Felszólalás adatai

A Jobbik a panaszait benyújtja, a vizsgált időszakban az előttünk fekvő 496 oldalas jelentés szerint a pártok által benyújtott panaszbeadványok 95 százalékát a Jobbik jegyezte, már 2010-ben is. Tavaly ahhoz képest már a panaszok többszörösét adtuk be, és készek vagyunk arra, hogy idén akár naponta több tucat panaszbeadványt adjunk. De van-e ennek értelme, ha a csak fideszes tagokból álló Médiatanács a szerkesztési alapelvekre és hasonlókra hivatkozva gyakorlatilag ejti ezeket a panaszbeadványokat, amelyek akár a kiegyensúlyozott tájékoztatást, akár bármi mást kifogásolnak a kereskedelmi médiumok tekintetében?

Most ennél a módosító javaslatnál kell maradjunk, és ezért rá kell világítsunk, hogy elképesztő ez az aránytalanság, ami folyamatosan jellemzi ezt a kormányzatot. A jelentés is kimondja, hogy amíg a 2010. év első harmadában a Bajnai-kormány a szereplések kevesebb mint 60 százalékát tudhatta magáénak, az Orbán-kormány részesedése a 2010-es év végéig 70 százalék fölött alakult, decemberben már a 75 százalékot is elérte. Tehát látható, hogy a sokat hangoztatott francia modellnél is durvább a helyzet.

Ugye, találtak egy olyan modellt, amelyik az önök számára a legkedvezőbb, nyilván azt ültették itt be. Ez azt jelentené, hogy egyharmad részt kap a kormány, egyharmadot a kormánypártok, egyharmadot pedig az ellenzék. Ezzel szemben önök még a kétharmadot is durván meghaladják, pedig ne felejtsük el, hogy csak 53 százalékos választási eredményt értek el, és ha a brit modellt vennék inkább számításba, akkor körülbelül ekkora médiabeli megjelenéshez juthatnának. De önöknek nem elég, hogy a torz választási rendszer miatt több mint 15 százalékkal több mandátumhoz jutottak, tehát 53 százalék alatti eredménnyel több mint 68 százalékos parlamenti túlsúlyhoz, ezt a választási rendszert egyrészt tovább torzítják, másrészt, a médiánál maradva tehát, nem elég a 68 százalék feletti parlamenti mandátumarány, például 2011-ben már 71,3 százalék - egész éves összesítésben a teljes médiapiacon - a kormányoldal részesedése.

Halljuk, ugye, a nemzetközi ajvékolását a kormánypártoknak, ezzel szemben láthattuk, hogy egyetlen panaszt sem nyújtottak be a vizsgált időszakban. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy valójában a kormányoldalnak ez a durva térnyerése kizárólag a Jobbik rovására történt. A többi pártnak, mint mondtam is, például az MSZP-nek 23 százalék a részesedése az élőszóbeli megnyilatkozásokból, a választási eredményüket messze felülmúlóan. Némileg jobb a Jobbik aránya, ha nem az élőszóbeli megnyilatkozásokat nézzük, hanem azt, hogy mennyi szó esik a Jobbikról, mert azért szidni szeretnek minket, néhány százalékkal jobb az arány, ha ezeket a számadatokat vennénk tekintetbe.

De maradjunk annál, ahol élőszóban meg tud szólalni a Jobbik. Egyébként nem nagyon különbözik, egy-két százalékos különbség van, nem nagyságrendi, ami indokolt lenne a választási eredmények tekintetében. Tehát nem változott a helyzet, 2011-re már 5 százalék alatti a Jobbik Magyarországért Mozgalom részesedése, amely a legjobban kirekesztett pártmozgalom. Egymillió ember szavazatáról is beszélhetnénk, de nyilvánvalóan ez önöket nem érdekli. Önöket csak a hatalmuk bebetonozása érdekli.

És azért csak fideszes tagokból áll ma már a Médiatanács, a korábbi gyakorlattal szemben, amikor még minden parlamenti pártnak volt delegáltja a jogelődjében, az ORTT-ben, mert most már önök osztják a pályázati pénzeket a Századvég Alapítványnak és egyebeknek, ahogy arról az általános vitában szót is ejtettem. És önök osztják a frekvenciákat, a médiaszolgáltatási jogosultságokat is, így ne csodálkozzunk, hogy akiknek pedig kiosztják, azoknak nem kell félniük, még akkor sem, ha ilyen durva törvénysértések történhetnek. Szépen leosztják a lapokat, és nem is kifogásolják ezt, sőt egyet is értett az MSZP a kormányoldali azon törekvéssel, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírását töröljék el.

Erre a 2010. évi médiaátalakítás során tettek számos kísérletet. Tiltakozásaink hatására azt elértük, hogy ezt a törvényi előírást nem törölték el. Tulajdonképpen csak legyintettek, legyen, örüljön a Jobbik, hogy van egy ilyen törvényi előírás, de foganatja semmi nem lesz, hiszen a Médiatanács az egyeduralkodó, ott pedig bizony élből lesöprik az efféle panaszokat. És ami a legfontosabb, hivatalból nem indít eljárást, pedig pontosan ezt kellene megtegye az Mttv. 182. § c) alapján, és ehhez képest láttuk, hogy semmit nem tesz.

Szalai Annamária a vita végén, amikor már nem lehetett reagálni, válaszként azt mondta el, hogy volt olyan idő is - talán a kilencvenes évekre utalt -, amikor, mondjuk, a Danubius Rádióban 98 százalék volt a kormánypárti hírek aránya. De hol érdekel az minket, hogy mi volt itt korábban Magyarországon, milyen durva törvénysértések, és ezt kik tűrték? Hát, mi nem tűrtük, nem tűrtük volna, és nem is tűrnénk a jövőben sem. Az biztos, hogy ha a Jobbik Magyarországért Mozgalom kormányra kerül, akkor ilyen szintű társadalmi igazságtalanságok nem valósulhatnak meg. Mi nem fogjuk ilyen szinten felmarkolni a magyarországi médiumokat.

Viszont az is biztos, hogy ezek a kereskedelmi tévék nem működhetnek tovább, sok minden egyéb mellett azért sem, mert a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó törvényi előírásnak úgy tesznek eleget - hogy a legátfogóbb adatot idézzem végül zárásként -, hogy az MSZP 23 százalékot kap az élőszóbeli megnyilvánulásban, éves adatként, a Médiatanács mérésének adata ez, a Jobbik pedig 5 százalékot. Két, fej-fej mellett haladó pártról beszélünk, a második, harmadik társadalmi erőről, bár az MSZP azóta (Az elnök csenget.) kétfelé szakadt, ennek ellenére ötször akkora lehetőséghez jut a médiában. Mi erre a törvénysértésre a válaszuk? Mert hogy a Médiatanácsé mi, azt tudjuk: semmi.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)