Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Ez a mai politikai vitanap az éghajlatváltozásról valóban a jövőnket leginkább befolyásoló tényről való értelmes, tárgyilagos diskurzusra ad lehetőséget, de úgy látszik, hogy ezzel a lehetőséggel azok élnek, akik képesek értelmes és tárgyilagos diskurzusra, akik nem képesek, azok nincsenek most itt; ebből számomra ez a következtetés jön le. Nagyon sajnálom abból a szempontból, hogy az a fajta álszent hozzáállás az éghajlatváltozáshoz, amit az ellenzék részéről sokszor tapasztaltunk az elmúlt évek során, nem nyert még nagyobb nyilvánosságot.Nyilvánvaló az is, hogy az éghajlatváltozásból eredő komplex elemzésnek vannak gazdasági, technológiai, szociális és politikai aspektusai, amelyek közötti helyes és célszerű eligazodás, az ellenstratégiának, nevezetesen az éghajlatváltozás megállítása, a felmelegedés maximálása, fontos eleme lehet, fontos előfeltétele lehet.

Kétségtelen tény, hogy az emberiség modern korában megtapasztalt légköri felmelegedéshez az emberi tevékenység hozzájárul, amellett, hogy a Föld életciklusának is vannak sajátos hozzájárulásai.

(15.10)

Úgy gondolom, hogy azokat a lépéseket az emberiségnek meg kell tennie, amire ráhatása van, amivel képes orvosolni a kialakuló, fenyegető helyzetet. Ez egy pozitív megközelítést jelent számunkra, mert amennyiben az embernek van közrehatása a helyzet rosszabbodásában, a légköri felmelegedésben és a vele járó éghajlatváltozásban, akkor annak elfogadható szinten való tartására is képes kell hogy legyen az emberiség, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor otthonunk, a Föld megszűnhet az emberiség életterének lenni.

Ferenc pápa Laudato si' enciklikájában a következőkkel jellemezte a mai embert érő kihívást és a felelősségének objektív létét: a fogyasztás, a pazarlás, a környezetkárosítás üteme meghaladta a bolygó lehetőségeit, olyannyira, hogy a mostani életmód, mivel nem fenntartható, csak katasztrófákhoz vezethet, miként egyes térségekben már ténylegesen visszatérően is ez történik. A jelenlegi egyensúlyvesztés hatásának enyhítése attól függ, mit teszünk most, különösen, ha figyelembe vesszük azt a felelősséget, amelyet nekünk tulajdonítanak azok, akiknek majd el kell viselniük a legsúlyosabb következményeket.

A bizakodás és a remény biztatásán túl az emberiség számára eljött a tettek ideje, mégpedig a közös cselekvés ideje, mérlegelve a társadalompolitikai változások irányát és elemezve a globális kihívásokat. Ennek a tettsorozatnak egy fontos lépése volt a 2015-ben létrejött párizsi megállapodás, amely, úgy látom, és úgy látjuk többen is, hogy megfelelő keretet biztosít a nemzetközi klímapolitika 2020 utáni kezeléséhez, amelyben az európai uniós, valamint a magyarországi klímaintézkedések megvalósításához szükséges iránymutatás is szerepel.

A dokumentum célként tűzi ki az átlaghőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fok alatt tartását, és a XXI. század második felére olyan állapotot irányoz elő, amelyben az összes üvegházhatású gáz kibocsátása nem lehet nagyobb, mint amit a természet képes kiegyensúlyozni, vagyis az üvegházhatásúgáz-koncentráció tovább nem növekszik a légkörben. Ez egy nagyon fontos cél, amiért az emberiség tehet a legtöbbet. A dokumentum kimondta azt is, hogy ennek az éghajlatváltozásnak az emberi oldalát tekintve fő okozója a fosszilis alapú energiatermelés és a közlekedés is.

A megállapodás meghozatalakor az Európai Unió  az európai uniós tagállamok meghatalmazása alapján  képviselte azt a közös álláspontot, amely bekerült a párizsi megállapodásba, és egyébként magán az értekezleten az Európai Unió és az ott levő tagállami képviselők igen aktív szerepet játszottak abban, hogy a párizsi értekezlet minél teljesebb körű vállalásokat tudjon tenni. Ebben a magyar kormány álláspontja teljes mértékben megegyezett az ott elfogadott uniós álláspontokkal.

Az Unió továbblépett, mert a párizsi megállapodás keretében és annak végrehajtása érdekében az energiaunió koncepció került elő, amelyben kemény viták után, de elfogadást nyert 2018 decemberétől kezdődő hatállyal az, hogy integrált nemzeti energetikai és klímaterveket kell kidolgozniuk a tagállamoknak s ezt benyújtani az Európai Bizottság elé, ezáltal az ÜHG-kibocsátáscsökkentési célokat egy konszolidált európai szinten tudjuk megállapítani és meghatározni. Tehát az Európai Unió és benne Magyarország ezeknek a terveknek a megvalósítása esetén jelentős hozzájárulást tud tenni a globális felmelegedés kiküszöbölése, csökkentése és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban.

Magyarországnak van egy olyan célja, elképzelése, hogy 2030-ig az 1990-es évhez képest 40 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat. Erre megvan a lehetőség, a 23/2018. országgyűlési határozattal elfogadott, 2018-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második nemzeti éghajlatváltozási stratégia, amely az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentési pályáját irányozza elő, illetve erre tesz utalást.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az üvegházhatású gázok csökkentésének nemcsak az a módja, hogy az energiatermelés és a közlekedés átmegy egy dekarbonizált irányba, hanem az is módja, hogy azt az elvet követve, hogy a fel nem használt energia a legolcsóbb energia, jelentős lépéseket tudunk tenni az energiahatékonyság növelése, azaz az energiafelhasználás csökkentése irányába. Fontosnak tartom, hogy e tekintetben is együtt mozogjunk az európai trendekkel, de azért vannak olyan addicionális kiegészítő lépéseink, amelyekről ritkán szoktunk beszélni. Ennek tekintem a családi otthonteremtési programot is, mert az együtt jár a lakásállomány megújításával, és a hatályos építési szabályok szerint ez jelentős energiamegtakarítást jelenthet és fog jelenteni a lakosság számára, amely szerintem számottevően, érzékelhetően hozzá fog járulni a magyarországi energiahatékonyság javulásához.

E tekintetben igaz az a megállapítás, hogy a gazdaság fejlődése, legalábbis Magyarországon nem jár együtt üvegházhatású gázok kibocsátásával, vagy legalábbis nem arányos mértékben jár ezzel együtt. Erre azt tudom mondani, hogy az elmúlt évek iparfejlesztése, gazdaságfejlesztése során a magyar gazdaság, a magyar ipar jól teljesített, mert a fajlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátás jelentősen csökkent.

Nagy kérdéskör számunkra, Magyarország számára is, hogy mit tudunk tenni az energetikával kapcsolatban. Magyarország a karbonszegény energiatermeléshez történő átmenet folyamatában van, és nagyon fontosnak tartom aláhúzni azt, hogy az egyik legfontosabb klímapolitikai eszközünk az energiatermelésben a nukleáris energiatermelés fenntartása, amely egyfajta hátteret, alaperőművi rendszert biztosít az időjárástól függő megújulóenergia-termelésnek. Hazánkban ebben is nagy előrelépés várható. A következő 4-5 éven belül 3 gigawatt napelem-kapacitás épül fel, amelynek a tényleges energiatermelése ennél sokkal kevesebb, de az is mutatja az irányt, hogy az az átmenet, amelyet elindított az Európai Unió a legutóbbi téli energiacsomaggal, abban az átmenetben Magyarország nem lemaradni fog, hanem a fő vonalakkal együtt saját nemzeti érdekei mentén és annak a gazdasági előnyeinek a kihasználásával tud előrelépni a karbonszegény energiatermelés irányába.

Ha kitekintünk a globális világra és megnézzük a Nemzetközi Energia Ügynökség frissen megjelent anyagát, azért azt lehet látni, hogy a nagy elhatározások mellett is 2040-ig növekedni fog globális szinten az energiafelhasználásból eredő vagy -előállításból eredő CO2-kibocsátás. Ennek lehet pozitív olvasata is. Ez az az időszak, ami ahhoz kell, hogy átálljunk egy karbonszegény rendszerre, és ennek az átmenetnek lehet olyan következménye, hogy növekszik a CO2-kibocsátás világszerte, de az is egy pozitív szcenáriója ennek a dolognak, hogy idén volt először, hogy egymilliárd embernél kevesebb van energiaszegénységben, tehát kevesebb mint egymilliárd ember nem jut energiához, elsősorban elektronikus energiához, s ez egy nagy, az emberiség számára egy fontos lépés előre.

