Felszólalás adatai

DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kétperces hozzászólásokban lényegében pár dologra már kitértem, épp azért, mert nyilván jobb volt rögtön, egy-egy probléma felmerülésekor csatlakozni az elmondottakhoz, hogy arra elmondjam a véleményt, de akkor most egy picit részletesebben.

Rögtön az első dolog, ami az elmúlt három hétben állandóan felmerült, hogy az én valamikori törvényjavaslatommal azonosították ezt a javaslatot. Tamás Gáspár Miklós "pre Pokol, post Répássy"-ként aposztrofált bennünket. (Derültség az SZDSZ soraiban.) Azt hiszem, sok szempontból van ugyan hasonlóság, mégis hadd jelezzem, hogy valóban semmi szerzői jogom nincs e témában, és nincsen igényem sem, mert ez más. Valóban úgy gondolom, hogy az jogtechnikailag teljesen más dimenzióba tette át a dolgot azáltal, hogy a személyiségi jogok sérelméhez kötötte; lényegében az én javaslatom, ha elfogadták volna azt, bármikor, bármilyen esetben, amikor a tömegsajtóban, médiumban megjelent volna, akkor a negatív vagy társadalmilag hátrányos véleménnyel érintett - személyesen érintett persze nálam is - rögtön válaszolhatott volna, most pedig erről szó sincs.

Én ezt hadd értékeljem úgy, és az elmúlt három hétben, egy hónapban, amióta Répássy Róbert és társainak a javaslata a nyilvánosság előtt van, azért örömmel vettem azt, hogy láttam, hogy ez lényegében egy kompromisszumot jelent. Ahhoz képest, ami javaslatot én beterjesztettem, amely tényleg radikálisabban adta volna meg a válaszadás jogát, ez egy kompromisszum, kompromisszum azon társadalmi csoportok felé, amelyek a tömegmédiumokban jobban otthon vannak, közelebb van hozzájuk, jobban tudják hallatni a hangjukat. Nem vitás, hogy az én javaslatom jobban megroppantotta volna az ő hatalmukat.

Ez lényegében minőségileg magasabb szinthez köti a válaszadás jogát, ezáltal valóban egy gesztust, egy kompromisszumot jelent feléjük. És én láttam is már ennek a hatását, tudniillik az a fajta össztűz, amit valamikor két és fél éve én kaptam, fel sem merült. Néhány publicista, egy-két képviselő azért jelezte, hogy ez csúnya dolog, nem tetszik - ugyanazokkal az érvekkel, amelyeket valamikor az én javaslatommal szemben elmondtak -, de olyan össztüzet, amilyet én kaptam, ez nem kapott. Én ezt örömmel veszem, mert tudjuk azt, hogy a politika a lehetséges művészete, és azért, hogy ez keresztülmenjen - még hogyha esetleg más verzióban is -, én ezt politikailag egy nagyon is bölcs döntésnek látom, még ha lényegében más jogtechnikai úton és sok szempontból más céllal fogalmazódik is meg. Az, aki végül is a korábbi tűzzel támadta ezt a javaslatot, azt mondta, hogy ez tulajdonképp ugyanaz, amit én mondtam, csak az enyém legalább őszinte volt, de nem, azért ez nem így van.

Ez tulajdonképp egy más célt is beemel, tudniillik azért sok-sok személyiségi jog... Épp most Farkasházy Tivadarnak a panaszait olvastam az Élet és Irodalom ellen: egy falloszként ábrázolták, amin nagyon fel van háborodva, és most pert indított az Élet és Irodalommal szemben. Ez épp ma történt, ez egy mai hír. Ha pedig a teljes magyar társadalmat nézem, sok-sok százezer olyanfajta személyiségi jogi sérelem van a médiában, amely állandó jelleggel felmerül, tehát amit Répássy Róberték beterjesztenek, nem álcázza azt, hogy a médiahatalmat akarja megtörni; ez egy olyanfajta tömeges célt jelent, amely más, mint amit valamikor én akartam. Tehát hadd jelezzem, hogy ez sok szempontból más is, ellenben ahhoz képest, amit én akartam, kompromisszumos. Én úgy látom, hogy ez egy bölcs kompromisszum, látom is ennek a hatását: nem támadják annyira, mint valamikor az én javaslatomat, és én úgy látom, minden esély megvan arra, hogy ez át fog menni, hogy törvénnyé válik. Hallottuk a három frakció véleményét, itt bizony meglesz az 50 százalék, és ebből törvény válik egypár hét múlva, ha így megy tovább. Ennyit akkor az elhatárolódásról, illetve a kettőnk közötti viszonyról.

Akkor hadd térjek rá egy másik dologra, ami tulajdonképpen minden vitában felmerült most! Répássy Róbertnek azzal az érvelésével vitatkoznék, hogy lényegében van a véleménynyilvánítás szabadsága, aminek az egyik aljoga... Az információs jogok anyajoga a véleménynyilvánítás szabadsága, mondta ki az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében, és hogy ez egy olyan jog, amelyet az ő javaslata majd korlátozni fog, de egy más alapjog fényében korlátozza. Én ezzel nem értenék egyet. Én úgy gondolom, hogy ezt örömmel vették át az ellenzéki képviselők, ezt mindig jelezték is, sőt örömmel mondták, hogy már a Répássy Róbert is belátta, hogy korlátozza a sajtószabadságot, korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Ez azonban nem így van. Nem így van, tudniillik a helyzet az, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a véleménynyilvánítás egy oldala, egyik aspektusa az alanyi jogi oldala mellett az, hogy...

Tudniillik a vélemény egy ember véleménye is lehet, de az az egyik funkciója, hogy belefonódik a közvélemény kialakításába. A közvélemény kialakításába való belefonódás egy struktúrán keresztül, a médiaszektoron, a médiaszférán keresztül megy, és amennyiben a médiaszféra nem kiegyensúlyozott, ha meghatározott csoportoknak a véleményhatalmát, Meinungsmachtot hoz létre, akkor csorbul a véleménykifejezés alkotmányos joga. Alkotmányellenes az a médiaszféra, amely megsérti ezt... Ez az objektív intézményi oldala - mondta ki a német alkotmánybíróság ötször nagy döntésében, már az '50-es évektől, a magyar pedig átemelte a 30/92-esbe.

Itt hadd jelezzem, hogy a sok-sok vitában, amit a múltkor is és most is folytattunk az alkotmányügyi bizottságban, Wiener György mindig a 36/94-es alkotmánybírósági döntést idézte, ellenben a 32/92-es az alapdöntés, tudniillik a 32/92-es döntésében mondja ki az Alkotmánybíróság, hogy a véleménynyilvánításnak milyen oldalai vannak. A 36/94-esben már jelzi a véleménynyilvánításnak a problémáját, de van egy olyan oldal, amelyet a 30/92-esben lefektetett. Tény, hogy ha Wiener György ezt felidézte volna, akkor az érvei nem lettek volna meggyőzőek, nem idézte fel, de én kénytelen vagyok felidézni, mert a magyar Alkotmánybíróságnak az az alapdöntése a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából. Mondom, ezt a németek dolgozták ki 40 év alatt, nagy-nagy döntésekben vitték végig, Halmai Gábor máskülönben nagyon szépen bemutatja az erre vonatkozó monográfiájában, hogy a német alkotmánybíróság hogy vitte végig a véleménynyilvánításnak ezt az objektív intézményi oldalát.

Ebből következik, hogy én az érvelést, amit Répássy Róbert képviselőtársam követ, nem tartom helyesnek, nevezetesen hogy elismeri azt, hogy csorbítja a véleménynyilvánítás szabadságát. Nem csorbítja, éppen hogy kiteljesíti a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát az objektív intézményi oldalra figyeléssel is, és ezáltal sok szempontból ki tudjuk húzni... Tudniillik az ellenzék nagyon gyorsan rácsatlakozott, és meg is dicsérték, itt jelenleg Pető képviselőtársam dicsérte meg azért, hogy még ő maga is beismeri. Ne ismerje be, mert a magyar Alkotmánybíróság kidolgozott egy olyan oldalt, amelynek révén pont a válaszadás joga tudja segíteni ezt a dolgot. Ennyit ehhez a témához.

