Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok nevében felszólalni kívánó képviselőknek adom meg a szót tízperces időkeretben. Rubovszky György, a Fidesz képviselője már jelezte, hogy a Fidesz frakció támogatja, és nem kíván újabb szót kérni.

Megadom a szót Avarkeszi Dezső úrnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fontos törvényjavaslat fekszik előttünk a legmagasabb közjogi méltóságok vagy - a javaslat szóhasználatával - közjogi tisztségviselők tiszteletdíjáról és juttatásairól.

A törvényjavaslat benyújtását két alkalommal megtartott hatpárti tárgyalás előzte meg. Ezeken példás és frakciónk álláspontja szerint más kérdésekben is követendő egyetértés alakult ki. Ennek is köszönhetően az eredeti tervekkel ellentétben nem a kormány, hanem a hat országgyűlési képviselőcsoport vezetője terjesztette a parlament elé a jogszabály tervezetét. Ez azonban semmit sem von le az Igazságügyi Minisztérium érdemeiből, hiszen a szaktárca készítette elő a munkaanyagot, majd vezette át azon a frakciók álláspontjának megfelelő módosításokat.

A törvényjavaslat a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíját és juttatásait szabályozza. Ezeket a szabályokat eddig elszórtan tartalmazták különböző és különböző szintű jogszabályok, bizonyos kérdések szabályozása pedig hiányzott. Feltétlenül indokolt tehát a törvényi szintű és egységes rendezés, a köztársasági elnök esetében alkotmányossági szempontokból is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az az egyetértés, ami megmutatkozott az előkészítés során, azt hiszem, indokolja és felment engem attól, hogy most részletesen ismertessem az előttünk fekvő törvénytervezet szabályait, ráadásul ezt megtette az előterjesztő képviseletében Rubovszky György képviselőtársam, illetve a kormány nevében tisztelt hivatali utódom, Hende Csaba államtitkár úr is. Ezért én csak egyetlenegy kérdésről szeretnék beszélni, bár ezt mind a ketten érintették.

A javaslat hatálybalépésével kapcsolatban szeretnék egy problémát felvetni. Nem szólnak a rendelkezések a korábbi közjogi tisztségviselők juttatásairól. A hatpárti tárgyaláson teljes egyetértés volt abban, hogy a korábbi közjogi méltóságok juttatásait nem érintik az új szabályok. Ezt megerősítette az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén, itt is mind az előterjesztő képviselője, mind a kormány képviselője. Ez egyébként összhangban van a 11/1992. és a 65/1995. AB-határozattal is. Mégis talán helyesebb lenne, ha ezt maga a törvényjavaslat tartalmazná. Ezért megfontolandónak tartanám a frakciók egyetértése esetén bizottsági módosító indítvány elfogadását, és hogy ez ne okozzon időveszteséget, a Házszabálytól való eltérést.

Egyebekben a javaslatot frakciónk támogatja és elfogadni javasolja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

(9.20)

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam is azzal kezdeném, hogy valóban példás és azt kell mondanom, igen hatékony együttműködés volt a pártok között akkor, amikor ennek a törvénynek az előkészítése megtörtént. Úgy gondolom, csak egyet lehet azzal érteni, hogy meglehet, ez a fajta tendencia több irányba is folytatható.

A törvény szövegével, illetve annak tartalmi részével magam sem kívánok már foglalkozni, hiszen ez itt két ízben is elhangzott, és azt gondolom, már csak ismételni lehetne azt, amit itt korábban az előadók elmondtak. Három kérdéskörrel szeretnék nagyon röviden foglalkozni: a juttatások mértékével, ezek belső arányával, továbbá azzal a kérdéssel, hogy sok vagy kevés a juttatás, illetve hogy hogyan minősül ez a közvélemény előtt.

