Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a vezérszónoklatomba belekezdenék, azért az eddig elhangzottakra nagyon röviden hadd reflektáljak. Nekem az az érzésem, hogy valamilyen módon tévedésben vagyunk.

Itt többször elhangzott - és ez valóban így van -, hogy az egészségügyi ellátásokat illetően a tagállamok viszonylag tág mozgástérrel rendelkeznek, tehát közvetlenül az egészségügyi ellátást szorosan érintő rendeletek, illetve direktívák nincsenek, vagy ha vannak, azok azért hagynak mozgásteret. Azonban megítélésem szerint ez a törvényjavaslat elsősorban, bár látszólag az egészségügyről és az ehhez kapcsolódó dolgokról szól, nem erről szól, hanem egy nagyon érzékeny témáról, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásáról, ami az egyik legérzékenyebb területe csatlakozási tárgyalásainknak, és akkor, amikor itt a kormányzat szemére vetik, hogy miért kell ilyen sürgősséggel ezt a parlament elé behozni, ne felejtsük el, hogy abban az esetben, ha mi 2002-re készen akarunk állni a csatlakozásra, nekünk a tárgyalások folyamán az asztalra le kell tenni legalább azokat az okmányokat, hogy kérem, a magyar parlament ezeket a kérdéseket az év végéig rendezni fogja. Én legalábbis így értelmeztem az előterjesztés indokolását, illetve az ezzel kapcsolatos háttéranyagot.

Akkor, amikor az ember kezébe vesz egy ilyen törvényjavaslatot, arra kíváncsi, hogy mi inspirálta a beterjesztőt az elkészítésére; még inkább igaz ez az érdeklődés, ha egy törvényjavaslatban egyszerre kilenc másik, önmagában is jelentős törvény módosítását kezdeményezi.

A következő, amit érdemes megvizsgálnunk, hogy időszerű-e a kezdeményezés, valamint az, hogy a kitűzött céloknak megfelel-e az elénk terjesztett javaslat. Mint a törvényjavaslat indokolásában kifejtésre került, európai reintegrációs törekvésünk érdekében megalkotott úgynevezett jogharmonizációs törvénycsomagról van szó, amely az Európai Közösségek Tanácsa által elfogadott rendeletek és irányelvek hazai jogrendszerbe történő átültetését próbálja megvalósítani.

Konkrétabban olyan egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosítására tesz javaslatot, amelyek biztosítják az egészségügyi dolgozók szabad mozgásának és a szolgáltatások szabad nyújtásának feltételrendszerét, valamint a gyógyszertári szolgáltatásokhoz kapcsolódóan az áruk szabad mozgását.

A javaslatok harmadik csoportja a migráns munkások, szabad foglalkozásúak és egyéni vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságával foglalkozó joganyag.

A törvényjavaslat első 12 paragrafusa - amely az egészségügyi törvényt, a Magyar Orvosi és a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényeket, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működéséről szóló módosításokat valósítja meg - az Európai Közösségek Tanácsa 93/16. és 85/433. EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, s alapvetően a személyek és szolgáltatások szabad áramlása kritériumának kíván megfelelni. Az előbbi kimondja, hogy "minden tagállam elismeri egy másik tagállam által a tagállamok állampolgárainak odaítélt diplomákat, bizonyítványokat, s a szabályszerű szakképesítések egyéb igazolásait azáltal, hogy az orvosi tevékenység megkezdése és folytatása tekintetében ugyanolyan erejűnek tekinti ezeket a képesítéseket, mint azokat, amelyeket a tagállam maga ítél oda." Ennek értelmében működési nyilvántartásunkban nem szereplő, szakképesítéssel rendelkező személy részére is kiadhat működési engedélyt az Országos Tisztiorvosi Hivatal, amennyiben hitelt érdemlően igazolja, hogy nem áll vagy korábban nem állt tevékenysége gyakorlását kizáró intézkedés hatálya alatt. Itt jegyzem meg Béki képviselő asszonynak, hogy a jelenleg hatályban levő törvény alapján is kiadható ilyen engedély, csak a jelenleg hatályban levő törvényben ennek az igazolásnak a benyújtása nem kötelező. Változatlan marad, hogy az engedély meghatározott időtartamra és helyszínre érvényes csupán, és a Magyar Orvosi Kamara egyetértése is szükséges. A törvény hatálybalépését követően a tervezet szerint az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásába történő felvételhez nem szükséges szakmai nyelvvizsga sikeres abszolválása, elegendő, ha külön jogszabályban meghatározott ismeretekből akár anyanyelven eleget tesz a követelményeknek a kérelmező, és az egészségügyi tevékenység gyakorlásához általában szükséges magyar nyelvi ismeretét bizonyítja. Az idézett 93/16/EGK irányelv 20. cikkének (3) bekezdése kimondja: a tagállamok ellenőrzik, hogy ahol szükséges, az érintett személyek saját és betegeik érdekében megszerezték-e a szakmájuknak a befogadó állam területén való gyakorlásához szükséges nyelvtudást.