A következő ehhez csatlakozóan az lenne, ami többször felmerült, az ellenzéki oldalról majdnem mindenkinél, hogy ma Magyarországon mindenkinek megvan, ahol a véleményét ki tudja fejteni: van Pannon Rádió, van Vasárnapi újság, van 168 Óra, bárkinek megvan, ahova menni tud, ahol el tudja mondani a véleményét, ezért nem kell a válaszadás jogára kényszeríteni egy meghatározott lapban, mert ott van a másik. Itt egy csomó minden össze van csúsztatva, ez egy felületi megállapítás. Tudniillik a helyzet az, hogy a médiaszektor különböző politikai irányultságú, ha a napisajtót, a hetisajtót, a rádiók, a televíziók hírmagazinjait nézem. Lehetséges egy olyan lap, teszem azt, a Demokrata - hogy a hetilapi struktúrát vegyük -, amely valóban úgy néz ki, hogy polgári, nemzeti, keresztény és a többi, körülbelül ebben a meghatározott színárnyalatban található, amelynek, ha jól tudom, 15 ezer a példányszáma, nem hiszem, hogy eléri a 20 ezret. Ezzel szemben hetilap szintjén van az Élet és Irodalom, a Magyar Narancs, a 168 Óra, sok szempontból a HVG is - bár nem vitás, hogy az nem annyira keményen elfogult politikailag, mint a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom vagy a 168 Óra -, de ha az összpéldányszámot nézem, az azt jelenti, hogy ezek 200 ezer körül vannak, a legnagyobb a HVG természetesen. De akkor 15 és 200 ezer a két szám, és azt még nem mondtam, hogy a havilapok szintjén ott van a Kritikától kezdve a Mozgó Világ és a többi.

(17.30)

Általában el lehet mondani, hogy 10, illetve 90 százalék a példányszámok tekintetében. Ugyanakkor a tévé hírmagazinjai közül a közszolgálati 10 százalék körül áll. A TV2 és az RTL Klub nézettségi indexe együtt 65 százaléknál tart, a másik pedig 10-15 százaléknál. Ez a 10-15 százalék sem kormánytévé. A közszolgálati tévé mostanában kezd kiegyensúlyozottá válni, de nem vitás, hogy az RTL Klub és a TV2 értékítéletei - különösen azok hírmagazinjai, talk-show-jai - politikai szempontból sokkal keményebben, meghatározóbban elfogultak. Itt is van egy 80-90 százalék és egy 10-15 százalék. Ez az, amit a német alkotmánybíróság kidolgozott. Nem stimmel annak a közvéleménynek a kialakítása, amelyiknek egy csapat általi elérhetősége 8-10 százalék, míg a másiké 90 százalék.

Sajnos, nem tudok több dolgot belevenni, mert lassan lejár az időm. Pető Iván és Hegyi Gyula képviselőtársam is azt mondta, hogy bárki el tudja mondani a véleményét finom analízissel, finom elemzéssel, mert vannak lapok. Hadd idézzem ide Vásárhelyi Máriát balliberális oldalról. Hadd mondjam el, hogy ez nem szitokszó számomra. A left liberal teljesen bevett dolog Amerikában, és számomra sem volt soha szitokszó. Egy meghatározott politikai pozíció jelzése, amit lehet, hogy valaki szitokszóként használ. De van, aki a keresztényt is szitokszóként használja, noha tudom, hogy a másik oldalon sokan nem így használják. Tehát ez önmagában nem szitokszó. Hadd jelezzem tehát, hogy Vásárhelyi Máriának a balliberális oldalon van politikai publicisztikai tevékenysége, de - ismétlem - ez nem értékítélet számomra, csak megjelölése a politikai értékítéleteinek. Ő írta le többször, hogy a felmérések azt mutatják, hogy nagyon erőteljes liberális többség van, de miért nem hoznak ilyet a másik oldalon is létre.

Lényegében az a helyzet, hogy nem egyforma erővel érik el a különböző társadalmi csoportok a közvéleményt, és ez az, ami a demokrácia szempontjából problémát jelent. Az az intézmény is, amit Répássy képviselőtársamék létrehoznának, ennek a lebontását és a kiegyensúlyozottabb demokrácia létrejöttét segítené.

Köszönöm a figyelmet.