Felszólalás adatai

Azt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy az LMP-ben még a köznevelési törvény elfogadásakor számos dilemma vetődött fel. A mi frakciónkban nagyon fontosnak tartjuk - és a pártunk is - a részvételen alapuló gondolkodást, úgyhogy akkor is, amikor a közoktatási törvény vitája zajlott, én szakértők gyűrűjében töltöttem jó néhány napot, ahol vitatkoztunk arról, hogy mit is jelent az állam nagyobb mérvű felelősségvállalása az oktatási rendszerben, és mit is jelent az - amire joggal mondja államtitkár asszony, hogy kicsit elterjesztett az ellenzék a sajtóban -, hogy államosítás.

Ezen a ponton azonban el kell mondanom önnek, de szerintem emlékszik is államtitkár asszony arra, hogy a köznevelési törvény vitájában én elmondtam, hogy az LMP nem tartja ördögtől valónak az államosítás, a nagyobb állami szerepvállalás bevezetését az oktatási rendszerben.

(11.50)

De azt, ahogyan ez végül elénk került, nem lehet még a legnagyobb jóindulattal sem állami felelősségvállalásnak nevezni, hanem ezt államosításnak kell neveznünk, azt gondolom. Ugye, 2011 decemberében fogadtuk el a köznevelési törvényt, amelyről ugye, számos kritika fogalmazódott meg, és az ellenzék, illetve az oktatási bizottság elnöke nemmel szavazott a végszavazáson, ahol mi magunk voltunk azok, akik név szerinti szavazást kértünk. Abban a törvényben már szó volt az iskolák államosításáról, és ahogyan mondtam, mi bíztunk abban, hogy egy olyan gondolkodás, egy olyan koncepció gyártása fogja ezt a folyamatot megelőzni, ami tényleg felméri az igényeket, ami tényleg választ ad arra, amit fideszes képviselőtársaim elmondanak, hogy milyen különbségek voltak, vannak egy vidéki, szegény, kis önkormányzat iskolája és egy városi, jól menő, gazdag önkormányzat iskolája, felszereltsége, a minőségi oktatáshoz való hozzájutás között - óriási különbségek vannak.

Azt gondolom, hogy a kis önkormányzatok megsegítése... - én magam is jártam olyan borsodi falvakban, ahol elmondta az iskola igazgatója, hogy miért csináltak bizonyos iskolákból tagiskolát, hogyan és honnan próbáltak forrásokat teremteni arra, hogy minél többel tudják az állami normatívát támogatni vagy hozzátenni, és hogyan kerültek egy olyan csapdába, ahol megbízással kellett foglalkoztatni tanárokat, ahol valóban érezték azt, hogy itt hátrányban vannak. Én azt gondolom, és értem, amikor Révész Máriusz képviselőtársam az esélyegyenlőség megteremtéséről beszél, hogy lehet egy olyan gondolatiságot vinni ebbe az egész tárgykörbe, hogy akkor itt a kormány arra gondol, hogyha minden iskolát az állam tart fönt, ha létrehozunk egy mamutintézményt, amely az állami szerepvállalás kulcsfigurája lehet, ha minden iskolában fideszes ideológiai alapon készülő tankönyveket adunk, ha minden iskolában Fidesz közeli iskolaigazgatókat nevezünk ki, amely folyamatot így visszamenőleg eléggé nem lehet érteni, hiszen ezzel a törvénnyel az iskolaigazgató szerepe nagyon lecsökken, akkor valóban lehet ezt úgy is felfogni, attól függ, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük ezt, hogy ez egyfajta egységesítés, egyformásítás, és akkor ebből majd kijön az esélyegyenlőség is. De nagyon jól tudjuk, ha megnézzük, számos oktatáskutató, oktatási közgazdász dolgozik már Magyarországon is, hogy ez nem így van, tehát ezzel nem az esélyegyenlőséget fogjuk megteremteni, hanem pont azt, amit Révész Máriusz egy fél mondatban ugyan elmondott, hogy a jobb minőségű iskolák színvonala lemegy, és talán, bízzunk benne, a kicsi, minőségi oktatást nem igazán nyújtani tudó intézmények színvonala pedig felemelkedik. Azt gondolom, hogy ez egy rettenetesen végiggondolatlan, előkészítetlen történet, és ezt önök maguk is tudják.

A múlt héten, szerdán Michl képviselőtársammal volt egy vitánk az MTV-nek Az Este című műsorában, ahol én felolvastam azt a kormány-előterjesztést, amit az államtitkár asszony kollégái készítettek, és a 16. oldalon a hatásvizsgálati lapon leírják azt, hogy tulajdonképpen ennek a törvénynek a végrehajtásához nincsenek meg a személyi, tárgyi és financiális feltételek. Ugye, azóta sokszor próbálják ezt a kijelentést, ezeket a mondatokat védeni, de ez védhetetlen. Tehát ezeket nem az ellenzék írta le, ezeket nem az ellenzék találta ki, ezt az önök munkatársai írták le, azt gondolom, nagyon helyesen, és valóban szembe kell ezzel nézni, hogy önök itt nem türelmetlenek, nem előrerohannak, hanem önök konkrétan a vesztükbe rohannak ezzel a törvényjavaslattal, és ezt önök is nagyon jól tudják, akik ott ülnek a másik oldalon. Én tudom, hogy lehet ezt a terepet úgy tekinteni, hogy mi beszélgetünk egymással, de azt gondolom, úgy is kell tekintenünk, hogy egy országnak látnia kell azt, hogy önök merre viszik az oktatás rendszerét.

