Felszólalás adatai

Három olyan dolog van, amit exponálnék a rövid mondataim közepette. Az egyik az, ami a 23. §-t érinti, annak is a (6) bekezdését, magyarul, hogy mentesül a rehabilitációs hozzájárulás fizetésétől az, aki bizonyos értelemben olyan típusú kötelezettséget vállal, hogy azoknál a foglalkoztatóknál, amelyek védett műhelyekként vannak nyilvántartva, megrendeléseket foganatosít. Azt gondolom, hogy ez nem jó, mert nem váltja ki és nem hozza azt az eredményt, amit hoznia kellene, mármint hogy a foglalkoztatás a rehabilitálandó emberek vonatkozásában nőjön, hanem azt hívja életre, hogy gyakorlatilag egy egyszerű megrendelésen keresztül eléri azt, hogy ne kelljen megfizetnie ezt a járulékösszeget, és ennek az eredményeképpen gyakorlatilag visszább szorul mindaz, aminek nőnie kellene, mármint ebben a körben a foglalkoztatásnak.

A védett műhelyekben történő dolgozó foglalkoztatottak száma azáltal, hogy a megrendeléseknek megfelelő, a rehabilitációs járulék összegével egyenértékű megfizetések megtörténnek valakiknek a részéről, az egyenes ágon és olyan mértékben nem fog növekedni, nem hozza magával egyszerűen ezt. Tehát ebben a vonatkozásban, azt hiszem, célszerű lenne átgondolni a módosító javaslatot.

A másik az, hogy a védett foglalkoztatók működési stabilitását jelenti ez a változtatás. Ez gyakorlatilag részben igaz, csak azt gondolom, hogy ezt nem más szervezetek részéről kell megteremteni, ebben a mindenkori államnak is van feladata és felelőssége is.

A másik része a történetnek, ami ma már itt többször elhangzott, de azért szeretném még egyszer életre hívni a gondolatot, az pedig az - ahogy fogalmaztam az előbb -, hogy önök ezen törvénytervezet keretei között is azt a magatartásformát tanúsítják, hogy nem ott segítenek, ahol a legnagyobb a szükség, higgyék el. Ezekben a családokban, ezekbe az élethelyzetekbe szorult embereknél, ahol gyakorlatilag a rehabilitációs ellátás kapcsán az eredeti elképzés szerint is a közfoglalkoztatotti minimálbér 50 százalékát, azaz bruttó 28 500 forintot - nettósítsák az összeget, és akkor egytanknyi benzinre futó összeg jön ki - kívántak biztosítani a korábbiakban. Most ehhez képest még mínuszolnak, és ebben a zárószavazás előtti módosítóban azt mondják, hogy ez az összeg úgy nézzen ki, hogy a közfoglalkoztatási minimálbérnek a 40 százaléka legyen az az összeg, ami gyakorlatilag rehabilitációs ellátásként megérinti azokat a jogosultakat, akik gyakorlatilag rehabilitációval a foglalkoztatás világába visszahozhatók. Tudják, mi ez az összeg? Kiszámolták? A nettó 20 ezer forintot sem éri el. Ebből lehet családbarát módon családokat fenntartani. Azt gondolom, nagyon nem jó az, amikor bármilyen költségvetési megfontolásból fakadóan a legsanyarúbb sorsú életét élő emberek irányába ilyen törvénymódosítási javaslatokat kívánnak elfogadni. Szembe kell nézni azzal, hogy az elkövetkezendő időszakban mit jelent ez ezekben a családokban és ezeknél az embereknél.

Azt gondolom, a legnagyobb cinizmus viszont az, hogy ebben a húszpontos zárószavazás előtti módosításban a szakminiszter két pontot jelöl meg egy mondatban, azt mondja, hogy pontosít és összehangol. Ez nem pontosítás és nem összehangolás, hanem nem véletlenszerűen nem más, mint az, hogy ezeknek az embereknek az élethelyzetük megszorítása.

És ehhez a 2. ponthoz illesztetten azt szeretném még egyszer megismételni és elmondani, megerősíteni, ha önök végiggondolják, Magyarországot, ezt a 93 ezer négyzetkilométernyi területű országot... (Közbeszólások a Jobbik soraiból: 325!)- végiggondolják azt, hogy ebben az országban 33 halmozottan hátrányos, leghátrányosabb helyzetű kistérség van, és végiggondolják ezen belül azt, hogy csak egy megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tíz halmozottan hátrányos helyzetű, leghátrányosabb helyzetű térség van, és ezekben a térségekben, ha lemodellezik, akkor szembe fognak találkozni azzal, hogy a legtöbben vannak azok, akik érintettjei e törvénytervezet zárószavazás előtti módosításainak, akkor láthatják azt, hogy mindaz, amit mondok, hogy ott kellene a legtöbbet segíteni, ahol a legnagyobb a szükség, ez gyakorlatilag nem igaztalan mondat. Önöknek is azt kellene végiggondolni: nem arra kellene fókuszálni, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben, leghátrányosabb, adott esetben sajátossági jegyekkel bíró emberek vonatkozásában ne további elvételek következzenek be, hanem éppen hogy segítő kéz nyújtására kerüljön sor?

Én egyszerűen nem másra, csak épp a józan és a jó szándékú értékítéletükre alapozom, arra, hogy igen, ezeket az érveket figyelembe véve hajlandóak és képesek felülgondolni mindazt, ami a zárószavazás előtti módosítókban megjelenik. Én tisztelettel kérem önöket arra, gondolják végig, mert emberi sorsok sokaságáról és rászorult emberi sorsok sokaságáról döntenek ennek az ügynek a kapcsán.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)