Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket, kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.)

Tekintettel arra, hogy több jelentkező nincs, megkérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Kontrát Károly: Nem, köszönöm.) Köszönöm szépen. Az államtitkár úr nem kíván válaszolni az elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Figyelemmel arra, hogy az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra holnap délután, a részletes vitára pedig szerdán kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/2917. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2917/3-5. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás értelmében 15 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi szolgáltatók és a betegek közötti, az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben okozott károk megtérítése iránti perek száma folyamatosan emelkedik. A nemzetközi tapasztalatok is arra utalnak, hogy az ilyen jogviták esetében a jövőben is az ügyek számának és a kártérítési igények nagyságának növekedésével kell számolni. Ugyanakkor ezeknek a vitáknak a polgári perben történő rendezése a felek számára rendkívül megterhelő. Ezért az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltatók közötti jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézményt és sajátos eljárást hozott létre. Eszerint a felek kezdeményezhetik a vita közvetítői tanács előtt történő rendezését.

Tekintettel az újszerű megoldásra és a kérdés nagy jelentőségére, az egészségügyi törvény a közvetítői eljárás szabályainak és a közvetítői tanács összetételének meghatározását külön törvény rendelkezéseire bízta. Ez a külön törvény elfogadása esetén a most tárgyalandó javaslat lesz.

(22.00)

Tisztelt Országgyűlés! A jogviták peren kívüli rendezésére a polgári eljárásjog jelenleg is lehetőséget nyújt. Mégis ezt a lehetőséget a peres felek a tapasztalatok szerint rendkívül ritkán veszik igénybe. A törvényjavaslat ezért a peren kívüli megegyezéseket külön eljárási szabályok megalkotásával és megfelelő adminisztratív háttér felállításával kívánja elősegíteni.

A jogviták peren kívüli rendezésére általánosságban két módszer adódik. A nyugat-európai államokban és az Egyesült Államokban mindkettő alkalmazására találunk példát.

Az egyik az úgynevezett arbitrációs típusú eljárás, amelynek során egy választottbíróság-szerűen működő testület bírálja el az ügyet. Ennek legfőbb előnye, hogy a felek szabadon választják meg az eljáró tanácsot, az eljárási szabályok valamelyest egyszerűbbek, mint a rendes bírósági eljárásban, és ez jelentősen meggyorsíthatja az ügy lezárását. Ugyanakkor az arbitrációs eljárás sok tekintetben hasonlít is a bírósági eljáráshoz. A választottbíróság ugyanúgy bizonyítást folytat le, vizsgálja a jogellenességet és a felróhatóságot, megállapítja a kártérítés összegét és így tovább. A beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti jogviták ilyen rendezése tehát valójában nem jelent túlzottan sok könnyebbséget a felek számára. Az ilyen ügyek esetében ugyanis, ha már egyszer a jogvita külső személy általi eldöntését választják a felek, mégis célszerűbb a bírósághoz fordulni, és annak hagyományos eljárására szorítkozni.

A másik lehetséges megoldásként az úgynevezett mediációs típusú eljárás bevezetése mutatkozott. Ebben a közvetítői tanács nem vizsgálja a felróhatóságot, a jogellenességet, nem állapít meg felelősséget és kártérítési összeget sem, hanem csupán mediálja, azaz közvetíti a felek egyezségét, annak létrejöttét. A tanács legfontosabb feladata az, hogy a feleket hozzásegítse a jogvita egyezséggel történő lezárásához. A törvényjavaslatunk ezt a megoldást tartalmazza. Ennek során a követelés egészben vagy részben teljesíthető a felelősség elismerése nélkül, akár annak érdekében is, hogy a jogvita ne kerüljön a nyilvánosság elé.

A mediációs eljárás fontos eleme a titoktartási kötelezettség. Ez az eljárás tárgyában mind a feleket, mind a közvetítőket, mind a szakértőket terheli. Ha a felek egyezségre jutnak, akkor ez, illetve az elhangzottak, szemben a bírósági eljárással, csak a felek együttes rendelkezése alapján kerülhetnek nyilvánosságra. Ezzel a szolgáltató a bírósági eljáráshoz képest sokkal előnyösebb helyzetbe kerül. Megegyezés esetén ugyanis nem kell szembenéznie az ügy médiavisszhangjával, ami a jó hírnevét esetlegesen csorbíthatná. A sérelmet szenvedett félnek is előnyös a mediációs eljárás, hiszen így lényegesen gyorsabban és lényegesebb kisebb eljárási költséggel juthat a követelt összeghez.

