Felszólalás adatai

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én biztos, nem démonizálok senkit, legalábbis mindenképp szeretném elkerülni. Azt tapasztalom, valóban abból a szerencséből, hogy európai szinten tudok foglalkozni - nem magas szinten, hanem széles körben - a sajtószabadsággal, hogy az európai demokráciákban is, hála istennek, már mi is tíz éve hozzájuk tartozunk, a sajtószabadság kibővítése folyik, és nem annak bármiféle szűkítése. Ezért elvből ellenzek minden olyan törvényjavaslatot, amely a sajtószabadságot valamilyen módon szűkíti.

Amit Pokol Béla képviselő úr mondott: az az igazság, hogy bár nem vagyok jogász, de örültem volna, ha valamilyen módon mégiscsak választ kapunk arra a többszöri felvetésünkre, hogy ha a tények helyreigazítása jelenleg is megvan a magyar jogrendben, akkor miért kell ezt kiterjeszteni az értékelések vagy vélemények úgymond válaszadására vagy kiigazítására is. Ez itt a probléma.

Természetes, hogy - a polgári törvénykönyv alapján - ha valakiről valótlan tényt híresztelnek, akkor az illetőnek joga van ezért jogorvoslatot kérni. Ha ez a sajtóban történik meg, akkor nyilván a sajtóban kell helyreigazítani, ha más fórumon, akkor ott. Ezt nem jogászi ésszel is belátom és helyesnek tartom. A sajtónak viszont az a dolga, hogy a tényeken túlmenve - a hír szent, a vélemény szabad elve alapján -, a tényekből a szerkesztők, az újságírók világnézetének, iskolázottságának megfelelő véleményeket, értékeléseket alkosson. Erre szerintem - őszintén mondom, mindenfajta pártpolitikai csatározástól függetlenül - nem az a válasz, hogy abban a lapban ellenkező világnézetű értékeléseket bírói úton bele kell erőltetni. Ennek az a módja, hogy legyen egy szabad, plurális sajtó, ahol különböző orgánumok jelennek meg, ahol ugyanazokat a tényeket különböző módon értékelik. Ezt hívják egyébként szabad sajtónak, más néven sajtószabadságnak.

Köszönöm szépen.