Felszólalás adatai

Mindazonáltal kissé fájlaltam, mert szerintem nagyon sok patront elsütögettek, hiszen köztudomású, hogy tegnaphoz egy hétre, november 13-án oktatási vitanap lesz itt a parlamentben. Ezt különösen Kolber képviselő úrnak mondom, aki úgy látszik, hogy erről még nem értesült. Ezért sajnálatos módon sok ilyesmit elmondtak, én ezért is nem fogok azokra a problémákra reagálni, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak a most beterjesztett törvényjavaslathoz, mert én magam ugyan pedagógus lévén pontosan tudom, hogy sokszor kell elmondani a gyerekeknek egy-egy dolgot, hogy megtanulják, de itt nem gyerekek vannak, hanem gondolkodó, értelmes felnőtt emberek. Ezért azokat az állandó ismétlődéseket, amelyeket itt is hallottam, pedagógus létemre azért nem a legjobban díjaztam.

De hát, ilyen a parlamenti munka, türelmesen végighallgattam; azzal együtt is, hogy Varga képviselő úrnak is lehetne talán annyi belátása, hogy reggel 9-től végigülni megszakítás nélkül egy parlamenti ülést, egyszerűen biológiai okokból sem lehetséges, ezért fájlalom azt a negatív megjegyzést, amit tett, hogy éppen nem vagyok bent. Soltész államtitkár úr helyettesített, munkatársam jegyzetelt, ezért végig tudtam követni a parlament ülését.

(Szilágyi Pétert a jegyzői székben Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Nos, nem volt mentes a személyeskedésektől sem meg az indulatoktól sem ez a mai vita, de ez is beletartozik a dolgok rendjébe, ezért egy-két ilyen dologra visszatérek.

Nincs B-verzió, mondom Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak, vagy nem is tudom, hogy ő kérdezte-e. (Jelzésre:) Igen, ő kérdezte. Nem tudom, hogy mire alapozza ezt a feltételezést, amelyek ha elhangzanak a parlamentben, és fölkerülnek a jegyzőkönyvek a honlapra, akik olvassák, sajnos az emberek nagy többsége olyan, hogy nem olvas figyelmesen, egy kérdésként megfogalmazott negatív dolgot sokszor állításként értelmeznek, ezért elmondom: nincsen B-verzió.

(13.50)

A módosító indítványokat tisztelettel várjuk. Örömmel vettem, hogy ezt javasolták, fontos törvényről van szó; a nap végéig lehet beadni a módosító indítványokat, és lesz alkalom még a bizottságokban is és itt a plenáris ülésen is a módosító indítványok kapcsán sok hiányzó dolgot még a helyére tenni.

A háttértanulmányokról engedjék meg, hogy szóljak néhány szót. Aki már volt kormányon, illetve figyelte, hogyan zajlik a kormányzás, annak figyelmébe ajánlom. Igen, úgy terjesztünk be egy törvényt a kormány elé, hogy háttértanulmányok, számítások, modellezések feltárják a kockázatokat és a lehetőségeket, majd a kormány megtárgyalja, és megtalálja a megoldásokat ezekre a hiányokra vagy kérdésekre, és ha megtalálta a megoldást, ennek tudatában terjeszti be a törvényt.

Ez történt ezzel a törvénnyel is. A kormány nem vállalta volna a felelősséget azért, hogy beterjessze a törvényt az Országgyűlés elé, ha nem talált volna megoldást azokra a kérdésekre, amelyeket mi sokszor A-, B- vagy C-variációként a háttértanulmányban felvetettünk.

Ez is a mi közéletünk és sajtómorálunk nagyon sajnálatos jelensége, hogy ezeket a tisztességes számításokat, kérdéseket, jó szándékú, problémabemutató tanulmányokat előszeretettel úgy tárgyalják a sajtóban, mintha lám, lám, maga a beterjesztő is azt mondja, hogy erre nincs meg a fedezet. Megvan a fedezet, különben levette volna a kormány a napirendjéről. A folyamat a döntésig tehát itt tart.

Jelzem még azt is, amit mindannyian tudnak, kedves ellenzéki képviselők, hogy a költségvetési törvényt a következő héttől kezdődően - a dátumot nem tudom pontosan - fogja tárgyalni a parlament. Ezért kész tényként állítani olyan dolgokat, hogy nincs meg a költségvetésben a fedezet erre vagy erre, több mint felelőtlenség egy megválasztott és esküt tett képviselőtől.

Nos, igen, az idő miatt nagyon kellett rohanni. Kevés volt az idő, nem is tagadtuk. Ebből is adódik, hogy talán még nem sikerült minden részletkérdést tisztázni, és ezért kértem nagy tisztelettel a képviselőket, hogy a módosító indítványokban segítsenek ahhoz mindannyiunkat, az egész országot, hogy jó törvény szülessen. De érdekes azért - hogy egyik képviselőtársam szavait idézzem, van annak valami diszkrét bája -, amikor azok reklamálják az idő hiányát, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy hátráltassák a köznevelési törvény megalkotását. És társul szegődtek azok mellé a szervezetek mellé és különböző hálózatok mellé, amelyek minden eszközt megragadtak annak érdekében, hogy az a törvény ne szülessen meg, amelynek szerves folytatása most ez a 8888-as törvényjavaslat. És azt is bizonyára követték, mert kellett hogy kövessék, hogy a kettő között még nagyon sok jogszabály született, és azt is pontosan tudhatják, hogy ezek a jogszabályok nem úgy születnek, hogy valaki egy íróasztal mellett leírja és utána megtörténik a jogszabály, hanem számtalan egyeztetés előzi meg.

Jelzem, hogy önkormányzati szövetségekkel, polgármesterekkel, kormánymegbízottakkal több tucat esetben történt egyeztetés erről a törvényről is. Már nekem kellett élnem az államtitkári úgymond, ritkán gyakorolt, ilyen értelemben gyakorolt hatalmammal, hogy megtiltsam a Klebelsberg Intézet elnök asszonyának azt, hogy egyeztetésekre járjon, mert most már olyan stádiumba került a munka, hogy erre kell koncentrálni. Ezért az egyeztetések megvoltak, természetesen vitás pontok attól még megmaradhattak.

Általánosságban azt szeretném még megjegyezni, hogy kiderült ezen a mai vitán, hogy talán sokakban téves eszmék élnek az önkormányzat és az önkormányzatiság szerepéről. Az önkormányzat is az állam része. Az állam mi vagyunk. Az önkormányzat a helyi államot képviseli, a központi állam pedig az egész nemzetet képviseli. Ezért szembeállítani az államot, ami alatt államot értünk, a központot a helyi érdekekkel, ez elég gyalázatos dolog. Ezért az kellene hogy legyen a legfontosabb szempontja minden képviselőnek, minden polgármesternek és minden országgyűlési képviselőnek, hogy közösen és együttműködve vigyük sikerre ezt a dolgot. És nem szembeállítani a központi állam és a helyi állam érdekeit.

(A jegyzői székben dr. Stágel Bencét
Móring József Attila váltja fel.)

Ami történt, arról ne beszéljünk. Ami történni fog, az pedig az, hogy egy olyan iskolarendszernek kell létrejönnie, ahol a központ és a helyi állam, azaz az önkormányzat együttműködve találja meg a legjobb utat egy olyan iskolarendszer kiépítése érdekében, amelyhez hasonló nagyon sok működik a világban és Európában is. Több német tartományban működik ez a felelősségmegosztás. És ha megtanulnánk figyelni egymásra, akkor talán nem kerülte volna el a figyelmüket az expozém utolsó gondolata, amely arról szólt, hogy az Európa Tanács október 18-ai prágai ülésén nagy többséggel úgy foglaltak állást az ott levő szakemberek, hogy igen, a decentralizált és a centralizált oktatásirányításban látják a garanciáját annak, hogy jó iskolarendszer születik. Ezért úgy feltüntetni ezt a törvényt, hogy mi most az önkormányzatokat kiüresítjük, hogy elvesszük az iskolák jogait, ez enyhén szólva is nem felel meg a valóságnak.

Egyik MSZP-s képviselő azt mondta - most nem látom itt a teremben, de azért ez nagyon fontos mozzanat volt -, hogy az élet nem oldja meg a problémákat, ha rossz a törvény. Kérem, nagyon figyeltem, és az alatt a 20 perc alatt, amíg nem voltam bent, is jegyzeteltek, mint mondtam, én a Hegedűs Lorántné által megemlített utolsó ponton kívül, amire majd még visszatérek, egyetlenegy olyan konkrét észrevételt nem hallottam, amellyel azt bizonyították volna, hogy ez a törvény rossz. Hacsak arra nem gondolt a tisztelt képviselő úr, hogy nem szabályozza a törvény például azt a helyzetet, hogy mi fog történni akkor, ha a focista fiú betöri az ablakot.

Kérem, csak nem gondolják, hogy ezt törvényben kell szabályozni? A törvény szabályozza azt, hogy az iskola működtetéséért az önkormányzat felelős alapesetben, a háromezer főnél nagyobb településeken. Ebből logikusan következik, hogy az igazgató és az önkormányzat együttműködésén és az ott helyben kialakult mechanizmusokon fog majd múlni, hogy mi történik, ha betörik az ablak. Ezek méltatlanok a parlamenthez, méltatlanok a képviselőkhöz, hogy ilyesmit kérjenek számon. Mint ahogy az étkeztetés is alapvetően szociális ügy. A törvény rögzíti, hogy az önkormányzatoknak, a működtetőknek a feladata. Arról nem beszélve, hogy egy kipróbálatlan vagy régről ismert, de a mában kipróbálatlan rendszer szabályozásáról van szó. Nagy hibát követnénk el, ha focilabdák által betört ablaküvegekig menően részletekben szabályoznánk ennek a törvénynek a működését.

És erre mondtam azt, hogy majd az élet megmutatja, hogy ha nagyon sok olyan mechanikus vagy technikai probléma adódik, amit feltétlenül jogszabályban kell szabályozni, megtesszük. De elég rossz világ az, amikor a jogszabályok lassan már pókhálóként befonják az életünket, és nem adnak teret a normális, tisztességes szakmai, emberi együttműködésnek és bizalomnak. És hangsúlyozom, az önkormányzat nem ellensége a központi államnak és az őt megtestesítő Klebelsberg Intézetnek, és fordítva.

Nos, kénytelen vagyok egy személyeskedő megjegyzésre is reagálni. Osztolykán Ágnes képviselőtársam nincs itt, de a pártjából vannak itt néhányan, kérem, hogy tolmácsolják neki, azaz talán majd olvassa a jegyzőkönyvből is. Ő nekem adresszálta azt, hogy tiszta beszédet kér. Nos, ez az a megjegyzés, amit vissza kell utasítanom. Igen, letettem a képviselői eskümet, egész neveltetésem és egész szakmai munkám arra ösztönöz és ezt követem, hogy tiszta beszédet mondjak. Nem jellemző rám az, hogy félrevezetek bárkit.

Ezért egy kicsit visszautalva most arra, amit a képviselő asszony a végén mondott, két év óta százszámra azt nyilatkoztam és ezt most is megismétlem: a településeken, ahol nyolc gyerek van, az alsó tagozat működni fog. Ennyit a falu iskolájáról. Mindig hozzátettem, nyomon követhető, vannak százan, akik követik a nyilatkozataimat: hogy ahol viszont a gyereklétszám nem teszi lehetővé, hogy színvonalasan és gazdaságosan működjék az iskola, ott szóba jöhetnek intézmény-összevonások. Ez az, amit tavaszig meg fogunk tenni. Ezt soha nem titkoltam, most is elmondom. És hogy milyen módon, bárki kiszámíthatja, hiszen a települések előtt ismertek a köznevelési törvényben foglalt számok, csoportlétszámok, óraszámok; ki lehet számolni, hogy hol fenyeget ilyen veszély.

(14.00)

Fórumokon többször elmondtam kistelepüléseken, hogy keressék már maguk is a megoldást, a Klebelsberg Intézet ebben segítségükre lesz, és ez a következő fél évnek a feladata lesz. De hogy hány helyen kerül erre sor, azt azért nem tudjuk megmondani, mert lesz arra is lehetőség, ahol történelmi, tradicionális okokból az állam inkább megsegíti ezeket a kisiskolákat, hogy mégis megmaradjanak. Nem mechanikusan akarjuk tehát intézni, egyedi döntést akarunk hozni.

Tiszta beszéd. Szabó Timea képviselő asszony azt mondta, hogy 200 milliárdot kivontunk az oktatásból. Bocsánatot kérek, én erről nem tudok. (Szabó Timea: Elég nagy baj!) Valószínűleg téved, mert nem vontunk ki 200 milliárdot. A felsőoktatás finanszírozása valóban csökkent, de a közoktatás finanszírozása egy fillérrel sem csökkent a megelőző évekhez képest.

Tiszta beszéd. Kolber István képviselő azt mondja, hogy az állami fenntartás mellett majd ideológiai befolyás fog érvényesülni az iskolákban. Kérném szépen, mire alapozza? Talán csak nem arra a gyakorlatra, amit évtizedeken keresztül az ő elődpártjuk gyakorolt?

Én iskolaigazgatóként szembesültem nem egy olyan korábbi szakfelügyelői jelentéssel, még a 80-as évekből is, korábbról meg még többször, amit átnéztem, amely így fejeződött be, hogy "politikailag megbízhatatlan, javaslom elbocsátani". Igen, ez ideológiai befolyás volt. Meg a meglátogatott órák után: "klerikális beállítottságú, javasoljuk elbocsátani".

Mire alapozzák ezt - Kolber Istvántól kérdezem, tolmácsolják neki -, hogy ilyen szándékunk van? Nincs ilyen szándékunk. Magas színvonalú, olyan szakmai munkát várunk el az iskoláktól, a pedagógusoktól, amely megfelel annak az értékrendnek, amelyet az alaptörvényünk és az ezt leképező nemzeti alaptanterv és kerettantervek közvetítenek.

Vagyis olyan példa, amit Pichler Imre mondott, amely történelem hazugságon alapul, ha valaki így tanítja a történelmet, annak valamilyen konzekvenciája lesz. Nem az, hogy egyből kirúgjuk, mint ahogy azt az elődpárt tette, hanem nyilvánvalóan azt az ügyet ki kell vizsgálni, mert szakítani kell azzal az állapottal, amikor megengedhető az, hogy itt a parlamentben - ez nem ebben a ciklusban történt, hanem a megelőző ciklusban - megválasztott, felesküdött országgyűlési képviselő ellenforradalomnak nevezi 1956-ot. De ez nem ideológiai befolyás, hanem az igazság közvetítésének az igénye.

Aztán tiszta beszéd. Botka László képviselő azt állította, hogy kiirtjuk a színeket, a színességeket a közoktatási rendszerből. Kérdezem, hogy mire alapozza. Hogyan függ ez össze ezzel a törvénnyel?

Az egész jogalkotásunk - amit végigcsináltunk a köznevelési törvény óta - következetesen végigviszi azt a körülbelül 10 százaléknyi sávot, ami az iskolák szabad mozgástere. Mi több, kínosan ügyeltünk arra, én személy szerint is, hiszen annak idején egy kísérleti iskolát vezettem, hogy a kísérletek továbbra is nemhogy megtűrtek, hanem engedélyezettek. Még a tantervi irányításnál is figyelni fogunk erre. Pontosan tudom, a szakmámból is, meg politikai meggyőződésemből is vagy demokrata meggyőződésemből, hogy nem uniformist kell adni, de egységes szabályozást adni kell, és ettől lesz jobb a gyerekeknek, nagyon sokan kérdezték, hogy ez a rendszer garantálja, hogy a történelmet, a matematikát, az idegen nyelvet mindenütt meg fogják tanulni a gyerekek, ami eddig nem történt meg.

Húsz százalék körüli a funkcionális analfabéta a fiatalok körében. Hogy a csudába' lehet akkor azt mondani, hogy az önkormányzati iskolarendszer jól betöltötte a feladatát? De ez nem mond ellent annak, hogy Kaposvárott, Salgótarjánban, budapesti kerületekben az önkormányzatok igyekeztek mindent megtenni, ami tőlük tellett, csak nem mindenütt tellett. Különben is egy ilyen nagy rendszerben, tisztelt képviselőtársak, ezek az általánosítások politikai beszédekben jók, de nem a parlamentbe valók. Nagyon nagy különbségek vannak ezen a téren, ezért azt mondani, hogy rosszul működött, jól működött, generálisan nem lehet. Az eredmények oldaláról viszont generálisan mi azt állítjuk, hogy az önkormányzati iskolarendszer nem jól működött, ezért kell hozzányúlni.

Aztán megkérdezte Botka képviselő úr, és ez sem tiszta beszéd, hogy ki fog iskolát építeni. Mellette elhallgatta, hogy az előző évek iskolaépítései mind európai uniós forrásokból történtek. Ugyanezt fogjuk folytatni. Miért állítják azt, hogy nem fogunk iskolát építeni? Már most dolgozunk a 2014-20-as EU-s projekteken, és bizony ott van benne az iskolaépítés, az óvodaépítés és a tornaterem-építés, mint ahogy futnak is ezek a pályázatok. Vagy ugyancsak ő, ha jól emlékszem, a következőt állította: másfél millió gyerek életében lesz gyökeres változás január 1-jétől. Mire alapozza? Mire?

A tanítás ugyanúgy fog folyni. Mint mondtam, a gyerekek ebből annyit fognak megérezni, hogy ha önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársak, és az önökhöz kapcsolt szervezetek nem szüntetik meg ezt az állandó rémképfestést az újságokban, a televízióban és a képernyőkön. Ez eljut ma már a gyerekekhez is, mert sokszor már az alsó tagozatos gyerek is híreket olvas, és azt hiszi, mert naiv, mert jóhiszemű, mert tiszta a lelke, hogy amit olvas valahol, az igaz. Óriási az önök felelőssége, megkockáztatom: bűne, hogy valótlanságokat állítanak, sulykolnak időről időre. A tanítás ugyanúgy fog zajlani.

Az expozémban direkt felolvastam ezt az egyetlen mondatot szó szerint a törvényből, amely arról szól, hogy év közben csoportot nem szervezünk át, és így tovább. Zökkenőmentesen fog működni. Miért állítja akkor Botka képviselő úr, hogy másfél millió gyerek életében áll be gyökeres változás? És akkor miért nem neki mondja Osztolykán Ágnes képviselő, hogy tiszta beszédet kér, miért tőlem kéri számon? Kérem szépen, ezek tények.

Mint ahogy az is tény, hogy a hétfői párbeszédünkben Osztolykán Ágnessel a következő hangzott el. Ő másfél millió gyerek és szüleik nevében reklamálta azt, hogy mi rossz úton járunk. Most itt azt mondta nekem, hogy én miért kérdezem meg, hogy a szülők nevében mi jogosítja fel.

Kérem, ő nevel egy gyermeket, Rónaszéki Monika képviselő asszony nevel hét gyereket, mégsem vette magának a bátorságot, hogy ő a szülők nevében szólaljon meg. Mondja akkor azt, hogy én mint szülő így látom, de kitől kapott ő felhatalmazást? És tőlem kéri számon a tiszta beszédet? (Dr. Varga László: És erre kitől kaptak felhatalmazást?) Bocsássanak meg, egy kicsit én is felháborodok, mint ahogy azon is felháborodok, hogy miért van felháborodva Hegedűs Lorántné képviselő asszony.

Honnan veszi azt, hogy az egyházak iskoláihoz hozzá akarunk nyúlni? Honnan veszi a bátorságot arra, hogy rákosista módszerekhez hasonlítsa ezt? Nem ez a szándékunk. Ha a megfogalmazás pontatlan, a módosító indítványokkal helyrerakjuk. Eszünk ágában sincsen, mint ahogy az alapítványi és a magániskolákkal sincsen semmiféle negatív szándékunk. Átvittük a nemzeti köznevelési törvénybe is, hogy ugyanúgy működhetnek, elég sok van belőlük, a megállapodások egyébként nagyrészt rájuk vonatkoznak.

Úgyhogy kérem, higgye el, hogy ilyen veszély nem fenyegeti az egyházi iskolákat. Kínosan ügyelünk arra, hogy az egyházakkal is úgy tárgyaljunk, hogy azonos elbírálásban, azonos finanszírozásban részesüljenek, amit egy percig nem is vitatnak és tudomásul vesznek. Magam is több egyházi egyeztetésen vettem részt, ami az ő finanszírozásukat illeti.

Végül az egyik legfontosabb kérdés az volt, amit, ha jól emlékszem, talán szintén Botka képviselő úr tett fel, hogy mitől lesz jó az iskola, ezt kérdezte. Nos, nem attól elsősorban, ami ebben a törvényben van, de attól is. Elmondom, hogy mitől. Elsősorban attól, hogy jó pedagógusok lesznek, ezért módosítottuk már a pedagógusképzésről szóló törvényt, elkészültek a pedagógusképzés képesítési és kimeneti követelményei; jó lesz attól, hogy bevezetjük a pedagógus-életpályát, amely minősít és felemeli a pedagógusok bérét, az ígérvény és minden remény szerint 2013-tól. Jó lesz attól az iskola, hogy végre tudni fogják a tanárok, hogy mit kell tanítani; és jó lesz attól az iskola, hogy 1985 óta, tehát 27 eltelt év óta visszahozzuk azt a külső ellenőrzési, tanfelügyeleti rendszert, amely az állam részére információkat is szállít arról, hogy valóban jól működik-e az iskola. Mi több, a tantárgygondozói rendszert is vissza fogjuk hozni, amelyet szintén megszüntettek 1985-ben, és ahány ház, annyiféle, sok jó szándék mellett is nagyon szertehúzódó.

(14.10)

Végül jó lesz a Nemzeti alaptantervtől, jól lesz az ellenőrzéstől és jó lesz, és ez talán már az utolsó gondolatom, az igazgatóktól, akiknek - valahogy így hangzott el az egyik képviselő, tudom is, hogy kinek a szájából - a szerepe lecsökken. Kérem, nem lecsökken, hanem megnő. Visszakerül abba a helyzetbe, amiben klasszikusan kellett hogy legyenek az igazgatók a magyar neveléstörténet során, vagyis hogy az adott intézményben a pedagógiai munka őrei, ellenőrei, koordinátorai legyenek, látogassanak minél több órát, figyeljenek arra, hogy mi történik az iskolájukban, és ne pénzszerző gépezetté váljanak, és ne a magamutogatás irányába menjenek el, ne szolgáltatásokat vásároljanak, mert ezeknek a biztosításáról az állam éppen hogy gondoskodik.

Végül az utolsó mondatom: nem tudom, hogy Lamperth Mónika hol és mit keresett, de november 1-jére ígértük a Klebelsberg Intézet tankerületi igazgatóinak kinevezését, megbízását, kiválasztását - jelentem, megtörtént. November 1. után jött még három munkaszüneti nap, november 9-én az összes tankerületi igazgatót összehívjuk, leteszik az esküt. Mindenki megkapta az értesítést, meg kellett hogy kapja a kaposvári tankerületi igazgató is. Személyiségi okok miatt, és miután a visszajelzések nem tudtak időben megtörténni, hogy ők valóban elvállalják, azért nem tettük még fel a honlapra, hogy kik a tankerületi igazgatók. De október 31-én Balog Zoltán miniszter úr, az emberi erőforrások minisztere aláírta a kinevezéseket, illetve megbízásokat. Nem ígértünk korábbi dátumot, amit ígértünk, betartottuk. Jövő héttől nyilvános lesz, és megkapják azt a feladatot is, amivel el kell kezdeniük dolgozni.

Hétről hétre figyelem én is, hogy mit tettek; mi több, nemcsak én, hanem a kormány számára is rendszeresen jelentést készítünk arról, hogy hol tartanak. De az elsődleges az, hogy most már dolgozzanak, miután fölálltak. Még csak a tankerületi igazgatók vannak meg, de keresik már a munkatársakat. Mindenkit megnyugtathatok, hogy ebben az embertelen munkatempóban, amelyben vagyunk, rengeteg elkötelezett, jóakaratú embert találtunk, akik mind értik, hogy mit és miért vállaltak.

A zárszó: önkormányzat, állam vagy központi költségvetés. Én egy olyan általános iskolába jártam Hatvan városban, amire az volt kiírva, hogy "Hatvan a tanügynek". Gyerekkoromban nem is értettem, mit jelent ez, hogy "Hatvan a tanügynek". Később, felnőtt fejjel értettem meg, hogy ez a klebelsbergi idők iskolája volt, ami egy állami iskolarendszer volt, és amelyben egy település, egy olyan közepesen szegény vagy gazdag település, mint Hatvan - egy kis mezőváros volt akkor is, most is az -, fontosnak tartotta, hogy adakozzon, és a polgárai segítségével felépítsen egy iskolát, és ez a felirat a tatarozás után is ott maradt. Ilyen iskolarendszerről álmodunk, ahol a helyi közösség fontosnak érzi azt, hogy a saját gyerekei milyen iskolába járnak, és a tanügynek, az országnak, a gyerekeknek az érdekében dolgozik; és akkor az, hogy mi lesz a focilabdával betört ablakkal, nevetséges és kicsit megalázó problémának tűnik.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)