Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Két alapvetéssel kezdeném, nemcsak azért, mert fontosak, hanem azért is, mert viszonyítási pontok akkor, amikor a tervezett költségvetés és ezen belül az egészségügy területe kerül górcső alá. Az egyik egy puszta szám, amely azt fejezi ki, hogy egy állam egy évben egy főre vásárlóérték-paritáson mennyit fordít euróban. Azt kell mondanom, hogy Magyarország az EU-s átlag felét sem teljesíti, így ennek megfelelően nincs mivel különösebben büszkélkednünk.Ami ebből következik, mondhatnám azt is, hogy természetes, hiszen az európai egészségügyi fogyasztói index alapján a magyar egészségügyi ellátás színvonalát és tartalmát illetően évek óta egy mélyrepülésnek vagyunk tanúi. Önök gyakran emlegetik a 2010-et, én is hadd említsek egy 2010 előtti időpontot: 2007-ben Magyarország a 15. helyet foglalta el az európai országok sorában, megelőzve Spanyolországot, Olaszországot, a környezetünkben lévő összes államot, és csak minimálisan maradtunk el az Egyesült Királyságtól. Mára, az önök áldásosnak korántsem nevezhető tevékenységének eredményeképpen a 33. helyre zuhantunk vissza, és már csak Romániát és Albániát tudhatjuk magunk mögött.

Az ország lakossága szempontjából kritikus területekre, így az oktatásra, az egészségügyre, a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokra, a lakásügyekre fordított kiadások az elmúlt tíz évben a GDP arányában 30,7 százalékról 22 százalékra estek vissza. Ezzel szemben az államapparátus, a védelem, a gazdasági funkciók, a szórakoztató és a vallási, illetve funkcióba nem sorolt tevékenységek kiadásai 17,1 százalékról 19,2 százalékra emelkedtek.

(12.20)

Az E-alap természetbeni ellátásai, amelyek során jellemzően az állam orvosi ellátást és gyógyszerellátást hivatott biztosítani, a GDP 2010-es 4,45 százalékáról 3,95 százalékra csökkentek. Ez bizony, államtitkár úr, azt jelenti, hogy 2010 óta a Fidesz-kormányok egy teljes évi kiadást vontak el ettől az ágazattól.

De nézzük meg egy kicsit részletesebben az egészségügy 2020-ra tervezett költségvetését! 2019-cel szemben az egészségügyi ellátások kiadásai, összehasonlítva természetesen a két év adatait, jelentősen emelkedtek: jelen pillanatban 2746,8 milliárd forinttal szerepelnek, ez a GDP 5,6 százaléka. Azonban tudnunk kell, hogy ebben az összegben szerepel a táppénz, a külföldi gyógykezelés és a rokkantsági ellátások tervezett ráfordítása is. Ez pedig azt jelenti, államtitkár úr, hogy a tényleges gyógyítótevékenység támogatása az állam részéről most is 5 százalék alatt marad, és bizony a GDP 2-2,5 százalékának erejéig a lakosságnak kell majd ezt kiegészíteni a saját zsebéből.

Akkor most vegyük górcső alá a gyógyító-megelőző ellátásra tervezett források megosztását! Már az első megközelítésben szembeötlő, hogy a háziorvosi és háziorvosi ügyeleti ellátásra, védőnői szolgáltatásra, fogászati ellátásra, otthoni szakápolásra a tervezet sajátos módon ugyanannyit fordítana, mint tették azt 2019-ben, azaz szégyenszemre reálértékben most még kevesebbet is kapnak. Olyan ellátási területek ezek, amelyeket az indokolt és szükséges ráfordítások elmaradása miatt napjainkban szakemberhiány és egyre növekvő feszültség jellemez. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy évente 24 ezer, ezt a miniszterük mondta, egészen pontosan az EMMI minisztere, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ tanulmánya szerint pedig 36 ezer polgártársunkat veszítjük el annak ellenére, hogy megbetegedésük gyógyítható vagy éppen megelőzhető lett volna. Hol van az alapellátás kapuőri szerepének sokat emlegetett megerősítése? Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ez a tervezett 10 milliárd forint, amelyet az alapellátás megerősítésére kívánnak fordítani, hogy fog realizálódni a gyakorlatban.

A laboratóriumi ellátásokra 2020-ra 2019-hez viszonyítottan mínusz 33 millió forintot terveztek. Túl azon, hogy ez nemcsak logikátlannak, de érthetetlennek is tűnik, ez az a terület, amely folyamatos feszültségekkel küzd a reális igény és a biztosított források között kialakult feszültségek miatt.

Nincs jó helyzetben a mentésügy sem, hiszen az eddig ismert gondjaik megoldására tervezett plusz 412 millió forint még szépségtapasznak is szegényes.

Az összevont szakellátásra  ez a járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-gyógyintézetek tevékenységének finanszírozását jelenti  a kormány 2020-ra 932,6 milliárdot tervezett be, ami csupán 21,3 milliárd forinttal több az előző évinél. Államtitkár úr, ha az önök által prognosztizált 2,8 százalékos inflációt vesszük figyelembe, akkor is az infláció nagyobb, mint ami a 21,3 milliárd szempontjából vizsgálható, nem beszélve arról, és ezt nyilván ön is tudja, hogy az egészségügy területén az infláció gyorsabb, mint a hétköznapi életben. Arra is emlékeztetni szeretném tisztelt képviselőtársaimat, hogy ez az összeg még csak meg sem közelíti az intézmények alulfinanszírozottságából származó éves adósságot. Jelen pillanatban is közelít ez a lejárt adósság a 40 milliárd felé, elhagyta a 37 milliárdot. És akkor beszélhetünk valamilyen fejlesztésről vagy a tevékenység korrekciójáról?

Szerepel a tervezetben két olyan tétel, amelynek a tartalmát jótékony homály fedi. Van egy 40 milliárdos tétel a finanszírozási rendszer átalakítására. Ha a finanszírozás átalakítását célzó ráfordításfelmérést vizsgálom, akkor ennek a megoldásához ez az összeg erősen túlzottnak tűnik, ha viszont azt mérlegelem, hogy az alulfinanszírozott ellátás egyenesbe hozására is szükség lenne, akkor viszont az a gond, hogy ennek valós összege csak a ráfordításfelmérés után válhat ismertté, persze az is csak akkor, ha korrekt módon arra szeretnénk törekedni, hogy a folyamatos adósságok keletkezését eredményező alulfinanszírozottságot megszüntessük.

A másik összeg egy csinos összeg, ennek a felhasználása is homályos, és célelőirányzatként szerepel a tervezetben 122,6 milliárd forintos összeggel. Őszintén remélem egyébként, majd kibontásra kerül, hogy ez egészen pontosan mit tartalmaz. Remélem, nem a KRESZ gumiparagrafusa, hogy nem a látási és az útviszonyoknak megfelelően, tehát hogy a bérekkel meg egyéb dolgokkal kapcsolatost ide fogjuk majd szépen visszavezetni.

A népegészségügyi kiadásokra a tavalyihoz képest kétszeresére növelt összeg szerepel, 3,7 milliárd forinttal. Ez az összeg nagyságát illetően a korábban beharangozott népegészségügyi programokra nyilvánvalóan elégtelen, de igazán akkor válik érdekessé ez a szám, amikor azt látjuk a tervezetben, hogy a postaköltségekre is ugyanennyit terveztek be. Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy önöket mennyire érdekli a megelőzés, mennyire hagyja hidegen a kormányt az évente 24-36 ezer ember indokolatlan és megelőzhető halála.

Az egészségügy által használt valamennyi anyagot, eszközt és gyógyszert 27 százalékos áfa terheli, amit a gyógyintézetek természetesen nem igényelhetnek vissza. Szeretném, ha tudnák, hogy az Államkincstár adatai szerint 2013 és 2017 között, az adó- és járulékarány figyelembevételével az összes költség 32,9-34,2 százaléka volt ez az összeg, azaz az intézményi finanszírozások csak 67,1-65,8 százaléka volt felhasználható bérekre, egészségügyi eszközökre, gyógyszerekre, illetve állagmegóvásra. Na, ezt is figyelembe kellene venni akkor, amikor a terület önök szerint nagyvonalúnak tervezett támogatásáról beszélünk.

Az elmondottakból világosan megállapítható, hogy az egészségügy tervezett költségvetése, amely éves átlagban egy főre vetítve az EU-s átlag felét sem éri el, nem állítja meg a gyógyintézetek további eladósodását, változatlanul számolhatunk a végzett szakemberek külföldi munkavállalásával és az állami egészségügy elszegényedésével. Jogos a kérdés: minek kell még történnie ahhoz, hogy a lakosság egészségi állapotának megfelelő ellátás tükröződjön a költségvetésben?

Összességében ki kell mondanom: az egészségügy 2020. évi költségvetése a toporgás, a lemondás, a bizonytalanság és a leszakadás költségvetése, a keserű ébredés költségvetése, változatlanul búcsú a növekedéstől, távolodás az európai életszínvonaltól, a hétköznapi élet biztonságától. És ezért milliók élnek majd rosszabbul, nőni fog a szegénység, és újabb tízezrek kivándorlása várható, tovább távolodunk az európai, sőt a környező országok béreitől, azok javuló életszínvonalától.

Az Orbán-kormány, miként tavaly, virágzásról hazudott, de súlyos megszorítások változatlanul életben maradtak. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)