Készült: 2024.03.28.17:21:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

123. ülésnap (2004.02.17.), 46. felszólalás
Felszólaló Dr. Bőhm András (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:50


Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kismértékű áfatörvény-módosítás az elmúlt év ősze óta azt a gyakorlatot kell hogy kiváltsa, hogy bizonyos egészséges gyanakvással figyeljük az áfatörvényt és annak a változásait. Ezzel kapcsolatban elsőként le szeretném szögezni, hogy helyes döntésnek tartjuk, hogy a hatályos törvényt csak módosítják, és ezt nem szövegezték újra. Ez a döntés segítheti a jogalkalmazást abban a tekintetben, hogy az adóalanyok a módosítások mentén valóban csak az uniós tagsággal járó új adójogi intézményeket, eljárásokat, fogalmakat vélhetik felismerni. Természetesen - ahogy ez lenni szokott - az indokolt módosítások árnyékában a jogszabály-előkészítők igyekeznek feloldani későn felismert anomáliákat, illetve kiskapukat gondolnak bezárni, és néha elképzelhetően az adóztatást valóban könnyítő változtatásokat is alkalmaznak.

Szeretném jelezni, és természetesen a részletes vitában konkrétabban kifejteni, hogy részünkről is szükséges néhány érdemi változtatás megkísérlése ebben az áfatörvény-módosításban. Feltétlenül szükséges arra utalni, hogy a magyar adóalanyok és nem adóalanyok egyaránt számukra igencsak új, szokatlan és nem könnyű szabályokkal lesznek kénytelenek együtt élni május 1-jétől, és azokat saját érdekükben mielőbb el is kell hogy sajátítsák. A belpiaci beszerzés és értékesítés, a harmadik országokkal megvalósuló kereskedelem szabályai, az import és az export fogalmának csak az utóbbi államokkal összefüggésben való értelmezhetősége, a vámhatárok Unión belüli megszűnése, a termékértékesítésre vonatkozó, úgynevezett fordított adózás bevezetése ebben a körben, de nemcsak az ő esetükben, az eddig kivetéssel teljesített adókötelezettség önbevallás útján történő teljesítése, a háromszögügyletek, a szolgáltatások teljesítési helyének sok változást és új dolgokat, értelmezést hozó változásai nagy kihívást fognak jelenteni még a felkészült adóalanyok számára is.

Úgy gondolom, ehhez a gyakorlatban is hasznosítható támogatást kell adni, de nem csak nekik. Felvethető az az aggály is, hogy az adóhatóságok munkatársai felkészültek-e a minden bizonnyal tömegesen jelentkező értelmezési kérdések megválaszolására. Nem megkerülhető kérdések, hogy ebben az új helyzetben az első naptól kezdődően egy hihetetlen problémát, sok gondot okozó, jogi és pénzügyi kérdéseket felvető eljárással fognak találkozni úgy az érintett adóhivatalok, mint az adóalanyok.

Néhány konkrét kérdésről szeretnék beszélni, ezek között említem azokat is, amelyek megítélésünk szerint mindenképpen módosításra szorulnak, még akkor is, ha a jogszabályalkotó szándéka pusztán az EU-csatlakozással kapcsolatos harmonizációs intézkedések megteremtése volt. Uniós elvárásból fakad, de mindenképpen kedvező változás, hogy a rendelkezésre bocsátott, úgynevezett saját anyagok felhasználásával megvalósuló új termék csak az építési szerződések esetében minősül termékértékesítésnek, szemben a korábbi szabályozással, ahol minden vállalkozási szerződés esetében annak kellett tekinteni.

Kedvezőnek számító változás, így mindenképpen támogatásra szorul, hogy a javaslat ellenérték fejében létrejött ügyletnek tekinti az apportot, így annak felek által meghatározott értékét például az adóhatóság nem vitathatja. Viszont az adókötelezettség nem függ attól, hogy kapcsolódott-e korábban hozzá adólevonási jog. Szeretnék emlékeztetni a Fidesz vezérszónokának a felszólalására, aki ugyan adóhatósági, illetve állambevételi szempontból vitatta ennek a kérdésnek a megfelelő szabályozottságát, ezt a kérdést én osztom, tehát itt mindenképpen a definíciót, illetve az eljárási rendet végig kell gondolni.