Tisztelt Országgyűlés! A jelen javaslat a közvetítés folyamatára nem állít fel részletes szabályokat, csak a garanciális szempontból alapvető kérdéseket rendezi. A közvetítői eljárás adminisztrációját a területi igazságügyi kamarákhoz telepíti, és a közvetítői névjegyzékbe való felvételt, a névjegyzék vezetését a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára bízza. Meghatározza a névjegyzékbe való felvétel képesítési, szakmai, gyakorlati feltételeit, úgymint jogi, orvosi egyetemi vagy egyéb felsőfokú egészségügyi végzettség, a speciális közvetítői tanfolyam elvégzése, büntetlen előélet, valamint cselekvőképesség.

Az előterjesztés biztosítja a szolgáltató felelősségbiztosítójának az eljárásban való részvételét, észrevételezési jogát, és a jogvita speciális jellege miatt lehetőséget nyújt szakértő igénybevételére is.

A javaslat nem engedi meg az ügyek elhúzódását, éppen ezért konkrét határidőt állapít meg az eljárás befejezésére. Ha az első üléstől számított négy hónapon belül a felek nem tudnak egyezséget vagy részegyezséget kötni, az eljárás célját veszti, ezért azt meg kell szüntetni.

A szabályok rendelkeznek az eljárás során kötött egyezség végrehajthatóságáról és meghatározzák az eljárás költségelemeit. A költségek viselésének fő szabálya a felek megegyezése; a költségviselés csak megegyezés hiányában történik a törvényjavaslatban foglalt szabályok szerint.

Eme új típusú szabályozás majdani gyakorlati működése tapasztalatainak felhasználásával a közvetítői eljárás mint pert megelőző, illetve perpótló technika, más jogterületeken is megvalósítható lesz reményeink szerint. Mindehhez egyfajta mintául szolgálhat a jelen előterjesztés.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy mindezekre figyelemmel támogassa az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági állásfoglalások ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Mánya Kristóf képviselő úrnak, az egészségügyi bizottság előadójának. Képviselő úr!

DR. MÁNYA KRISTÓF, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság augusztus 30-ai ülésén megvitatta az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló T/2917. számú törvényjavaslatot, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

A közvetítői eljárás célja, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben keletkezett jogvita peren kívüli egyezséggel történő rendezését elősegítse. A Nyugat-Európában mediációként ismert és mintegy húsz éve alkalmazott jogintézmény hazánkban még alig terjedt el, általános törvényi szabályozásra még nem került sor, részterületen is ez a törvényjavaslat az első.

A statisztikai adatok szerint az utóbbi években az egészségügyi intézmények és a betegek közötti kártérítési perek száma megszaporodott. A folyamat mögött összetett okok vannak. Egyfelől a betegek ismerik az egészségügyi törvényben szabályozott jogaikat, ezek érvényesítésére ügyvédi irodák szakosodnak, az ügyeket a sajtó előszeretettel tálalja. Másfelől a kórházüzem működése során a leromlott állapotú épületek, agyonjavított, amortizálódott műszerek, a szakdolgozók hiánya miatt nőhet a balesetek, kórházi ártalmak veszélye. Az egészségügyi szolgáltató és a betegek közötti vélt vagy valódi konfliktushelyzetek befolyásolják az egyes intézmények jó hírét, így betegforgalmát és bevételét is.

Mivel egy-egy nem vagyoni kártérítés megállapítására vonatkozó bírósági per sokszor két-három évig is elhúzódik, a per vesztesének kamatokkal együtt rendszerint tízmilliós nagyságrendben kell kártérítést fizetnie. A bírósági perek árnyékában természetesen a betegek és az intézmények között nehéz bizalmat teremteni. Ezért bizottságunk mindkét oldala elégedetten nyugtázta, hogy az egészségügyi törvény közvetítői eljárásra vonatkozó, a kérdés külön törvényi rendezését előíró normája a most tárgyalt törvényjavaslat benyújtásával és várható elfogadásával teljesül.

