Készült: 2024.03.29.01:17:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

249. ülésnap (2005.09.27.), 152. felszólalás
Felszólaló Szijjártó Péter (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:13


Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolatban a fiatalokról, az elmúlt év ifjúságpolitikájáról szóljak. Sajnos, nem indultunk el jó előjelekkel, a tavalyi év az ifjúságpolitika területén az alkalmatlanság éve volt a kormányzat tekintetében. Emlékezhetünk arra, hogy Gyurcsány Ferenc még miniszterként azt állította, hogy a költségvetés minden ötödik forintját a gyermekekre kívánják költeni. Mára a “gyermekköltségvetésö szó, amit akkor olyan szívesen hangoztattak, kikerült a kormánypárti politikusok szótárából, hiszen világossá vált, hogy ez a gyurcsányi állítás egy percig sem tudta megállni a helyét.

Miniszterként Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy majd kétmilliárd forintot fognak költeni a “Kell egy helyö programra. Azon persze nem kell csodálkoznunk, hogy már a milliárdos volta és Gyurcsány Ferenc általi bejelentettsége ellenére sem tudja senki, mi az a “Kell egy helyö program, hiszen a 2 milliárdból 50 millió lett, azt pedig elvitték a megszorító intézkedések.

A kérdés persze az, amin érdemes elgondolkozni, hogy az az ember alkalmas-e az ország vezetésére, aki azt mondja valamire, hogy végzetes károkozás volna, aztán, amikor pozícióba kerül, gyorsan meghozza ezt a döntést. Nem kell rébuszokban beszélni, mindenki tudja, a Sportminisztérium megszüntetéséről van szó. Persze, miután megszűnt a Sportminisztérium, akkor még a kommunikációs csapatok megpróbálták elterelni a figyelmet, mondván, a Miniszterelnöki Hivatalban majd magas szinten lesz reprezentálva, aztán néhány hónap múlva már a Belügyminisztérium sportszertáraként találjuk a Sportminisztériumot, illetve a sport kormányzati felügyeletét. Tehát nem mi, szigorú ellenzéki képviselők mondjuk Gyurcsány Ferencről, hogy végzetes károkozó, hanem Gyurcsány Ferenc mondta Gyurcsány Ferencről.

És lássuk, mi ennek az eredménye! Itt fekszik előttünk az Állami Számvevőszék jelentése a 2004-es esztendő kormányzati gazdálkodásáról, és ez a maga a sajátos nyelvezetével, azt gondolom, jól mutatja be, hogy milyen is egy miniszterelnök, amikor levezényel egy végzetes károkozást. Merthogy az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2004. évi ténykedéséről 12 oldalon keresztül emlékezik meg az Állami Számvevőszék. A 12 oldalon pedig nem kevesebb, mint 70 pontban taglalja a gazdálkodási hiányosságokat, hibákat, és bizony ennyi pontban fogalmaz meg elmarasztalásokat. Hetven pontban!

A silány ifjúságpolitikai kormányzati munkának, azt gondolom, más bizonyítékát már nem is kellene adnunk, de erre még rátett egy lapáttal az ifjúsági és sportbizottságban az, hogy kormánypárti képviselők egyetlenegy szóval, egyetlenegy szó erejéig sem tudták védelmükbe venni a tavalyi évi ifjúsági minisztériumi gazdálkodást, nem tudták védelmükbe venni a tavalyi év ifjúságpolitikáját. Mert hiszen aki vette a fáradságot, és elolvasta az Ifjúsági Minisztériumra vonatkozó állami számvevőszéki jelentést, az inkább lesütötte a szemét, és szégyenkezett, amit persze mi megértünk. Mert ha azt vesszük, ha egy fiatal ember vállalkozásba kezd, nyit egy zöldséges boltot egy tízemeletes panel aljában, egy garázsban, egy év után jön egy állami hatóság, és nemhogy 70, csak hét pontban állapít meg működési zavart, hiányosságot, elmarasztalást, akkor vajon mi a következmény? A család és a barátok heteken-hónapokon át gyűjthetik a bírság kifizetésére valót.

És vajon itt mi a következmény? Az egyik legmagasabb vagy a legmagasabb kormányzati szinten, a minisztériumoknál, az Ifjúsági Minisztériumnál 70 pontban talált az Állami Számvevőszék szabálytalanságot. És volt itt minden, a bújtatott munkavállalástól kezdve a számviteli fegyelem megsértésén át az értéken alul ide-oda tologatott autókig. Ez volna a kormányzati ifjúságpolitika?

Az Állami Számvevőszék a maga nyelvén persze jelzi, hogy nagy a baj, de az igazi baj sokkal nagyobb ennél, a fiatalok ugyanis a saját bőrükön érzik, hogy a kormány, az ifjúságpolitikai kormányzat vagy alkalmatlan a feladata ellátására, vagy szándékosan üzent hadat az ifjúsági korosztálynak.

Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc kormánya sem volt hajlandó észrevenni azt, hogy a fiataloknak négy területen alapvető segítségre van szükségük ahhoz, hogy a sikeres életkezdés esélyegyenlősége adott legyen. Merthogy a fiatalok életpályája azáltal determinált, hogy a szülők anyagi helyzete milyen, és lássuk be, erről a gyerekek, erről a fiatalok nem sokat tehetnek. Négy területen kellene tehát a mindenkori kormánynak lépnie, négy területen kellene segítenie a fiatalokat. Sajnos, a jelenlegi kormányzatnak négyből nulla eredményt sikerült elérnie, és nem gondolom az elmúlt három év tapasztalatai alapján vagy akár csak a 2004-es év tapasztalatai alapján, hogy majd a hátralévő kevesebb mint egy évben javítani tudnának.

