Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat.

Soron következik a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/5060. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5060/1-4. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás értelmében 15-15 perces időkeretben. Elsőként Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a bűncselekmények száma 1996-tól 2000-ig átlagosan évi 500 ezer volt, az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma 2000-ben 450 078. Ezek döntő többsége szándékos bűncselekmény volt, a gondatlan cselekmények aránya csupán 1-2 százalék.

Annak ellenére, hogy az utóbbi tíz évben felderített bűncselekmények száma jelentősen nőtt, mind a fiatalkorúaknál, mind a felnőtteknél egyértelműen kimutatható a halmazati bűnelkövetés gyakoribbá válása, mint az egy bűncselekmény miatt elítélteké. A különbség különösen a fiatalkorúaknál jelentős. A felnőttek között a büntetett előéletűek aránya 1995 óta folyamatosan emelkedik, 2000-ben már majdnem 41 százalékos volt.

A bűnözés szerkezetét vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy a vagyon elleni bűncselekmények dominálnak, az utóbbi években a vagyon elleni bűncselekmények aránya mindvégig 70 százalék fölött volt. Az ítélkezési gyakorlat enyhülése volt megfigyelhető a kilencvenes évekig, azonban ezt a bűnözési statisztikák adatai nem indokolják. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a '98-as kormányprogramban célként kitűzött közrend és közbiztonság erősítése érdekében az új büntető törvénykönyv valóban a megelőzést szolgáló és arányos büntetést kilátásba helyező legyen, olyan jogszabály, amely rugalmasan reagál a mai tudományos, technikai és társadalmi kihívásokra, és megfelel az Európai Unió jogszabályainak is.

Mindezek előrebocsátásával hozzászólásomban az új Btk.-javaslat három, szerintem igen lényeges változtatására, illetve újítására hívnám fel a figyelmet. Ez a három téma a bűnszervezet fogalmának pontosabb meghatározása, a számítógépes bűncselekmények kérdésköre, illetve a hatósági eljárás akadályozása.

Manapság egyre nagyobb az igény a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésre, továbbá a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezésekre.

Az utóbbi években gyakorivá váltak a lőfegyverrel, robbanószerrel elkövetett bűncselekmények, a kábítószerrel való visszaélés, az embercsempészések, valamint az önbíráskodások.

A javaslat nem egyes bűncselekmények minősítő körülményeként határozza meg a bűnszervezet keretében történő elkövetést - például az emberkereskedelem, a kerítés, fegyvercsempészet, pénzmosás, lopás, rablás esetében -, hanem általános rendelkezéssel írja elő, hogy minden esetben, amikor az öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntethető szándékos bűncselekményt bűnszervezet keretében követik el, a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. A kiszabott szabadságvesztés a húsz évet nem haladhatja meg, de értelemszerűen legalább tíz év kell hogy legyen.

A halmazati büntetés esetében a halmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbat kell alapul venni, és ennek felső határa emelkedik a kétszeresére. A bűnszervezetben való elkövetéskor a javaslat lehetővé teszi a bíró számára a kitiltás mellékbüntetést is.

A törvény értelmező rendelkezései adják meg az alapját annak, hogy a fogalmak egységes értelmezése révén a jogalkalmazók egységesen használják őket. A bűnszervezet fogalmát először a magyar Btk. 1997-ben használta, azonban 1998. december 21-én az Európai Unió Tanácsa egy egyezményt fogadott el a bűnszervezetekben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánítása tárgyában. Ezt kívánja a javaslat beemelni most a magyar szabályozásba, így a bűnszervezetben való részvétel önálló bűncselekményként büntetendő. Eszerint a bűnszervezet legalább három személyből áll, és célja olyan bűncselekmények szervezett elkövetése, amelynek büntetési tétele öt évet meghaladó szabadságvesztés.

A bűnszövetség új meghatározásánál pontosításként megjelenik, hogy két vagy több személy, aki bűncselekményeket szervezetten követ el, ebben megállapodik, de nem jön létre bűnszervezet. Ez a megoldás, ez a pontosítás kizárja a bűnszövetség és a bűnszervezet párhuzamos létét, így természetesen a kétszeres elbírálás lehetőségét is.

A második téma, amiről szeretnék beszélni, az a számítógépes bűncselekmények kérdésköre. Az Európa Tanács júniusban tárgyalt az informatikai bűnözésről, az első nemzetközi egyezményről, amely a számítógépes bűncselekményeket tételesen definiálja. Az egyezmény célkitűzéseit valósítja meg a Btk. azzal, hogy a nemzeti szabályozásba is beemeli ennek leglényegesebb elemeit, így megteszi a következő, de annál fontosabb lépést az új technika gyenge pontjai kijátszásának megelőzésére.

A "számítógépes csalás" alcím helyébe "a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény" lép. Mivel a bűncselekmény elkövetési tárgya maga a számítógépes rendszer, ezért az új tényállás büntetni rendeli a számítástechnikai rendszerbe történő jogosulatlan belépést, valamint az adatok megváltoztatását, törlését, hozzáférhetetlenné tételét is. "A számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása" alcím pedig valójában az úgynevezett hacker-tevékenységet igyekszik büntetni.

