Felszólalás adatai

(14.00)

Örökre megváltozott az a szemlélet, hogy ipari tevékenységünkkel nem tudunk olyan hatást kiváltani a környezetünkben, ami egy katasztrofális helyzet bekövetkezésével járna, hiszen Magyarországon szerencsére nagyon ritkán volt és remélhetően nem is lesz többé erre példa.

Megváltozott az a szemlélet talán, és nagyon bízunk benne, hogy megváltozik, hogy a felelőtlen, nemtörődöm üzemeltetői, tulajdonosi magatartással nem lehet károkat előidézni, annak nem lehet következménye. Nagyon reméljük, hogy ez is meg fog változni, és a jövőben ennek a gyakorlatnak is vége lesz, és mind az üzemeltetők, mind pedig a hatóságok részéről egy sokkal következetesebb és szigorúbb fellépés várható.

Na de mi is történt 2010. október 4-én? Nyilván mindnyájan nagyon jól tudjuk már a híradásokból, újságokból és különböző fórumokról, mégis nem árt összefoglalni még egyszer azt, hogy miért kellett ezt a vizsgálóbizottságot létrehoznunk, és miért működött egy éven keresztül, mielőtt elfogadta jelentését.

Tudjuk, hogy 2010. október 4-én, nem sokkal déli 12 óra után a MAL Zrt. Ajkai Timföldgyárának egyik vörösiszap-tározó kazettájánál egy katasztrófa következett be. A Kolontár határában lévő X-es számú vörösiszap-tározó kazetta észak-nyugati fala átszakadt, és az átszakadás következtében körülbelül 1 millió köbméternyi lúg, lúgos folyadék ömlött ki, ami magával ragadott még körülbelül félmillió köbméternyi vörösiszapot, és ez a körülbelül 1,5 millió köbméternyi anyag, erősen maró folyadékos, iszapos anyag öntötte el Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely településeket, majd a Marcalon és a Rábán keresztül vonult le. Akkor még úgy tűnt, hogy a Mosoni-Duna és a Duna magyarországi felső szakaszának élővilágát is veszélyeztetni fogja. Hála istennek, ez a veszélyeztetés, illetve szennyezés már nem következett be, sikerült megfogni a szennyezést, illetve megfelelően felhígult, mire odáig elért.

Az ipari katasztrófa következtében elszabadult anyagról a bizottság működése során többféle információt kaptunk a különböző szakértőktől, hatóságoktól. A MAL Zrt. igazgatóságának és menedzsmentjének álláspontja szerint ez csak 300 ezer köbméter volt. Ezt a mennyiséget egyedül ők tartják 300 ezer köbméternek, minden más forrásból 1 millió köbméter körüli mennyiséget lehetett visszahallani, illetve az iszappal együtt 1,5 millió köbméternyit.

Ami pedig a veszélyes jellegét illeti ennek a lezúduló folyamnak, az egyrészt magában a folyadék erejében, a dinamikájában rejlik, hiszen szakértők szerint azokban a percekben, amikor átszakadt a gát, a Duna vízhozamával közel azonos intenzitással zúgott le a folyadék és érte el Kolontár település határát, olyan vízhozamot produkálva. Ráadásul, ami még sokkal súlyosabbá teszi ezt a helyzetet, ebben is vannak viták, de mindenesetre 13-as körüli pH-értékű, tehát lúgosságú oldatról beszélhetünk, ami értéket egyébként már a kiömlött anyagban, a felhígult Torna-patakban mértek, tehát valószínűleg a tározóban ennél is töményebb anyag volt. Ez a lúgosság okozta azokat a sérüléseket, azt a több száz sérülést, amelyek közül jó néhányat kórházban kellett kezelni, hetekig, hónapokig tartó kórházi kezeléssel.