Mindenekelőtt a juttatások mértéke és azok belső aránya. A magam részéről megértettem, és a pártok többségének a véleményét, ha nem is osztottam, de elfogadtam, hogy van egyfajta azonosság. Ez az egyfajta azonosság mindenekelőtt a havonkénti juttatásban jelentkezik, és a havonkénti juttatások összegszerűsége az, amely most tulajdonképpen összhangba kerül. Hozzá kell tennem, azzal nemcsak egyetértettem, de kifejezetten kezdeményezői is voltunk annak, hogy az a fajta aránytalanság, amelyről az Igazságügyi Minisztérium képviselője már szólt, szűnjön meg.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a funkciók jellegéből következően meggyőződésem szerint nem biztos, hogy ez a fajta azonosság végleges és fenntartható. Bármennyire is fontosak ezek a közjogi méltóságok, és a fontossági sorrendet felállítani nem könnyű, mégis azt gondolom, hogy a köztársasági elnök kötelezettségei, amelyek a szerepköréből fakadnak, és azt kell mondanom, az egész nemzetet nemcsak képviseli, de reprezentálja, és megjelenésében, küllemében és minden egyébben fokozottan fontos, hogy ez állandó jelleggel jelen legyen, ez indokolná azt, hogy legyen bizonyos belső eltérés.

Úgy gondolom, ezt a belső eltérést azért is szóvá kell tenni, mert szilárd meggyőződésem, és most nem akarom megjelölni az egyes közjogi méltóságokat, hogy vannak olyan közjogi méltóságok az itt felsoroltak között, amelyek kifejezetten hivatali jellegűek, és a hivatali jellegnek megfelelően hivatalhoz kötöttek; és egészen más az, amikor arról van szó, hogy a köztársasági elnök akár külföldön, akár belföldön a nemzetet reprezentálja, amikor más, és azt kell mondanom, az előbbieknél több és lényegesen nagyobb ráfordításokat igényel ez. Úgy vélem, hogy a későbbiek során ezen majd el kell gondolkodni, és az arányosság fenntartásával, de mégis a belső arányosságnak a köztársasági elnök javára történő módosítása indokolt lehetne.

A másik része, hogy a jelenlegi juttatás sok vagy kevés. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy természetszerűleg, ha a gondolkodásunk ott reked meg, hogy a minimálbérhez mérjük azt, amit itt az ország első embere vagy első emberei kapnak, akkor ez nyilván sok. Ha azonban ahhoz mérjük, ahogyan ezeket a tisztségeket meg kell jeleníteni, amit ez a tisztség jelent az egész ország, az egész nemzet számára, akkor finoman fogalmazva is legfeljebb megközelíti az alsó határt. Ugyanis az is szilárd meggyőződésem, hogy egy nemzet nem engedheti meg magának, hogy azok, akik reprezentálják, olyan módon tegyék ezt, amely bármiféle anyagi természetű gondot akár csak megjeleníthet. Azt lehet erre mondani, hogy ez a nagyságrend már nem jelent anyagi gondot, de nem is jelent igazi anyagi biztonságot. És ha összehasonlításokat teszünk, akkor helyes lenne, ha nem a minimálbérrel tennénk az összehasonlítást, hanem mondjuk, egy banki főtisztviselő jövedelmével, és ha ezzel tesszük ezt az összehasonlítást és azt, hogy melyik, milyen módon és miként kell hogy szolgálja ezt az országot, akkor azt gondolom, a kevés irányába tolódik el ez a gondolkodás.

Szeretném azonban megjegyezni, és ez itt nem a politikum helye, de mégis ki kell mondanom, személy szerint mélységesen egyetértek azzal, hogy nem ezeket a felsőbb határokat kell csökkenteni, a minimálbért kell oly módon emelni, hogy a torzulás minél kisebb legyen, és ez lehet egy társadalmi összcél, ezt kell elérnünk.

