Felszólalás adatai

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen kimerítő ismertetéseket hallhattunk az európai uniós, európai parlamenti választási törvény részleteivel kapcsolatban, ezért engedjék meg nekem, hogy én most ne menjek végig az egész törvényen. Persze a kihívás rendkívül nagy, hogy méltassam a jelentőségét stb., stb., stb., de nem teszem meg, mert úgy gondolom, hogy abban az országban - és itt utalok Avarkeszi képviselő úr bevezető szavaira -, ahol a nép népszavazáson meggyőző többséggel állást foglalt Magyarország európai uniós tagsága mellett, aligha szükséges még azt is elmagyarázni, hogy a hátralevő, ha tetszik, ujjgyakorlatokat is el kell végezni. Még nem vagyunk tagjai az Európai Uniónak, de már a küszöbön vagyunk, és még van előttünk pár feladat.

Ha az Európai Unió teljes jogú tagjai akarunk lenni, az ott élvezhető jogosítványainkkal élni akarunk, ha az Európai Parlamentben el akarjuk mondani a véleményünket, akkor ehhez szükséges, hogy az Európai Parlamentbe a képviselőinket megválasszuk. Ehhez pedig nyilvánvalóan szükséges ennek a törvénynek a meghozatala. Aligha tudom elképzelni, hogy van józan ember Magyarországon, aki ezt kétségbe vonná.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy ez elhangzott a miniszter asszony szájából, és Avarkeszi képviselő úr, sőt, Salamon képviselő úr is utalt rá, számos egyeztetést folytattunk le ebben a kérdéskörben, talán még kicsit sokat is. Azért mondom, hogy kicsit sokat, mert nekem az volt a benyomásom, hogy az álláspontok elég hamar rögzültek a tárgyalások során, és hiába tartottunk egy harmadikat, egy negyediket, meg egy sokadikat, úgy látszott, hogy alapvető kérdésekben nem sikerült elmozdulni.

Engedjék meg, hogy végigmenjek néhány olyan kérdéskörön, amelyben mondjuk vita volt, kisebb vagy nagyobb vita volt. Talán kezdem az egyszerűbbel, és innen folytatom a komplikáltabbak irányába.

Van egyfajta vita, amely talán megnyugszani látszik, az összeférhetetlenséggel kapcsolatban. Örömmel látom, végül is úgy tűnik, hogy ez megnyugodni látszik, hiszen Magyarország e tekintetben nem kapott úgynevezett derogációt, hogy eltérjünk az erre vonatkozó európai uniós normáktól. Bevallom őszintén, hogy egyrészt megértem azt az aggodalmat, hogy a pártok szeretnének az Európai Parlamentbe bejuttatni olyan képviselőket, akik egyéni választókerületben nyertek mandátumot, és mivel az összeférhetetlenséget a törvény kimondja az európai parlamenti képviselőség, illetőleg a nemzeti parlamentben való képviselőség között, akkor ez azzal járhat, hogy néhány választókerületben időközi választást kell kiírni, és a pártok tartanak attól, hogy ha a képviseleti mandátumot elvesztik, átmegy egy másik párthoz. Ezt én megértem.

A másik oldalon azonban, kérem, higgyék el nekem - úgy látom, hogy a vezérszónokok közül talán egyedüli vagyok, aki mint megfigyelő részt veszek az Európai Parlament munkájában -, higgyék el nekem, nem lehetséges együtt csinálni az európai parlamenti munkát és a nemzeti parlamenti munkát. Mind a kettő teljes embert kíván. Nem ragadtatom el magam odáig, hogy 24 órás munkát, de minden területen rendkívül nagy az elfoglaltsága mind a magyarországi nemzeti parlamenti képviselőnek, mind pedig az európai parlamenti képviselőnek, és az a képviselő, aki mind a két parlamentben helyt kíván állni, és mind a két parlamentben munkát akar végezni, azt fogja elérni, hogy egyik helyen sem fog tudni megfelelően helytállni, és nem érdekünk, nem érdekünk sem a hazai parlamentben, sem pedig kint Strasbourgban, illetőleg Brüsszelben, az Európai Parlamentben, hogy képviselőink ne tudjanak helyt állni. Ezért remélem, hogy az érintett pártok találnak egy megoldást arra, hogy az összeférhetetlenség elfogadásával egyidejűleg megoldást találnak arra, hogy ezek - a végül is érthető - félelmeik megoldást találjanak.

