt nem jelezte.

Tavaly indult meg ez a tendencia, amikor önök behozták szintén a költségvetési törvény módosításánál azt, hogy a normatíva nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Most pedig már ott tartunk, hogy kevesebb is lehet, mint az előző évi. Nem definiálja ez a módosítás azt sem, hogy mit tekintenek önök költségnek. Úgyhogy a javaslatunk az, a módosításunk lényege az, hogy visszatérjen az a régi, kiszámítható és a szakma által is támogatott szabályozás.

És egy rövid megjegyzés még szintén az 5. §-ban az ajánlás 38. pontjához: a hatályba léptetésnél önök el kívánják törölni a 3000 és 3500 fő közötti települések kiegészítő normatíváját, el kívánják törölni a költségvetésben, tehát ehhez módosítják a közoktatási törvényt is, és ezeket a településeket kiveszik a közoktatási törvényből. Ez a kistelepülések további ellehetetlenülését szolgálja. Miközben az önök miniszterelnöke a parlamentben hétről hétre, hétfőről hétfőre igazságosságról, bátorságról beszél, meg a kistelepülési óvodák és iskolák létjogosultságáról, közben elveszik a pénzüket. Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 365 2005.11.21. 2:40  358-386

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi véleményt az alábbiakban fogalmaztuk meg: a 2005. évi költségvetési törvény a közoktatásról szóló törvény nagyszabású módosítását tartalmazta. A módosítás tetemes részének semmilyen költségvetési összefüggése nem volt, de ezt már elmondtuk akkor, egy évvel ezelőtt is.

Dávid Ibolya ezeket a törvénymódosításokat az Alkotmánybíróságnál megtámadta. Az Alkotmánybíróság feltehetően rövid időn belül dönteni fog a kérdésben.

Az oktatási tárca tudomást szerezvén erről, Tatai-Tóth András képviselőtársunkkal beadatta döntően a hatályos törvény szövegét. A törvényjavaslat egyúttal megsemmisíti azokat a paragrafusokat a költségvetési törvényben, amelyeknek a klónjai Tatai-Tóth András törvényjavaslatában megjelennek.

Az első helyen kijelölt oktatási bizottság ülésén képviselő úr mint előterjesztő nem jelent meg, így arról nem tudtuk megkérdezni, hogy hol történtek apróbb változtatások. A törvényjavaslat néhány paragrafusa valóban módosítás, amit hozzácsaptak, “ha már hozzányúlunk, módosítsuk ezt isö alapon.

Az oktatási bizottság ülésén a bizottság elnöke próbált nekünk válaszolni, annyit mondott, hogy rövidesen bizonyára várható az Alkotmánybíróság döntése, ezért, ha netán az elmarasztaló lesz, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a szabályozás változatlansága, addigra jobb meghozni ezt a törvényt.

Feltehetően ismét az történik, ami az oktatási tárgyú törvényekkel rendszeresen, hogy az Alkotmánybíróság elmarasztaló döntését azzal kívánja a tárca okafogyottá tenni, hogy még előtte benyújtja a törvény korrekcióját. Ez ezúttal a hatályos törvény paragrafusainak változatlan beterjesztését jelenti. Az elmúlt tizenöt évben erre még nem volt példa. Káosz és anarchia van az oktatásügyben, kiszámíthatóság, biztonság és nyugalom helyett.

A parlament munkájában, úgy gondoljuk, bizonyosan rossz precedenst teremtene, ha a hatályos törvényt módosításként be lehetne terjeszteni. Tartalmi vitát igazában nem tudunk folytatni, mert ezt egy éve már megtettük a költségvetési törvény vitája során. Miután a jogszerűsége is megkérdőjelezhető a törvényjavaslat benyújtásának, hiszen a hatályos törvényszöveg jelenik meg módosításként, így vitára nem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 377 2005.11.21. 2:00  358-386

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Tatai-Tóth András Képviselő Úr! Én nem kérdőjeleztem meg, nem tettem föl ilyen kérdést, hogy ön miért nem volt jelen az oktatási bizottság ülésén. Mi sejtettük, mivel akkor is egy oktatási célú törvény tárgyalása folyt itt a parlamentben, hogy ön itt van. Egész egyszerűen tényként közöltem azt, hogy az előterjesztő nem volt jelen, és a kérdéseinkre nem kaptunk választ. A bizottság kormánypárti tagjai között, beleértve akár az elnököt is, nem volt olyan, aki pontos választ tudott volna adni erre, hogy mi is ennek a törvénymódosításnak a célja, tartalmában eltér-e a hatályos törvényszövegtől, és tippelések voltak arra nézve, hogy valószínűleg azért van ez, mert egyébként az Alkotmánybíróságon valaki megtámadta. Akkor még azt sem tudtuk, hogy ki volt az.

Mindamellett köszönöm szépen Szabó képviselő úrnak azt az idézőjeles beismerést, amit ön tett, hogy valóban a kormányoldal akkor a költségvetési törvénynél tavaly hibázott; egyébként sok-sok paragrafusban egyetértés volt közöttünk akkor, amikor többről megállapítottuk azt, hogy de ennek semmi köze a költségvetéshez. Több ilyen paragrafus ki is került akkor, de sajnos még több benne maradt, hiszen több tíz oldalra volt tehető a közoktatási törvény akkori módosítása, aminek - még egyszer mondom - semmilyen köze nem volt a költségvetéshez. Azt kértük önöktől akkor is, hogy ha majd lemegy a költségvetési vita, tavasszal hozzanak be inkább egy közoktatási törvénymódosítást egy-két hónap múlva, amikor van idő ezzel foglalkozni és ezen dolgozni. Ezt akkor önök nem tették meg, most pedig élnek ezzel a merőben szokatlan, és nem tudom, hogy jogszerű jelenséggel, amit most megtettek ennek a benyújtásával.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 107 2005.11.28. 2:52  106-112

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az igazságosság jegyében önök újra és újra esélyegyenlőséget ígérnek a hátrányos helyzetűeknek, együttérzést mutatnak nehéz sorsuk iránt, különösen a gyermekek iránt, mert ők a legvédtelenebbek. Amint azonban a szavak mögé nézünk, kiderül, hogy baj van az önök igazságérzetével, és a tettek is elmaradnak. Csökkentik a közoktatási kollégiumok támogatását, pedig a kollégisták zöme hátrányos helyzetű gyermek; csökkentik a sajátos nevelési igényűeket megillető támogatásokat; bezárásra ítélik a kistelepülésen élő gyerekek óvodáit és iskoláit. Pedig ha Gyurcsány Ferenc néha túlnézne úszómedencés, minden kényelemmel ellátott luxusvillája kerítésén, láthatná, hogy a nehéz sorsú gyerekek és köztük a roma gyerekek zöme falun él. Amit pedig adnának, nos, azt sem adják akkor, amikor kellene, így az érintetteknek úgy tűnik, ha önök tehetnék, nem is adnák.

Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium és a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány a 2005. év második felére is meghirdette azt az ösztöndíjpályázatot, amely hosszú évek óta az általános iskolás, középfokú és felsőfokú tanulmányokat folytató roma diákok számára nyújt támogatást. A pályázók száma 23-24 ezer. Sok szegény roma család ösztöndíj nélkül nem is gondolhatna gyermekei tanulmányainak folytatására, ezért ez nélkülözhetetlen segítséget jelent. Azaz jelentene, ha ezt a pénzt időben kifizetnék. Ezzel szemben a 2005. szeptembertől járó, fél évre szóló ösztöndíj-támogatást jövő márciusban fogják a diákoknak kifizetni. A roma diákok, családok tehát hónapokig hiteleznek majd a kormánynak, csak azért, hogy a költségvetési hiányt kozmetikázni tudják.

Tisztelt Miniszter Asszony! Ön elfogadhatónak tartja-e, hogy szegény sorsú diákok hitelezzenek a kormánynak?

Elfogadhatónak tartja, hogy ne akkor kapják meg a támogatást, amikor ki kell fizetniük az utazást, szállást, étkezést, meg kell vásárolniuk a tankönyveket, jegyzeteket?

Mit tanácsol ön a szegény roma családoknak, a konyhapénzből spórolják ki a tanulmányok költségeit, vagy a közüzemi díjakat ne fizessék addig, amíg a kormány visszatartja a járandóságukat?

Tud-e rútabbat annál, miniszter asszony, mint amikor azoktól vesznek el, akik a legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak? Ez jelenti önöknek a bátorságot?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 111 2005.11.28. 0:59  106-112

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház!

Tisztelt Miniszter Asszony! Ön a miniszterelnök helyett válaszolt.

Én pedig József Attila: Vigasz című verséhez fordulok segítségül: “Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, / ki fűtve lakik öt szobát, / falain havas tájak vannak, / meztelen nők meg almafák? / Hihetsz-e? Szagos kis dorong / édes szivarja s míg mi morgunk, / ő langyos vízben ül s borong, / hogy óh, mi mennyire nyomorgunk! / Ha pincéjébe szenet hordunk, / egy pakli ťbalkántŤ is kibont! / Szivére veszi terhünk, gondunk. / Vállára venni nem bolond…ö

Tisztelt Miniszter Asszony! Miután Gyurcsány Ferenc kormánya nem veszi vállára a gondokat, így a választ elfogadni nem tudom. (Taps és derültség az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 162 2005.12.19. 3:15  161-167

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kérdezem, elnök úr, házszabályszerű-e az, hogy nincs jelen a miniszter úr. (Az elnök bólint.) Házszabályszerű. Köszönöm szépen.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy évvel a ’98-as választások előtt kötött szerződést a Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztérium az Állami Nyomdával diákigazolványok gyártására. A szerződés számos ponton volt akkor hátrányos az állam számára, többek között azért, mert lényegében felbonthatatlan volt, és egyébként túlnyúlt a következő kormányzati cikluson.