Végül a közvélemény. Azt gondolom, a közvélemény túlnyomó többsége egyetért azzal, hogyha azok, akik őt reprezentálják, méltó módon teszik ezt. Egyetért azzal, ha az a reprezentáció, amely - még egyszer mondom - az egész nemzetet jelenti, oly módon tud megjelenni, ahogyan itt ez a Ház megjelenik, amelyhez mi nem mindig vagyunk feltétlenül méltóak, de maga a Ház valamit sugároz, valamit jelent, ez összességében egy nemzetnek sugározza azt, hogy itt valami olyan dolog van, olyan dolog történik, amelyhez fel kell vagy fel kellene tudni emelkedni.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt támogatja a javaslatot. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az SZDSZ-frakció véleményét Kovács Kálmán képviselő úr mondja el. Megadom a szót.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége a többi parlamenti párthoz hasonlóan egyhangúlag támogatja az előttünk fekvő javaslatot. Fontosnak tartjuk a javaslat hatpárti jellegét, mert ez a pártpolitikai érdekeken való felülemelkedés álláspontunk szerint összhangban van a köztársasági elnöknek, az Alkotmánybíróság elnökének és a Legfelsőbb Bíróság elnökének funkciójával, működésének jellegével, és összhangban van demokratikus berendezkedésünk legfontosabb intézményeinek, a köztársasági elnök intézményének, a miniszterelnökség intézményének, az Országgyűlés elnökének, az Alkotmánybíróságnak és a Legfelsőbb Bíróságnak mint intézménynek és mint ezeket vezető személyiségeknek a rendszerével, a demokratikus berendezkedés azon jellegével, amely kormányzati ciklusokon, ha tetszik, politikai kurzusokon átívelő, átnyúló jellegű. Ezért örülünk annak, hogy a hatpárti egyezség létrejött ebben, és ezért támogatjuk az előttünk fekvő javaslatot.

Csak azt kívánjuk a Háznak, hogy minél több kérdésben hasonló módon, a hat pártot bevonva, egymásban bízva, a politikai bölcsességben is bízva alakítsuk a további törvényeket.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Az MDF képviselőcsoportja nevében Horváth Balázs úrnak adom meg a szót.

DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum a hatpárti törvényjavaslatot támogatja.

Köszönöm. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Fenyvessy Zoltán úrnak, a MIÉP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Eredetileg nem is készültem felszólalásra, mert úgy gondoltam, hogy annyira egységes volt az álláspont, hogy talán a frakciók álláspontjainak kifejtése nem is szükséges, de ha már a többi frakció elmondta a véleményét, akkor nagyon röviden én is hozzátenném a MIÉP álláspontját.

Természetesen éppen azért, mert hatpárti az előterjesztés, az látható, hogy támogatjuk az elképzelést. Annyit még hozzátennék, hogy természetesen teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a közjogi méltóságok juttatásait rendezni kell nemcsak a hivatalban létük idejére, hanem a hivatali idejük megszűnése utáni időre is, sőt esetleges haláluk idején a túlélő házastárs, az özvegy juttatásait is rendezni szükséges. Ez az előterjesztés szerencsésre ezeket a problémákat is kiküszöböli. Azért tartjuk helyesnek ezt az elgondolást, mert nagyon méltatlan lenne, ha egy közjogi méltóság hivatali idejének megszűnése után az előző tisztségéhez méltatlan helyzetbe kerülne, vagy akár az özvegye kerülne olyan helyzetbe, ami a közjogi méltóság tisztségéhez nem méltó. Gondoskodni kell úgy a közjogi méltóságról nyugdíjba vonulása idején, mint a halála esetén az özvegyéről valamilyen szinten.

Üdvözöljük azt is, hogy a javaslat megszünteti azt az anomáliát, amely abban állt, hogy nem a legmagasabb közjogi méltóság kapta a legmagasabb illetményt, hanem a hierarchiában alacsonyabb szinten álló volt a legmagasabban díjazott. Az, hogy ez a nivellálás, ami most kialakul, helyes vagy nem helyes, azon lehet vitatkozni.

(9.30)

Amennyiben az idők folyamán úgy látszik, hogy indokolt ezen változtatni - Turi-Kovács Béla is mondta, hogy ezek a közjogi tisztségek azért nem teljesen egyformák -, akkor még lehet változtatni, de most, hogy ilyen sürgető volt ennek a törvénynek a megalkotása, el tudjuk fogadni, hogy most egységes legyen ez a juttatás.

Összességében azt tudom mondani, hogy szükségesnek ítéltük meg az előterjesztést, nagyon sok pontját kifejezetten jónak, a többi pontját pedig elfogadhatónak tartjuk, s mint jeleztem, a nivellálás esetén továbbgondolandónak javasoljuk, értékeljük, de természetesen meg fogjuk szavazni.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Több képviselő neve jelent meg a monitoron, annak ellenére, hogy a házbizottságban a frakciók laza megállapodást kötöttek, hogy frakciónként egy felszólalás lesz e törvényjavaslat tárgyalása során.

Megadom a szót Mécs Imre úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Frakciónk álláspontját Kovács Kálmán képviselő úr elmondta, amihez én is csatlakozom. Annyit szeretnék elmondani, hogy régóta várt jogszabály született meg, és úgy gondolom, itt volt az ideje a megszületésének, és a szabályozás, még ha bizonyos egyenetlenségeket is mutat, akkor is üdvözölendő.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a közjogi méltóságok, amikor nyugalomba vonulnak, illetve megbízatásuk megszűnik, akkor nemcsak magánemberként élnek, hanem igen fontos társadalmi szerepet töltenek be, és ennek a társadalmi szerepnek az ellátásához szükséges minimális eszközöket és minimális hátteret biztosítani szükséges. Ezek nagyrészt a törvényben megtalálhatók. Talán néhány helyen én szűkkeblűséget éreztem, hiszen egy olyan szűk körről van szó, amelyik az ország vezetésében részt vett, és amely adott esetben hosszú időn keresztül a társadalmi életben való részvételével az országot reprezentálja. Apróságokat mondok, például a gépkocsihasználatot. Ez jelentéktelen dolognak tűnik, de a köztársasági elnöknek tilos gépkocsit vezetnie, amíg ellátja a hivatalát. Tehát Göncz Árpád köztársasági elnök úr tíz évig nem vezetett gépkocsit. Utána egy ideig kap gépkocsihasználatot, aztán pedig saját magának kellene vezetnie az autóját. Ezek apró problémák. Általában idősebb emberek kerülnek köztársasági elnöki funkcióba, s nem nagyon lehet megérteni, hogy miért ne lehetett volna a teljes élettartamra biztosítani egy évi 20 vagy 30 ezer kilométeres keretet.

Hasonlóan aprólékos dolognak érzem, hogy korlátozzák a tiszteletdíját a nyugállományba vonuló személynek, akkor, ha kereső foglalkoztatást folytat, például ha egyetemi tanár lesz, könyvkiadót vezet, vagy bármilyen más foglalkozást tölt be. Én úgy gondolom, hogy ez egy kicsit hozzánk is méltatlan.

Természetesen nagy előrelépést jelent, hogy ez egyáltalán rendeződik, fontos, hogy ezt törvényben rendezzük különböző kormányintézkedések és kormányrendeletek helyett, és nemcsak a köztársasági elnökre, hanem a miniszterelnökre és a többi közjogi méltóságra is vonatkozik ez. Úgy gondolom, egy tízmilliós ország megengedheti magának azt, hogy annak a néhány vezetőjének, aki ilyen fontos állást töltött be, s utána részt vesz a társadalmi életben, a feltételei biztosítva legyenek.

Köszönöm szépen, és egyébként teljes szívemből én is támogatom a törvényjavaslatot.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy újra szót kértem, de Mécs képviselő úr szavaihoz feltétlenül kapcsolódnom kell, s rá kell mutatnom arra, hogy a törvényjavaslat kizárólag a volt köztársasági elnök részére biztosít juttatást hivatali ideje megszűnése esetére is, és azt mondja, hogy a volt köztársasági elnököt a mindenkori hivatalban lévő köztársasági elnök illetményével megegyező összegű juttatás illeti meg. Tehát nem nyugellátásban részesül - adott esetben megvan ennek a sajátos és igen figyelembe veendő oka is a törvényi szabályozásban -, hanem az aktív köztársasági elnök juttatásával azonos összeget kap.

Az természetes, hogy a törvényhozónak ugyanakkor el kell kerülnie olyan helyzet keletkezését, hogy a volt köztársasági elnök összességében magasabb összegű jövedelmet élvezzen, mint a hivatalban lévő köztársasági elnök. Ezért tartalmaz egy olyan korlátozást - megítélésem szerint teljesen logikus módon, s itt nem értünk egyet Mécs Imrével - a törvényjavaslat, hogy tudniillik amennyiben más kereső foglalkozást folytat a volt köztársasági elnök, legyen az egyetemi tanári, szerkesztői vagy egyéb jellegű munkavégzésre irányuló jogviszony, abban az esetben az onnan nyert jövedelmét figyelembe kell venni, s ezt a jövedelmet egészíti ki a jövőben a szabályozás a mindenkori hivatalban lévő köztársasági elnök illetményének szintjére.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Horváth János úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásom motivációja, oka az, hogy egyrészt megdicsérjem magunkat, hogy ilyen egyetértés van ebben a témában. Ez nem volna elegendő ahhoz, hogy felálljak, hanem azért szólok röviden, mert úgy érzem, hallom, hogy az országot érdekli, hogy ezt a témát végiggondoltuk. Igen, végiggondoltuk. Pártjaink egyeztettek, s elmondták nekünk az egyeztetés eredményét. Azonban jó, ha ezt demonstráljuk az országnak. Itt, az Országházban mondjuk ki azt, hogy igen, mi ezt végiggondoltuk, és milyen szempontok merültek fel. Ha én lettem volna ennek a dolognak az intézője, akkor itt valamiféle majdnem félig ünnepélyes, reprezentatív egy órát terveztem volna be. De ez így is nagyon jó, nem kritikaképpen mondom ezt, inkább aláhúzva az esemény, az aktus, a törvény jelentőségét.

Olyan elemekre gondolok, mint amiket már hallottunk képviselőtársaimtól, hogy sok-e vagy kevés. Turi-Kovács Béla képviselő úr olyan jól kifejezte: sok-e vagy kevés? Itt fontos az arányérzék. Jó volna, ha kimondanánk - mert a véleménycsinálók, a kíváncsi emberek ezt a kérdést felteszik magukban -, hogy se nem sok, se nem kevés. Mennyi legyen? Szükséges az összehasonlítás a szegénnyel és a gazdaggal; szükséges az összehasonlítás, hogy ugyanaz a személy, ha más foglalkozást űz, akkor mennyi lenne a jövedelme. Ne tekintsük ezt, igen tisztelt képviselőtársaim, valahogy rangon alulinak! Igenis része az életnek az, hogy megélünk, élelmiszert, ruhát veszünk, tehát a megélhetés valamibe kerül. Ugyancsak része az életnek, hogy az emberek különböző talentumokkal vesznek részt a közéletben vagy a magánéletben, ami sok esztendős felkészülésnek, tanulásnak lehet az eredménye. Ezt jutalmazná meg különböző módon a versenyszféra vagy valamiféle más elrendezés. Ezeknek a számbavétele igenis lényeges.

Az a szempont, hogy egy magas rangú bíró - mert eddig csak a köztársasági elnök lett megemlítve - vagy bármely más magas rangú személy milyen életet folytatna és milyen jövedelme lenne, ha nem magas funkciót töltene be a közéletben. A történelem során összehasonlítások más országokban is történtek és jelenleg is történnek. Összehasonlításokat tenni mindig egészséges, s nem azért, hogy lekopírozzuk, de tudatában legyünk alternatív megoldásoknak.