(15.00)

Elhangzott már egy megjegyzés a küszöbbel kapcsolatban: Salamon László képviselő úr azt mondta, hogy erről némi vita volt, de igazából senki sem vetette fel a dolgot. Ez valóban így van, és ennek az oka leginkább abban van, hogy egy olyan párt részéről, amely a közvélemény-kutatások szerint mostanában 7 százalékon, de korábban 5 százalékon állt, valahogy nem is esik jól felvetni ennek a küszöbdolognak a kérdését.

Én az SZDSZ részéről egészen biztos vagyok abban, hogy az 5 százalékos küszöböt túl fogjuk lépni, sőt abban bízom, hogy egy nagyon jó kampánnyal akár két mandátumot is el fogunk tudni érni, ami 8,3-at meghaladó eredményt foglal magába. Azonban ha önmagában pusztán az alkotmányos konstrukcióról beszélünk, akkor én úgy gondolom - de még egyszer mondom, ennek nagyon nagy politikai jelentősége nincs -, hogy az 5 százalékos küszöb ebben a választásban nem igazából releváns, nem igazából fontos. Amikor egy listás rendszer kapcsán megállapítanak a törvények egy küszöböt, annak nagyon is ésszerű oka van. Ha végiggondolom, melyik ez az ország: Izrael, ahol listás választás van, és nincsen parlamenti küszöb, ennek az az eredménye, hogy 0,5, meg 1 százalékkal be lehet kerülni a parlamentbe, és rengeteg, pici kis frakció jön létre; borzasztóan nehéz kormányt alakítani és többséget létrehozni, annyira széttöredezett a parlament. Ennek az oka az, hogy az izraeli knesszetbe száznál több képviselőt kell megválasztani.

Amint ezt Salamon László képviselő úr helyesen elmondta, a magyar képviselet az Európai Parlamentben 20-ról 24-re nőtt meg. Egy egyszerű fejszámolással, illetve nem is annyira egyszerűen, nem fejszámolással, de egy egyszerű számítással mégis meg lehet állapítani, hogy a 24 képviselőt figyelembe véve ahhoz, hogy egy párt egy mandátumhoz jusson, ehhez 4,16666... - sok hat - szavazatra van szükség, ami azt jelenti, hogy ha egy párt a választásokon a szavazatok 4,1 százalékát kapja meg, akkor nem jut mandátumhoz, ha nincsen küszöb, míg ha elér 4,2 százalékot, akkor pedig 1 mandátumhoz hozzájut.

Ehhez képest a küszöböt felnyomni 5 százalékra, és ehhez a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség - amikor a tárgyalás kezdődött, még Fidesz-Magyar Polgári Párt volt - ragaszkodott, én nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy a Magyar Demokrata Fórum renitens viselkedésén kíván revánsot venni. A 4,1-et szerintem az MDF egy jó kampánnyal elérheti, nyilván az 5 százalékot nehezebben. Nyilván a jobboldal egységesítésének ez a módja - ezt nem tartom helyénvaló dolognak, de talán érdemes a nagy pártoknak ezt a dolgot átgondolniuk, mert ebbe sem az MDF, sem az SZDSZ nem is nagyon tud beleszólni, mert nincs meg hozzá a szavazatunk. De nem is lenne helyénvaló és etikus, úgy érzem, ha ebben a dologban az MDF és az SZDSZ verné az asztalt, hogy nem kell a küszöb, mert a 4,16-tal, azaz egy természetes küszöbbel a dolog megoldható. Ha a két nagy párt úgy dönt, hogy nem kell küszöb, szerintem nem dől össze a világ, mert még egyszer: nagyon közel lenne a természetes küszöb a Fidesz által megkövetelt, és úgy érzem, az MDF-et kipasszírozni kívánó küszöbhöz.

Egy apróság, amit szeretnék itt megemlíteni a kampánycsenddel kapcsolatban. Elhangzott, hogy ebben a pártok egyetértettek, és ez így van - semmiképpen sem tekintjük az SZDSZ részéről a kampánycsend intézményének a fennmaradását egy olyan dolognak, ami miatt hangosan kellene tiltakozni, csak azért megjegyezzük, hogy a legutolsó, a 2002-es választás, amely vadonatúj kampánytechnikákat vont be - az internet, az sms segítségével -, azt mutatta, hogy igazából a kampánycsend intézménye ma már nem, és egyre kevésbé tartható.

Továbbmegyek: a kampánycsend intézménye igazából azt díjazza, aki megszegi a törvényt, mert szankciókkal fellépni ezzel szemben a valóságban nem lehet. Hogy megjelennek kör-e-mailek, vagy kör-sms-ek, amelyek valamelyik pártot gyalázzák, egy másik pártot pedig díjaznak, vagy dicsérnek, nyilvánvalóan nem fogja azt eredményezni, hogy az Országos Választási Bizottság érvénytelennek nyilvánítson egy választást. Mi következik ebből? Aki megszegi a kampánycsend intézményét, végül még jól is jár.

Ebből következően a Szabad Demokraták Szövetsége felveti annak a lehetőségét, hogy a kampánycsend intézményét töröljük el, és nemcsak az európai parlamenti választásoknál, hanem a saját nemzeti választásunk esetében is. De még egyszer: ha a pártok erre még nem állnak készen, egyszer talán vissza fogunk térni erre a dologra.

Engedjék meg, hogy magam is beszéljek magáról a választási rendszerről! Amint önök ezt több szónoktól hallották, a választási rendszer listás. Önök, akik figyelik ezt a vitát, nyilván jól emlékeznek arra, hogy amikor elmennek egy parlamenti szavazásra, akkor két szavazólapot kapnak: az egyiket az egyéni választókerületi jelöltekről, amelyen nevek szerepelnek, a másikon a pártok nevei szerepelnek. Abban megállapodás van a pártok között, hogy egyéni, tehát neveket tartalmazó listát nem fognak kapni, csak pártlistát fognak kapni, erre fognak szavazni. Nem lesz külön lista megyénként, hanem az egész ország egy választókerület lesz, ott lesz a pártok neve, és a pártok alatt az a lista, amely persze a személyeket megjelöli, és erre lehet majd szavazni.

Itt egy nagyon komoly vita van a pártok között, hogy a lista hogyan is nézzen ki, mert önöktől, akik elmennek szavazni, és a pártlistára szavaznak, nagyon gyakran lehet hallani azt a kifogást, helyénvaló dolog-e az, hogy a pártközpontok összeállítják a listát, meghatározzák, hogy ki az első, ki a második, ki a huszonvalahányadik, és nekem nincs más módom, minthogy erre a listára szavazzak, holott a lista első vagy harmadik helyén lévő politikussal nem rokonszenvezem, míg rendkívül szeretném, ha a hatodik helyen lévő politikus kerülne be a parlamentbe. Tehát nagyon sokan önök közül, akik a szavazáson részt vesznek, ezt joggal észrevételezik.

Éppen ezért az SZDSZ-nek az az álláspontja, hogy az egyéni választókerületi rendszert és a listás rendszert olyan módon lehetne kombinálni, hogy önök, akik elmennek az európai parlamenti választás kapcsán szavazni, ne csak a listára szavazhassanak, hanem a listán belül is megjelölhessék azokat a preferált, kedvelt politikusokat, akiket szeretnének az Európai Parlament tagjainak.

Érdekes módon, amikor a beszélgetések elkezdődtek - mint ez elhangzott, nagyon sok tárgyalást folytattunk le ebben a dologban -, három párt ezzel egyetértett, a Magyar Szocialista Párt, és a Magyar Demokrata Fórum ezt osztotta. Egy párt volt, leánykori nevén a Fidesz-Magyar Polgári Párt, amelyik ezt nem támogatta. Ahogy a tárgyalások folytak, ha jól emlékszem, először a Magyar Demokrata Fórum, majd később a Magyar Szocialista Párt átdobta a váltót, és támogatták ezt az úgynevezett zárt listás rendszert, amelyben önök, választópolgárok, nem tudnak befolyást gyakorolni a lista sorrendjére. Én nagyon sajnálom ezt a fejleményt.