(11.00)

Ez számomra azt jelenti, hogy nincs akadálya annak, hogy a nyelvi szintfelmérés továbbra is a szakmai vizsgáztatás keretei között történjék. A jelen javaslatban szereplő, külön jogszabályban meghatározott ismeretek megismerése nélkül lehetetlen objektív véleményt alkotni, csak bízhatunk abban, hogy a jogalkotó tudatában van annak, hogy a magyar nyelv sajátosságai miatt a szakma gyakorlása közel anyanyelvi szintű nyelvismeretet tesz szükségessé. Megfontolandónak tartanánk, hogy a kamarai tagság nélkül végezhető, gyógyszerészi diplomához kötött tevékenység végzésének engedélyezéséhez is szakmai nyelvvizsga letétele legyen szükséges továbbra is, azaz a jelenlegi rész ne módosuljon. Az Európai Unión kívüli ország állampolgárának jogi helyzetét a törvénymódosításnak ez a része nem érinti. A gyógyszerészi diplomák kölcsönös elismerése és az ehhez kapcsolódó jogok biztosítása szintén a már idézett irányelvben lefektetett szabad letelepedéshez és szolgáltatáshoz való jog gyakorlását teszi lehetővé.

Jelen javaslat hatálybalépését követően személyi jog elnyeréséhez, illetve ezzel összefüggésben gyógyszertár működtetéséhez szakirányú szakképesítés, azaz szakvizsga nem szükséges. Az előírt szakmai gyakorlat elvégzését megfelelő igazolás esetén a tagállamok egymásnak elismerik. Megfontolandó a Gyógyszerész Kamara ezzel a bekezdéssel kapcsolatos véleménye, mely szerint a szakmai gyakorlatnak frissnek kell lennie, vagyis a személyi jog elnyerését közvetlenül meg kell előznie, vagy legalábbis bizonyos idő elteltével érvényességét elveszítse. A hozzátartozói személyi jogra vonatkozó rendelkezések módosítására azért van szükség a törvényjavaslat részletes indoklása szerint, mert: "A polgári jog öröklésre vonatkozó rendelkezéseit és a hozzátartozói személyi jog intézményeinek szabályait összhangba kell hozni, különös figyelemmel az Európai Unió tagállamainak gyakorlatával." Nincs okunk kételkedni ennek szükségszerűségében.

Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvény módosításában a gyógyszer-törzskönyvezési eljárás időtartama a jelenleg hatályos maximum két évről 180 napra csökken, mely egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. Jelen szakaszban a gyógyszer-törzskönyvezési eljárásokkal kapcsolatos nemzetközi adatvédelmi rendelkezésekkel is megteremti az összhangot az előterjesztő.

A törvénytervezet nagyobbik része az 1408/71. számú EGK-tanácsi rendelet kritériumainak kíván eleget tenni. Ez azért érdekes, mert idáig úgy tudtuk, hogy a rendeleteket szó szerint át kell venni, és itt a hazai szokások mérlegelése nem válik lehetővé. Ez az idézett rendelet azonban viszonylag tág lehetőséget ad; azért mondom, hogy viszonylag a szabályozáson belül, hisz a tagállamok szociális rendszereinek sokszínűségét egy szintre hozni nagyon nehéz. Ezért hihetetlenül bonyolult maga az egész európai jogalkotás is, és valóban bonyolult az a megoldási variáció, amit a kormány a parlament elé benyújtott.

A törvénymódosításnak ez a része - a társadalombiztosítási rendszerek - a Közösségen belül áttelepülő munkavállalókra, szabadfoglalkozásúakra és egyéni vállalkozókra, illetve családtagjaikra vonatkozik. Amikor az Európai Unión belül is a szociális törvények jogharmonizációja alapvetően megkezdődött, az először csak a munkavállalókra vonatkozott, és az idők folyamán terjesztették ki egyéb munkavállalókra, illetve családtagokra, és legutóbb 1999-ben a diákokra és azoknak a családtagjaira is.