Helyes döntésnek tartjuk, hogy az irányelvben megfogalmazottakkal összhangban a távértékesítés vonatkozásában Magyarország élne a 100 ezer eurós összeghatár 35 ezer euróra való mérséklésének lehetőségével, így távértékesítés esetében már viszonylag kis forgalom felett belép a fordított adózás, tehát a külföldiek magyarországi értékesítése után fizetendő adó a magyar költségvetés bevételeihez jut hozzá. Természetesen célszerű fölhívni a figyelmet, hogy itt egy bevételi verseny is keletkezik az EU keretei között, tehát mindenképpen helyes úgy az adókulcsokat, mint az eljárási rendet arra tekintettel rövid, illetve középtávon megalkotni, hogy ebben a versenyben a Magyar Köztársaság megfelelő módon jusson pozícióba.

Külön fölhívom a figyelmet, és egyelőre nem megoldhatónak látom egyéb problémák miatt a javaslat 22. §-ával módosítani szándékoztatott 16. § (11) bekezdését. E jogszabályi helynek a minősége javítható csupán, ugyanakkor állítjuk, és szakértőink is állítják, hogy a felsorolt esetek értelmezése nemcsak hogy emberpróbáló feladat, hanem ennek a tökéletes, minden problémát elhárító értelmezése a jelenlegi jogszabályi környezetben megoldhatatlan.

A magáncélra és vállalkozási célra egyaránt használt eszközzel összefüggésben lehetővé teszi a jogszabály a levonási jog gyakorlását, mégpedig a gazdasági célú felhasználás arányában. Itt érdemes majd javaslatot tenni arra, hogy ezt az arányosítási szabályt alkalmazhassák azok is, akik adóköteles és tárgyi mentes szolgáltatást is nyújtanak. Számukra jelenleg a tételes elkülönítés, illetve a bevétel alapján történő arányosítás áll rendelkezésre. Támogatandó, hogy a magyar jogszabály-előkészítők - nyilvánvalóan a Pénzügyminisztérium munkatársai - lehetővé teszik a tárgyi mentes tevékenységet végzők számára, hogy számlaadási kötelezettségüket kiváltsák más, a számviteli törvényben meghatározott bizonylati követelményeknek megfelelő bizonylat kiállításával.

Két dolgot mindenképpen pontosítani kell a szövegtervezetben. Az indokolás szövege is jelzi, abból zavar lesz, ha nem pontosítjuk ezt a szöveget, hiszen már az indoklás is kizárólag ilyen tevékenységet végzőket említ, ami nyilvánvalóan tévedés, hiszen ilyen gazdálkodó alig van. A javaslat szövege a fenti téves értelmezést nem adja, mégis érdemes lenne megerősíteni, hogy a javaslatban szereplő lehetőség kizárólag e tevékenységgel, tehát a tárgyi mentes tevékenységgel összefüggésben alkalmazható, és nem az a feltétel a helyes értelmezés szerint, hogy az érintett kizárólag ilyen tevékenységet végezzen.

A felszólalás utolsó részében gondolok magával a jogszabály szövegével foglalkozni. Az idő megfelelő beosztása érdekében jelezném azokat a kérdéseket, amelyekben egyébként is kiegészítésre és módosításra szorulónak ítéljük a jogszabályt.

(11.30)

Anélkül, hogy a vita ezen fázisában szükséges lenne visszautalni arra a helyzetre, amit a legutóbbi áfatörvény-módosítás például az önkormányzati szférában okozott, megkerülhetetlennek gondolom, hogy ebben a kérdésben ismét tárgyaljon az Országgyűlés, ismét kerüljön megvitatásra a kormánnyal, hogy milyen helyzetet jelentett az áfatörvény módosítása az önkormányzatokat illetően, és jelzem, hogy melyek azok a témák, ahol a probléma feloldására módosító javaslatokat fogunk beterjeszteni, és ennek a részletes ismertetésére természetesen a részletes vitában visszatérni.

Az első problémakör: az elvileg a koncessziós törvény hatálya alá tartozó tevékenységek áfakörön kívül való helyezésével összefüggő problémakör. Az áfatörvény alapján nem minősül adóalanynak a közhatalom gyakorlásával összefüggésben végzett tevékenység, valamint olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni. Nyilvánvalóan olyan irányú módosításra törekszünk, és ennek a szakmai megvitatása szükséges, aminek értelmében a közszolgáltatások, illetve közüzemi szolgáltatások - amelyek folytatása általános gazdálkodási feltételeknek megfelelően történik úgy, hogy a díjon keresztül fizetik meg ezeket a szolgáltatásokat, azokat nem az állami költségvetés biztosítja -, továbbra is az áfatörvény hatálya alatt maradhassanak, függetlenül attól, hogy milyen szervezet végzi azokat. Csak így lehet biztosítani, hogy a különböző közüzemi szolgáltatások, függetlenül az ellátó személyétől, azonos ráfordításelemeket tartalmazzanak, és ne torzítsák a különböző piaci szereplők közötti gazdasági feltételeket.