De az is igaz, hogy eldöntendő kérdések vannak az átmenettel kapcsolatban. Néha az az érzése az embernek a világban, hogy a nukleáris energiaforrás alkalmazása és a megújuló alkalmazása között olyan hitvita bontakozott ki az elmúlt évtizedekben, mint ami a migráció kérdésében, hogy egy másik politikai aspektust nézzek. Ez a hitvita hátráltatta a szintén tisztán termelő nukleáris energia elterjedését és annak alkalmazását a karbonszegény energiatermelésben, amit az is jelent, hogy körülbelül 2030-ra a kínai nukleárisenergia-kapacitás nagyobb lesz, mint az Egyesült Államoké és az Európai Unióé, és közben mi küzdeni fogunk azzal, hogy hogyan tudjuk fenntartani a karbonszegény termelést.

(15.20)

Ebből is látszik, hogy a németek, akik nem követik a magyar példát, illetve európai országok más példáját a nukleáris termelés rendszerbe állításával, azoknál a fosszilis energia alkalmazásával, amellett, hogy rengeteg pénzt költöttek a megújulók rendszerbe állításával, érzékelhetően növekszik az üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Ennek a vitának mihamarabb véget kell vetni, egyensúlyba kell állítani a rendszereket, azonos súllyal és azonos támogatással, azonos elfogadottsággal kell az egymást kiegészítő karbonszegény energiatermelési eszközöket alkalmazni, és ezért nagyon fontosnak tartom még egyszer aláhúzni, hogy Magyarország szerintem ebben az energiastratégiájában jó irányokat követ.

Természetesen fontos a karbonszegény energiatermeléshez szükséges jelentős innovatív lépéseknek a megtétele. Az energiatárolásban, a kiégett fűtőanyagok reprocesszálásában, valamint az ellátást biztosító rendszerek rugalmassá, okossá tételében, amint már korábban is elhangzott, az erre vonatkozó magyar szellemi kapacitás valószínűleg rendelkezésre áll, és Magyarország e tekintetben is hozzá tud járulni az alacsonyabb CO2-kibocsátási szint eléréséhez.

Összegezve azt tudom mondani, hogy Magyarországon biztosítottak lesznek a karbonszegény energiatermelés feltételei. De mégis azt kell mondanom, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatban nemcsak az energiatermelésről érdemes beszélni, hanem arról is, hogy a Földön található népességnek a természeti erőforrások iránti igénye, a károsanyag-kibocsátása a Föld jelenlegi erőforrásaihoz képest minden évben túlfogyasztást jelez, ami veszélyezteti a ránk bízott teremtett világ fenntarthatóságát.

Ezt a fenntarthatóság biztosításához szükséges eszközrendszert közös megközelítéssel kell megteremteni, egyéni és nemzeti felelősséggel. Ebben a világ lépett előre, de még nem elégségeset. Magyarország aktív résztvevője a pozitív kezdeményezéseknek, például elsőként ratifikálta és tette a magyar jogrend részévé a párizsi klímaegyezményt. Magyarország hozzájárulása a túlfogyasztáshoz nem tartozik a jelentősek közé, különösen ha a gazdasági értelemben fejlettnek mondott országokat, az USA-t, Ausztráliát, Luxemburg adatait vesszük figyelembe. Hazánk azonban nem mondhat le arról, hogy gazdasága, a polgárok életszínvonala növekedjen, de figyelembe kell venni a fenntarthatósági kihívásokat. Az ország fejlődésének kulcsa a gazdasági termelés hatékonyságának a növekedése, ami egyet jelent a takarékos energiafelhasználással, a digitalizáció elterjedésével, a szén-monoxid-mentes energia-előállítás alkalmazásával, a hulladékok hatékony újrahasznosításával, a közlekedés elektrifikációjával, az élelmiszerek piaci útjának lerövidítésével.

Ezeket a leírt célokat, amelyek megjelennek a magyar energiastratégiában, megjelennek a magyar klímavédelmi célokban, a KDNP támogatni tudja, és mindig is támogatni fogja a jövőben is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)