Felszólalás adatai

Azért annyit hadd tegyek hozzá a visszaélésekhez, ami biztos egy jogos probléma, és ezt mondom a képviselő asszonynak is és önnek is, de amikor arról beszélünk, hogy ötezer szervezet regisztrálja magát, ez már olyan értelemben mindenképp egy pozitív dolog, hogy ha vannak is visszaélések, összességében nyilván az, aki regisztrálja egy ilyen területen magát, nem a visszaélés miatt regisztrálja magát, és nekik csak megköszönni lehet azt a munkát, amit végeznek. Nyilván azt a hibát, azt a - azt gondolom - nagyon súlyos hibát, amit az előző kormány elkövetett annak kapcsán, miszerint volt egy olyan civil szervezet, de talán annak se mondható, amely visszaélt az adományokkal, ennek következtében egyébként az adományozás áfáját visszahozták a szocialisták, egyébként hozzájuk köthető szervezet volt, most már, ha jól tudom, jogerős bírósági ítélet is született az ügyben, nyilván nem lehet azt elkövetni, hogy ha ilyen visszaélések vannak, akkor a többi, egyébként sok-sok jó szándékú civil szervezetet is büntessük.

(14.30)

Ennek ellenére köszönöm szépen azokat az észrevételeket, amelyeket akár az 1 százalékkal kapcsolatban mondtak - erre fel fogom hívni a NAV figyelmét -, de arra kérem a képviselő asszonyt is, hogy ha konkrétat tud ilyen esetekről, akkor a feljelentést vagy a bejelentést tegye meg, mert nem biztos, hogy egyből jogi útra kell terelni az ügyet. De ha egy bejelentés alapján vizsgálatot indít el olyan szervezetekkel szemben, amelyek visszaélnek azoknak a jó szándékú szervezeteknek a nevével, munkájával, amit tesznek, akkor azt hiszem, mindannyiunk közös ügye, hogy ezt megtegyük. Egyébként ezért tettük meg - ezt majdnemhogy csak zárójelként mondom, de idetartozik - a legutóbbi nagy árvíz, illetve a kolontári vörösiszap-katasztrófa és tragédia tanulságai alapján, hogy azokat a civil szervezeteket, karitatív szervezeteket, amelyek a legnagyobb adománygyűjtők voltak a múltban is és a jelenben is, közös vagy pedig egymáshoz közel álló adományvonallal láttuk el annak érdekében, hogy ha mások gyűjtenek, és olyanok gyűjtenek, akik csak vissza akarnak élni ilyenkor a jó szándékú emberek adományozókészségével, akkor azt megakadályozzuk, és egyértelműen csak azok gyűjthessenek, akik az adományozásban részt vesznek.

Arra mindenképpen szeretnék reagálni, hogy a fogadó szervezetek adott esetben miért lehetnek gazdasági társaságok. Nyilván azért, mert mind az egészségügy területén, mind pedig a szociális területen vannak olyan gazdasági társaságok, amelyek olyan közhasznú és közszolgálati tevékenységet végeznek, ahol nyugodtan lehet önkénteseket fogadni. Az nem baj, ha ők bejelentkeznek, mert ha valaki - pontosan az általam említett példa miatt is - a foglalkoztatáshelyettesítési támogatást ilyen szervezetnél végzi, akkor legalább azt a harminc napot meg tudja szerezni és akkor jogosult lesz erre az ellátásra. De képviselő úrnak javaslom - s ez egyben kérés is elnök úr felé -, ha tud olyan gazdasági társasági formát, amit még érdemes lenne a törvényben feltüntetni, akkor a módosító indítványok lezárását halasszuk a mai vitanap végére, ha van rá mód, és ha a képviselő úr benyújt ennek kapcsán ilyen módosítást, akkor azt szívesen és örömmel fogadjuk, mert lehet, hogy elkerülte akár a civil szervezetek - akikkel készítettük ezt a módosítást -, akár a mi figyelmünket is. És akkor én ezt mindenképpen megköszönöm önnek.

Ertsey Katalin képviselő asszonynak szeretném elmondani, hogy a felsőoktatásban a kreditek 5 százaléka ma is megszerezhető az önkéntes tevékenységgel. Tehát ez a dolog nem áll távol attól a javaslattól, ami mindenképp fontos, hogy a fiatalokat az önkéntes tevékenységbe bevonjuk, de az más kérdés, hogy mindent nem válthat ki az önkéntes tevékenység. Éppen ezért volt fontos a kormánynak az a döntése, hogy az iskolai közösségi szolgálat 2002. szeptember 1-jétől, magyarán, ettől az iskolai évfolyamtól már kötelező, és 2006-tól már érettségi nem szerezhető az iskolai közösségi szolgálat nélkül. Én megértem azt, hogy ön, képviselő asszony ennek a közösségi munkának, lehetőségnek a veszélyeire hívja fel a figyelmet, de azt gondolom, hogy sokkal nagyobbak az előnyei, sokkal nagyobbak a lehetőségei.

Egyébként megint csak zárójelben mondom, hogy nem ennek a törvénynek a kereteit szolgálják azok a gondolatok, amiket elmondott, legfeljebb az általános vita egy részéhez hozzátartoznak. De az a feladat és az a munka, amit elvégeznek most már nem egy szociális otthonban, idősotthonban, fogyatékosotthonban vagy bárhol máshol azok a fiatalok, akik eddig ehhez nem jutottak hozzá, ez nemcsak ott segítség, ahol dolgoznak és ahol önkéntes feladatot vállalnak, hanem az ő életükben is segítség. Segítség a kamaszkornak a nagyon nehéz időszakában, hogy lássák mások szenvedését, mások problémáját, és annak a feldolgozásában adott esetben saját maguk is segítséget vállalnak, de ez saját maguknak is segítség. És segítség a jövőre nézve is, hiszen egyik oldalról mind a pályaválasztásukban, a döntésükben lehet egy döntéshozó szerepe ennek a munkának, illetve a későbbi élethelyzetükben bárhol, lehetnek akár döntéshozók, akár vezetők egy cégnél, ha fogyatékossággal élő vagy súlyos betegségben szenvedő emberekkel találkoznak, egész máshogy fognak hozzájuk közelíteni. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy úttörő az iskolai közösségi szolgálat, és mindenképpen óriási nagy társadalomformáló szerepe van. De szeretném jelezni, hogy nem ennek a törvénynek a részét képezi.

Befejezésül: köszönöm szépen az észrevételeket. Amennyiben van mód arra, elnök úr, hogy a későbbiekben még érkezzen be módosító indítvány, akkor nyilván meg fogjuk fontolni annak a lehetőségét, és teljesen egyértelmű, ha olyanok, hogy ennek a törvénynek a jobbítását szolgálják, akkor befogadjuk őket.

Köszönöm szépen az észrevételeket és azt, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)