A másik lényeges és alapvető problémakör: az államháztartási támogatásból történő beszerzésekhez kapcsolódó áfa visszaigénylésének tilalma. A hatályos törvény szerint az árat közvetlenül nem befolyásoló, a négy államháztartási alrendszerből biztosított támogatásokból megvalósuló beszerzésekhez kapcsolódó, előzetesen felszámított áfa nem igényelhető vissza. Mindazon támogatások esetében, ahol a központi költségvetés nem biztosít az áfával növelt kiadásokra fedezetet, ott a különböző államháztartási és gazdasági szereplők között jövedelemátcsoportosítás valósul meg a központi költségvetés javára. Ebben a körben olyan irányú módosítással célszerű foglalkozni, amely megoldja, hogy az egyes államháztartási szereplők azonos pozícióba kerüljenek, és a 2004. január 1-jei áfatörvény-módosítás után a forgalmi adó felett nem rendelkező államháztartási szereplők számára is megőrizhető legyen az általuk nyújtott szolgáltatás reálértéke. Természetesen ebben a kérdéskörben világos, hogy több kérdést kell átgondolni, és az is egyértelmű, hogy ez vitákat fog kiváltani.

Amire most a rendelkezésre álló lehetőségek közül utalni szeretnék, az egyrészt az, hogy mindenképpen megfontolandó, hogy nem a 2004. folyó évet illeti, terheli az ezeknek a módosításoknak megfelelő változtatás keresztülvezetése, legfeljebb minimális mértékben, hiszen ezek az érintett beruházások, fejlesztések egyrészt értékteremtők a dolog természeténél fogva, másrészt többéves beruházások. Tehát az ezzel kapcsolatos változás - ezért mondtam azt - csak 2004-et illetően elhanyagolható mértékű, amely a központi költségvetés terhére esik, ugyanakkor a dolog alapállásánál azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy végül is itt egy rendkívüli, extra jövedelemátcsoportosítás eredményeként lényegében kisebb forrás jut az államháztartás alrendszerei részére, a központi költségvetés javára, aminek éppen az értékteremtő tevékenység miatt célszerű a korrekciója és módosítása.

Mindenképpen indokolt további módosítást keresztülvezetni a gazdasági élet érdekében abban a körben, hogy a levonható és le nem vonható adó összegét az arányosítás szabályai szerint határozzuk meg, ez az általános felszólalási részben is érintett módosító javaslat. Itt utalni kell arra, hogy a hazai szabályozás szigorúbbnak minősíthető az uniós szabályozásnál, mert a levonás tilalma akkor is érvényesül, ha a megosztás feltételei nem állnak fenn.

Azt szeretném mondani, hogy tulajdonképpen elsődlegesen kormányzati döntés, pénzügyminisztériumi döntés kérdése az, hogy elismerve az idő rövidségét, mármint a március közepi kihirdetés feltétlen szükségességét, ezzel együtt bizonyos alapkérdések nemcsak belföldi gazdasági viták miatt oldandók meg feltétlenül, hanem rendkívül fontosnak tartom - erre is történt már utalás -, hogy a nemzetközi bevételszerző versenyben az Unión belül meg kell teremteni a mai lehetőségek között azt a lehetőséget a magyar gazdaságnak, hogy lépést tudjon tartani akár az adótörvények eljárási rendjében, akár az áfakulcsok mértéke tekintetében az uniós versenytársakkal.

Nem elkerülhető - és erre majd adott esetben egy megfelelő választ is igényelnénk -, hogy szemben azzal, hogy minden pénzügyi tárgyú jogszabály ismertetésénél örömmel utaltam arra, hogy a szövegkörnyezete, a megfogalmazása, a rendszerezettsége kiemelkedő a pénzügyminisztériumi jogszabályoknak, rendkívül sajnálom, hogy ebben az esetben ez nem elmondható. Ennek a jogszabály-módosításnak a szövegezése, az értelmezési rendje rendkívül hibás, rendkívül sok támadásra adhat okot, és nagyon remélem, hogy ez a minőségű jogszabályalkotás - nem a tartalmi kérdésekről beszélek most - tényleg egy elenyésző kivétel az általunk megismert eddigi pénzügyminisztériumi gyakorlattal, és nagyon remélem, hogy nem ez lesz a továbbiakban a meghatározó. Azt gondolom, szükségesnek látszik ezt megemlíteni, és nyilván a Pénzügyminisztériumon belül a sok fontosabb dolog mellett ennek az értékelésére is sor kerülhet.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)




Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai