Készült: 2024.03.29.16:42:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

200. ülésnap (2005.02.21.), 383. felszólalás
Felszólaló Németh Zsolt (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:06


Felszólalások:  Előző  383  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha visszaemlékezünk a törvényjavaslat vitájára, 2003-ra, akkor megállapíthatjuk, hogy ugyanaz történt, ami most, hogy több szó esett tulajdonképpen a törvény mellékleteiről, azokról, ami bent van, meg ami nincsen bent, mint a törvény lelkéről, a közérdekűségről, egy újszerű jogi megoldásról, amellyel azt a célt kívánjuk elérni, hogy a gyorsforgalmi úthálózat gyorsabban épüljön meg.

Nyugat-Európában, ahol a civil társadalom lényegesen régebben kiépült, mint nálunk, és a polgári demokráciában levő rendben is minden szabályozott volt régebb óta, mint nálunk, ott nagyon magas szintű jogszabályokban - például az alkotmányban és törvényekben - határozzák meg azt, hogy mi az egyeztetés rendje. Ebben a folyamatban mindig van egy olyan pont, amikor magas szintű jogszabályban egyedileg közérdekűvé teszik a létesítményt - természetesen az alkotmányban is rögzítik ennek a folyamatát -, tehát például a szövetségi utakat nyilvánvalóan a szövetségi állam által, parlament által meghatározott jogszabályokban, a tartományi utakat a tartománynál, a helyi utakat még alacsonyabb szintű jogszabályokban. De a lényege az, hogy törvényi szintre emeli az adott nyomvonalat, és ennek az az előnye - például Ausztriában így történik -, hogy akkor az útépítéssel szemben nem a bíróságokra lehet jogorvoslatért menni, hanem mivel törvény írja elő, ezért mondjuk, az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. Viszont ehhez az kell, hogy a közérdekűség egész komplex rendszere - mint mondtam - az alkotmányból kiindulva szabályozva legyen.

Nálunk nem ez történt, hanem kifejezetten csak a gyorsforgalmi úthálózatra vették át ezt az elemet. Miért pont arra? Miért nem a vasútépítésre? Miért nem más vezetékes művekre, villamoshálózatra? Vagy miért nem a margitszigeti uszodára vagy a Zengőn épülő lokátorra? Tehát nálunk csak a gyorsforgalmi úthálózatra volt. Most lett volna itt az ideje, hogy miután leszűrtük a tapasztalatokat, azt mondjuk, hogy ez a törvény - mint az indoklásban is található - beváltotta a hozzá fűzött reményeket, itt lenne az ideje annak, hogy a közérdekűség egész rendszerét megalkossuk. Hiszen, ha megnézzük a törvényben hivatkozott jogszabályt, például a kisajátításról szóló 1976-os törvényerejű rendeletet - törvényerejű rendelet, még egyszer hangsúlyozom -, akkor látszik, hogy itt lenne az ideje, hogy a közérdekűségről törvényt alkossunk. Ennek azonban valószínűleg nem a Gazdasági Minisztérium kellett volna, hogy gazdája legyen, hanem az Igazságügyi Minisztérium.

Ha már nincs meg ezt a törvény, és ennek a törvénynek a keretén belül kell hogy gondolkozzunk, akkor is tovább lehetne vagy lehetett volna ezt terjeszteni. Tehát itt lenne az ideje, hogy kiterjesszük ezt a szabályozást az egy-, kettő- vagy három számjegyű főutakra is, hiszen a közérdek szempontjából ott is megfogalmazhatók ugyanazok a kívánságok, ugyanazok az elvárások, mint a gyorsforgalmi úthálózat esetén.