A bizottsági ülésen több kiegészítő kérdést tettünk fel az előterjesztő Igazságügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium képviselőinek. A válaszokból kiderült, hogy lényegében a javasolt eljárás a választottbírósági és az egyezség-elősegítői eljárás közötti átmenet, mely lehetővé teszi, hogy a nem vagyoni kár megállapítására vonatkozó, párhuzamosan zajló bírósági per megszakadjon, illetve a felek sikeres egyezsége esetén akár meg is szűnjön. Az a tény, hogy a családjogi perekben és a munkaügyi egyeztetés során a törvényjavaslatban megcélzotthoz hasonló eljárások hatékonynak bizonyultak, mindenképpen biztató.

Kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt pozitívan ítéltük meg, hogy ezen új jogintézmény bevezetését az elméleti jogászok egységesen, a gyakorló jogászok nagyobbrészt, a Magyar Orvosi Kamara és más szakmai egyesületek teljes mértékben támogatják. Ma már a jogszolgáltatás nemzetközi trendje, ezen belül az Európai Unió törekvései is abba az irányba mutatnak, hogy erősíteni kell a nem peres folyamatban történő, a felek megegyezését eredményező eljárásokat. Ezzel együtt a törvény működőképességének próbája az lesz, hogy kialakul-e a jogvitában álló felek között a minimális bizalom, hogy érdekeltek lesznek-e a megállapodásban. Bizottságunk úgy ítélte meg, hogy a közvetítők kijelölésére, a közvetítői tanács összetételére vonatkozó szabályok elegendő garanciát nyújtanak erre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot néhány kritikai megjegyzés is érte. A kormánypárti oldalon észrevételeztük, hogy a normaszöveg nem eléggé világos a tekintetben, hogy a szolgáltatónak van-e lehetősége kárigényének jelzésére az ellátottal szemben. Noha az esetek döntő többségében nyilván a betegek kárigénye merül fel a szolgáltatóval szemben, ellenkező irányú kezdeményezést sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem lehet kizárni a mediációs eljárás során.

(22.10)

Ellenzéki képviselők az esetleges büntetőjogi eljárás és a közvetítői eljárás viszonyát látták tisztázatlannak, annak részletező szabályozását igényelve. Mindkét részről igen fontosnak tartottuk, hogy érvényt lehessen szerezni az eljárásban részt vevő felek és maguk a közvetítők titoktartási kötelezettségének. A javaslat tehát ezen pontokon feltehetően módosításokra szorul.

Mindent összevetve: a törvény elfogadásával jelentős lépést teszünk az egészségügy szereplői közötti bizalom, együttműködés erősítésének irányába. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság véleményét Potápi Árpád képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2000. augusztus 30-i ülésén tárgyalta az előttünk lévő, az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen különösen nagyobb vita nem alakult ki, ezért megpróbálom én is röviden összefoglalni ezt.

A törvényjavaslat szövegéből és az előterjesztő szóbeli kiegészítőjéből kiderült, hogy a beteg és a szolgáltató között egy új közvetítői, úgynevezett mediációs eljárást kíván megteremteni, amely ha létrejön, permegelőző hatású eljárás lehet. Ezen eljárás, amely egészen új a magyar jogrendszerben, lényege az, hogy minden döntés a felekre van bízva, ők határozzák meg a törvény keretei között az eljárás menetét. Külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvetítői eljárás hatékony konfliktuskezelési mód. Kérdésünkre megtudtuk, hogy az Egyesült Államok mellett Európában főleg a német nyelvterületen, de Franciaországban is működik a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között a konfliktusmegoldás ezen lehetősége.

Bizottságunk számára az emberi jogok szempontjából nagyon fontos a közvetítői eljárás legfontosabb alapelve: az érintett felek mindegyike önkéntesen válassza ezt a lehetőséget, továbbá a bizalom és a titoktartási kötelezettség vállalása.

A törvényjavaslat 10. §-ából megtudhatjuk, hogy a feleket és a biztosítót az eljárás folyamán, és ha egyezség jött létre, az után is terheli a titoktartási kötelezettség. E kötelezettség az egyik leglényegesebb eleme a közvetítői eljárásnak, hiszen a szolgáltatónak elemi érdeke lehet, hogy mulasztása ne rontsa üzleti hírnevét még nagyobb kártérítés fizetése esetén sem, ugyanakkor ez a beteg érdekeinek is megfelelhet. Az előterjesztő a törvényjavaslat elkészítésekor egyeztetett az adatvédelmi biztossal is.

Végül az emberi jogi bizottság 2 tartózkodás mellett, 16 igen szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor a napirendi ajánlás értelmében 10-10 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Schvarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő asszony, öné a szó.

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz frakciója üdvözli a kormánynak ezt az előterjesztését, mely az egészségügyben egyre gyakoribb, a beteg és az orvos, illetve a beteg és az intézmény közötti jogviták gyors megoldására alkalmas permegelőző módszer bevezetését javasolja.

A törvény vitájánál, tárgyalásánál három pontban szeretném összefoglalni a frakció véleményét. Először is beszélnünk kell a jelenlegi helyzetről, beszélnünk kell arról, hogy miért van szükség erre a törvényjavaslatra. A második pontban szeretnék arról beszélni, hogy mi a cél ezzel a törvényjavaslattal; ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot, akkor miért lesz jobb a felek számára a rendszer. A harmadik pontban pedig szeretnék beszélni arról, hogy véleményünk szerint milyen alapelvek mellett kell ezt a törvényt elfogadni, illetve milyen alapelvek mellett kell még esetleg korrigálni, finomítani a törvényjavaslaton.

Először is, mi a probléma? Az utóbbi időben egyre inkább megnövekedett a beteg-orvos és a beteg-intézmény közötti perek száma. Amíg a gazdasági életben és a gazdasági élet egyéb területein erre van megoldás - hasonló megoldás, mint ami a mostani törvényjavaslatban szerepel -, az egészségügyben nincs ilyen permegelőző megoldás.

További probléma az, hogy ha a vitázó felek bíróságra mennek a peres ügy eldöntésére, akkor javarészt rendkívül elkeseredett, hosszú harcot folytatnak egymással, mely elsősorban a betegben hagy mély nyomot, és akár - ahogy ez a bizottsági ülésen szakértők szájából is elhangzott - lélektani problémákat is okozhat; teljesen másképp fog majd a jövőben egy ilyen beteg viszonyulni az egészségügyi ellátó rendszerhez, illetve magukhoz az orvosokhoz. A harmadik helyen pedig megemlíteném, hogy mi is a probléma: az ilyen ügyek - tapasztalatból tudjuk - nagyon nagy publicitást kapnak a sajtóban, és esetleg egy kicsit el is torzítják a valós helyzetet.

A második pontban beszéljünk arról, hogy ezzel a törvénytervezettel mi a célunk, mit szeretnénk elérni, miért lesz jobb az érdekelt feleknek akkor, ha ezt a törvénytervezetet elfogadjuk. Először is, a hosszú és költséges pereket meg lehet majd előzni, sokkal gyorsabb lesz az eljárás, tehát sokkal gyorsabban kaphatnak megoldást a felek a problémájukra, és ebből egyenesen következik az is, hogy olcsóbb lesz ez az eljárás, költségektől kíméljük meg az igazságszolgáltatást is és valószínűleg az érdekelt feleket is. Ha mégis bíróságon kötnek ki a felek, mert valamilyen okból kifolyólag nem születik megállapodás - a törvénytervezet szerint erre lehetőségük van a feleknek -, akkor is ez a megelőző eljárás le fogja rövidíteni magát a bírósági eljárást is.

Természetesen cél az is, hogy az érintett beteg bizalma ne forduljon el az intézettől, illetve az orvosoktól. Ez a bizonyos eljárás, amelyre a törvénytervezet tesz javaslatot, szintén valamennyire kezeli ezt a problémát, hiszen itt sokkal bizalmasabb légkör alakulhat ki, és sokkal kisebb sérelmekkel lehet a problémára megoldást találni. Feltételezve a felelősségbiztosító konstruktív hozzáállását, egy eredményes eljárás végén a beteg sokkal hamarabb hozzájuthat a pénzéhez, sokkal hamarabb hozzájuthat a kártérítés összegéhez.

Itt felvethetünk egy következő problémát is: legyen-e felső plafon, foglalkozzunk-e azzal, hogy milyen összegig mehetünk el ezekben a kártérítési perekben. Véleményem szerint most a legfontosabb lépés az, hogy kialakuljon ez az intézményrendszer; esetleg majd a fejlődés következő lépcsőjében, ha jól működik ez az intézmény, akkor lehet arról beszélni, hogy legyen-e felső határ, legyen-e felső plafon ezekben a kártérítési perekben.

A harmadik pontban beszéljünk arról, hogy a Fidesz frakciója egyetért azokkal az alapelvekkel, amelyek mentén ez a törvénytervezet megfogalmazásra került, azaz az érintett felek önként választják ezt a bizonyos eljárást - ez nagyon fontos szempont -, a felek vállalják és kötelezik magukat a titoktartásra, és nagyon fontos alapelv itt még a bizalom.