A történelem, de legalábbis Magyar Bálint ismétli önmagát. Ismét közeledik a választás időpontja, a miniszter ismét ötéves szerződés megkötésére készül.

(16.30)

Nem 2002 végén gondolt erre, amikor a korábbi előnytelen szerződés lejárt, nem; az új szerződés ideje most érkezett el. A történet ugyanaz, s lényegében a szereplők is, hiszen a háttérben ismét feltűnik az Állami Nyomda, illetve annak tulajdonosa, Erdős Ákos, Gyurcsány Ferenc korábbi üzleti partnere.

Akárcsak a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjakor, most is nagy a verseny. Egyetlen - ismétlem: egyetlen - pályázó küzd önmagával, miután a pályázók egyikét maga a kiíró, egy másikat pedig, akinek pályázatát a miniszter emberei elfogadták, a Közbeszerzési Döntőbizottság zárt ki a pályázatból. Maradt a nevető harmadik, akinek a miniszter által eddig cáfolt hírek szerint az Erdős Ákos érdekeltségi körébe tartozó Állami Nyomda lesz az alvállalkozója.

Az ilyen komoly versenynek persze valaki mindig megfizeti az árát, most a diákok vannak soron, azok a diákok, akik már eddig is ezer forinttal fizettek többet az igazolványukért, mint amennyit az egyébként ér. Információink szerint a benyújtott ajánlat szerint a felsőoktatási kártya több mint háromszorosára, 1600 forintról 5000 forintra nőne, míg a közoktatási diákigazolvány ára több mint kétszeresére, 550 forintról 1300 forintra emelkedne.

Ezt a hírt a miniszter nem cáfolta. Nyilatkozataiban ugyanakkor megerősítette, hogy az új igazolvány jelentősen többe kerül majd, hiszen - ahogyan fogalmazott - egy Audi is sokkal többe kerül, mint egy Trabant. Hozzátette azt is, hogy majd még tárgyalnak. Ebben azonban nem nagyon bízhatnak, hiszen a felsőoktatási kártyák kiegészítő támogatására a biztonság kedvéért elvontak 350 millió forintot az egyetemek tervezett költségvetéséből.

Államtitkár Úr! Igaz-e, hogy a még versenyző cég ajánlatában körülbelül 5000, illetve 1300 forintos igazolványár szerepel? Egyetért-e ön azzal, hogy a diákigazolványok gyártására kiírt pályázatot eredménytelennek kellene nyilvánítani, és újat kellene hirdetni? Igaz-e, hogy egyetlen versenyző cég alvállalkozója, az Erdős Ákos érdekeltségébe tartozó Állami Nyomda szerepel még a versenyben?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 166 2005.12.19. 1:17  161-167

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal kezdeném, amivel ön befejezte ennek a kártyának a használhatóságáról. Jelenleg is van a felsőoktatási diákigazolványban egy csip, amit azonban nem lehet használni, hiszen az élet több területén, például a MÁV-nál vagy a múzeumokban ennek a leolvasásával nem foglalkozik senki, egész egyszerűen ezt az igazolványt csak felmutatják.

A verseny korrektségével kapcsolatban pedig azt tudom elmondani, hogy az egyik pályázót úgy zárták ki a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, hogy azt önök a minisztériumban átengedték a versenyen, önök először alkalmasnak találták.

Az a véleményünk, hogy az új diákigazolvány nem lehet drágább - még egyszer hangsúlyozom, államtitkár úr, nem lehet drágább - a mostaninál. A technika fejlődése egyébként lehetővé teszi azt, hogy ez olcsóbb legyen. Számunkra elfogadhatatlan, hogy a gyerekekkel fizettessék meg a miniszter által emlegetett Audik árát. Elfogadhatatlan az, hogy gyanús körülmények között legyen drágább a diákigazolvány. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.) Azt gondoljuk: a kormányban vannak milliárdosok, és úgy tűnik, vannak milliárdoscsinálók.