A szociális ellátórendszerek különbsége a gazdasági erő függvénye, és ezért maga az uniós jogszabály is azt mondja ki, hogy kompatíbilissá kell tenni a különböző rendszereket. Végeredményben négy alapelvet fektet le; az egyik az, hogy az érintett dolgozóra csak egy ország jogrendszere vonatkozhat - ez alapvetően annak az országnak a jogrendszere, ahol dolgozik. A másik: az egyenlő bánásmód elvének kell érvényesülnie, azaz a munkavállalót, illetve hozzátartozóit ugyanazon ellátás illesse meg, mint annak az országnak az állampolgárát, ahol munkát vállal vagy letelepedik. A harmadik: a szerzett jogok exportálási lehetősége, tehát ha az egyik tagállamban valamilyen jogosultságot szerzett a honpolgár, és egy másik tagállamba átköltözik, akkor ezt a jogosultságát ne veszíthesse el, transzferábilisek lehessenek ezek a jogok. A negyedik az, hogy a különböző tagállamokban jogosultsági időkhöz kötött ellátások esetében ezek a jogosultsági idők összeadódhassanak, tehát az egyik államban szerzett jogosultsági időt a másik államnak is el kell ismernie.

Ha ezen alapelvek fényében tekintjük a benyújtott törvénymódosítást, akkor megítélésem szerint megfelel ezeknek a kritériumoknak, és mind a kötelező egészségbiztosítás ellátásáról, mind a tb-ellátásról, a családok támogatásáról, illetve a fogyatékos személyek jogairól szóló törvénymódosítás ezeken a kereteken belül marad, és ahol lehetséges, mert van olyan pont a családtámogatási rendszeren belül is, amit nem feltétlenül szükséges országhatáron kívül nyújtani, ott ennek gátat is szab a törvényjavaslat.

Való igaz, a törvénybe bekerültek - de szerintem elenyésző kisebbségben - a jogharmonizációval össze nem függő módosítási javaslatok. Úgy gondolom, elfogadható ez a metodika, hogy nem egy-két paragrafusos törvénymódosítások tömkelegével foglalkoznunk, hanem amikor egy törvényjavaslathoz egyéb okból hozzányúlunk, akkor ezeket a dolgokat is megpróbáljuk rendezni. Ilyen a gyed megállapításával kapcsolatos kérdéskör is, ami azonban megítélésem szerint jelen megfogalmazásában nem eléggé pontos. Való igaz, hogy pótlólagosan próbál reparálni bizonyos dolgokat, de mindenféleképpen bele kellene tenni ide a 20. §-ba, hogy az évenkénti felülvizsgálat eredménye nem lehet az, hogy a korábban lefektetett összegnél kevesebb gyedben részesüljenek az érintettek. (Béki Gabriella: Miért nem?) Mert akkor értelmét veszti az egész törvényjavaslat, illetve a gyed szellemiségével nem egyezne. Gondolom, majd a részletes vita kapcsán, a módosító javaslatoknál ezeket meg fogjuk tudni vitatni.

Nem kívánok itt a fogászati kezeléssel kapcsolatos dolgokkal foglalkozni, de azért abban egyetértünk, hogy azok az intézkedések, amelyek az egészségügyi ellátásnak ezt a részét 1995-ben érintették, negatív módon hatottak a fogászati ellátással kapcsolatos igénybevétel szempontjából. Mindenféleképpen üdvözlendő, hogy a fogmegtartó kezelések teljes körűvé váljanak. Azonban abban az esetben, ha a teljes körűvé válásban a szolgáltatókat, jelen esetben a fogorvosokat sem tesszük érdekeltté, tehát ezekért a szolgáltatásokért járó ellentételezést nem megfelelő módon finanszírozzuk, akkor nem fogjuk tudni elérni a kívánt hatást.

Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint a törvényjavaslat benyújtása időszerű volt, a törvényjavaslatban megfogalmazott céloknak megfelel, még ha néhány módosítást szükségesnek is tartunk, támogatjuk, és egyben javasoljuk, hogy nagyon jó lenne, ha a módosító javaslatok benyújtásának határidejét a következő héten nem zárnánk le, hanem azt eltolnánk az őszi időszakra, mert valóban egy bonyolult rendezésről van szó, ami több időt tesz szükségessé, és így elkerüljük azt, hogy felesleges módosítókkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tegyük lehetővé a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)