Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy föltegyek önöknek egy kérdést. Tudjáke, hogy idén kinek az emlékéve van, ki az a személy, aki előtt most tisztelettel adózunk? Ha valaki, akkor Németh Szilárd úr biztosan tudja, és még bizonyára jó páran, hiszen Zrínyi Miklós az a költő és hadvezér, magyar nemzeti hősünk, horvát származású államférfi, akinek az emlékéve van. Hogy miért hozom ide, erre a vitanapra? Azért hozom ide, mert amellett, hogy maximálisan egyetértek Horváth István úrral és az ebben a határozati javaslatban foglaltakkal, és én magam is fogom ezt jó szívvel támogatni, elöljáróban mondom, azt szeretném, hogy a határozati javaslatban foglaltak is a gyakorlatban is megvalósuljanak, és ne pusztán papíron szerepeljenek. Konkrétan arra gondolok, hogy igen, az állattenyésztőkről szeptember 29-én mostantól kezdve minden évben méltóképpen meg tudunk emlékezni rendezvényekkel, és ahogy a határozati javaslat is tartalmazza, kiadványok által. Hiszen valóban ezek azok az emberek, akik esetében nem beszélhetünk szabadnapról, nem beszélhetünk hétvégéről. Nekem is jó néhány barátom foglalkozik állattenyésztéssel, illetőleg most már én magam is, és tudom azt, hogy mennyire sok lemondással jár ez. Sokan még az unokájukat sem tudják meglátogatni már hónapok óta.

Beszéltünk a múltról, és ha megengedik, én is röviden fogom érinteni a múltat, de ha már itt tartunk, akkor én indokoltnak tartanám kiegészíteni a határozati javaslat szövegét, hogy ne csak az állattenyésztői hivatást választók áldozatos munkájáról emlékezzünk meg méltó módon, hanem a valaha állattenyésztéssel foglalkozók áldozatos munkájáról is. És én ezt azért mondom, mert sokan olyan, akár törzstenyészetet, akár más állattartó telepet vezetnek, ahol a korábbi, tehát akár a felmenőik munkáját örökölve viszik tovább a családi vállalkozást. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez is számukra egy szimbolikus és gesztusértékű megemlékezés lenne az egyébként a magyar nemzetet képviselő országgyűlési képviselőktől.

Szóba került  és nagyon örülök, hogy aktívan részt vesz a vitában miniszterhelyettes úr, ezúton is köszönöm az észrevételeit , hogy több évtizeddel ezelőtt azért Somogy megyében is láthattuk, hogy sokkal több állat volt. Prosperáltak a téeszek, és a háztájiban is rengeteg állattal foglalkoztak a falvakban élők. Most azt látjuk, hogy a legtöbb olyan téesz, amelyik időközben átalakult, felszámolta az állattartást  tisztelet a kivételnek , most már növénytermesztéssel foglalkoznak; egy ezer hektáron gazdálkodó növénytermesztő cég hat-nyolc emberrel meg tudja ezt oldani, és ebbe már sokszor a könyvelő is beleszámítódik, de kevesen foglalkoznak állattenyésztéssel, és ugyanígy a falvakban is. Ott vannak azok a gazdasági épületek, azok a porták, azok az istállók, amik bizonyíthatóan szimbolizálják azt, hogy régen tényleg a falvakban, a háztájiban mennyi és milyen különbözőféle állatokkal foglalkoztak az emberek. Ma már ezzel rengetegen fölhagytak, olyan szinten, hogy nemhogy sertés és marha nincs a falvakban, hanem már baromfit is alig lehet látni kapirgálni. S ahogy említette miniszterhelyettes úr, a szándéka nincs meg az embereknek erre. Azt gondolom, hogy teremtsük meg ezt a szándékot, s azt is megmondom, hogy miért.

Marcali környékéről nemcsak az állatok tűntek el az elmúlt évtizedekben, hanem lassan az emberek is. Tehát főleg a kisfalvak lakossága elöregedik, fogy. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Meg kell próbálni olyan érdemi munkát adni, munkahelyet teremteni, ami miatt az emberek helyben tudnak maradni. Ebben maximális az egyetértés a Somogy megyei agrárkamara elnöke, Berek Gábor úr és közöttem, hogy igenis az agrárium, azon belül a kertészet és az állattartás lehetne az a tevékenység, ami a vidéken élő embereknek viszonylag nagyobb számban, a növénytermesztésnél egyértelműen magasabb és nagyobb számban tudna megélhetést adni.

Képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a falvakban már  a falvakban!  várólista van egy jóízű füstölt termékre, egy füstöltkolbászra vagy egy sertéstepertőre. Ez elképzelhetetlen volt még évtizedekkel ezelőtt. Hónapos várólista van, mint a marcali kórházban. Felértékelődnek ezek a kulináris élményt nyújtó, valóban bioterméknek számító, gusztusosan csomagolt, kiszerelt termékek, ezek most már, úgy gondolom, hogy nagy értéket képviselnek. Támogatni kell azokat az embereket, azon belül azokat a fiatalokat, akik ezzel akár kis mennyiségben is, de foglalkozni tudnak vagy szeretnének.

Hogy mi a megoldás? Én magam is igyekszem a munkámat konstruktív országgyűlési képviselőként végezni, és azt szeretném, hogy minél több vidéken, falun élő embernek legyen szándéka az állattartással foglalkozni. Hogyan tudja ezt a kormányzat segíteni? Központi forrásokból, úgy, hogy a feldolgozóipart erősítjük, azon belül a mini feldolgozóüzemeket, ezekkel támogatni kell az embereket, hogy igenis foglalkozzanak újra disznóval, marhával, tejfeldolgozással, sajtkészítéssel, és olyan termékekkel, amit úgy gondolom, hogy önök is minden bizonnyal nagyon szívesen megkóstolnának és fogyasztanának.

Végezetül én jó szívvel tudom támogatni ezt a javaslatot, ezzel az egy apró kiegészítéssel, hogy ha már a hagyományoknál tartunk, gondoljunk azokra az emberekre is, akik munkájának a gyümölcsét, ha megfogyva is, de még azért sok ember tudja élvezni, és foglalkozik az állattenyésztéssel, az állattartással. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)