Összességében a közvetítői eljárás egy hatékony konfliktuskezelési mód, az Európai Unió számos tagországában és Amerikában is találunk erre precedenst. Mi is támogatjuk azt, hogy próbáljuk megtalálni a magyarországi viszonyokhoz, a magyar kultúrához, a magyar szokásokhoz leginkább megfelelő eljárást, és támogatjuk azt, hogy hazánkban is létrejöhessen ez az intézmény.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Schvarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalandó 2917. számú törvényjavaslat egy régebbi hiányt pótol, és számunkra több dolog miatt is örvendetes.

(22.20)

Megszünteti azt a hiányt, miszerint az egészségügyről szóló törvény életbe lépése óta az a rész, amely a szolgáltató és a beteg közötti jogvitát szabályozza, hiányzott. Ugyanis az 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a szól a szolgáltató és a beteg között felmerülő jogviták rendezéséről.

Másrészt a Fidesz hatalomra kerülése óta - mint erre az elmúlt időszakban számos példa volt - igyekezett, igyekszik az egészségügyi törvényt vagy korlátozni, vagy egyes jogszabályi részeit hatályon kívül helyezni. Most, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, úgy tűnik, hogy a kormány mégis kiáll az egészségügyi törvény mellett. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az 1997. évi törvény végrehajtási rendeletei még mindig nem teljes körűek, ami megnehezíti a törvény végrehajtását.

Harmadrészt az előttünk fekvő törvényjavaslat egy örvendetesen jó javaslat. Ezt ellenzéki oldalról is nyugodtan kijelenthetjük. Az egészségügyről szóló törvény 25 évvel az előző törvény életbe lépése után végre korszerű, európai módon lefektette az orvos és a beteg együttműködésén alapuló humanista orvoslás jogi szabályait. A beteg az egészségügyi törvény értelmében immár nem kiszolgáltatott fél, aki vakon reménykedik a jószerencsében, hanem aktív részese a gyógyítás folyamatának. Orvosától megkapja vagy meg kell hogy kapja a szükséges tájékoztatást ahhoz, hogy maga döntsön a gyógykezelését érintő kérdésekben.

A tájékozott beleegyezés bevezetése megnövelte a beteg együttműködési készségét orvosával, hiszen minél tájékozottabb a beteg a gyógykezelését érintő kérdésekben, annál nagyobb valószínűséggel áll közelebb értékrendjéhez a választott beavatkozási forma, és könnyebben fogadja el a javasolt terápiás eljárásokat.

Az új egészségügyi törvényből, a bevezetett betegjogi szakaszokból datálódik a betegjogi képviselő intézményének bevezetése is, amely segíti a betegeket vitás kérdéseik megválaszolásában, illetve a gyógyítás folyamata során felmerült problémáik gyors tisztázásában. A jogosultságok és szabályok egyértelmű rögzítése nemcsak áttekinthetőbbé teszi - méghozzá mindkét fél számára - az orvos-beteg viszonyt, de számos konfliktust is megelőzhet, és leegyszerűsíti a vitás kérdések megoldását.

Az új egészségügyi törvényben lefektetett jogok, kötelességek egy új iparágat, üzletágat indítottak el nálunk is, hasonlóan a világ számos országához, ez pedig a szolgáltatók ellen indított peres eljárások, a betegek által, ügyvédi irodák által indított kártérítési perek lavinája. Ennek megoldását a világon mindenütt igyekeznek megtalálni. Hollandiában például nevetségesen alacsony összegben állapították meg a kártérítési per kapcsán megnyerhető összeget, ezért ott nem érdemes perelni. Ezzel ellentétes Amerikában a milliós kártérítési összegekért indított perek egyre növekvő száma. Nálunk is már ügyvédi irodák szakosodtak az úgynevezett műhibaperekre.

Goethe szerint, amíg az ember törekszik valamire, nem kerülheti el a tévedéseket. A feszített orvosi munkatempó mellett elkerülhetetlenül becsúszhatnak olyan hibák, tévedések, melyek akár az adott esetben végzetesek is lehetnek, de a szolgáltató és a beteg között bármilyen más esetben is keletkezhet vitás kérdés. Ennek megoldására szolgáltak eddig az indított perek, ahol a legtöbb esetben nem vagyoni kártérítésért folytak a perek, vagy a büntetőfelelősség megállapítása volt a per tárgya.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között fennálló jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézmény, eljárás bevezetését iktatta törvénybe. Eszerint jogvita esetén a felek kezdeményezhetik annak közvetítő, tanácsadó által történő rendezését. A közvetítői eljárás - külföldön ismert nevén mediáció - hazánkban még alig ismert. Általános törvényi szabályozására még nem került sor, részterületen is ez az első törvényjavaslat.

Hasonló eljárást alkalmaznak jelenleg a gyámügyi esetekben, a gyermekek elhelyezésének megoldásában ma Magyarországon. A külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvetítői eljárás hatékony konfliktuskezelési mód. Főleg az Európai Unió szorgalmazza ennek bevezetését az eddig felgyülemlett kedvező tapasztalatok miatt is. Az Egyesült Államokban már több évtizede minden jogvitára kiterjedően működik a közvetítő közreműködésével történő konfliktusmegoldás lehetősége. Az utóbbi időben Európa országaiban is egyre jobban terjed.

A közvetítői eljárás legfontosabb alapeleme, hogy az érintett felek mindegyike önkéntesen válassza ezt a lehetőséget, továbbá a bizalom- és a titoktartási kötelezettség vállalása.

A közvetítői tanács nem dönt, nem ad jogi tanácsot, itt nem történik meg a felelősség megállapítása, nincsenek és nem is lehetnek büntetőjogi vonatkozásai a dolognak, hiszen az a bíróságra tartozó peres ügyek tárgya.

Ez annál inkább fontos, hiszen ha a peres eljárás esetén megállapítják a felelősséget, ez egy hosszú jogi folyamat vége, amely óhatatlanul nagy nyilvánosságot kap, különösen a per elindulásának elején. Különösen akkor, ha nem egyértelmű a felelősség megállapítása, rossz hírbe hozza az orvost, az adott szolgáltatót, még akkor is, ha a per végén kiderül, hogy nem is volt felelős a szó jogi értelmében; ez árt a hírnevének, a beteget pedig pereskedő, esetleg nehéz beteg hírébe hozza. Ez a dolog megnehezíti a beteg életét abban az esetben, ha tudja, esetleg szüksége lehet még, vagy az élet úgy hozza, hogy szüksége lesz az adott szolgáltatóra, annak szolgálatait igénybe fogja venni óhatatlanul is. Ez későbbi etikai nehézségeket is felvet az orvos részéről. A betegben indokolatlan szorongást, félelmet kelthet. A közvetítői eljárás keretében a jogvita gyors megoldására kerülhet sor, amely egyformán szolgálja mindkét fél érdekét, és megoldást jelent a fenti etikai problémára is.

A beteg gyorsan jut hozzá a kártérítéséhez, az egészségügyi szolgáltató, de még a felelősségbiztosító is előnyös helyzetbe kerül, hiszen a több évig elhúzódó per következtében súlyos kamatköltség is terhelné. Lényeges szempont az is, hogy a közvetítői eljárás - eltérően a választottbírósági eljárástól - nem zárja el a feleket eleve a bírósági út igénybevételétől abban az esetben, ha végképp, a törvény szabta határidőn belül négy hónap alatt nem tudnának megegyezni.

A betegjogi képviselő intézményének és az egészségügyi közvetítői eljárásnak nagyobb nyilvánosságot, reklámot kellene biztosítani, mert sem a betegek, sem a szolgáltatók nem ismerik, és nem is tudnak élni ezekkel a jó lehetőségekkel.

Hibája a törvénynek, hogy a végrehajtás szabályai még nem készültek el. Ezért kell két lépcsőben hatályba léptetni a törvényt, mivel nem lehetséges a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara névjegyzékének összeállítása. Hasonlóan akadályt jelent, hogy csak később kerül sor a szakképzés megszerzési módjának, költségeinek meghatározására. A törvény a szolgáltató és a beteg közötti jogvitát orvosolja, de ebből kimaradt a gyógyszerész és a beteg közötti jogvita rendezésének lehetősége is. Ehhez pedig az kell, hogy vagylagosan gyógyszerész tagja is lehessen a tanácsnak.

Összességében a beterjesztett törvényjavaslatot jónak tartjuk, és később benyújtandó módosító javaslatokkal elfogadhatónak ítéljük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nem vitás, hogy az 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a alkotja meg azt a fogalmat, amit úgy nevez, hogy közvetítői tanács, és kötelezi ugyanakkor az Országgyűlést, hogy majd egy későbbi törvényben határozza meg ennek a közvetítői tanácsnak az eljárási rendjét. Az előttünk lévő előterjesztés erről szól.