A törvénymódosításnak valóban egy jelentős és érdekes pontja a célkitermelő hely. Itt hadd áruljam el azt, hogy én magam útépítő vagyok, tehát tudom nagyjából, hogyan épül az út. Ezért aztán nagyon érdekes számomra ez a megfogalmazás, amely azt írja, hogy „ az utak földművei számáraö. Ott van az a szó, hogy föld, tehát a köznyelvben nagyon furcsa ez, ha az ehhez szükséges homokot, kavicsot és agyagot mint ásványi nyersanyagot említi, mert kavicsból sem épül út, homokból sem, meg agyagból sem. No, ezeknek az egyvelegét meg aztán nem szoktuk másnak nevezni mi magunk, mint töltésanyagnak, földnek. Ügyesen citálja ide - tulajdonképpen megint csak azt mondom, hogy a közérdekűségi törvény hiányában - a bányatörvényt, hogy ha már az ott van, akkor ezek amúgy külön-külön ásványi anyagok, és mint ilyen, a föld méhének kincsei az államot illetik meg, tehát rendelkezik is róla.

Úgy vélem, hogy itt is korrektebb és helyesebb lett volna, ha egy közérdekűségi törvény alapján és nem feltétlen az ásványvagyonra való hivatkozással történne meg a célkitermelő hely bevezetése.

Mindenesetre helyesnek tűnhet ez is, mert én magam hiszek az állami alkalmazottakban. Állami alkalmazottak fogják kiválasztani, hogy itt lesz vagy ott lesz. Persze természetesen ebben is bent van a korrupció lehetősége, hiszen érdekek fűződnek ahhoz, hogy valahol legyen vagy valahol ne legyen, hiszen nyilvánvalóan kártalanítás fűződik vagy fűződhet ehhez is, vagy érdek fűződhet ahhoz, hogy valamely egyenetlen terep, valamiféle magaslat eltűnjön - a vitában is megjelent ez -, és ott valami rekultivált terep alakuljon ki utána, ami sokkal jobban hasznosítható, jóval nagyobb értéket képvisel. Mégis azt hiszem, hogy helyes az, ha nem a pályázók lehetőségeihez, ahhoz kapcsolódó tulajdonviszonyokhoz, akár bányákhoz, bányameddőkhöz kapcsolódik az adott ár is meg a lehetőség is, hanem az állam a saját maga lehetőségével élve, kijelölve ezeket a helyeket akár olcsóbbá is teheti az építkezést.

Még egy dologról szeretnék szólni, ez pedig a kisajátítás folyamata. Egy útépítés általában azért húzódik, mert valakinek nem tetszik. Mondjuk, vegyük azt, hogy a tulajdonos, akié a föld, azt mondja, hogy ne legyen itt út. Kétféle okból mondja azt, hogy ne legyen itt út. Egyik az, hogy nem szeretem, menjen másfelé. A másik az - és ez a gyakoribb -, amikor azt mondja, hogy keveslem a kisajátításért kapott pénzt, és akkor elindul a bíróságon egy procedúra. Ez a törvény sem oldja fel viszont azt az ellentmondást, és nem oldja meg azt a gondot, hogy jelenleg egy határozatban döntenek a közérdekűségről, a birtokbaadásról és az összegszerűségről is. Meggyorsítható lenne, ha kimondjuk azt, hogy közérdekű, hogy az út ezen a nyomvonalon épüljön, és azt rögzítjük, akkor lehetőség legyen akár a terület előzetes igénybevételére, vagy akár birtokba adásra is. Hiszen ha nem tiltakoznak az útépítés ellen, vagy azt jogerősen lezárják egy határozattal vagy törvénnyel - mint mondtam, magas szintű jogszabállyal a nyomvonalat törvényi szintre emelik -, akkor utána nem lenne halasztó hatálya annak, hogy a bíróságon még nem egyeztek meg a kártalanítás összegéről. Tehát ezt a két ügyet el kellene egymástól választani, a birtokba adást minél előbb meg kellene tenni.

Mindent összevetve: a törvény támogathatónak is tűnhet, és ebből a szempontból most nagyon kényelmes egy független képviselői helyzet, hogy az útépítői énem jöhet elő, és nem bármi más. Ugyanakkor meg kívánom jegyezni, hogy mindenképpen szükségessé válik az, hogy megalkossa végre a kormányzat a közérdekűségről szóló törvényt általánosságban, minden közcélú létesítményre, vonalas és nem vonalas létesítményekre egyaránt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  383  Következő    Ülésnap adatai