Az elsődleges információk szerint tíz ember halála köthető a katasztrófához. Most már ezt a számot is vitatják, és nyolc főről beszélnek, aki közvetlenül a katasztrófa következtében, bizonyíthatóan ennek következtében hunyt el. Én ebbe a méltatlan számháborúba nem mennék bele, maradnék a bizottsági jelentésben is szereplő tíz főnél, akiknek a halála valamilyen módon összefüggésbe hozható a vörösiszap-katasztrófával.

Mindig, amikor a katasztrófáról beszélünk, a megemlékezésé kell hogy legyen néhány szó, és le kell hogy rójuk tiszteletünket az áldozatok és hozzátartozóik előtt, és részvétünket kell hogy kifejezzük még ennyi idővel a katasztrófa után is bizony ennek a példátlan katasztrófának az áldozatai előtt.

E közül a tíz áldozat közül mindig, valahányszor a vörösiszap-katasztrófáról beszélek, egyikükről külön is meg szoktam emlékezni két mondatban, nem mintha áldozat és áldozat között különbséget lehetne tenni, de egy kolontári fiatalember, Pados Zsolt volt az egyetlen olyan áldozat, aki azért halt meg, mert menteni indult. Az áldozatok mentése közben borult terepjárójával a megáradt lúgos folyamba, a Torna-patakba, és így lelte halálát. Tehát ő nem lett volna közvetlen elszenvedője a katasztrófának, ha a bajtársiasság és a segíteni akarás nem kerekedik felül benne és nem indul menteni. Tehát mindenképpen egy pozitív példaként tekintünk az ő emlékére.

Hogy visszatérjek a katasztrófával kapcsolatos tényekre, dr. Hoffmann Imre, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgató-helyettese 2011. szeptember 14-én tájékoztatta a bizottságot. Az ő tájékoztatása szerint mondtam azokat az adatokat, mely szerint tíz lakos vesztette életét, 286 fő szorult egészségügyi ellátásra, és ezek közül 120 fő volt az, aki hosszabb kórházi kezelést kapott. A hosszabb nyilván néhány napot vagy egy hetet meghaladó kórházi kezelést jelent. A lúg egyébként egy égési sérüléshez hasonló, erős, maró sérülést okoz, amely azzal a következménnyel jár, hogy a lúg eltávolításakor vele együtt a bőr is lejön. Egy rendkívül fájdalmas és súlyos sebesülés ez, amit okozni tud.

1017 hektárnyi területet szennyezett el a pontos adatok szerint ez a vörösiszapos lúgfolyam. A kárt szenvedett épületek döntő többsége elbontásra került, azóta új épületek épültek ezek helyett, új lakóparkok Kolontáron és Devecserben is. Egy részét, volt egy kevésbé jelentős hányada, amit helyre lehetett állítani, hiszen nem károsultak komolyan. Több mint hétszáz mezőgazdasági gazdálkodó földje károsodott a katasztrófa során.

Megdöbbentő volt a kép. Ezek a szürke számadatok és tényadatok is megdöbbentőek, de megdöbbentő volt az a kép, amit a katasztrófa napján tapasztaltunk Kolontár településen Ferenczi Gábor képviselőtársammal együtt. Már akkor megdöbbentő volt, amikor itt a parlament 2010-es őszi ülésszakának első napján Ferenczi Gábor képviselőtársam odajött hozzám, és elmondta, hogy mi történt. Nem is nagyon akartam elhinni, felfogni, hogy ez megtörténhet. Majd azonnal a helyszínre siettünk, és az ott látottak alapján már következő héten úgy döntöttem, úgy döntöttünk kollégáinkkal, hogy egy vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezzük. Az előterjesztés, a javaslat az én nevemhez kötődik végül, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportja tette meg a kezdeményezést, mégpedig 2010. október 12-én.

Ez a parlamenti vita során elfogadásra került kisebb módosításokkal, így felállhatott az a paritásos vizsgálóbizottság, amely végül közel egy évig működött és végezte a tevékenységét, melynek öt kormánypárti és öt ellenzéki tagja volt, és jómagam láttam el a bizottság elnöki feladatait. Ennek a bizottságnak a feladata elsődlegesen az ipari katasztrófa okainak a feltárása volt, a felelősök megjelölése, és a jövőbeni hasonló katasztrófák megelőzésével kapcsolatos törvényalkotási feladatok meghatározása. Így kezdte meg a bizottság a működését.

A működés során a bizottság szakértőket alkalmazott, szakértők segítségével próbálta felderíteni a kiváltó okokat, és több kihelyezett ülést is tartott, részben Kolontáron, Devecserben, a MAL Zrt. üzemében és a többi vörösiszap-tározó kazettánál, Almásfüzitőn, Neszmélyben és Mosonmagyaróváron.

Hogy mit állapítottunk meg végül, azt a határozati javaslatunk tartalmazza összefoglalva, amelyet most az Országgyűlés elé terjesztettünk, és amelynek talán legfontosabb mondata az, hogy az Országgyűlés egyetért a vizsgálóbizottság végkövetkeztetésével, mely szerint az ipari katasztrófa elsődlegesen és döntően a MAL Zrt. ipari tevékenységével összefüggésben, az ő felelősségi körében következett be.

Egy ipari katasztrófa - ez nagyon fontos mondat. Majd itt a vita során még nyilván elő fog jönni sokszor ez, hogy a bizottság jelentésében és határozati javaslatában úgy szerepel, és nem véletlenül úgy szerepel, hogy ipari katasztrófa, hiszen sokat hallottunk arról, hogy főként az érintett cég képviselői természeti katasztrófáról beszéltek; mi a bizottság álláspontja alapján ezt vitattuk, és vitatjuk a mai napig is.

(14.10)

Egy ipari katasztrófáról van szó, amely emberi tevékenység folyományaként következett be a mi véleményünk szerint.

A határozati javaslatban és a jelentésben javaslatot tettünk az Országgyűlésnek törvényalkotási feladatok megvalósítására, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek hasonló katasztrófák. A bizottság munkája során 18 ülést tartottunk, illetve talán a végén már 20 is volt, mire befejeztük és elfogadtuk a jelentést. Ebből az összes nyílt volt, kivéve egy nem nyilvános és egy további zárt ülést. Ezekről az ülésekről szó szerinti jegyzőkönyvek készültek, amelyek az Országgyűlés honlapján természetesen megtalálhatók.

Mint már említettem, voltak kihelyezett üléseink is. A kolontári és a devecseri helyszíneken megszemléltük a védelmi és helyreállítási munkálatokat is. A MAL Zrt.-nél, illetve a Devecserben tartott kihelyezett üléseinkhez tartozik hozzá, hogy a bizottság eredeti napirendjében szerepelt a károsultak képviselőinek meghallgatása, amelyet az ülés előtt néhány órával a bizottság kormánypárti többsége levetetett a napirendről. Ezt a tényszerűség kedvéért mondom el. Számomra meglehetősen kellemetlen helyzet volt a károsultak hozzátartozóival ezt ott a helyszínen közölni. A bizottság feladata ugyan elsősorban a katasztrófa okainak megállapítása, de nem mehetünk el, nem mehettünk volna el amellett, hogy a károsultakat is meghallgassuk, hiszen nyilvánvalóan első kézből szereztek tapasztalatokat a katasztrófával kapcsolatban.

Ami még a meghallgatásokat illeti, be kell valljam, hogy a közel ötven meghallgatott személyből mindössze kettő olyan volt, aki nem fogadta el a bizottság invitálását a meghallgatására. Sajnos, ma Magyarországon a vizsgálóbizottságokról szóló szabályozás - amennyiben van ilyen; ugye, önálló vizsgálóbizottsági törvény nincs sajnos - nem ír elő semmiféle szankciót arra, hogyha valaki nem jön el a vizsgálóbizottság ülésére. Így a neszmélyi vörösiszap-tározót üzemeltető cég osztrák ügyvezetője, bizonyos Martin Zuser nem jött el, visszautasította, illetve nem is reagált semmit a meghívásunkra. A másik pedig a köreinkben éppen most nem tartózkodó, de egyébként szintén parlamenti képviselő, volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc volt, akit mint a Motim Zrt. többségi tulajdonosát hívtunk meg. Ő egyébként politikai körökben kevéssé illően egy, az internetes, facebookos oldalán közzétett levélben utasította vissza a meghívásunkat; ez meglehetősen szokatlan eljárás, sérelmeztük is ezt. Mindenesetre ő sem jött el a bizottsági meghallgatásra, és ezt mondvacsinált okokkal utasította vissza. Ezzel igazából nem tudtunk mit tenni, nem tudtuk őt meghallgatni, így nem derült fény arra, hogy a Motimnál milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy megelőzzenek ott hasonló katasztrófákat. (Gőgös Zoltán: Ott nincs is...) Természetesen a kihelyezett ülésünkön ott is saját szemünkkel győződtünk meg arról, hogy ne következhessen be ott ilyen jellegű, hasonló katasztrófa. (Gőgös Zoltán: Ott száz éve nincs már...) Így van, képviselő úr, de majd nyilván elmondhatja ön is a véleményét.

Ami még a bizottsági jelentésből fontos - és nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen ez a 25 perces előterjesztői expozé is rövid ahhoz, hogy mindent elmondjak, amit a közel egy év alatt feltártunk, de megpróbálom ezt a hátralévő 10 percben összefoglalni.

Az engedélyeztetéssel kapcsolatban súlyos fogyatékosságok merültek fel. Hiszen az derült ki a többtucatnyi meghallgatás nyomán, hogy ezeket a létesítményeket állékonysági szempontból, statikai szempontból soha senki nem engedélyezte. Megindult az engedélyezése annak idején, még a nyolcvanas évek közepén, második felében a X. számú tározókazettának, de az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium akkori illetékes főosztálya megszüntette ezt az eljárást, majd ez nem is fejeződött be. Kapott a létesítmény egy vízjogi engedélyt, amely vízjogi szempontból szabályozta a létesítését és a működését, azonban sem akkor, sem azóta állékonysági, statikai szempontból semmiféle hatóság nem engedélyezte ezt a létesítményt. Ez talán az egyik legsúlyosabb, legkirívóbb hiba, hiszen valljuk be, emiatt következett be a katasztrófa, ami nem mentesíti a tulajdonosokat azon kötelezettségük alól, hogy ha én üzemeltetek egy létesítményt, akkor annak az állapotáról folyamatosan meg kell győződnöm.

A bizottsági meghallgatás során fény derült arra, hogy a gátfal az évek folyamán, a működés során folyamatosan süllyedt, és a gátfal egyes részei eltérő mértékben süllyedtek. Ezek műholdfelvétel alapján pontosan kimérhetők voltak, ez szakértőktől elhangzott a bizottsági meghallgatás során. Ha ezt most meg lehetett tenni, akkor az üzemeltetés során, még a katasztrófa bekövetkezése előtt is be lehetett volna szerezni a tulajdonosoknak, üzemeltetőknek ilyen adatokat, amiből egyértelműen látszott, hogy míg máshol 2-3 centimétert süllyedt a gátfal, ott az északnyugati saroknál 10-20 centimétereket. Tehát óriási feszültség keletkezett a falban, és ez a feszültség egy ilyen rideg anyagnál, mint ez a szénsalak, szénerőműnek a salakja, óriási nagy feszültségeket keletkeztet, amely a terhelést nem bírja, és bármikor robbanásszerűen átszakadhat, mint ahogy ez be is következett 2010. október 4-én. Tehát itt már előjött az üzemeltetőnek a felelőssége.

A MAL Zrt. azt állítja, hogy nem volt túltöltve a tározó, amivel soha nem is vitatkoztunk. A tározó valóban, matematikailag, a szó szoros értelemben nem volt túltöltve, mert a tározó körülbelül 25 méter magas gátfalmagassága mellett még 12 centiméter hiányzott a teljes telítettséghez. Azonban nem is ez a probléma. A probléma a szilárd vagy közel szilárd állagú vagy iszap állagú vörösiszap és a tetején található lúgmennyiség arányában van. Tehát itt van a kutya elásva, ahogy mondani szokták, hiszen a folyadék okozta a katasztrófát, és a bizottság jelentésében szerepel, hogy körülbelül 1-1,5 méternyi folyadékréteg lehetett volna szabályosan ennek a vörösiszap-tározónak a tetején, ami egyrészt azt a célt szolgálja, hogy ne következzen be olyan porzás, mint ami most sajnos a száraztechnológiára való átállás óta rendszeresen bekövetkezik, hogy beteríti a környező településeket vörösiszapporral a tározó a szél mozgása következtében. Ez a folyadékréteg egyrészt ezt a célt szolgálta, másrészt pedig az ülepedési folyamatok ebben zajlottak le, hiszen zagy került ki a tározóra, és ott ülepedett ki a vörösiszap és vált el a lúgtól, amit hivatalosan vissza kellett hogy járassanak a termelésbe. Azonban e helyett az 1-1,5 méternyi folyadékvastagság helyett, ami körülbelül egy 300 ezer köbméteres mennyiséget jelentene - és egyébként, zárójelben jegyzem meg: kiömlése esetén sem érte volna el, erre háromdimenziós modellek készültek, nem érte volna el Kolontár település határát sem, tehát a katasztrófa be sem következett volna -, ehelyett átlagban 4,5 méteres, ez a MAL Zrt. saját adataiból származik, az úgynevezett halradaros mérésekből, átlagban 4,5 méteres folyadékvastagság volt, de volt, ahol 8 méteres volt a vörösiszap tetején a lúgréteg vastagsága. Tehát máris kijön a 300 ezer helyett körülbelül 1 millió köbméternyi folyadék.

Ez pedig egyértelműen az üzemeltető felelőssége, hiszen ha a katasztrófa után meg lehetett tenni, hogy a IX. tározóról a veszély elhárítása érdekében ezt a folyadékot leszivattyúzták és semlegesítés után a Torna-patakba engedték, akkor ezt nyilván a katasztrófa előtt is meg lehetett volna tenni, ha ők ezt érzékelik, hogy folyadékszintben mégiscsak ennyire túl van töltve a tározó, ha abszolút értékben nem is, de a folyadék óriási nagy mennyiségű, és ez bizony nagy katasztrófahelyzetet rejt magában.

Ha valaki egy szintvonalas térképet a kezébe vesz a MAL Zrt. felelős vezetői közül, és megnézi, hogy a tározóhoz képest Kolontár szélső házai terepszintben sokkal alacsonyabban vannak - már önmagában is abszurditás egy tározót magasabb pontra építeni -, akkor akár néhány tíz millió forintos költséggel létrehozható lett volna az az elsődleges védelmivonal-rendszer, ami még ilyen mennyiség esetén is, még átszakadás esetén is megóvhatta volna a településeket. Ezért mondjuk tehát többszörösen azt, hogy itt bizony az üzemeltetőnek felelőssége van.

Továbbá másodlagosan felelősek az engedélyeket kiadó hatóságok is. Felelősek azért, mert egyrészt, mint már mondtam, statikai, állékonysági szempontból soha senki nem engedélyezte a létesítményeket.

(14.20)

Felelősek azért, mert annak idején hosszú éveken át úgy működött a létesítmény, hogy az ott helyet kapó, rendkívül erősen lúgos, maró anyag nem veszélyes hulladékként volt besorolva, és ekként volt tárolva, ezt pedig a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség engedélyezte akkoriban, annak ellenére, hogy van nekünk egy Hulladékminősítő Bizottságunk, a törvény szerint egyébként működne, de valójában őket soha nem keresték meg ezzel kapcsolatban, és ez a nem veszélyes hulladékká történő minősítés a MAL Zrt. által beszerzett, egyébként részben a Tudományos Akadémia egyik képviselője által jegyzett szakvéleményre alapozódott. Megint csak zárójelben jegyzem meg, rendkívül furcsának tartottuk, hogy az a professzor, aki nem veszélyes hulladéknak nyilvánította a saját aláírásával a szakvéleményében ezt az anyagot, a katasztrófa egyéves évfordulóján Devecserben állami kitüntetésben részesült - zárójel bezárva. Azóta sem kaptunk rá magyarázatot, hogy mi volt az a tevékenység, amely miatt ő ezt a kitüntetést kiérdemelte, remélem, majd erre választ fogunk kapni.

Tehát a hatóságok is felelősek ezért a katasztrófáért, és voltak olyan európai uniós irányelvek, amelyeknek a megfelelő átültetésével szintén megakadályozható lett volna a katasztrófa, ez pedig az előző kormányokat terheli, hiszen 2006-ban fogadta el az Európai Unió, ha jól emlékszem, azt az irányelvet, amit 2008-ig kellett volna átültetni a hazai jogrendbe, amely előírja, hogy a bányakapitányság lett volna az illetékes hatóság ezen létesítményekkel kapcsolatban. Egy szerencsétlen megfogalmazás miatt ez nem így történt, egy pontatlan fordítás és pontatlan átültetés miatt ezek a létesítmények nem kerültek a bányakapitányságok fennhatósága alá, így ők soha nem vizsgálták és soha nem véleményezték. Ugyancsak nem történt meg az előbb említett szakvélemény miatt, a nem veszélyes hulladéknak történő besorolás miatt a Seveso II. direktíva szerinti veszélyes létesítményként történő besorolás, tehát nem került veszélyes üzem kategóriába ez a létesítmény, így a katasztrófavédelmi hatóság sem ellenőrizhette azt.

Tehát hibák egész láncolata és egy alapvetően hanyag, nemtörődöm tulajdonosi szemlélet okozta a katasztrófát a bizottság jelentése szerint és a határozati javaslatban foglaltak szerint, ezért következhetett az be. Viszont nagyon fontos az is, és már csak körülbelül másfél percem van hátra, de beszélnem kell arról is, hogy meg kell hozni ennek a bizottsági jelentésnek az elfogadása után, nyomán azokat az intézkedéseket, amelyeket meg kell tennünk annak érdekében, hogy a jövőben ilyen katasztrófák ne következhessenek be. A hulladékok besorolásától a veszélyes üzemmé nyilvánításon keresztül több javaslatot is tettünk, ezt majd a vitában vagy a vezérszónoki felszólalásomban is részletesen elmondom. Kérem a kormányt és a kormánypárti képviselőket, hogy tegyék megfontolás tárgyává ezeket a javaslatokat, és majd érjük el ezeknek az elfogadása által, hogy soha többé Magyarországon ilyen szörnyű katasztrófa ne következhessen be.

Amivel még adós vagyok, az a jelentés elfogadását illeti, ami 2011. október 27-én történt meg: a bizottság egyhangúlag, 8 igen szavazattal fogadta el a jelentést és a határozatijavaslat-tervezetet. A Magyar Szocialista Párt képviselői előre jelezték a távolmaradásukat, így ők nem vettek részt ezen a szavazáson, tehát így alakult ki a határozati javaslat 8 fős, egyhangú megszavazása.

Kérem az Országgyűlést, támogassa és fogadja el ezt a jelentést és ezt a határozati javaslatot, legyen meg a felelősségünk nekünk, országgyűlési képviselőknek, és járuljunk hozzá ahhoz, hogy ilyen katasztrófák Magyarországon soha többé ne következhessenek be, és egy intő példa legyen ez a kolontári vörösiszap-katasztrófa mindnyájunk számára.

A zárszavamban pedig szeretném köszönteni Toldi Tamást, Devecser város polgármesterét, aki a helyszínen követi figyelemmel az eseményeket, és akinek a települése jó példa arra, hogy milyen mértékű károkat szenvedhet el egy rosszul üzemeltetett ipari létesítmény miatt egy település.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)