A hacker kódok, jelszavak feltörésével titkos adatokhoz fér hozzá, amely olykor vagyoni érdekeket sért, máskor talán a közbizalom érdekeit sérti. Azon túl, hogy az adatokhoz jogosulatlanul hozzáfér, legalább annyi kárt okozhat azzal, hogyha a rendszerbe vírust visz be, vagy egy nyilvános honlapra jogosulatlanul oda nem illő tartalmat helyez el.

Az Európa tanácsi egyezmény tervezetének tárgyalásánál nem elsősorban a gazdasági vonatkozású, hanem sokkal inkább a társadalmi együttélés szempontjából veszélyes és káros jelenségek tilalma és megelőzése szerepelt a vita középpontjában. Különösen a rasszista, gyűlöletkeltő vagy éppen pedofil tartalmakról szóltak a legtöbben, amelyek esetében már majdnem mindegy, hogy mennyi ideig hozzáférhetőek az egyes honlapokon, ezek mindenképpen veszélyesek. Ez a bűnözési forma ma már számunkra sem ismeretlen, elegendő, ha az utóbbi hónapok eseményeire gondolunk, akár a hivatalos honlapokra, akár arra az esetre, amikor egy SZDSZ-es politikus lakásáról az internetre feltett, gyermekpornográfiát tartalmazó, úgynevezett pedofil képek ügyében történt hivatalos megkeresés a német bűnüldöző szervek részéről.

Mivel a számítástechnika folyamatos fejlődése folyton új kihívások elé állít bennünket, különösen oda kell figyelnünk, hogy lépést tartsunk vele, hiszen ezek az új csalási lehetőségek gyorsan változnak és terjednek, és a mi feladatunk, hogy a lehető legrövidebb időn belül reagáljunk. Ezért fontos, hogy a magyar rendőrség speciális alakulatot hozott létre, amely a számítógépes bűnözést hivatott figyelni. A mostani Btk.-módosítás megteremti a jogszabályi alapot arra, hogy az ilyen esetekben büntetőeljárást lehessen kezdeményezni.

A strasbourgi vitában is hangsúlyoztam, hogy a jövő egyik megoldandó problémáját a határokon átnyúló, az egész világot behálózó számítógépes rendszer jelenti. Nem egyszerű kideríteni, hogy egy-egy bűncselekményt tulajdonképpen hol is követtek el. Felmerül a kérdés, hogy mely bíróság illetékességi körébe tartozik egy kérdéses ügy.

 

 

(13.50)

 

Egy dörzsöltebb és az átlagosnál intelligensebb kamasz képes arra, hogy a bűncselekmény elkövetésének helyeként egy másik földrész számítógépe jelenjen meg, továbbá amennyiben kellő idő áll rendelkezésére, rendszerek és számítógépek láncolatán keresztül olyan helyről hajthatja végre a bűncselekményt, ahonnan a rendszerek sokasága miatt már kideríthetetlen az elkövető személye, helye - hangsúlyoztam a strasbourgi vitán.

A harmadik kérdéskör, amit röviden érinteni szeretnék, a hatósági eljárás akadályozásának témaköre. Az eljárások hatékonyabbá tétele érdekében a javaslat a hatályos jogszabályokhoz képest az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közé új alcímként vezeti be a hatósági eljárás akadályozása tényállást. Az új tényállás összhangban áll az Egyesült Nemzeteknek a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményével. Különveszi a polgári és egyéb hatósági ügyben vagy büntetőügyben elkövetett bűntettet, a polgári perben ugyanis enyhébb a büntetési tétel, három év vagy öt év, míg büntetőügyben öt év, súlyosbító körülmény esetén kettőtől nyolc évig terjed.

A tényállás a kényszerítés sajátos eseteként arra irányul, hogy más, például a tanú, a szakértő vagy a terhelt, az eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse. Ez az új szabályozás is egy olyan megoldást jelent, amelyet az élet kényszerített a jogalkotókra. Reményeim szerint a büntető törvénykönyv módosításával a mostaninál hatékonyabb eszköz áll majd a bűnmegelőzés és a bűnüldözés szolgálatában.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt hozzászólásra megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző, első felszólalásom alkalmával már nagyon kevés időm maradt arra, hogy a szervezett bűnözéssel és a bűnszervezet fogalmával összefüggő dolgokról szólhassak egy kicsit bővebben; engedelmükkel részben erre szeretnék most visszatérni.

Azt már mindannyian tudjuk - aki csak a televíziós, vagy a rádión keresztül elhangzó vitát kíséri figyelemmel, és a javaslatot esetleg nem is ismeri -, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik kardinális kérdése, nyíltan felvállalt célja, hogy a szervezett bűnözéssel szemben hatékonyabban lépjen fel.

Ez a törekvés egyébként, hogy a bűncselekményekkel szemben szigorúbb fellépésre, a büntetések szigorítására van szükség, a kormányzat elmúlt három évi tevékenységében, azt lehet mondani, töretlenül végigvonult, csak az a probléma, hogy más jellegű ehhez kapcsolódó, ezzel összefüggő törekvések már kicsit kevésbé intenzíven jelentek meg.

Ha ezt a javaslatot abból a szempontból próbáljuk megvizsgálni, hogy a bűnszervezetre vonatkozóan milyen új rendelkezések kerültek a törvényjavaslatba, akkor körülbelül kilenc-tíz helyen találunk gyökeresen új, drasztikusan súlyosabb megfogalmazást, megítélést bűnszervezet formájában történő elkövetés vagy ilyen minősítés alkalmazása esetén. Talán csak példálózó és nem egészen taxatív lesz a felsorolás, amit szeretnék ismertetni.

Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén annak leghosszabb tartama, bűnszervezet keretében történő elkövetés esetén 20 évre emelkedik. Fegyházban kell végrehajtani mindenképpen az ilyen büntetést, illetve szabadságvesztést, az érintett nem bocsátható feltételes szabadságra, a foglalkozástól történő végleges eltiltás esetén nem mentesíthető, ha valaki bűnszervezet keretében követte el a cselekményét, a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel ebben az esetben, és a bűncselekmény büntetési tételének felső határa egyébként is a kétszeresére emelkedik, illetve bűnszervezet keretében történő elkövetés esetén mellékbüntetésként kitiltásnak is van helye.

A büntető törvénykönyv 137. §-ának (8) pontjában a bűnszervezet fogalmát is új meghatározással illeti a javaslat: "a bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-, fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul" - hangzik a most hatályos szöveg.

Ezzel szemben a tervezett új szöveg úgy szólna, hogy három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.

Amikor a javaslat vitája folyt az alkotmányügyi bizottságban - de ha valaki elolvasta a törvényjavaslatot és az ahhoz fűzött, egyébként alapos részletességgel kifejtett indokolást, ott is és más helyeken -, is találkozhattunk azokkal a nemzetközi egyezményekkel, megfogalmazásokkal, amelyekre folyamatosan hivatkozik a kormányzat a változtatás szükségességének hangsúlyozásakor. Attól tartok, hogy ez a hivatkozás csak részben alapos. Abban senki nem vitatkozik önökkel, hogy megváltozott a bűnözés struktúrája, megváltozott a világ egyáltalán 2001. szeptember 11. óta, és a többi, és a többi. Az azonban véleményem szerint nem állja meg a helyét, hogy amikor ezeket a hivatkozásokat felsorolja a kormány, akkor úgy teszünk, mintha ezek a nemzetközi meghatározások kizárólag ebbe az irányba predesztinálhatnák a hatályos vagy hatályba léptetni kívánt magyar megfogalmazást.

Mert ha megnézzük azt a két egyezményt, amelyekre, úgy gondolom, leginkább hivatkozni szokott a kormány képviselője - sőt amennyire én tudom, etalonként már a legutóbbi időben azt a 2000 decemberében megkötött palermói ENSZ-egyezményt tekinti mérvadónak a kormányzat, amely részben felváltja, részben kiegészíti, részben módosítja a másik intézmény, az Európai Unió Tanácsának még 1998 decemberében adott megfogalmazását -, a korábbi, tehát az európai uniós megfogalmazás úgy szól: "Egy együttes fellépés keretében a bűnözőszervezet kettőnél több személy hosszabb időre szóló, szervezett együttműködését jelenti olyan cselekmények összehangolt elkövetésére, amelyek büntetési tételének felső határa legalább négyévi szabadságvesztés büntetés, vagy ilyen tartamú biztonsági intézkedés, vagy ennél súlyosabb büntetés, tekintet nélkül arra, hogy ezek a bűncselekmények magukban képezik az elkövetés célját, vagy pedig eszközül szolgálnak arra, hogy vagyoni előnyt szerezzenek, és adott esetben közhatóságok működését megengedhetetlen módon befolyásolják."

A palermói egyezmény egy kicsit rövidebb megfogalmazást tartalmaz. Eszerint: "A bűnözőszervezet hosszabb ideig fennálló, három vagy több főből álló strukturált csoport, amely összehangoltan működik egy vagy több, ebben az egyezményben meghatározott súlyos bűncselekmény vagy törvénysértés céljából, közvetlen vagy közvetett módon pénzügyi vagy más anyagi haszon megszerzésére törekedve."

Közel két év, majdnem pontosan két év telt el a két egyezmény megkötése között, és a palermói - az utóbb ismertetett - egyezményi szöveg keletkezett később. Ez utóbbi megfogalmazásban nagyon lényegesnek tartom azt, ami nincs benne a magyar megfogalmazásban - legalábbis én úgy gondolom, hogy nincs benne -: a haszonszerzési cél, a lehetséges cselekmények behatárolásának köre és egy olyan szervezeti felépítésre, strukturáltságra hivatkozás, amely megint csak hiányzik a magyar javaslatból.

 

 

(14.00)

 

Lehet, hogy Magyarországon ott tart a bűnözés, hogy egyébként ehhez az eléggé szigorú nemzetközi megfogalmazáshoz képest is jelentősen szigorúbb megfogalmazást kell alkalmazni, én azonban úgy gondolom, nem biztos, hogy a helyzet így néz ki, illetve abban nem vagyok biztos, hogy feltétlenül a büntetés szigorításával, a fogalommeghatározás szigorításával kell ebben a tekintetben fellépni.

Már csak azért sem gondolom ezt, mert ugyan - ezt már nemegyszer elmondtam a mai felszólalásom elején is - az elmúlt három évben kizárólag annak lehettünk tanúi a kormányzat részéről, hogy minden lehetséges módon, különböző törvényjavaslatokban, a büntető törvénykönyvben, a büntetőeljárási törvényben, az APEH nyomozó hivatalának hatáskörét megállapító jogszabályban és még egy sor más törvényben és alacsonyabb szintű jogszabályban az az egyetlen cél és az az egyetlen eszköz válik világossá mint büntetőpolitikai eszköz, hogy a büntetéseket szigorítani kell és súlyosítani kell; semmilyen garanciális intézkedés, garanciális jog megerősítésére vonatkozó intézkedés ez alatt az elmúlt három év alatt emlékezetem szerint, érdemi legalábbis, nem történt.

Én ezt rendkívül aránytalan büntetőjog-politikának gondolom, és hogy valahol ez nem biztos, hogy helyes, arra engedtessék meg egy levél ismertetése, amely levelet Polt Péter legfőbb ügyész úr az általános vita megkezdését követően, ebben az évben juttatott el - itt október 18-ai keltezés található, de valamikor október 20-a környékén jutott el, gondolom, más frakciókhoz is - egy gyorstájékoztató formájában, amelyet nem először kapunk természetesen, hanem rendszeresen és folyamatosan kapunk. Egy gyorstájékoztató formájában az Országgyűlés tagjait, illetve a frakciókat tájékoztatta arról, hogyan is néz ki a bűnözés és a bűnüldözés idén az első háromnegyed évben, és az előző év első háromnegyed évével veti össze, mint mindig.

Ebben bizony megdöbbentő adatok találhatók. A bűnözés bizonyos területeken drasztikusan emelkedett. Például az államigazgatás és az igazságszolgáltatás, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények száma 22,5 százalékkal emelkedett, az embercsempészések száma 48,8 százalékkal, a vesztegetések száma 28,8 százalékkal, a kábítószerrel visszaélések száma 21,5 százalékkal, az adó- és társadalombiztosítási csalások, a csődbűntettek, a bankkártyával visszaélések száma 39-től 70 százalékig terjedő módon emelkedtek, gondolom, bűncselekménytípustól függően ezen a körön belül. A csalások száma 47,8 százalékkal emelkedett, és hogy itt nem olyan apró kis cselekményekről van szó, amiből kettő szokott, mondjuk, egy évben történni, és ha négyet követnek el belőle a következő évben, akkor az már egy százszázalékos emelkedés, csak a csalásoknál hadd emeljem ki, hogy 15 ezerről 23 ezer egynéhányszázra emelkedett az ilyen bűncselekmények száma. A vagyon elleni bűncselekmények: 13,8; erőszakos és garázda jellegű cselekmények: 4,6.

Még egy adatot hadd említsek, és ez a legmegdöbbentőbb: a szervezetten elkövetett bűncselekmények száma - nem a bűnszervezet és nem a bűnszövetség keretén belül, hanem így, ezzel a kifejezéssel, hogy a szervezetten elkövetett bűncselekmények száma - 1300-ról 4600-ra, 232 százalékkal emelkedett. Én nem emlékszem az elmúlt tíz évben olyan időszakra, amikor egy hasonló időintervallumban az előző időszakhoz viszonyítottan ilyen súlyos cselekményeknek ilyen mértékben emelkedett volna az elkövetési aránya. Egyáltalán nem mondom és nem gondolom azt, hogy a kormány büntetőpolitikája miatt nőtt ilyen mértékben a bűnözés, de azt a leghatározottabban állítom, hogy a bűnözéssel kapcsolatban vezető kormánypárti politikusok rendkívül rossz példát adnak és mutatnak a mai magyar társadalomnak, és állítom azt, hogy a kormánynak kizárólag a súlyosításokra irányuló büntetőjog-politikája egészen bizonyosan megbukott.

Nagyon sajnálom, hogy semmilyen tekintetben nem lehet elérni a kormányzatnál azt, hogy legalább az ilyen jellegű, nyilvánvalóan objektívnek mondható körülményekre tekintettel próbáljon meg változtatni ezen a szemléleten. Nem egy alkalommal elmondtuk, én magam is korábbi beszédemben, és mások is természetesen számtalanszor e Ház falai között és máshol is: nem látunk intézkedéseket a bűnmegelőzésre vonatkozóan. Hihetetlenül fontos lenne, sokkal fontosabb lenne, mint állandóan azzal foglalkozni, hogy a bűncselekmények emelkedő száma kapcsán hogyan lehetne szigorítani a büntetési tételeket.

Például, tessenek elképzelni, hogy milyen óriási visszatartó erővel bír, mondjuk, a terrorcselekmény kapcsán megemelni a büntetési tétel súlyát, mondjuk, azokra az elkövetőkre vonatkozóan, akik a Word Trade Centernek nekivezették azt a repülőgépet. Hát állatira mindegy volt nekik, nem is lenne terrorcselekmény, mondjuk, ez a másik probléma, de rendkívül módon mindegy volt nekik, hogy Amerikában milyen büntetési tétellel fenyegetik a terrorcselekmény elkövetőit. Azaz ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy csomó olyan bűncselekménytípus létezik - de természetesen tudom, hogy önöknek ezzel nem mondok semmi újat -, egy csomó olyan büntető magatartás létezik, olyan elkövetőt ismerünk, akinél nem szempont az, hogy a büntetés súlya mekkora. És kizárólag akkor tudunk eredményeket elérni ezen cselekményekkel kapcsolatban, ha a megelőzés terén sikerül valamit tennünk.

Úgy gondolom, végre rá kellene döbbennie a kormányzatnak is arra, hogy ez az út helytelen, és más irányát kellene adni a büntetőjog politikájának.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. Igen, megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sommás megállapítást hallhattunk Hankó Faragó Miklós képviselő úrtól, megalapozatlanul, amikor azt mondta, hogy a kormány büntetőpolitikája megbukott. Talán ez volt a végkövetkeztetése, ami egyébként még az általa előadottakból sem következik, de ezt azért cáfolják a statisztikai adatok, amelyek objektivitását nem nagyon vonhatjuk kétségbe.

A polgári kormány hivatalba lépése óta a bűncselekmények száma 150-200 ezerrel csökkent, ami többféle okkal magyarázható, de mindenképpen ellentmond annak a következtetésnek, amelyet az előbb hallhattunk. Nem igaz az az állítása és véleménye - inkább így fogalmaznék - a képviselő úrnak, hogy a kormány büntetőpolitikája érvényesítésekor a jogalkalmazásban csak a büntetések szigorítását tartja eredményes eszköznek. A képviselő úr is nagyon jól tudja, hogy sok más jogszabállyal, törvénnyel létrehozott intézmény működése összességében biztosítja a szervezett bűnözés elleni küzdelem eredményességét. Én ezeket most részletezni nem kívánom, de az is kétségtelen, hogy a most benyújtott törvényjavaslat szigorításokat tartalmaz.

De én azt hiszem, a szigorításon túlmenően ki kell emelni inkább a bűnszervezet fogalmának újraszabályozását, hiszen a hatályos jogban tulajdonképpen a bűnszövetség egy különleges fajtájaként határozza meg a törvény a bűnszervezetet, míg most nemzetközi jogi tapasztalatokat, nemzetközi egyezmények fogalmi rendszerét használva az előterjesztő olyan új módon határozza meg a bűnszervezet fogalmát, amely egyébként önmagában szigorítást nem jelent, sőt szűkíti azoknak a bűncselekményeknek a körét, amely a bűnszervezet körébe vonható. Kétségtelen azonban, hogy a büntető törvénykönyv új rendszerében helyezi el új intézményként. A bűnszervezetben elkövethető bűncselekmények büntetési tételének meghatározásával, az elkövetők számának megemelésével és sok egyéb ismérvvel mindezek alátámaszthatók.

 

 

(14.10)

 

A korrupció elleni küzdelem, amely a kormányzati program kiemelkedő része és feladata, tulajdonképpen nagyon hosszú évekre nyúlik vissza. Ugyanis a nagy társadalmi változások adják igazából a korrupció talaját. Nem akarom a rendszerváltozást megelőző társadalmi rendszer sajátosságait elemezni az általános vita keretében, de annak az úgynevezett szocialista rendszernek lényegi ismérve volt a korrupció. Talán egy ok volt arra, hogy ennek meg is kellett buknia.

A korrupció nyilvánvalóan azokban az években kapott igazán ösztönzést és társadalmi talajt, amikor a nagy átalakulások megtörténtek. Az állami vagyon lebontása, az önkormányzati tulajdon kialakítása, az önkormányzati vagyontárgyak értékesítése - ezek mind olyan nagy jelentőségű események voltak, amelyek szükségszerűen a korrupció elburjánzását segítették elő.

Állítom, hogy 1998 óta a korrupciós cselekmények száma csökken, többek között az ítélkezési gyakorlat szigorodása miatt is. Csökken, csak a közfelfogás, a közítélet ezzel ellentétes információkhoz jut. Ugyanis 1998-ig megítélésem szerint a kormányzat nem törekedett a korrupciós cselekmények feltárására. Ezért ma, amikor - hogy úgy mondjam - tűzzel-vassal küzdelmet folytat a kormány a korrupciós ügyek feltárásáért (Dr. Avarkeszi Dezső közbeszól.), az erre hivatott hatóságok személyre való tekintet nélkül a büntetőeljárást megindítják, hogy ha ilyen bűncselekményről jelzés érkezik; tehát végül is a közvéleményben az a látszat képződik, mintha most a korrupciós cselekmények elszaporodtak volna. A feltárt korrupciós cselekmények száma esetleg növekedhet, a latens bűnelkövetés viszont 1998-ig sokkal nagyobb számban létezett ebben a bűncselekmény-kategóriában. Igazat adok annak a képviselőtársamnak, a Fidesz frakcióvezetőjének, aki azt a következtetést is megkockáztatta, hogy az 1994-98 közötti kormányzati ciklus az egyik legkorruptabb kormányzat volt Magyarország történetében. (Dr. Wiener György: Mi ezt másképp látjuk! - Az elnök csenget.)

Nyilván más vélemény is elhangozhat, de én azt hiszem, hogy ha megvizsgáljuk azoknak a társadalmi jelenségeknek a gyökerét, amelyek a korrupcióhoz vezethettek, és amelyek miatt a korrupciós cselekmények száma a rendszerváltozást követően elszaporodott, akkor egyértelmű, hogy ezek annak is tulajdoníthatók, hogy a korábbi kormányzat nem tekintette feladatának e nagyon káros társadalmi jelenség felszámolását.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úr kért szót. Államtitkár úr, önt illeti a szó.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden: '98 ősze óta folytatjuk ezt a vitát, vajon értelmes-e, helyes-e a mi büntetőpolitikánk. Úgy gondolom, az elért eredmények meggyőzhettek minket arról, hogy igenis helyes.

(Dr. Hankó Faragó Miklós felé:)

Ami mármost az ön által idézett statisztikai adatokat illeti, szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt az ismertté vált bűncselekményekről van szó. Tehát sok esetben egy adott bűncselekményi kategóriánál az emelkedés, akár a drasztikus emelkedés éppen az ön által hiányolt hatékony felderítő munka eredménye is lehet.

Különösen igaz ez a vesztegetés tekintetében, amiről szólt már Gyimesi képviselő úr. Abban a szakmai közvélemény teljesen egyetért, hogy ha van bűncselekmény, ahol a rejtve maradó - hogy mondjuk ezt latin szóval -, latens cselekmények száma nagyságrendekkel nagyobb, mint a felderített, napvilágra került ügyek száma, nos, ez pontosan az a cselekmény. Ez tehát tipikusan ilyen bűncselekmény.

Ami a kábítószerrel visszaélés eseteit illeti: kérem szépen, van növekedés. A világon mindenütt van. Én annak örülök, hogy viszont azt a növekedési tendenciát, azt az iszonyatos görbét, amely évről évre megduplázta a kábítószerrel visszaélés elkövetett esetszámait, nos azt feltehetőleg, minden bizonnyal az általunk bevezetett, e bűncselekményi kategóriát drasztikusan és gyökeresen újraszabályozó intézkedéseknek köszönhetően sikerült megállítani. Vagyis, ha nem alkottuk volna meg a kábítószerrel visszaélést, a kereskedelmet és a fogyasztást egyaránt igen erőteljesen visszaszorító büntető jogszabályainkat, akkor nem 21, hanem adott esetben 121 százalék lenne a növekedés, amint azt a "fejlett" világ tapasztalatai az előző évtizedekben egyértelműen mutatták.

De vegyük az embercsempészést: 40 százalékos a növekedés. Igen, képviselő úr, mert hála istennek, a határőrségünk egyre több, az országot illegális módon elhagyni, illetve ide illegális módon bejönni akaró személyt tartóztat fel. És ne feledjük el, hogy az afgán menekültek tömegeinek megjelenése tükröződik ebben a magas számban, hiszen nem a szeptember 11-i események, és különösen nem az azt követő amerikai tálibellenes csapások hatására indult meg Afganisztánból a menekültáradat, hanem éppenséggel a tálib rendszer elől. Most már több mint egy éve - teljesen érthető módon - az egész nyugati világ irányába menekülnek az afgán emberek.

Amit ön a bűnmegelőzésről mondott: megint azt a téves logikát vetíti elő, mintha mi azt mondanánk, hogy a hatékony felderítés és a bűnmegelőzés helyett elegendő lenne szigorítani a Btk. büntetési tételeit. Képviselő úr, sokadszor mondom el: soha ilyet nem gondoltunk, nem is mondtunk. Mi azt gondoljuk, hogy egyszerre kell megerősíteni a bűnmegelőzési tevékenységet, a rendőrség bűnfelderítő tevékenységét, és megerősíteni és hatékonyabbá tenni a büntetési rendszert. Igen, szigorítani kell a büntetéseket. De nem egyedüli gyógyírként, hanem a teljes arzenált egyszerre kell bevetni a bűnözés mint társadalmi jelenség ellen.

Képviselő úr hozott egy extrém példát: a terrorcselekmény büntetési tételeinek emelése vajon milyen hatást gyakorol a World Trade Centernek repülőgépet nekivezető terroristák tekintetében. Hát őket nyilván nem fogja visszatartani a bűncselekmény elkövetésétől, hiszen ők öngyilkos merénylők. Aki kamikáze módra föláldozza az életét, azt sem öt-, sem tíz-, sem százéves börtönbüntetés fenyegetésével nem tudom hatékonyan visszatartani. De, képviselő úr, ön is tudja, hogy a terroristák szervezetben működnek. És a szervezetnek igen kis részét képezik ezek az öngyilkos terroristák, akik magát a terrorcselekményt végrehajtják; mondhatnám azt is, hogy ők csak a jéghegy csúcsa. Alattuk van egy rendkívül jól konspirált, nemzetközi szinten tevékenykedő bűnszervezet, amelynek tagjait viszont már - lehetőség szerint - meg kell fogni, és olyan hosszú időre be kell csukni, amilyen hosszú időre csak lehet, képviselő úr. És ők ennek a terrorcselekménynek igenis a társtettesei vagy a részesei, felbujtói vagy bűnsegédei, és rájuk is az alapcselekmény büntetési tétele lesz a Btk. alapján irányadó.

Tehát amikor ön azt mondja, hogy nincs értelme a terrorizmus egésze elleni küzdelemben a büntetési tételek szigorításának, akkor nagy tisztelettel bár, de ismételten vitába szállok önnel. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Két perces időkeretben megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, véletlen volt-e, hogy ön az előbb egy olyan területet nem említett meg, amelynek állandó fejlesztése, erősítése, támogatása is nagyon fontos a bűncselekmények visszaszorítása érdekében: ez az igazságszolgáltatás. (Dr. Hende Csaba: Véletlen volt.)

Én azért gondolom, hogy nem véletlenül, mert amióta ez a kormány kormányra került, egyfolytában mindent elkövet az igazságszolgáltatás ellen, leállítva a korábban megindult igazságszolgáltatási reformot. Három éve ez a legkevesebb költségvetési többletforrással rendelkező terület.

 

 

(14.20)

 

S teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak az a fontos egy bűnelkövető számára mint visszatartó erő, hogy milyen szigorú lehet adott esetben a büntetés, hanem az is, hogy milyen gyorsan történik meg ez a büntetés és mennyire elkerülhetetlen ez a büntetés. Ami az utóbbit illeti, az utóbbi hetekben, azt hiszem, az ország kapott egy kis leckét abból, hogy milyen is lenne az, hogyha valóban törvény szerint is kormányirányítás alatt működne az ügyészség. Azt hiszem elég, hogyha itt a Schlecht- vagy a Várhegyi-ügyre utalok.

Vitatkoznék Gyimesi képviselőtársammal arról, hogy a privatizáció volt az egyetlen igazi forrása a korrupciónak. Én úgy gondolom, hogy például a nagy állami beruházásokkal kapcsolatos anomáliák legalább ilyen forrásai, az autópálya-építés pályáztatás nélkül, és hasonló társai.

Elhangzott az utóbbi hozzászólásokban az is, hogy most a felderített bűncselekmények száma magasabb. Ez egyszerűen nem igaz: a felderítési arány roppant nagy mértékben romlott az utóbbi időben.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló államtitkár úr, illetve Gyimesi képviselő úr próbálta úgy beállítani az általam elmondottakat, mint hogyha én ott csak személyes véleményt formáltam volna meg, nem pedig tényeket és adatokat közöltem volna.

Gyimesi képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy én azokat az adatokat, amelyeket ismertettem, azt úgy tettem, hogy hangsúlyoztam, az előző évhez képest, azaz ezek a cselekmények az emelkedést tekintve messze ezen a kormányzati cikluson belül, azaz az előző évhez képest emelkedtek ilyen arányban, és szeretném fölhívni a tisztelt figyelmüket arra is, hogy az ismertté vált bűncselekmények száma 3,7 százalékkal emelkedett ebben az időszakban. Az a 3,7 százalékos emelkedés, amely tavalyhoz képest történt, nem aránytalanul nagy szám ahhoz képest, amilyen aránytalanul nagy számban emelkedtek ezen belül azon bűncselekménytípusok, amelyeket én felsoroltam.

Államtitkár úr azt mondta, hogy teljes arzenálját bevetik az összes olyan fegyvernek, amely a bűnözés visszaszorítására szolgál. Hát lehet, hogy így van, csak az a baj, hogy sem a közvélemény, sem pedig mi itt, országgyűlési képviselők azon kívül a súlyosítási, szigorítási tendencián kívül, amelyről beszéltem, nem tudunk egyetlenegy konkrétumról sem. Én nem gondolom azt, hogy ilyen dolgokat olyan nagy titokban meg lehetne tenni, hogyha lennének ilyen intézkedések. Például mondjuk, a garanciális jogok hatékonyabb érvényesítése terén, például, mondjuk, a hatóságok által elkövetett bűncselekményeknek, nemcsak a korrupciós jellegű cselekményeknek, hanem mondjuk, a bántalmazás hivatalos eljárásban, kényszervallatás és egyebek terén, amelyre vonatkozóan, mondjuk, a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód elleni bizottság immáron két alkalommal igen-igen lehangoló véleményt formált meg a magyar helyzetről. Ezekről beszéltem.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Avarkeszi Dezső képviselő úr hozzászólása a jó példa arra, hogy jogászemberként is milyen pontatlanul képes fogalmazni, amikor korrupcióról beszélünk.

Tudjuk azt a büntető törvénykönyv vitájában mi, jogászok itt valamennyien, hogy mit nevezünk korrupciós bűncselekményeknek. Ezeknek a bűncselekményeknek a törvényi tényállását a büntető törvénykönyv meghatározza és ezeket a cselekményeket rendeli büntetni. Amikor széltében-hosszában azt a vádaskodást halljuk a médiumok hangjának felerősítésével, hogy korrupció történt, és lám, Avarkeszi Dezső említi az autópálya-építést, akkor ez semmi másra nem jó, mint hogy elhintsük a közvélekedésben azt, hogy a korrupció elhatalmasodott a közállapotainkon.

Tehát én azt javasolnám, hogy maradjunk ebben a kérdésben a szakmaiságnál, és a politikusi mivoltunk ne oldja fel a szakmai tudásunkat, ne előzze meg a szakmai tudásunkat, és fogalmazzunk pontosabban. Az autópálya-építés kapcsán tessék szíves lenni pontosan korrupcióra utaló cselekményt megnevezni, a megfelelő eljárást megtenni. Ismereteim szerint büntetőeljárás indult egyébként ilyen jellegű cselekmény alapos gyanúja miatt. Ez az egyetlen lehetséges válasz a vádaskodás helyett arra, hogyha valakinek gyanúja támad bűncselekmény elkövetésével kapcsolatosan. És azt hiszem, hogy ezt nemcsak a jogászemberrel szemben megfogalmazott pontosság vagy elvárás igényli, hanem a politikai korrektség is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony, Államtitkár Úr, Képviselőtársaim! Gyimesi József az előbb felhívta a figyelmünket arra, hogy politikailag korrekt módon járjunk el. Célszerű lenne, hogyha tartaná saját magát is ehhez a maximához, amit az előbb megfogalmazott. Tudniillik ő kijelentette, hogy 1994-98 között volt a magyar történelem egyik legkorruptabb időszaka, azonban az 1998 óta lefolytatott bírósági eljárások ezt semmiben nem igazolták, tehát nem tudná felsorolni azokat a személyeket, akik az akkori kormánypártokhoz, az MSZP-hez vagy az SZDSZ-hez közel álltak, s akiket bármiféle korrupciós cselekmény miatt elítéltek volna.

Ugyanakkor azt is megfogalmazta, hogy nagy itt a látencia. Ha nagy a látencia, akkor honnan tudjuk, hogy mikor volt, az adott időszakban volt-e a legkorruptabb a kormányzati tevékenység és az államigazgatás egészének működése, vagy egy másik időszakban. Ennek következtében ő sem tudott semmiféle egzakt, konkrét megfogalmazással élni, nem tudott példákat felhozni. Azt is meg kell jegyeznem, hogy amiről a Fidesz állandóan beszél, például a Tocsik-ügy, az sem korrupciós ügy volt, hogyha jobban megnézzük a btk.-t.

Ezenkívül pedig valóban igaz az, hogy 1994-98 között a korrupció ma már nem lehet olyan erős, mint például két nappal ezelőtt, tudniillik Várhegyi Attila ügyében - ő ezt a bizonyos cselekményt abban az időszakban követte el - a bíróság hatrendbeli vesztegetés helyett ma már csak úgy ítéli meg ügyészi indítvány alapján, hogy egyrendbeli vesztegetés miatt kell eljárnia, ennek következtében legalább öt vesztegetési ügy már kiesik az 1994-98-as időszakból. Így azt tudom mondani, hogy az ügyészség és a bíróság hatékony tevékenységének eredményeképpen már nem is olyan korrupt ezt az időszak, mint amilyennek látszik.

Természetesen mi sem tudunk konkrétumokat mondani a '98 utáni időszak esetében, de azért vannak sejtéseink, amelyek talán nem teljesen megalapozatlanok.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces időkeretben megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Gyimesi Képviselő Úr! Én arról beszéltem hozzászólásomban, hogy a korrupciónak melegágya nem csupán a privatizáció, hanem a nagy állami beruházások pályáztatás nélküli kiadása különböző cégeknek. Nem hiszem, hogy itt a politikai vagy a szakmai korrektséggel bármilyen probléma lenne.

A közbeszerzést éppen azért hozta létre az Országgyűlés, hogy a költségvetési forrásoknak, az állami forrásoknak az elosztása, felhasználása tisztességesen ellenőrzött módon történhessen. Az önök kormánya egyszerűen megakadályozza azt, hogy például az autópálya-építéseknél ezeknek a költségvetési forrásoknak az elosztása úgy történjék, hogy pályázat útján jelöljék ki a vállalkozókat, a beruházókat, azt, aki végzi, így kerülhetett sor arra, hogy olyan cég kapta meg ezeket a munkákat, amely még az életben nem végzett ilyen munkát. Mindenféle híreket hallunk arról, hogy például a miniszterelnök úr családja milyen módon vesz részt ezekben a munkálatokban. Egyszer azt mondják, hogy miniszterelnök úr rábeszélte édesapját, hogy ne vegyen részt a munkában, aztán kiderül, hogy mégis az ő bányájából szállítják a dolomitot az autópálya-építésekhez.

Én azt hiszem, hogy ez valóban nem az a jó példa, amivel elöl kellene járnia egy kormányzatnak, az állami tisztségviselőknek ahhoz, hogy ezen a területen előrelépés történhessen.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, és kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy térjünk vissza a T/5060. számú törvényjavaslat vitájához.

Államtitkár úr, öné a szó.

 

(14.30)

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm elnök asszonynak ezeket a szavait. Pontosan arra akartam kérni, hogy éljen a tárgyra térésre vonatkozó figyelmeztetési jogával. Miután azonban elhangzottak különböző kijelentések, hadd reagáljak.

Wiener képviselő úr, a Tocsik-ügynek bizony kifejezetten korrupciós jellege volt, befolyással üzérkedés miatt folyt a büntetőeljárás. Képviselő úr, tudomásom szerint ez még a korrupciós bűncselekmények körébe tartozik.

Ami pedig az autópályákat illeti: Avarkeszi képviselő úr, ennek valóban nem itt van a helye, ezt számtalanszor megvitattuk már, de még egyszer elmondom, hogy magyar vállalkozók építik, számtalan magyar kisvállalkozó hazai munkalehetőségek megteremtésével. És ez volt a célja annak, hogy a törvényes lehetőséggel élve, közbeszerzés nélkül került sor ennek a munkának az odaítélésére. Ennek semmi köze nincs a korrupcióhoz, tisztelt képviselő úr. A korrupció valami egészen más.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ki kíván még felszólalni. (Nincs jelentkező.) Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, ismételten megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Hende Csaba: Nem.) Államtitkár úr jelzi, hogy a továbbiakban nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

Államtitkár úr kétperces technikai szünet elrendelését kérte. Kétperces szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat.

 

Soron következik a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/5061. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/5061/1-3. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás értelmében 15 perces időkeretben: először Balogh László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Hankó Faragó Miklós képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.