Hozzátenném még ehhez, hogy ezek a közéleti személyiségek majdnem hogy köztulajdonnak számítanak.

(9.40)

Ez egyfajta filozófusi értelmezés - köztulajdon. Igen, mert igényt tartunk tőlük olyan cselekményekre, olyan életmódra, ami más személyre nem érvényes. Ez hogy kompenzálódik? Persze, úgy kompenzálódik elsősorban, hogy valaki egy odaadó állampolgár, és elvállalja, hogy a legmagasabb állampolgári tisztséget is elvállalja, amivel jár reputáció és jó érzés, de ugyanakkor vele jár az is, hogy ki van téve olyan kirakatnak és olyan jövedelemcsökkenésnek, ami előfordulhat. Még hozzátenném, hogy a természetbeni juttatások témája is talán újragondolandó vagy pedig továbbgondolandó lesz.

A képviselő urak már említették az automobilt, én hozzátenném persze a rezidencia, a személyzet kérdését. Volt olyan érv, hogy emeltessék meg a közjogi méltóság fizetése, javadalmazása, hogy valamennyire versenyképes legyen a magánszférával, a bankok, a vállalatok vezetőivel, akik igen alkotó emberek, mert hiszen azért kapják azt a nagy jövedelmet. Ez az összehasonlítás mégis valahogy komplikált. A magánszférában általában pénzben fejeződik ki a juttatás, itt vannak természetbeni juttatások, a rezidencia, az automobil, a személyzet. Jól van ez így, ezt szeretném aláhúzni, hogy ennek közgazdasági, filozófiai s másfajta logikája egészen egészséges. Jó az, ha bizonyos célokból nem pénzt juttat a munkaadó vagy ez esetben az Országgyűlés, hanem természetbeni juttatást, mert hiszen az is egyfajta demonstrációja annak, hogy mit szándékozunk elérni.

Tisztelt Ház! Azzal fejezem be, hogy igen jó érzés, és gondolom, jó érzés lesz az országnak is, ha hallja, hogy ebben a témában konszenzus, egyetértés van, de ugyanakkor azt is tudja, hogy nemcsak azért, mert nem mertünk vele szembenézni, hanem igenis alaposan végiggondoltuk, és ha szerte az országban járunk, akkor képesek vagyunk ezt részleteiben is elmagyarázni.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra jelentkezett Pál Béla úr, az MSZP képviselője.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is nagyon fontosnak tartom, hogy a tisztelt Ház többpárti egyetértéssel tárgyalja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló törvényjavaslatot. Fontosnak tartom azért is, mert egy országnak is meg kell becsülnie a legfőbb közjogi méltóságait, és megfelelő élet- és munkakörülményeket kell biztosítania ahhoz, hogy a lehető legjobb színvonalon tudják ellátni a munkájukat. Nem is ezt szeretném a továbbiakban indokolni, hiszen erről bőséggel szóltak képviselőtársaim. Egyetlen elemére szeretném felhívni a figyelmet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian tudjuk, akik e Házban ülünk, hogy az állampolgárok részéről gyakran a legnagyobb érdeklődést két típusú törvényjavaslat tárgyalása váltja ki. Az egyik azoknak a törvényjavaslatoknak a tárgyalása, amelyek közvetlenül érintik a saját életkörülményeiket, jövedelmi viszonyaikat, a másik pedig azok a törvényjavaslatok, amelyek a közjogi méltóságok vagy éppen az országgyűlési képviselők, vagy éppen a miniszterek illetményéről szólnak.

Az eddigi tapasztalatom az, hogy gyakran akkor követünk el hibát, amikor egy-egy törvény meghozatalánál, például az országgyűlési képviselők tiszteletdíjával kapcsolatban megállt a nyilvánosság tájékoztatása ott, ahogy elfogadtuk a törvényt. Tehát arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ha hatpárti egyetértés van az előttünk fekvő, beterjesztett törvényjavaslatban, akkor nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a nyilvánosság megfelelő módon tájékoztatva legyen erről, hogy ez az egyetértés ne álljon meg a törvény elfogadásánál, hanem tényleg öltsön testet abban is, hogy megfelelő módon, ki-ki a saját lehetőségei szerint, a sajtón keresztül tájékoztassa az állampolgárokat arról, hogy miért támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, mert tényleg igaza van Turi-Kovács Béla képviselőtársamnak akkor, amikor arról beszél, hogy nagyon sokan a saját bérükhöz, a minimálbérhez, ami bizony-bizony tényleg alacsony, viszonyítják ezeket a juttatásokat és nem az elvégzett munkához.

Így tehát én azt tartom fontosnak, hogy készüljön egy megfelelő terv, ütemezés a sajtó, a nyilvánosság tájékoztatására arról, hogy miért tartják ezt fontosnak a pártok, miért tartjuk ezt fontosnak mi, képviselők. Lehet ebben összehasonlító táblázatokat is közölni arra vonatkozóan, hogy más országok gyakorlata szerint hogy történik e legfőbb közjogi méltóságok javadalmazása, a minél megfelelőbb élet- és munkakörülményeik biztosítása, és természetesen azt is tudatosítani kell, hogy ennek fejében milyen munkát végeznek. Én ezt rettenetesen fontosnak tartom, mert ha ezt nem tesszük meg a törvénytervezet elfogadása után, akkor majd azt tapasztalhatjuk, hogy gyakran egy-egy kiragadott példával esetleg nem rosszhiszeműen, de éppen nem megfelelő irányban történik majd a közvélemény tájékoztatása.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Rubovszky György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz), előterjesztői válasza: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, hogy van-e még jelentkező, mert én tulajdonképpen zárszót szeretnék mondani, ha lehet.

ELNÖK: Ha nincs több hozzászóló, akkor természetesen lehet, és egyelőre nem látok újabb jelentkezőt. Tehát akkor a zárszóra adom meg a lehetőséget Rubovszky György úrnak.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz), előterjesztői válasza: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon szépen köszönöm a vitában részt vevő képviselőtársaim hozzászólását. Hála istennek, mindenkiben láttam a konstruktív együttműködést. Mégis Mécs Imre képviselő úr felszólalásával kapcsolatban egyetlenegy dologra, nehogy tévedések legyenek, szeretnék kitérni. Nevezetesen arra, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezés szerint a köztársasági elnök megbízatásának megszűntét követően hathavi tiszteletdíjra jogosult, és még annyi kedvezménnyel rendelkezett vagy rendelkezik a hatályos jog szerint, hogy hároméves korkedvezménnyel elmehet nyugdíjba. Kétségtelen, hogy a hatályos jogszabály szerint évenként 30 ezer kilométer erejéig vagy kontingensig gépkocsihasználattal rendelkezett.

A mostani javaslat meggyőződésem szerint ésszerű átrendezést csinált akkor, amikor a Magyar Köztársaság volt elnökének élete végéig biztosítja a köztársasági elnöki juttatást; megbízatásának idejével azonos időre, jelen esetben tíz esztendőre biztosítja számára a gépkocsihasználatot évi 30 ezer kilométerig, és megbízatásának fele idejére, Göncz Árpád köztársasági elnök úr esetében öt esztendeig biztosítja számára a kétfős titkárságot. Hozzá szeretném tenni, hogy a hatpárti értekezlet tudomása szerint ez a kérdés nem az elnök úr megkerülésével lett rendezve, hanem végig lett tárgyalva az elnök úrral, és az elnök úr száz százalékig egyetértett ezzel a módosítással. Ezt szerettem volna pontosításként elmondani.

Még egyszer köszönöm szépen a közreműködést, és kérem a tisztelt Házat, hogy szíveskedjen a törvényjavaslatot elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)

Felszólalások:   1   1-27   27-66      Ülésnap adatai