Készült: 2024.03.29.16:28:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

238. ülésnap (2001.11.08.), 22. felszólalás
Felszólaló Dr. Boda Ilona (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:40


Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BODA ILONA (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári perrendtartás módosítása vonatkozásában mindenekelőtt hangsúlyozni kell azt, hogy ez a törvény, a polgári perrendtartás, amely a bíróságok elé kerülő polgári jogi jogviszonyokban alapvetően befolyásolja a polgárok élethelyzeteit, jövőre lesz ötvenéves. Gondoljuk meg, hogy olyan korban született, amikor a jogelméleti gondolkodást alapvetően a Visinszkij-féle szovjet-orosz gondolkodásmód határozta meg, olyan korban, amikor a bíróságokról azt hirdették, hogy az önkéntes jogkövető állampolgári magatartás folytán a bíróságokra nem lesz szükség; olyan korban, amikor a perek száma a mostaninak töredéke volt, a peres eljárási illetékek és költségek mértéke a jelenlegi mértéket meg sem közelítette; olyan korban, amikor a mai irodatechnikai berendezések, a számítógép nemcsak a bíróságok, de más szervek körében is teljességgel ismeretlen volt.

Mindezt azért mondtam el, hogy láttassam azt, hogy bár az elmúlt ötven évben mintegy félszáz alkalommal jól vagy rosszul, kisebb vagy nagyobb mértékben módosították, módosítottuk a polgári eljárásjogot, a törvény teljes körű újraszabályozására az idő megérett, és a következő parlamenti ciklusban - csakúgy, mint a büntetőeljárás - a polgári perrendtartás teljes körű újraszabályozása is meg nem kerülhető feladattá válik.

A mostani, 21 paragrafusból álló módosítás lényegében kétirányú: egyrészt törvényi szintre emeli az eddigi ügyviteli utasításban megjelenő szabályozást, mind a helyi, mind a legfelsőbb bírósági szinten; másrészt - és ez a módosítás nagyobb horderejű része - a felülvizsgálati eljárást teljeskörűen újraszabályozza, amely újraszabályozás vonatkozásában nagyon jelentős azt kiemelni, hogy egyrészt a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítését jelenti az ítélőtábla 2003. január 1-jei felállítására is figyelemmel, másrészt pedig szakít azzal az elképzeléssel, hogy a Legfelsőbb Bíróság harmadfokú bíróságként funkcionáljon, ugyanis a mai gyakorlat ez. A Legfelsőbb Bíróság vonatkozásában ezért egyetértünk a felülvizsgálati eljárás módosításának szabályaival, hiszen ezek a módosítások véleményünk szerint a Legfelsőbb Bíróságot valóságos rangjára emelik, a Legfelsőbb Bíróságnak az elvi irányítás lehetőségét adják meg az ítélkezési tevékenység vonatkozásában a jogegységi határozatok folytán, illetve csak a kirívó anyagi és eljárásjogi szabályok megsértése esetén kell majd a Legfelsőbb Bíróságnak ügydöntő határozatot hoznia.

A módosításnak ezen elemeit különösen fontosnak, különösen lényegesnek, az Európai Unió elvárásaival egybehangzónak találjuk, így ezeket a módosítási elemeket mindenféleképpen és minden elemében támogatjuk.

Az külön üdvözlendő, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárás időtartamát a módosítás szoros határok közé szorítja, hat hónapra szorítja, mert a jelenlegi, akár évekig húzódó eljárás a Legfelsőbb Bíróság előtt nemcsak rendkívül költséges, de az eljárást még a felek vonatkozásában is gyakran okafogyottá teszi.

 

 

(9.20)

 

Nem kell azt különösképpen hangsúlyoznom, hogy az évekig, sokszor hosszú évekig is elhúzódó, a Legfelsőbb Bíróság előtt is akár két évi pertartamú peres eljárások, amelyek a jelen eljárásjogi rendben sajnos nem ritkák, mit jelentnek az ügyfeleknek akár lelki, de különösen pénzügyi vonatkozásban. Ezért mindenképpen indokolt a perek ésszerű határidőben, fair eljárás keretében történő tárgyalása a Legfelsőbb Bíróság előtt is, ezért még egyszer hangsúlyozom, hogy külön is üdvözöljük a törvénytervezet 12. § (8) bekezdését, amely meghatározza, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárást hat hónapon belül, egyéb kiegészítő szabályokkal be lehet és be kell fejezni, jóllehet csak 2003. január 1-jétől, de számunkra ez már ebben a formációban is reményt keltő változás.

Ugyanígy helyeseljük a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásának új, bár megjegyezni kívánom, az eddigi gyakorlat által kétségkívül alkalmazott módját, az előzetes vizsgálat egyes bíró kijelölésével történő elrendelésének lehetőségét, amely nyilvánvalóan nagyban könnyíti az eljárási határidő betartását a Legfelsőbb Bíróság előtt. E helyütt hadd emeljem ki azt, hogy véleményünk szerint nem jogos az az ellenvetés, hogy ezzel a törvényesség bármilyen mértékben is csorbulna, hiszen a törvénymódosítás vonatkozó és következő szakaszai megadják a lehetőségét a tanácsban történő elbírásnak is. Így tehát ezek a kifogások véleményünk szerint nemcsak hogy nem jogszerűek, nem is szakszerűek.

Hisszük és reméljük, hogy az ítélőtábla 2003. január 1-jei felállításával a mostani módosítás alapvető célja: az eljárási határidők rövidítése érzékelhető valósággá válik, és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének, aki egyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a bíróságok általános helyzetéről szóló 2000. január 1.-december 31. közötti időszakra vonatkozó azon adatközlése, miszerint a Legfelsőbb Bíróság ítélkező tevékenységgel kapcsolatos munkaterhe a 2000. évben tovább növekedett - a Legfelsőbb Bírósághoz 2000-ben 16 824 fellebbezési, felülvizsgálati és egyéb nem peres ügy érkezett, amely az ügyérkezést 106,5 százalékra emelte -, 2003. január 1-jétől már nem lesz igaz; 2003. január 1-jétől lényegesen kevesebb számú ügyérkezésre csökken majd a Legfelsőbb Bíróság munkaterhe. Ezt mindannyian várjuk, mindannyian reméljük.

Az pedig, hogy a cégügyek és a felszámolási ügyek vonatkozásában a tervezet 10. § f) és g) pontja a felülvizsgálatot kizárja, a legteljesebb mértékben támogatandó rendelkezés. Ennek folytán a tervezet Legfelsőbb Bíróságra vonatkozó, a Legfelsőbb Bíróság előtti felülvizsgálat eljárási rendjét meghatározó, 9-14. §-aiban meghatározott módosításokat támogatjuk, mert azok véleményünk szerint az ítélkezési tevékenység vonatkozásában pozitív tartalmú előremozdítást jelentenek, az ügyfelek vonatkozásában pedig a perek időszerűsége tárgykörében lényeges eljárási határidő-rövidítéssel járnak.

Nagy kérdés azonban ebben a körben is az, hogy ezek a rendelkezések majd milyen illetékviselési és költségviselési elemekkel egészülnek ki, mert nyilvánvaló, hogy a felek anyagi teherviselési képessége is véges, és a jelenlegi illeték- és perköltség is már sokszor a gátját képezi az anyagi igazsághoz való jog érvényesülésének.

Nagy kérdés továbbá az is, hogy a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítését nagyban szolgáló, egyébként a bírósági eljárások szakszerűségét is nagyban növelő, jelen tervezetben érintett rendelkezések mennyiben állnak majd szinkronban az alsóbb fokú bíróságok munkaterhével és szakszerűségével. Mert az mindenki előtt köztudomású, hogy a felek azért vették és veszik igénybe a Legfelsőbb Bíróság harmadfokú ítélkező tevékenységét, mert az alsóbb fokú bíróságok ítéleteinek, határozatainak szakszerűségében, jogszerűségében a bizalmuk nem volt teljes körű, nem teljes körű; úgy érezték, úgy érzik most is, hogy az anyagi igazsághoz való joguk érvényesítése érdekében a számukra nyitva álló valamennyi fórumot igénybe veszik. S az, hogy az egyébként roppant költséges és időigényes bírósági út teljes körű kimerítését, az anyagi igazságba vetett hit végső megoldását a Legfelsőbb Bíróságban látták és látják, nem a jogkeresők bűne; sokkal inkább az alsóbb fokú bíróságok munkájának a kritikája, és egyben annak is az igénye, hogy az alsóbb fokú bíróságokon kiemelt fontosságú a bírák szakmai, jogegységi ismeretének elmélyítése, a jogismeretekkel is bíró kisegítő személyzet beállítása, azzal, hogy hangsúlyozandó: a jogérvényesítésben a bíróságokat nem az egyetlen, hanem csak végső eszköznek kell tekinteni, és keresni kell a bíróságokon kívüli jogérvényesítés más, az európai országokban már elterjedt egyéb módozatait is.

Most áttérnék a módosítás kisebb terjedelmű és kisebb horderejű rendelkezéseire, azokra a rendelkezésekre, amelyek a bírósági ügyvitel eddig rendeletben szabályozott áttelepítését jelentik törvényi szintre a módosítás folytán.

Meg kívánom jegyezni, hogy a bírósági ügyvitelről szóló szabályozás, amely most lényegében törvényi szintre emelkedik, maga is harmincéves, 1972-ből származik, tehát a változtatás mindenképpen megérett az idő szempontjából is.

Ezekkel a módosításokkal, amelyeket a kisebb terjedelmű és kisebb jelentőségű módosítások közé sorolnék, amelyek tehát lényegében a bírósági ügyviteli szabályzat törvényi szintre emelését jelentik, egyetértünk, mivel ezek lényegében garanciális szempontból, illetve az eljárási határidők lerövidítése szempontjából nagy jelentőségűek.

Ami mégis aggályos ebben a módosítási csokorban a lényeges technikai jellegű módosítások közül, az véleményünk szerint a jegyzőkönyvvezetésre vonatkozó szabályozás. Miről is van szó? A bírósági jegyzőkönyv közokirat. Nyilvánvalóan el kell azon gondolkodni, hogy helyes-e a jegyzőkönyvvezetés jelenlegi gyakorlata a bíróságon, mert ha a fél által elmondottakat szó szerint és egyidejűleg rögzítjük - és nem a jelenlegi gyakorlatot folytatjuk, tehát azt, hogy a bíró a saját szókincsével kiegészítve diktálja a fél után a jegyzőkönyvbe a fél által elmondottakat -, akkor álláspontom szerint a közhitelesség elve nagyban ki fog teljesedni, és a fél által gyakran használt azon panasz, hogy nem azt vagy nem úgy mondta jegyzőkönyvbe, ahogy azt rögzítették, már fel sem merülhet.

Továbbá a bíró munkaterhe is lényegesen csökken. El kell ugyanis képzelni egy tárgyalási napot hat-nyolc kitűzött üggyel, egy-egy ügyben minimum két féllel, két ügyvéddel, néhány tanúval, és rögtön lehet érzékelni, hogy egy napra minimum negyven-negyvennyolc fél, tanú, ügyvéd meghallgatása, az előadásuk szakszerű jegyzőkönyvezése micsoda szellemi megterhelés a tanácsvezető bíró számára, és akkor valóban elgondolkodtató az, hogyan is állnak, már csak ezen ok miatt is, a szakszerűséggel az alsóbb fokú bíróságok, és miként követelhetjük meg az alsóbb fokú bíróságok bíráitól a folyamatos szakmai önképzést, időszerűséget. Sürgős szükség van, már ezen ok miatt is, az alsóbb fokú bíróságok megerősítésére mind létszámbeli, mind pedig szakszerűségi szinten.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy a módosítás minden elemére nem tudtam kitérni. Nyilvánvaló számomra az is, hogy mindenki a saját lovát dicséri, így a módosítást az ellenzék oldaláról nyilvánvaló támadások is érték és érhetik - ez nyilvánvaló a számunkra. Mindezek mellett is azt gondolom azonban, hogy a jelen módosítás azon célja, hogy az eljárás időszerűségét lerövidítse, mindenképpen támogatható és támogatandó, így ezen észrevételeimmel együtt az 5101. számú törvényjavaslatot frakciónk nevében jónak és időszerűnek, valamint fontosnak tartjuk, azt frakciónk nevében támogatjuk; képviselőtársainktól is ezt kérjük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai