Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is, én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy mögöttünk van kilenc esztendő, és elismerés illeti a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy végigfolytatta ezt a küzdelmet. Ugyanakkor fontos megjegyezni, megismételni azt, hogy ez egy gyalázatos vesszőfutás volt, amin az elmúlt kilenc esztendőben az Európai Unió gáncsoskodásainak köszönhetően keresztül kellett menjen ez a kezdeményezés: a ’13-as elutasítás, a ’16-os elsőfokú bírósági ítélet. A ’19-es másodfokú ítélet pedig egy olyan győzelem volt, tisztelt képviselőtársaim, amely, azt gondolom, be fog vonulni a magyar nemzetpolitika történetébe, és azok közé a nagyon kiemelkedő eredmények közé fog tartozni, amelyeket a Székely Nemzeti Tanács az elmúlt esztendőkben elért, mint a székely zászló, mint a székely szabadság napja, mint az a 200 ezer aláírás, amelyet a székely autonómia mellett összegyűjtött a Székely Nemzeti Tanács; azt gondolom, ez is egy kiemelkedő eredménye lesz az SZNT-nek.Másodszor azt szeretném én is hangsúlyozni  elhangzottak már itt ezek az elemek, csak hangsúlyokat helyeznék ki , hogy a két polgári kezdeményezés kompatibilis egymással, tehát a két polgári kezdeményezés nincs ellentétben egymással, mint ahogy az egyik inkább a kulturális autonómia, a kulturális kisebbségi jogok irányába viszi a gondolkodást, a másik pedig a gazdasági, a regionális, a területi autonómia irányába viszi a gondolkodást.

Harmadsorban azt szeretném aláhúzni, hogy a kulcsfogalma a kezdeményezésnek a „nemzeti régió”. A „nemzeti régió” ebben a bírósági ítéletben, illetőleg ebben az eljárásban a Bizottság szóhasználatában is megszületett, először született meg az Európai Unió jogrendszerében a „nemzeti régió” fogalma. A nemzeti régió etnokulturális sajátosságokkal, nyelvi sajátosságokkal rendelkező nagyobb térséget jelent; ilyen a Székelyföld, ilyen a Csallóköz, ilyen a Muravidék vagy ilyen a Bodrogköz, hogy egy kisebb nemzeti régiót is megnevezzünk. Tehát itt nem pusztán a Székelyföldről van szó, hanem az Európai Unió nemzeti régióiról beszélünk.

A probléma pedig az, hogy száz éve azt tapasztaljuk, hogy a közép- és kelet-európai hányatott történelem, Trianon és következményeinek eredményeképpen ezeket a régiókat alulfejlesztették az utódállamok, és ez az alulfejlesztettség az elmúlt 15 esztendőben az Európai Unióhoz való csatlakozás eredményeképpen nem csökkent, sőt vannak egyértelmű kimutatások a tekintetben, hogy nőttek ezek a különbségek. Nagyon egyszerűen úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy ahol magyarok laknak, ott nincsenek megfelelő minőségű utak, és ahol nincsenek megfelelő minőségű utak, ott általában magyarok laknak, ha most kifejezetten a határon túli magyaroknak egy nagyon súlyos problémájára rá akarunk utalni.

És itt egyet kell értenem Szászfalvi Lászlóval: nem elegendő az esélyegyenlőségét megteremteni ezeknek a régióknak, noha nagyon fontos lenne, hogy az esélyegyenlőséget sikerüljön megteremteni. Itt van két fontos szempont. Az egyik: lehetővé kell tenni, hogy ezek a nemzeti régiók azonosításra kerüljenek. Hogyan fognak ezek a nemzeti régiók jogalanyokká válni? Ez a mostani vita, illetőleg az európai bíróságnak és az Európai Bizottságnak a szóhasználata a nemzeti régiók megszületésének a lehetőségét hordozza magában. A másik: közvetlen csatornákat kell biztosítani az Európai Uniónak a kohéziós politikáján belül, hogy ezek a régiók pályázhassanak forrásokra.

És ne kerteljünk, nem áll túl jól az ügy; itt, ha nyersek akarunk lenni, csodának kell történnie az elkövetkezendő időszakban, és talán itt a csoda megtörténésének egy nagyon fontos pillanatában vagyunk. Bízom benne, hogy ez a parlamenti egyetértés, ez a politikai konszenzus, amely kialakulni látszik a kérdés körül, elvezethet ahhoz, hogy sikerüljön az elkövetkezendő bő két hónapban összegyűjteni a még hiányozó aláírásokat.

Végül azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon kreatívnak kell lennünk ennek a célnak az elérése érdekében. Szeretném megköszönni az LMP-nek az aktív szerepvállalását, a kezdeményező szerepvállalását ennek a határozatnak a kidolgozásában. Kulcsfontosságúnak látom, hogy az RMDSZ most már egyértelműen felvállalta az aláírásgyűjtést, és 200-250 ezer aláírásra vállalást tettek. Örömmel konstatálom, hogy a nemzeti agrárkamara is hasonló nagyságrendben, százezres nagyságrendben vállalt aláírásgyűjtést. Örvendek annak, hogy a Rákóczi Szövetség, amely a nemzetpolitika iránt elkötelezett egyik legjelentősebb civil szervezet, szintén határozatban foglalt állást amellett, hogy támogatja az aláírásgyűjtést, de nagyon nagy szükség van az olyan személyiségeknek, adott esetben celebeknek a támogatására is, mint Varga Miklós, vagy éppen Böjte Csaba atya támogatása az elmúlt napokban szintén egy nagyon örvendetes fejlemény.

Azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy az elkövetkezendő hetekben ragadjuk meg a kínálkozó lehetőséget, és kíséreljük meg ennek a kezdeményezésnek a széles körű támogatását. Köszönöm szépen a Fidesz nevében a figyelmüket. (Taps.)