A választ nem fogadom el. Köszönöm az elnök úr türelmét. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 80 2006.01.30. 3:21  79-85

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kormány 2002-es programja igen biztató volt a kistelepülések számára. Pénz ígért, fejlesztést, óvodai férőhelybővítést, angol vécét, tornatermet, ehhez képest meglepő volt, hogy Magyar Bálint minisztersége kezdetétől fogva hadat üzent a falvak kisiskoláinak. A PISA-mérésből azt a következtetést vonta le, hogy falun szükségszerűen alacsonyabb szintű pedagógiai munka folyik, ezért igyekezett oly módon alakítani a közoktatási normatívákat, hogy a kistelepülési óvodák, iskolák mindig pórul járjanak.

Az eredménye az lett, hogy óvodák, iskolák százait zárták be, kisgyerekek ezrei kezdtek el hajnalonta más településre utazgatni, talán emlékszik rá, államtitkár úr, a miniszter úr iskolabuszt ígért, a kormány azonban nem adott hozzá. Így az anyuka elvitte kisgyerekét egy másik település iskolájába, majd utazott tovább, ahogy tudott, a harmadik településen lévő munkahelyére.

(17.00)

Jó darabig úgy tűnt, hogy Magyar Bálint a maga szakállára tesz mást, mint ami a kormányprogramban áll. Hisz Gyurcsány miniszterelnök úr is majdnem azt mondta, hogy meg kell tartani a falusi iskolákat, de aztán mást gondolt, és jobbnak látta kijelenteni, hogy a mélyszegénységben élők 700 ezres tömege esetén a legjobb - hogy is mondta? - megszakítani a generációs láncot, definiálni az egyre inkább világos szegénytelepeket, bezáródó falvakat; bentlakásos intézményt csinálni már óvodától; és megpróbálni így kisgyerekkortól újra visszavezetni a rendszeres felelősségvállalás, tanulás és munka világába - eddig az idézet.

Mit is jelent ez? Nem egyebet, mint azt, hogy a miniszterelnök úrban az a kép alakult ki, hogy a falusi óvodák, iskolák, a szegénysorban élő szülők alkalmatlanok gyermekük nevelésére, és a gyermekeknek nincs szükségük a szülői szeretetre és oltalomra. Sőt, a gyereknek jobb szülője lenne az állam.

Tisztelt Államtitkár Úr! Magyar Bálint bizonyára megnyugodott, hogy végre a kormányfő is támogatja az ő tervét abban, hogy a kistelepülési óvodákat, iskolákat eltörölje a föld színéről. Államtitkár úr, jól értem-e: abban egyetértés van a kormányban, hogy a kistelepülési szegény szülők, illetve az ottani óvodák, iskolák alkalmatlanok a gyerekek nevelésére? Ön szerint elősegíti-e a tankötelezettség teljesítését, az oktatás színvonalának emelését, ha a faluban megszűnik az óvoda, iskola? Milyen módon kívánják a szegény szülők ártó befolyását csökkenteni gyermekük nevelésében, ahogy ezt önök mondják?

Sok óvoda és iskola megszűnt már az utóbbi időben, de van, ahol még életben vannak a falvak lakóinak eltökéltségéből - ellenállnak az önök óvoda- és iskolamegszüntető igyekezetének. Ha önök maradnak kormányon, államtitkár úr, mikor tervezik megszüntetni, mennyi időn belül tervezik megszüntetni a még meglévő kistelepülési iskolákat és óvodákat?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 84 2006.01.30. 1:26  79-85

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Valóban, komoly dolgokról csak komolyan, és válasszuk valóban ketté a dolgokat.

Azt gondolom az egyik ügyben: a gyerekeket a családból kiragadni, még ha szegények is, ez bűn.

És nézzük a másik ügyet, a kistelepülések óvodáit és iskoláit! Ön idézett a válaszában. Én is idéznék önnek, mégpedig az Oktatási Minisztérium háttérintézménye, a Sulinova egy nyilvános kutatási anyagából, amelyben a következő áll: "Elmondható, hogy a kisiskolák megszüntetése, összevonása esetén, a nagyobb falusi iskolák működési költségeivel számolva csupán 2-5 százalék takarítható meg." Ez arra utal, hogy ezen iskolák működtetésének többletkiadásai nem jelentenek elviselhetetlen terhet a költségvetés számára.

Hasonló a helyzet a kisiskolák gyenge eredményességéről szóló adatokkal. Noha az elemzések szerint csakugyan dokumentálhatóak a tanulói teljesítménykülönbségek, azokat elsősorban a kistelepülések társadalmi összetétele és nem a pedagógiai munka eredménytelensége magyarázza meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kistelepülések elleni kirohanásaiknak sem gazdasági, sem pedagógiai alapjai nincsenek. A választ nem fogadom el. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)