Én azt nem mondanám, hogy késedelemben van az Országgyűlés ennek az elfogadásával, határidő nem volt. Ez egy viszonylag elfogadható határidő, mert valóban egy teljesen sajátos és Magyarországon eddig még nem ismert jogintézményről van szó. Ismerünk külföldi példákat. Nem vitás, Amerikában, Nyugat-Európában nem feltétlenül az egészségügyi szolgáltató és a beteg között bonyolódnak ezek a tárgyalások, illetve a közvetítő nem azok között közvetít, hanem inkább a biztosító; tehát inkább az egészségügyi szolgáltató biztosítója és a beteg között folynak a tárgyalások, mert hisz végső soron úgyis a biztosító fog fizetni.

(22.30)

Valóban itt is ismert a választottbírósági eljárás, amely egy picit hasonló ehhez, mert hisz a felek maguk választják a bírósági eljárás lehetőségét, tehát nem a rendes bíróság, hanem a választottbíróság előtt dől majd el az ügyük.

Itt viszont a rendes bíróság ki van zárva, ha egyszer már valaki a választottbíróságot választotta, illetőleg abban állapodott meg megállapodásában a másik féllel. Nem is teljesen ismeretlen azért ez a magyar jogban, nem teljesen előzmény nélkül való, hiszen a közvetítő fogalma ismert volt a régi magyar szokásjogban is, sőt még a két háború között is a közvetítő, legalábbis a házasságközvetítő intézménye ismert volt, ami nem azonos azzal, hogy a menyasszonyt és a vőlegényt hozza össze, azok összejöttek már, hanem éppen anyagi természetű volt ez a közvetítés, amikor a két család között a hozományban, illetőleg a régi középkori fogalom szerint a kalim összegében állapodtak meg, és azt célozta, hogy a majdan rokonságba kerülő családok ne kényszerüljenek esetleges anyagi vitákra, ami majd később megnehezíti a rokoni kapcsolattartást, ezt ezek a közvetítők magukra vállalták, tehát ez nem teljesen példa nélkül való a mi korábbi jogrendszerünkben.

Világosan megfogalmazza ez az előterjesztés, hogy mit is céloz maga a közvetítői rendszer, erről itt már szóltak a képviselőtársaim. A lényege az, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg, illetőleg a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti viták - amelyek nem biztos, hogy maguktól eldőlnek, hanem a bíróságra kényszerülnek menni aztán a felek vitájuk eldöntésére - ne húzódjanak el, ne kerüljenek nagy költségbe, hanem egy gyorsabb eljárás során mindkét fél megfelelő módon vélt kártérítéshez jusson. Ez a közvetítői rendszer ezt hozná össze. Tehát a célja teljesen világos, praktikus, gyors, és talán olcsó is, ezt az olcsóságot én ugyan még nem láttam át teljesen, de lehet, hogy így van.

Ami a személyi hatályát illeti, azt az 1. § pontosan meghatározza, tehát az egészségügyi szolgáltató és a beteg, illetve a beteg és a szolgáltató közötti jogvitákra vonatkozik, vagyis mindkét félnek lehet követelése a másikkal szemben. És amikor a 2. §-ban arról szól az előterjesztés, hogy ki terjeszthet elő ilyen irányú kérelmet, akkor ott is mind az egészségügyi szolgáltató, mind a beteg meg van említve. Vagyis ez azt jelenti, hogy nemcsak a betegnek lehet kára, amit az egészségügyi szolgálat okozott számára, hanem fordítva is, az egészségügyi intézménynek, szolgáltatónak is lehet kára, amit a beteg okozott, akár úgy, hogy valamiféle operációs költséget nem fizetett ki, vagy benn az egészségügyi intézményben kárt okozott, vagy akármi, tehát számtalan olyan ok vezethet oda, hogy a beteg is a károkozó helyében van. Az első két paragrafus a hatályát kiterjeszti így mindkét félre, ám azt követően erről mintha megfeledkezne az előterjesztés, és csak arról beszél, mintha csak a beteget érhetné kár. Ezt, gondolom, valahogy ki lehetne egészíteni, nem is biztos, hogy módosítással, de biztos, hogy az 1. és 2. § szerint a felek alatt mind a kettőt kell érteni, tehát úgy az egészségügyi intézményt, mint a beteget.

Határidőkről is szó van itt, ami nagyon helyes, hiszen eljárási törvényről van szó. Először is kimondja a jogszabály, hogy az előterjesztést, tehát az ilyen irányú igényt, a közvetítői eljárás iránti igényt az illetékes igazságügyi kamaránál kell előterjeszteni, amely 15 napon belül erről értesíti a másik felet, és ha az is aláveti magát ennek az eljárásnak, akkor felhívja a kamara, hogy az általános illetéket fizessék be, és ha ez is megtörtént, akkor hívja össze őket, hogy állapodjanak meg a közvetítő személyében. Én úgy érzem, hogy itt a határidők sorában egy hézag keletkezett, mert 15 nap, amíg az egyik felet értesíti a kamara, hogy belemegy-e ebbe az eljárásba, majd a másik fél ugyancsak 15 napon belül válaszol erre, eddig rendben van, de utána nincs határidő sem arra, hogy mennyi idő alatt kell felszólítani őket a fizetésre, sem arra, hogy mennyi idő alatt kell ezt kifizetni, és ha egyszer eljárási törvényről van szó, akkor annak zártnak kell lenni, és minden egyes határidő pontosan meg kell hogy legyen határozva.

Beszél aztán még itt arról a határidőről, ha megállapodtak már a személyben vagy személyekben... - és nagyon helyesen és diplomatikusan azt mondja, hogy ha nem tudnak megállapodni, akkor mindkét fél delegálja a tanácsba a saját emberét, és akkor négy személy vagy akár hat személy, de lehetőség van csak egy személyre is, ez egy nagyon jó rendelkezés. Amikor ez megvan, akkor értesítik erről a kijelölt vagy kiválasztott közvetítőt is, aki nyilatkozik, hogy elfogadja vagy nem fogadja el. Nyilatkozhat nyolc napon belül, hogy nem fogadja el, vagy közli azokat az összeférhetetlenségi okokat, amelyek miatt ő ezt nem tudja vállalni. Még arról is rendelkezik a jogszabály vagy az előterjesztés, nagyon helyesen, hogy amennyiben nem vállalja, akkor haladéktalanul megint össze kell hívni a feleket, és akkor új személyekben vagy személyben kell megjelölni. A "haladéktalan" kifejezés megint egy kicsit meghatározhatatlannak tűnik, olyan, mint amikor itt hosszan beszélgettünk a helyettesítésről, hogy időleges, azaz meddig terjedhet, a haladéktalan is egy kicsit ilyen. Ismerős a polgári jogban azért ez a fogalom, amikor a szerződést megtámadjuk, felhívjuk a felet, egy éven belül kell határidő, és akkor ha azt elutasítják, vagy nem válaszolnak rá, akkor haladéktalanul. Ez mindenesetre rövid időt jelent.

Szó van a költségekről, már szó volt akkor a költségekről, amikor arról volt szó, hogy be kell fizetni az általános illetéket a kamarának, és aztán itt a költségek közt részletezi, hogy mit tartalmaznak a költségek. A költségek egy része ez az általános költség is, és ugyanakkor ebben a 3. §-ban azt mondják, hogy fele-fele arányban viseli, a 12. §-ban pedig részletezi, hogy tulajdonképpen hogyan is kell ezt viselni. Tehát igazából nekem úgy tűnik, hogy ez az általános költség hiába költség, arról már itt nem kellene beszélni, hiszen azt egyszer már legalábbis előlegeztük. Más kérdés aztán, hogy miképpen vagy hogyan fogjuk tulajdonképpen viselni. Nagyon jó a 11. §-nak az a határideje, amely kimondja, hogy négy hónapon belül, ha sikertelen, akkor az eljárást meg kell szüntetni, és változatlanul ott a bírói út.

Végezetül, a legszerencsésebbnek tartom ebben az egész eljárási törvényben azt, amikor kimondja, hogy az egészségügyi közvetítő tanács által létrejött egyezséget a bíróság végrehajtási záradékkal látja el. Ez a leglényegesebb paragrafusa szerintem az egész eljárási törvénynek, mert pontosan ez eredményezi azt, amit az 1. §-ban célként meghatároztak, vagy legalábbis egyik célként, hogy gyors legyen az eljárás.

A Független Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, néhány módosítással. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Felszólalások:   83-188   188-208   208-211      Ülésnap adatai