Azt mondta Salamon László képviselő úr, hogy az SZDSZ annak ugyan fenntartotta, hogy jó lenne, ha önök, a választópolgárok szavazni tudnának a képviselőkről is, de ez nem annyira fontos, mert nem jelentettük be, hogy nem fogadjuk el a törvényt - úgy emlékszem, így fogalmazott a képviselő úr. Vicces kedvében lehetett, bár nem láttam mosolyogni, mert az SZDSZ a 20 szavazatával egy 386 fős parlamentben nem képes befolyásolni azt, hogy a két nagy párt, a Magyar Szocialista Párt és a Fidesz hogyan állapodnak meg. Amiben ez a két párt megállapodik, az a törvény. Úgyhogy mi el tudjuk mondani, hogy sajnáljuk, hogy önök nem bíznak meg eléggé a választópolgárokban, nem bízzák rájuk ezt a döntést, hanem úgy gondolják, hogy önök a pártszékházakban, az elnökök, a különböző testületek jobban el tudják dönteni, hogy a listákról kik legyenek képviselők.

Nagyon tanulságos volt az az okfejtés, amit Salamon Lászlótól hallottunk, hogy ez azért demokratikus, mert adott esetben - ha jól interpretálom, magyarázom a képviselő úr szavait -, ha valaki a listára akar szavazni, és neki a lista jó, nem biztos, hogy jó neki a lista, ha a lista megváltozik, és akkor becsaptuk a választópolgárt. Azért szórakoztatott ez az okfejtés, mert adott esetben előfordul önöknél is, és más pártoknál is, amikor zárt listáról szavazunk, hogy a választópolgár nem jelöl meg senkit, mert nem is lehet, bedobja az urnába a cetlit, majd valaki a lista élén lemond a képviselői mandátumáról, mielőtt bekerülne a parlamentbe, és máris mások kerülnek be a listáról.

(15.10)

Úgy gondolom, hogy itt nagyon sok megfontolás lehet. Nyilvánvalóan a párteliteknek egymással ki kell egyezniük, és nem szívesen veszik, hogy a választópolgárok beleszólnak ezekbe az alkukba. Ezt sajnálom, mert egy választásnál az is fontos, hogy az emberek úgy érezzék, minél több befolyásuk van arra, hogy kikből legyen parlamenti vagy európai parlamenti képviselő. Ezért azt tudom önnek válaszolni, képviselő úr, hogy az SZDSZ fenntartja azt az álláspontját, hogy helyesebb lenne ez az úgynevezett preferenciális listás választás, ahol a választópolgár nemcsak a pártra szavaz, hanem arra is, hogy a párton belül kit szeretne képviselőként látni, és sajnáljuk, hogy önök ezt nem fogadják el.

Befejezésül - mindenki ezzel fejezte be - talán a legnehezebb kérdés, a külföldön történő szavazás. Itt szeretném mindenekelőtt nagy nyomatékkal felhívni a vitát figyelők figyelmét, hogy itt egy régi ügyről van szó, amit úgy szoktunk hívni, hogy a külföldön élő magyarok választójoga. Itt nem erről van szó, itt arról van szó - nehogy valakiben illúzió keletkezzék vagy valaki ettől megijedjen, mert ilyenek is vannak -, hogy azok a magyar állampolgárok, akiknek Magyarországon választójoguk van, de a választás napján külföldön tartózkodnak, mert ott dolgoznak, mert turisták, mert diplomaták, lehetne sorolni az okokat - a belügyminiszter asszony az expozéjában világosan elmondta, hogy itt milyen más megfontolások is vannak -, ők is szavazhassanak.

Ez nem egy rendkívüli dolog, higgyék el nekem, a világ számos országában, inkább úgy mondanám, a demokráciák többségében ez egy megoldott dolog, úgy hívják, hogy absentee ballot, a távol lévők szavazata, ez egy elterjedt kifejezés. Megmondom őszintén, hogy a legelterjedtebb a levélben történő szavazás. Olyan országokban, ahol a demokráciát régen ismerik, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, alkalmazzák ezeket a módszereket. Hozzáteszem, nem olyan komplikált kitalálni egy olyan módszert, amelyben lehet bízni. Hogy egy példát mondjak: Salamon László a Fidesz részéről azt mondja, hogy márpedig választási bizottság mindenütt kell, ahol ott van a Fidesz képviselője. Kérem szépen, van egy postafiók, amelyre el lehet küldeni külföldről a szavazatokat annak, aki ezt bejelentette, hogy nem itthonról fog szavazni, és ezt a postafiókot egy választási bizottság nyitja ki, senki más nem férhet hozzá, erre kell megteremteni a garanciákat; és akkor ez a választási bizottság a Fidesz jeles képviselőinek jelenlétében kibontja a szavazatokat, és megszámolják. Akinek a szavazata bármilyen okból később érkezik be, azt figyelmen kívül hagyják - ez a szavazó kockázata, hogy hány nappal vagy hány héttel korábban adja le a szavazatát. Tehát ez nem olyan ördöngös dolog: megvalósítható. De ez nem kell a Fidesznek, ezért a kormány - helyesen - az elektronikus szavazás mellett tette le a voksot.

Azt mondta Salamon képviselő úr, hogy majd valamikor nyilván megérik a helyzet, hogy ezt megtegyük. Képviselő úr, a XXI. században vagyunk! Higgye el nekem, megérett a helyzet! Elhangzott az expozéban, hogy az Európai Unió hány országában alkalmazzák ezt sikerrel. Ott is lehet mondani, hogy milyen vírusveszélyek vannak, meg hogy lefagy a rendszer. Kérem szépen, nem fagy le a rendszer, nincsen vírus, van erre megbízható védelem. Belátom azt, hogy egy konzervatív párt attól konzervatív, hogy egy kicsit tart a reformoktól, egy liberális párt pedig attól liberális párt, hogy szereti a reformokat, és szereti az új dolgokat bevezetni. Kérem, higgye el, hogy nem kell nekünk feltalálni a kereket, mert ezek a dolgok igazán feltalált dolgok, és ha azt akarjuk, hogy ez az elég egyszerű dolog megvalósuljon, akkor el lehet fogadni a világ más országai által bevett dolgokat.

Valóban, az a követelés, hogy választási bizottságok, négy-, öt- vagy hatpárti delegációk menjenek - most folytatnám az Avarkeszi képviselő úr által megkezdett sort - Indonéziába, Thaiföldre, Kínába, Japánba, Dél-Afrikába és Kanadába, úgy érzem, hogy ez elfogadhatatlan. Nagyon demagóg az az érvelés, hogy a miniszterek fizetését a parlament felemelte, mert azt mondom, hogy nem, a fideszes képviselők fizetését emelte fel a parlament, és akkor tessék erre hivatkozni a jövőben. Érzem, hogy ezt valahogyan sose kifogásolják, mert gondolom, ha kormányra kerülnének, nem fizetnék vissza ezt a többletet. Úgy gondolom, hogy nem csupán az összeg nagyságáról van szó, hanem annak a politikai vállalhatatlanságáról, hogy olyan rossz Magyarországon a politikai helyzet, akkora a bizalmatlanság, hogy a pártoknak kéz a kézben kelljen a világ minden országába kimenni. Ilyen a világon sehol nincsen, és azt szeretném, hogy Magyarországon se legyen.

Ha nem tudunk megállapodni, tisztelt képviselő úr, ha csak az lehet, amit a Fidesz elképzel azon bizalmatlanság okán, amit az előző kampány után szerencsétlenül elkezdett és most fut a pénze után, akkor Magyarország egy olyan képet nyújt magáról, hogy ez az ország valójában nem érett az európai uniós tagságra, mert egy ilyen kérdésben, amit annyi ország megoldott, mi képtelenek lennénk megállapodni.

Tisztelt Salamon Képviselő Úr! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kedves Fidesz! Óriási az önök felelőssége is, hiszen kétharmados törvényről van szó, kérem, egyszer emelkedjenek felül a pártpolitikai megfontolásaikon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)