Én azt gondolom, és azt látom az elmúlt két évben, hogy az is egy bevett folyamat, ha valamire nincs válaszuk, akkor mindig elkezdik az előző szocialista kormányt hibáztatni, mert ti is azt csináltátok, meg ti is azt csináltátok, meg ti is azt csináltátok. Én azt gondolom, hogy ez szintén nem megoldás, ezzel nem elmozdulunk, ezzel nem egyfajta konszenzus felé haladunk, hanem megint konzerváljuk azt a régi jó magyar szokást, hogy minden kormányváltással mindenki mindent átalakít, és nem az a cél, hogy ebből egy valóban jól működő, virágzó ágazat legyen, hanem az a cél, hogy mindenki a saját maga elképzeléseit megvalósítsa.

Az elmúlt időszakban volt szerencsém részt venni olyan vitákban meg olyan beszélgetésekben, ahol volt oktatási miniszterekkel ülhettem egy asztalnál, akik szintén kicsit a sértődöttség, kicsit a véghez nem vitt és meg nem valósult dolgok miatt voltak kicsit frusztráltak, kicsit jövőbe nézők. Én azt gondolom, végre fel kellene már hagyni ezzel a gondolattal, és végre valóban azt kellene megnézni, hogy mit is eredményeznek ezek az oktatási átalakítások.

Én azt gondolom, önnek, államtitkár asszony, szembe kell néznie azzal, hogy itt körülbelül 33 munkanap van hátra, itt rengeteg dolog tisztázatlan és nem egyértelmű. Szinte mindenki elmondta már itt a feladatleosztások szabályozatlanságát, elmondtuk azt is, ami nagyon fontos, hogy itt társadalmi konzultáció egyáltalán nem folyt az érintettekkel, ezen a bizonyos kormány-előterjesztésen a társadalmi egyeztetés rubrika teljesen üresen maradt. Én nagyon jól tudom, hogy ebben az országban sem a szocialisták nem tudták olyan nagyon jól, de úgy látszik, önök sem tudják, mit jelent az, hogy társadalmi egyeztetésre küldeni valamit. Én azt gondolom, ezen is el kellene gondolkodni. Abban valószínűleg igaza van az államtitkár asszonynak, hogy azért nem fogja a pedagógusokat és sok mindenkit érinteni ez a dolog, mert próbálnak olyan nyelvezettel, próbálnak olyan technikákkal manipulálni, ami miatt nem igazán értik az emberek, hogy mi is fog történni. Én azt gondolom, hogy a nem értés és a tisztán nem látás között óriási különbségek vannak.

Nagyon fontos kérdés az is, mindannyian tudjuk, hogy közel 200 milliárd forint hiányzik ebből a költségvetésből, és ilyenkor arra kell hagyatkoznunk, hogy az ember visszagondol, és a józan paraszti eszét veszi elő, előveszi azt a tanulmányt, amit az államtitkár asszony nem létezőnek nevezett, majd Hiller képviselő úr az oktatási bizottság ülésén lehelyezett Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár úr elé, hogy lám, mégis létezik ez a bizonyos hatástanulmány, amelyben iskolabezárásokról és pedagóguselbocsátásokról beszélünk. Én azt gondolom, hogy sokkal fairebb és sokkal előremutatóbb dolog a tiszta beszéd. Ha tudjuk, hogy forráshiány van, ha tudjuk, hogy ez az egész kísérlet áldozatokkal jár, akkor az áldozatoknak nem egy kötelet kell mutatni, hanem fel kell őket készíteni arra, hogy itt mi is következik be a jövőben, és igenis, azt gondolom, hogy legalább a pedagógusok szervezeteivel, szakszervezeteivel nyíltan kellene arról beszélni, hogy milyen következményekkel jár majd ez az egész államosítási javaslat az iskolákra és a pedagógusokra nézve. Én azt gondolom, hogy minden embernek, minden felelősségteljes pozícióban ülő vezetőnek fontos a bizalom szempontjából a tiszta beszéd.

(12.00)

Nem is beszélve arról, hogy önök is nagyon jól tudják, és mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy a Klebelsberg nevével fémjelzett Intézményfenntartó Központ nem létezik, ezt mindannyian tudjuk. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ maga Pintérné Marek Aranka egy személyben, akinek számos kérdést feltettünk az oktatási bizottság ülésén, amire az volt a válasza, rámutatva fideszes képviselőtársaimra, hogy majd önök eldöntik. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.)

Azt gondolom, hogy 33 nappal az intézmények átadása előtt nem lehet ilyen bizonytalanságban tartani, tisztelt államtitkár asszony, sem a pedagógusokat, sem a szülőket, sem pedig a gyermekeket. És azt gondolom, hogy sokkal nagyobb, sokkal bölcsebb és sokkal harmonikusabb döntés lenne az, ha most, amíg még van idő tulajdonképpen, ahogyan, ön ugyan nem volt jelen ezen az oktatási bizottsági ülésen, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Mendrey László is fogalmazott, hogy nem kell rohannunk. Miért kell rohannunk? Végre lehet ezeket a lépéseket hajtani, de azt gondolom, teljesen mindegy, hogy ez 2013. január 1-jével vagy 2013. szeptember 1-jével fog megvalósulni. Gondolkozzanak el ezen, nagyon szépen kérem. A hibát belátni mindig bátorság kérdése.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)