Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy maratoni és eddig példátlan jelentéssorozatra kíván most pontot tenni a Ház. Példátlan, hiszen egy érdekes dolog fordult elő, hogy Józsa képviselőtársam olyan jelentésről is tudott beszélni, mert annyi év telt el, amikor még nem is volt képviselő; ez az első, a '97-98-as. Tehát ez maga a jelentés életének az érdekessége, ha úgy tetszik. Így aztán én is egy picit kemény feladat előtt állok, tudniillik három jelentés van, ebből a háromból a 2001-2002-es, ami egyhangú bizottsági támogatással fogadtatott el, míg a '97-98-as, valamint a '99-2000-es jelentésnél volt kisebbségi vélemény. Ezért ezeket a megfogalmazott kisebbségi véleményeket szeretném elmondani. Annak előélete is volt, államtitkár úr, mert látom… (Dr. Kis Zoltán: Egyhangú.) Az egyhangú már a harmadik körben volt.

Ami az embernek a bizottsági jegyzőkönyveket átolvasva elsőre eszébe jut, illetve elsőre feltűnik, az, hogy több helyen kritikusan megfogalmazza maga az előterjesztő, hogy nem áll rendelkezésre adat, amiből következtetéseket lehetne levonni, és bizony ezt minden évben megfogalmazta a bizottság szinte minden tagja.

Teljesen érthetetlen volt számunkra, hogy a beszámolóban miért írják le többször, adott eseten háromszor is, hogy melyek a célkitűzések, miközben itt már nem erről volt szó, hanem arról, hogy mi történt a programban. Sok a keveredés. Hogy egyetlenegy példát mondjak: nem mindegy, hogy valami 34 százalékra csökken le, vagy 34 százalékkal csökken. A kettő között nagy különbség van. Aztán olyannal is gyakran találkoztunk, ami néhány oldallal később teljesen más megállapítást tett, mint korábban.

Sok esetben - ez a legtöbb esetben igaz - nem tudjuk, hogy honnan indultunk, és az eredmények ezért igencsak viszonylagosak. Az egyes adatok köszönő viszonyban nincsenek egymással. A veszélyes hulladék fejezetben például évről évre visszatérő probléma volt, hogy jelentős csökkenésről beszélnek, miközben a hulladéktörvénynél az előrejelzési trend azt mutatja, hogy növekedés. Nem is értettük a növekedést, hiszen a tisztább technológiák esetén miért kéne a veszélyes hulladéknak növekednie.

Azt már elmondtam az előbb is, hogy ilyen összeegyeztethetetlen és eligazodásra kevésbé lehetőséget adó anyagnál született meg a második nemzeti környezetvédelmi program, ezt bajnak tartjuk. Az első feladata lett volna a helyzet megismertetése, honnan indultunk, és hova szeretnénk eljutni. Ezt nem pótoltuk, ez elmaradt. Nem vagyok benne biztos, hogy a második vagy a harmadik környezetvédelmi program ezt meg fogja tenni.

Szűk szakmai kérdésnek tűnik, de nagyon lényeges kérdés, hogy a szennyvíziszaphelyzet ma nem ismerhető; nem tudom, hogy miért, és ezt többszöri kérésre sem korrigálták. Sajnálatosan keverednek a dolgok, itt például a mezőgazdasági területnél a szántó, a művelt terület, az összterület. Aztán az is megfogalmazódott a bizottságban, hogy sajnálatos módon a jelentésnek olyan az élete, az egész formája, hogy nem lehet hozzá beadni módosító indítványt, tehát minden marad a régiben, úgy, ahogy van, ha az előterjesztő nem módosítja. Sajnálatos módon olyan munkákat is beemeltek a jelentésbe, amelyeknek nem volt semmi közük a jelentéshez, hiszen az a minisztérium tevékenysége volt.

Szomorúan állapította meg a bizottság, hogy a természetvédelmi területek visszavásárlására egyre kevesebb pénz jut, így azok a területek elveszhetnek örökre. Amikor már a második környezetvédelmi program jött, szerencsés lett volna az elsőt egy az egyben lezárni, és nem három különböző jelentést, és erre építeni a másodikat, ez sem valósult meg.

Azt már említettem, hogy hulladékasszimiláló képesség, ilyen nincs, és ezt nem is javították ki, a kérésünkre sem. Miközben megállapítják, hogy a korábbi élőhelyek elemeikre estek szét, eközben látjuk, hogy a mostani törvénymódosításnál, a természetvédelmi törvény módosításánál a közlekedési tárca vezetője is ebbe bele tud szólni.

Megállapítja ebben az anyagban, hogy egy veszélyeshulladék-lerakó működik, miközben lehet tudni, hogy az országban több van. Ez a kérdés merült föl, hogy vajon az üzemi lerakók mik, de ezt majd az egyéni fölszólalásban megpróbálom egy kicsik kifejteni. Azonkívül nemcsak a működő veszélyeshulladék-lerakók az érdekesek, mert legalább ekkora problémát okoznak a már meglévők és a nem megfelelően védettek. Erre ugyan államtitkár úr azt mondta, hogy megy a kármentesítés. Annak bizony mennie is kell, mert ha az nem megy, akkor sokkal súlyosabb problémát vet föl, mint egyébként a most létesítendő veszélyeshulladék-lerakók.

Igaz az anyag utolsó mondata, hogy túlhaladott rajta a kor, ezért fogadjuk el. Az előbb már említettem, hogy emiatt azért nem kéne elfogadni, de valóban túlmentünk rajta, ezért fogadjuk el, mert nincs értelme tologatni magunk előtt.

Azt meg kell állapítanunk, hogy a bizottság mindannyiszor törekedett arra, hogy felhívja a figyelmet a visszásságokra és azokra a problémákra, amelyek egyértelmű szakmai gondot is jelentenek. Vajon megérjük-e egyszer, hogy figyelembe veszik a javaslatainkat? E témakörben érdemes lenne, már csak azért is, hogy ne legyen egyszer késő.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)