A fiatalok pártjára kellene állni, segíteni kellene a munkába állást, ösztönözni kellene a munkáltatókat arra, hogy tehetséges, az oktatási rendszerből kikerülő fiatalokat alkalmazzanak. Segíteni kellene a fiatalok önálló lakáshoz való hozzájutását. És ehhez nem igazságos és nem jó módszer az, hogy miután a miniszterelnök-jelöltjük elmondja, hogy az otthonteremtési programot nemhogy megszüntetni nem kívánják, hanem ki akarják szélesíteni, ehhez képest szétverik azt. Ez nem segít a fiataloknak. Segíteni kellene viszont a fiatalok versenyképes tudáshoz való hozzájutását, és segíteni kellene a családalapítás és családeltartás megfelelő körülményeit.

Azonban azt kell látni, úgy tűnik, hogy mindez hiú ábránd marad, hiszen a fiatalok a saját bőrükön és a környezetükben azt érzik, hogy a dolgok rossz irányba haladnak, rossz irányba változnak. Mára, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, minden hatodik fiatal úgy kell hogy kilépjen a munkaerőpiacra, hogy a pályakezdő-munkanélküliség rémével néz szembe. A pályakezdő munkanélküliek száma Magyarországon soha nem volt olyan magas, mint most, a Gyurcsány-kormány idején.

Tegnap itt a parlamentben már idéztem egy finn társadalmi célú hirdetést, szerintem nem lehet elégszer mondani, főleg magyarországi fiatalok jelenlegi helyzetében nem: a finn fiatal munka nélkül olyan, mint Finnország jövő nélkül. Ide a “magyarö és a “Magyarországö szavakat helyettesítsük be, tisztelt képviselőtársaim, és nem gondolom, hogy az igazságtartalma alacsonyabb legyen magyar viszonylatban ennek a mondásnak, mint valószínűleg az igazságtartalma finn viszonylatban.

 

(13.00)

 

Ma Magyarországon tehát a pályakezdő-munkanélküliség aránya 16 százalék. Van-e ezek után jövője a mondás alapján Magyarországnak? Gyurcsány Ferencnek persze biztos van, vagy miniszterelnökként, vagy milliárdosként, de a fiataloknak a nagyon-nagyon nagy része nincs abban a helyzetben, hogy ilyen biztos jövőképpel rendelkezzen. És persze azok a fiatalok sem bizakodnak, akik otthonra várnának, és azt tapasztalják, hogy a polgári kormány otthonteremtési programja helyett számukra már csak egy sikertelen, egy Fészekrakó-program jutott. Miközben több tízezer fiatal család szeretne biztonságot találni otthonában, miközben több tízezer fiatal szeretne saját lakásra lelni, saját lakást venni, addig azt olvashatják az újságokban, hogy több tízezer lakás üresen áll Magyarországon. Itt a lehetőség arra, hogy egy eredményes, egy odafigyelő, a fiatalok érdekeit szem előtt tartó kormányzati politikával ezt a kérdést kezelni lehessen. Van tehát egy komoly probléma, van egy, az ifjúsági ügyek megoldására alkalmatlan kormány, és vannak eredménytelen megoldások. Persze jól fizetett kommunikációs tanácsadók mindig ki tudják találni, hogy a dolgok rendben vannak, de ez rajtunk, fiatalokon, higgyék el, nem sokat segít.

S nemcsak a munka világa, nemcsak az otthonteremtés területén vannak problémák a fiatalok viszonylatában, hanem a tanulás és az oktatás területén is sorra-rendre jelentkeznek a válságjelenségek. A könyvtárak nem tudják kifizetni a villanyszámlájukat, az egyetemek nem tudják átutalni a fizetéseket, és a hallgatóktól még az esélyt is elvették, merthogy, tisztelt képviselőtársaim, a fiatalok csak várják és várják az “Esélyt a tanulásraö Közalapítvány pályázati felhívását, de az nem érkezik. Úgy tűnik, már az esélyre sincsen pénz.

Persze a fiatalok helyzete akkor sem jobb sokkal, ha a szabad idő eltöltéséről esik szó. A Gyurcsány-kormány szisztematikusan megszüntette a szabadidős és ifjúsági programok támogatását, a 2002-ben még virágzó ifjúsági közösségi életet teljes egészében szétverték. De mit is várhatunk akkor, ha a tavalyi évben ifjúsági programok szintjén a legnagyobb támogatást egy olyan rózsadombi épület felújítása jelenti, amelyben nemzetközi miniszteri találkozókat rendeznek?

Persze gyalázatos a hozzáállás a drogpolitika területén is. Drasztikusan lecsökkentették a drogprobléma kiküszöbölésére és megelőzésére szükséges forrásokat. Mára a legfrissebb nagymintás ifjúságkutatás szerint a fiatalok a drogkérdést tartják az egyik legégetőbb problémának.

S akkor még hosszasan lehetne beszélni, tisztelt képviselőtársaim, arról, hogy az Állami Számvevőszék miként gondolkodik a sportcélú kifizetésekről. Egycsatornásították a sporttámogatások rendszerét, Gyurcsány Ferenc kézi vezérlésre állította a magyar sportfinanszírozást. Persze vannak egyesületek, akik kedvencek, vannak, akik sokszorosát nyerik a törvényileg elnyerhető maximumnak, és természetesen az ÁSZ-tól nem várható el, hogy sportpolitikai megállapításokat és megfogalmazásokat tegyen, az viszont egészen biztos, hogy itt is nagyon sok elmarasztalás van.

Több mint három év eltelt, reméljük, kevesebb, mint egy van hátra. Az ifjúságpolitika területén ezek után egy ifjúsági szervezeti vezető csak egy kérést fogalmazhat meg a kormányhoz: tovább, kérjük, ne rontsanak! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai