Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki fölszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Hende államtitkár urat, kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Dr. Hende Csaba: Nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásról holnap határozunk.

Soron következik a Magyar Köztársaság Országgyűlésének a Házszabályról szóló 46/1994. évi országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az ügyrendi bizottság önálló indítványát H/1997. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Vitányi Istvánnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 15 perces maximális időkeretben.

DR. VITÁNYI ISTVÁN, az ügyrendi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szétnézve itt a Ház padsorai között, úgy gondolom, hogy ezt a vitát az ügyrendi bizottságon belül is folytathatnánk - de hát vannak eljárási szabályok, amelyeket be kell tartanunk.

Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság 4/1999. számú AB-határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy az alkotmány 24. §-ának (4) bekezdésében kapott, az Országgyűlés működési szabályainak és tárgyalási rendjének meghatározására irányuló felhatalmazás alapján meghozott, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. Ogy. határozatában hiányosan, az alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményeinek nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet.

Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalakor áttekintette egyrészt a hatályos alkotmányt, valamint a hatályos Házszabály rendelkezéseit. Ezen túlmenően kitekintést végzett számos európai állam alkotmányai és parlamentjének házszabályai vonatkozásában is.

Mindezek után jutott arra a megállapításra, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 1999. december 15-éig tegyen eleget.

Tisztelt Ház! Az ügyrendi bizottság a frakciók egy-egy képviselőjéből albizottságot hozott létre, amely feladatául kapta, hogy a 4/1999. számú AB-határozat következtében szükségessé vált házszabály-módosítási javaslatot előkészítse. Az albizottság feladatának teljesítése során négy alkalommal ülésezett, és vitatta meg az előterjesztett házszabály-módosítási javaslatokat. Sajnálattal kellett megállapítanunk azt, hogy az albizottság munkájában az ellenzéki pártok közül az MSZP és az SZDSZ képviselői egyetlen alkalommal sem vettek részt, ennélfogva álláspontjukat nem tudtuk - annak hiányában - figyelembe venni munkánk során.

Nyilvánvaló, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselőinek távol maradása jelentős mértékben csökkentette az albizottság várható javaslatának a sorsát, mivel a Házszabály módosításához kétharmados többség szükséges.

Az albizottság minden ülésére meghívtuk az MSZP-s és az SZDSZ-es képviselőket, de az elmondottakból kitűnően nem sok eredménnyel. Mindvégig bíztunk abban, hogy a későbbiek során a csonka albizottság munkájába ők is bekapcsolódnak, de ezen bizodalmunk nem vezetett eredményre. Bizakodásunkat arra alapoztuk, hogy volt már rá példa, miszerint egy bizottság csonka bizottságként kezdte meg munkáját, és a későbbiek során az MSZP és az SZDSZ képviselői csatlakoztak a bizottság munkájához.

Az albizottság távol levő pártjai képviselőinek, nevezetesen az MSZP-nek és az SZDSZ-nek a politikai felelőssége, hogy nem vettek részt a munkában.

Tisztelt Ház! Az albizottság 1999. december 1-jén megtartott, úgynevezett záróülésére két javaslat, illetőleg munkaanyag készült el a Házszabály alkotmánybírósági határozat szerinti módosítására vonatkozóan.

Az egyik munkaanyag értelmében olyan javaslat született, hogy a Házszabály úgy kerüljön módosításra, hogy állapítsa meg, miszerint az Országgyűlés rendes ülésszakai alatt hetente tart ülést.

A másik munkaanyag szerint a Házszabályban nem kell konkrétan rögzíteni a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet, hanem azt a feladatokhoz kötötten kell megállapítani. A kisebbségi vélemény az egyhetes ülésezési rendet tekintette alapesetnek, és lehetővé tette volna ezen javaslat a kétharmados szavazással történő eltérést.

Ezen a bizottsági ülésen az MSZP képviselőinek előadása szerint az természetes volt, hogy sem az MSZP, sem az SZDSZ nem vesz részt az albizottság munkájában, mert hiszen ezt előre is közölték. Álláspontjuk szerint az előterjesztett első munkaanyag nem felelt meg az Alkotmánybíróság határozatának, míg a kisebbségi álláspontot tartalmazó munkaanyagot gondolkodási alapként elfogadhatónak tartották.

Az SZDSZ álláspontját sem az albizottság, sem az ügyrendi bizottság e témában nem ismerhette meg, mivel mint már korábban is mondottam, sem az albizottság munkájában nem vett részt képviselőjük, sem az ügyrendi bizottság ezen javaslatot tárgyaló ülésén.

Végezetül az ügyrendi bizottság 8 igen és 5 nem szavazattal úgy döntött, hogy az albizottság országgyűlési határozati javaslati tervezetét a hozzá fűzött indoklással együtt az Országgyűléshez benyújtja, előterjeszti.

Tisztelt Ház! Az ügyrendi bizottság által a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. számú Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat a többségi álláspont szerint megfelel az Alkotmánybíróság 4/1999. számú AB-határozatában foglalt kívánalmaknak és elvárásainak.

(21.40)

A javaslat az alkotmánybírósági határozat által előírt kötelezettségnek tesz eleget azzal, hogy megállapítja az Országgyűlés ülésezési rendjét. A javaslat figyelemmel van az Alkotmánybíróság azon megállapítására, mely szerint az Országgyűlés működésének folyamatossága az alkotmányban előírt rendszeres ülésszakok szabályozásából eredően alkotmányos követelmény.

A folyamatosság akkor biztosított, ha az Országgyűlés úgy állapítja meg az ülésezési rendjét, hogy a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamokat meg nem haladóan követik egymást, biztosítva ezáltal az Országgyűlés alkotmányban meghatározott feladatának maradéktalan ellátását. A javaslat egykörös vitát engedélyez a munkarend megállapításáról szóló országgyűlési döntést megelőzően, amely lehetővé teszi a vélemények, álláspontok kifejtését és ezáltal konszenzuson alapuló munkarend kialakítását.

Tisztelt Ház! A javaslat az ülésezés rendjét nem időponthoz, hanem feladathoz kötötten állapítja meg, mert az Országgyűlés alkotmányban meghatározott feladatainak mennyisége és időszerűsége, az elvégzéshez szükséges idő általában előre nem határozható meg, és a feladatok maradéktalan ellátása emiatt nem köthető sem előre rögzített időközökhöz, sem időtartamokhoz.

Az alkotmány a rendes ülésezésre kötelező rendelkezést nem tartalmaz, de közvetetten sem szab meg az Országgyűlés számára valamilyen előre meghatározott, rögzített ülésezési rendet. Az alkotmány 24. §-a (4) bekezdésének sem szövegéből, sem összefüggéseiből nem ismerhető fel olyan követelmény, amely szerint az ülésezés rendszerességét normatív módon, előre ütemezetten a minősített többséggel elfogadott Házszabályban kellene meghatározni. Azt nem mondta ki az Alkotmánybíróság sem, hogy a kérdést, mármint az ülésezési rendet, számszerűen kell eldönteni a normában, hanem azt mondta, hogy meg kell teremteni a rendszeres és folyamatos ülésezés garanciáit, és ezt normatív módon tartalmazza az előterjesztett javaslat.

A javaslat szerinti szabályozás lehetővé teszi, hogy az ülések és az ülésszünetek a soron következő feladatok minél hatékonyabb elvégzéséhez legyenek igazíthatóak azáltal, hogy az ülésezés rendjét a mindenkori szükségleteknek megfelelő mértékben konkrét döntéseivel, mint ezt tettük a mai napon is, az Országgyűlés maga szabja meg.

Tisztelt Ház! Kérem, hogy az ügyrendi bizottság javaslatát szíveskedjenek megtárgyalni és elfogadni. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk a vezérszónoki felszólalásokra, miután az alkotmányügyi bizottság előadói nincsenek jelen. (Dr. Hende Csaba jelentkezik.) A kormány képviselője reagálni kíván. Hende Csaba államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja az előterjesztett határozati javaslatot.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Salamon László úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Jelzem, hogy maximum 15-15 perc áll rendelkezésükre a vezérszónoklatok elmondására.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az ügyrendi bizottság házszabály-módosításra irányuló országgyűlési határozati javaslatát támogatja.

Mint az elhangzott, a Házszabály módosítását az Alkotmánybíróság határozata tette szükségessé, amely alkotmányellenesnek minősítette azt a helyzetet, hogy a Házszabály az Országgyűlés munkarendjére nézve semmilyen szabályt nem tartalmaz. Már most, a vita elején szeretnék utalni arra, hogy az Alkotmánybíróság említett határozata nem konkrét munkarend felett mondott bírálatot. Így nem konkrétan azt az országgyűlési döntést marasztalta vagy marasztalja el, mely az Országgyűlés ülésezési rendjét a jelenlegiek szerint, háromhetes ütemezésben határozza meg. Az Alkotmánybíróság a munkarend megállapítására irányuló házszabályi szabályozást marasztalta el, vagyis amint az előbbiekben is mondottam, azt a helyzetet, hogy - idézem - "az Országgyűlés az alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményeinek nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet".

Határozatában az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként fogalmazta meg az Országgyűlés működése folyamatosságának a biztosítását. Rámutatott arra, hogy a folyamatosság akkor biztosított, ha a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan követik egymást, biztosítva ezáltal az Országgyűlés alkotmányban meghatározott feladatainak maradéktalan ellátását. Az, hogy ez nem feltétlenül kívánja meg minden héten vagy minden második héten plenáris ülés tartását, az Alkotmánybíróság határozata indokolásából több helyen is nyilvánvalóan kitűnik.

E körben külön is hivatkozom dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolására, mely ezzel kapcsolatban szó szerint így szól: "Ha a döntéshozatali eljárás alkotmányossági szempontból kifogástalan, akkor a minden héten való és a háromhetenkénti ülésezési rend egyaránt kielégíti az Országgyűlés folyamatos működési rendjének alkotmányos követelményét." Az előadottakból következően az alkotmányos hiba a Házszabályban van. Nevezetesen abban, hogy a Házszabály, a munkarend megállapításának tartalmi követelményeit tartalmazó szabályozás hiányában nem tartalmaz megfelelő garanciákat az Országgyűlés rendszeres ülésezésére és arra, hogy alkotmányos funkcióit gyakorolhassa.

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az ezekre vonatkozó szabályozást a kétharmados többséggel elfogadott Házszabályban kell meghatározni, vagyis ahelyett, hogy az Országgyűlés erre vonatkozó normatív előírások hiányában a mindenkori munkarendet többségi és alkalmi szempontok szerint egyszerű többséggel, esetenként határozza meg, a Házszabályban annak kétharmados többségű módosítása útján kell megjeleníteni a munkarend meghatározására vonatkozó normatív szabályokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a Házszabály módosításának kétféle módja közül is választhat, amikor az Alkotmánybíróság döntésének most eleget tesz. Az egyik módszer egy konkrét, meghatározott munkarendi szabályozás beépítése a Házszabályba, amely megmondaná, hogy hány hetente kell plenáris ülést, hány hetente bizottsági ülést tartani, hogy hány ülésnapból álljon az ülés, hogy ünnepek, választási időszakok okából vagy más egyéb okokból mikor lehet, mikor nem ülést tartani. A szabályozás másik módja nem az ülések számszerű meghatározása oldaláról közelítheti meg a kérdés rendezését, hanem a normatív szabályozás szintjén azokat a követelményeket jelenítheti meg, melyek kielégítése esetén az Országgyűlés folyamatos működése, másképpen fogalmazva, a rendszeres ülésezése biztosított, vagyis, amint azt az Alkotmánybíróság meghatározta, az Országgyűlés alkotmányos funkcióinak betöltése megvalósul.

Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az ülések számszerű meghatározása kategorikusabb, értelmezésre nem szoruló rendet jelent, de egyben a rugalmatlan, merev szabályozás hátrányával jár. Emellett a minden apró részletkérdésre kiterjedni törekvő szabályozás a joghézag és ebből eredően a feloldhatatlan viták lehetőségét is magában fogalja. A másik módszer hátránya, hogy a normatív követelmények adott esetben jogértelmezést kívánnak, előnye viszont, hogy rugalmas, az Országgyűlés által megoldandó, olykor előre ki nem számíthatóan felmerülő feladatokhoz igazodó ülésezési rendre vonatkozó döntések meghozatalának lehetőségét teremti meg.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt éppen e rugalmassága miatt támogatja ezt a módszert, figyelemmel arra is, hogy álláspontunk szerint bizonyos, az alkotmányosság követelményeit maradéktalanul kielégítő keretek között a konkrét munkarend ülésszakonkénti kialakítása nem jogalkotási feladat, hanem politikai konszenzus kérdése. A mai aktuálpolitikai helyzetet tekintve láthatjuk, hogy most, amikor a konkrét munkarend kérdésében a parlamenti frakciók között nincs kétharmados konszenzus, az első megoldás szerinti módszer eleve kudarcra van ítélve.

(21.50)

Már csak ezért is a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt a második fajta megoldást támogatja, amely a kudarcot úgy kerüli el, hogy ugyanakkor az absztrakt norma szintjén alkotmányos szabályozást biztosít. Az ügyrendi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat ennek a második megoldásnak az útját járja, és az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően alkotmányos szabályozásra tesz javaslatot. A javaslat a Házszabály részévé kívánja tenni mindazokat a követelményeket, amelyeket az Alkotmánybíróság határozatában az Országgyűlés alkotmányos funkciói betöltésének kritériumaként meghatározott.

Az ügyrendi bizottság előadója utalt arra, hogy az ellenzéki pártok közül az MSZP és az SZDSZ képviselői a javaslat előkészítő munkálataiban és kidolgozásában nem vettek részt. Ezt nagyon sajnálatosnak tartjuk, annál is inkább, mert szocialista és szabad demokrata képviselőtársaink távolmaradása nem pusztán tiszteletlenség és közvetett szembenállás az Alkotmánybírósággal, illetve döntésével szemben, hanem magában hordozza a házszabály-módosítás fiaskójának lehetőségét. Sajnáljuk, hogy a szocialista és a szabad demokrata frakciók álláspontját - a puszta tagadást leszámítva - nem ismerhettük meg, és az ügyrendi bizottság nem találkozott részükről alternatív javaslattal. A MIÉP képviselője az albizottságban - erre is utalt Vitányi képviselőtársam az imént - előterjesztett ugyan egy olyan alternatívát, mely konkrétan minden héten plenáris ülés tartását rendelte volna, ezt a megoldást azonban az MSZP és az SZDSZ frakciója nem támogatta.

Az Alkotmánybíróság az elmúlt időszakban két esetben is alkotmányellenesnek mondta ki a Házszabályt, annak több pontját érintően. A Házszabály alkotmányellenességének kiküszöbölésére irányuló, az első esetkört érintő házszabály-módosítási javaslatot, mely nagy tekintélyű jogtudós és más jogi szakértők véleményén alapuló szakmai javaslat volt, az MSZP és az SZDSZ a közelmúltban lesöpörte. Most a másik esetkört érintő javaslatot is ez a veszély fenyegeti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt bízik a józan ész felülkerekedésében, bízik abban, hogy a szocialista és a szabad demokrata frakció végül nem fogja útját állni az alkotmányos szabályozásnak. A javaslat sorsa a Fideszen nem fog múlni, erről és a FideszMagyar Polgári Párt frakciójának támogató szavazatairól biztosíthatom a tisztelt Országgyűlést.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselőcsoportja nevében. Megadom a szót.

DR. TÓTH ANDRÁS (országos lista), az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt érdeklődő Képviselőtársaim! Azzal folytatom a hozzászólásomat, amit Salamon képviselőtársam hozzászólásának végén említett. Valóban, tavaly decemberben, alig két hónapja történt az, hogy ebben a Házban az ügyrendi bizottság által előterjesztett házszabály-módosítási javaslatot az Országgyűlés elvetette. Mi - és én személyesen is - ezt úgy éltük meg, hogy kudarc volt, hogy egy olyan ügyben, amely fontos lett volna a Magyar Országgyűlés életében, nem sikerült megállapodásra jutni, nem sikerült elérni azt, hogy kellő bölcsességgel felülemelkedjünk a pártpolitikai érdekeken, és egy olyan házszabály-módosítást fogadjunk el, amely az adott kérdésben valóban alkalmas lett volna a rendezetlen kérdés megoldására; tudvalévő, hogy ebben az esetben a frakcióalakítási jogról és ennek létszámhatárának kialakításáról szólt a javaslat.

Való igaz az, amit mond Salamon képviselőtársam, most ismét olyan helyzet alakulhat ki, hogy a Magyar Országgyűlés asztalán olyan javaslat fekszik, amelyet a kormánykoalíció többsége egyoldalúan, a konszenzuskeresés szándéka nélkül terjesztett be a parlament elé. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben valóban benne van az a veszély, hogy kudarc következik ennek a javaslatnak a sorsát illetően is, és ismét az lesz, hogy nem tudja megnyerni vagy elnyerni a kétharmados támogatást, amely a Házszabály módosításához szükséges.

Az okokat én másutt látom, és nagyon bízom abban, hogy ha a süketek párbeszédét végre be tudnánk fejezni, és valóban konstruktív módon olyan javaslat kidolgozására fordítanánk energiánkat, amely egyrészt megfelelne az Alkotmánybíróság döntésének, másrészt szakmailag körültekintő és megalapozott szabályozást tartalmazna, harmadrészben kielégítené az ellenzék és a kormánykoalíció ellenérdekelt feleinek azt a vékony, közös ponton található azonos érdekeltségét, törekvéseit, akkor azt gondolom, ezek a kudarcok megelőzhetők lennének.

Az előkészítő munkák alapján úgy gondolom, hogy az a javaslat, amelyet Vitányi István képviselőtársam szóban indokolt és beterjesztésre került, valóban nem felel meg az Alkotmánybíróság döntésének. Nem felel meg, elsősorban azért, mert azt a feladatot nem végzi el, amely feladatra az én értelmezésem szerint az Alkotmánybíróság határozata megrendelést adott.

Mit tartalmaz az a határozati javaslat, amelyet önök letettek az asztalra? Három konkrétumot tartalmaz: az egyik konkrétum arról szól, hogy normaszöveggé átminősítik az Alkotmánybíróság határozatában meglévő három elvi szempontot, tudvalevően a folyamatos működés követelményét, másrészt az alkotmányból eredő parlamenti feladatok maradéktalan elvégzésének szükségességét, harmadrészt pedig azt az ominózus tételt, hogy az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladó módon kövessék egymást. Önök ezt beemelik a Házszabályba, egy olyan testületnek, amely természetesen nem normaalkotásra rendeltetett - gondolok az Alkotmánybíróságra -, ezt a három szempontját átemelik, és úgy vélik, hogy ezzel a feladat, úgymond, el van végezve.

A másik konkrétum az, hogy nagy kegyesen egy feles döntés előtt öt-öt percben lehetőséget adnak a parlamentnek, az ellenzéknek, hogy kifejtse álláspontját a Ház működési rendjével vagy az ülésezési renddel kapcsolatban, majd önök, saját érdekeiknek megfelelően, egy feles döntéssel eldöntik, hogy mi az, ami az érdekeiknek, szándékaiknak a legjobban megfelelő.

A harmadik konkrétum az, amellyel egyébként egyetértünk, hogy egy adott bekezdés minősüljön át önálló paragrafussá, mert a Házszabály logikája ezt követeli. Ez az egyetlen olyan pont, amely egyébként ebben a határozati javaslatban támogatható az ellenzék részéről. Minden más, a metódust illetően, a szabályozást illetően, az egész processzust illetően ugyanabban a rendben maradna, amit egyébként az Alkotmánybíróság kifogásolt! Önök semmihez nem nyúlnak hozzá, gyakorlatilag ezzel az öt-ötperces hozzászólási lehetőséggel, úgymond, kipipálják az Alkotmánybíróság követelményeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha önök szépen, csendben egy sötét szobában leülnek, azért saját maguknak is bevallják, hogy ezt maguk sem fogadnák el, ha ellenzéki pozícióban ilyen javaslatot kapnának.

Én azt gondolom, az alapprobléma valóban ott jelenik meg, hogy a Házszabály szabályozása nem kielégítő, és azért nem kielégítő, mert amikor ez 1994-ben készült, illetve korábban is, az ülésezési rend dolgában egyfajta bizalmi elv érvényesült, és ennek a bizalmi elvnek alárendelten jelent meg a szabályozás. Tényleg nem tartalmaz sok konkrétumot a Házszabály: rögzíti egyrészt azt, hogy milyen ülésszakok vannak, az ülések, ülésnapok hogyan rendeződnek el, és egyébként minden más ügyet odatesz a házbizottság asztalára, azzal, hogy ha nincs egyetértés a házbizottság ülésén, akkor a parlament feles döntéssel az egyetértésből adódó konfliktust feloldja és elrendezi a kérdést.

(22.00)

Tehát én azt hiszem, hogy ez a fajta szabályozás addig működött és megfelelt, ameddig volt egyfajta együttműködés, és azokat az íratlan szabályokat betartották a felek, amely szabályok egyébként az elmúlt tízéves gyakorlatot jellemezték.

A Fidesz, mint közismert, egy évvel ezelőtt - egy évvel és plusz két nappal ezelőtt - ezeket az íratlan szabályokat zárójelbe tette. Úgy döntött, hogy kérem, itt, a parlamentben a működési rend kérdésében ezt követően az fog történni, amit ők elhatároznak. És valóban, az elmúlt egy év ezt igazolta, hogy lehet így is működni, lehet úgy is működni, hogy az ellenzék egyetlen szempontját, véleményét, álláspontját nem veszik figyelembe. Azt gondolom, hogy az alapprobléma valóban itt van: van egy alulszabályozott rendszer, amely alulszabályozott rendszer bizalmi elvre épült, ez a bizalom megdőlt, és így az alulszabályozott rendszer ebben a formában a funkcióját nem tudja betölteni.

Mi jellemzi ezt az alulszabályozottságot? Egyrészt jellemzi az, hogy - mint mondottam - maga az ülésezési rend vonatkozásában a Házszabály nem tartalmaz fogódzkodókat, nincsenek kiindulási pontok, hiszen azok a kiindulási pontok, amelyek nem az ülésezési renddel kapcsolatban, hanem az interpellációkkal, illetve azonnali kérdések tartásával kapcsolatban megfogalmazódnak, azt is egy ügyrendi bizottsági állásfoglalással a kormánytöbbség relativizálta, hiszen az ott lévő "hetente" kifejezésekről kimutatta, hogy ezek a kifejezések csak azokon a heteken érvényesek, amikor a parlament ülésezik. Ha a parlament nem ülésezik, akkor a "hetente" mint garanciális szabály részükről megszűntnek minősül. Ebből következően ez a fajta fogódzkodó is használhatatlanná vált az ülésezési renddel kapcsolatos kérdések rendezése szempontjából.

A másik gond, ami szerintem szabályozási típusú probléma, hogy a különböző jogi anyagok - kezdve az alkotmánytól az alkotmánybírósági döntésekig és a Házszabályig - eltérő fogalmakkal operálnak. Kérem, tessék megnézni a különböző anyagokat: tárgyalási rend, munkarend, működési rend, ülésezési rend, ülésrend; többé-kevésbé azonos fogalmak, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Ez persze nagyon alkalmas arra, hogy ha valaki akar, csiki-csuki játékot játsszon. Ha kell, akkor ülésezési rendről beszél, ha nem tetszik, akkor működési rendről, ha megint más gond van, akkor munkarendről. Tehát gyakorlatilag lehet egy olyan permanens játékot kialakítani, amely adott esetben a pontos szabályozás lehetőségét zárja ki. Zárójelben jegyzem meg, hogy a magunk részéről ennek az eltérő fogalomrendszernek az egységesítésére javaslatot tettünk.

Itt jelzem Salamon képviselőtársamnak, hogy az MSZP a maga módján és a maga részéről letette azt a módosító indítványt, amely módosító indítvány megítélésünk szerint az Alkotmánybíróságnak megfelelő házszabály-módosítást tartalmazza. Ezt Csákabonyi Balázs és Szili Katalin képviselőtársammal együtt jegyezzük. Nagyon bízom benne, hogy ez alkalmas lesz arra, hogy azok a látszólagos viták vagy álságos viták, amelyek egyébként az érdemi kérdésekről elterelték a figyelmet, most már valóban a problémák megoldására való koncentrációt segítsék elő.

Egy kérdésre mindenféleképpen ki kell térni, ami nem szabályozástechnikai kérdés - és ebben egyetértek -: ez a gyakoriság kérdése, annak a gyakoriságnak a kérdése, hogy milyen rendben és milyen rendszerességgel ülésezzen a parlament. Vitányi képviselőtársam azt mondotta, hogy kérem, ezt nem lehet tértől és időtől függetlenül bemerevíteni, mindenkor az aktuális feladatokhoz illesztve kell meghatározni a működési rendet, hiszen akkor ésszerű a szabályozás, hogy ha tudjuk, hogy sok a feladat, akkor gyakrabban kell ülésezni, ha kevesebb a feladat, akkor ritkábban kell ülésezni. Ez így nagyon jól hangzik, de ez az igazságnak csak az egyik fele.

Kérem, a parlamentnek - és önöknek legalább annyira kellene tudniuk, mint nekünk - vannak állandó, tértől és időtől független ellenőrzési feladatai. Pont itt van a gond, hogy ezeknek az ellenőrzési feladatoknak, amelyekre rendszeresen visszatérnek, amelyek az interpellációkban, kérdésben, azonnali kérdésben, a kormányzati munka ellenőrzésében öltenek testet, ezeknek bizony a ritmusát, a rendjét meg kell határozni. Meg kell határozni, mégpedig olyan rendben, amely - úgy mondja az Alkotmánybíróság határozata - maradéktalanul teljesíti az Országgyűlés ez irányú funkcióit.

Mi e probléma feloldását abban látjuk és úgy látjuk, hogy a két szempontot egyszerre kell figyelembe venni. Ezért a mi javaslatunk azt tartalmazza, hogy legyen meghatározott ülésezési rend - lehet ez egyhetes, lehet ez kéthetes, mi mind a kettőt el tudjuk fogadni, mind a kettőnek van erénye és hibája, előnye és hátránya -, és legyen meg az intézményes lehetőség, amit egyébként Vitányi István mond, hogy ha az élet úgy diktálja, ettől időnként el lehessen térni. De nem úgy, hogy kérem, az ellenzék mindenkor kiszolgáltatva vagyon, és akkor és úgy dönt ebben a kérdésben a mindenkori kormányzati többség, hogy az ellenzék érveit lesöpri! Ezt igenis kössük kétharmados döntéshez!

Ebben az esetben megvan az állandó szabály, megvan az eltérés lehetősége, és a kivételes szabályokkal lehet élni, mégpedig oly módon, hogy persze keressük a konszenzust az ellenzékkel.

A szabályozási munkának egy harmadik fázisa arról szól, hogy kérem, a heti ülésrendet, amely heti ülésrend valóban az adott keretek között már sokszor a kormányzati többség akaratán kell hogy múljon, hagyjuk meg feles döntésben, arról a mindenkori többség - ha nincs egyetértés a házbizottságban - döntsön a szokásos 50 százalékos kvótával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy azt az áldatlan vitát, amely ebben az ügyben most már immár több mint egy éve folyik, valóban be kellene fejeznünk - nem jó sem az ellenzéknek, sem a kormánytöbbségnek. Ez csak a magyar parlament tekintélyét rombolja. Mi ezért tényleg azt ajánljuk, hogy ragadjuk meg ezt a lehetőséget, amely lehetőség e házszabályi módosítási indítvány kapcsán rendelkezésünkre áll.

Mi letettük a módosító indítványt, amely ki van dolgozva egyhetes munkarendre, kéthetes munkarendre is. Mi egyébként - meggyőződésünk és szívünk szerint - az egyhetes munkarend pártján állunk, valóban ezt tartjuk adekvátnak egyébként az elmúlt tíz év gyakorlatához is és a Ház eddigi hagyományaihoz, ha egy tízéves parlamentnek hagyományai lehetnek - én hiszem, hogy tízéves parlamentnek is vannak már hagyományai.

Önöktől azt kérjük, hogy gondolják végig, önök mozduljanak el a háromhetes munkarendről. Önök megtesznek egy hetet, mi teszünk egy hetet, és a kéthetes munkarendnél találkozunk. Ha ebben a politikai konszenzust meg tudjuk teremteni, akkor azt gondolom, hogy a szabályozási kérdésekben már ki lehet találni technikát, meg lehet állapodni, meg lehet egyezni viszonylag egyszerűen. Mi erre készek vagyunk. Ez az ajánlatunk él.

Azt kérem Salamon elnök úrtól is, hogy az állóháborút fejezzük be, a békétlenséget és a háborúságot váltsuk fel konstruktivitással. Ha egy ilyen szándék van egy kéthetes munkarend kidolgozásában, ennek szabályozásában, azt gondolom, megvan az a szakmai alap, amelyre építve a két - ha úgy tetszik - legerősebb pártja a parlamentnek meg tud állapodni, nem a többiek rovására, hanem a többiekkel együtt, konszenzust keresve, és akkor van értelme az albizottságoknak, akkor van értelme azoknak a munkáknak, amelyek eddig zajlottak, meg lehet tölteni tartalommal.

Mi ebben partnerek vagyunk. Ezt felajánljuk önöknek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Kérjük, fogadják el.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pokol Béla úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság által elénk terjesztett házszabály-módosítási javaslat két eltérő súlyú változtatást jelent a ma hatályos szöveghez képest. Először is módosítani kívánja a házbizottság egyhangúságának hiánya esetén következő plenáris vita és döntés menetét. Lényegében ez a kisebb súlyú, azt hiszem, fel sem merült az eddigi vitában, annyira technikai jellegűnek tűnik, és valójában sok szempontból az is. A másik - és igazából erről van a vita már egy éve - megkísérel adni egy szempontrendszert az ülésezés gyakoriságának kérdésében, melynek hiányát az Alkotmánybíróság is kifogásolta az előttem hozzászólók által ma már többször elemzett alkotmánybírósági döntésben.

Most tehát nézzük meg e két módosítást részletesebben! Az első: a házbizottság egyhangúságának hiánya utáni országgyűlési döntési eljárást pontosítja és módosítja, illetve ezt kívánja pontosítani és módosítani.

(22.10)

Maradna az a helyzet, hogy a házbizottság egyhangú döntésének hiánya esetén a fő szabály szerint a Ház elnöke dönt, ami az esetek egy részében egy személyben való döntés, más részében a Ház elé terjesztésnél egy személyben való javaslati jogot jelent a házbizottság helyett egyhangúság hiánya esetén.

Négy esetben - tehát kivételként, nem fő szabályként - azonban ilyenkor az Országgyűlés maga veszi át a döntést úgy, ahogy ma van és úgy maradna e szerint is. Azonban - és ez a módosítás tulajdonképpen, hogy - e négy esetet ketté bontja és két esetben lehetővé teszi a döntést megelőző vitát, két esetben azonban nem engedi meg és rögtön szavazni kell. Mivel egy parlamentnél az az alapvető, hogy egy parlamentben nyilvános diszkusszió van, tulajdonképpen csak azzal a két esettel foglalkozom, amikor nem kell vita, amikor nem teszi, nem tenné lehetővé a vitát. Az egyik az, amikor a jegyzőkönyv szövegének kiigazításáról van szó. A másik eset, amikor a Ház elnökének tartós akadályoztatása van, és ilyenkor ki kell jelölni a helyettesítő alelnököt. Tehát e két esetben nem teszi lehetővé a vitát az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Én tulajdonképpen abból indulok ki, hogy ha az elmúlt tíz évet nézzük, azt hiszem, a második eset: a Ház elnökének tartós helyettesítése nem merült föl az elmúlt tíz évben. Én a másfél év alatt egy olyan esetre emlékszem, amikor valaki jelezte, hogy a jegyzőkönyv szövege nem helyes és itt fölszólalt. Másfél év alatt egyszer fordult elő. Tehát úgy tűnik, az elmúlt években nem gyakori ez a két eset.

Itt merül föl, hogy ha a parlamenti nyilvános diszkusszió, minden döntés előtt ez a fő szabály, ez a parlament lényege, akkor - ha ennyire ritkán merül föl e két eset, tehát lényegében időtakarékosság szempontjából -, adjunk neki előtte vitát vagy ne adjunk. Ez nem indokolja, mert olyan ritkán fordul elő. Akkor egyáltalán miért merült ez fel, hogy itt a nyilvános diszkussziót elvegyük, megkurtítsuk?

Bár tudom, kis jelentőségű, ellenben az, hogy pontosan mi van a Házszabályban, akkor lehet fontos, ha egyszer mégis előfordul - akkor hirtelen élessé válik a helyzet. Mivel igazán racionális okot nem látok, hogy megtagadjuk a vitát e két esetben, hadd javasoljam azt, hogy a Házszabály 26. §-ának (3) bekezdésébe azt iktassuk be, szemben az előttünk fekvő javaslattal, hogy mind a négy esetben előzze meg a vita.

Ez tehát az első, amiről szól, de ez nyilván technikai jellegű, erről komolyabb politikai, sőt egyáltalán - azt hiszem, csak technikai lesz talán a válasz is, de lényegében nem hiszem, hogy ezen összevesznénk.

Van a másik módosítás - és erről szól itt egész végig a vita -, amely az ülés gyakoriságát érinti. Ez három absztrakt támpontot ad; jelenleg nincsenek ilyenek támpontok a Házszabályban. Annyiban továbbmegy ez a módosítás, hogy az alkotmánybírósági döntésből átemelve beemeli, három absztrakt támpontot ad az ülésezés gyakoriságára. Ez a három absztrakt, normatív támpont az, hogy a folyamatos működés biztosítva legyen, tehát a ritkaság nem érheti el azt a fokot, hogy a folyamatos működés ne legyen biztosítva; a másik, hogy az alkotmányban meghatározott feladatát el tudja látni, és végül az, hogy az ésszerű időtartamot meg nem haladóan kövessék egymást. Ez valóban három nagyon absztrakt támpont, de ha a három absztrakt támpontot összeveszem, úgy lehet mondani, hogy összefüggésében nézem, kombinálom, illetve egymással gazdagítom - az Alkotmánybíróság így szokta az ő döntéseit nézni, hogy nem önmagában egy-egy nagyon absztraktot, de ha a több absztrakt támpontot összeveszem, egymásra tekintettel figyelem, akkor az már bizonyos, hogy konkrétabb.

Hadd jelezzem itt Tóth Andrásnak, aki jelezte, hogy lényegében az Alkotmánybíróság nem normaalkotó szerv, nyilván akkor ez sem norma. Itt egy kicsit hadd vitatkozzam ezzel, tudniillik a normáknak két nagy faja van, az egyik az elv, a másik a szabály. Nyilvánvaló, hogy a normát ő a szabállyal azonosítja. Ez nem szabály, ez egy elv. Ellenben az elvek, főleg ha több van és össze lehet kombinálni, abból nagyon gazdag következményre lehet jutni, tehát az absztrakt normatív támpont is norma, csak úgy hívják, hogy elv. Az, amire ő gondol, tehát az az igazi norma, az a szabály, az nem vitás, az a pontos.

Hadd térjek rögtön ki a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciójának az álláspontjára. Tudniillik, megmondom őszintén, a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója el tudná képzelni elvileg, hogy konkrétabb megfogalmazást is belefoglaljunk a Házszabályba, tehát valóban úgy, ahogy a normát a szabállyal azonosította Tóth András, és azt kérte számon, hogy az valóban nem szabály, ezek absztrakt elvek, tehát a Független Kisgazdapárt frakciója nagyon is el tudná képzelni és támogatná a konkrétabb megfogalmazást, hogy azért szabályok szintjén, pontossággal kerüljön be a Házszabályba a gyakoriság.

Hadd jelezzem, azért az elmúlt hónapokban ez fölmerült, a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a kéthetenkénti ülésezés elvileg belefoglalható lenne. Ebben föl is merült - és azt hiszem, Tóth András jelezte kifejezetten a mai ülésen ezt -, de a Független Kisgazdapárt is elvileg egy ilyen konkrét szabály szintű, könnyebben számon kérhető és fixebb belefoglalást az ülésezés gyakoriságára elfogadna.

De hadd jelezzem rögtön, hogy miért csak elvileg és nem gyakorlatilag, és egész végig erről nem esett szó. Én pedig azt hiszem, tulajdonképpen ez az egész vitánk egyik alapvető dolga, amely leállítja ezt a megoldást. Tudniillik, van itt egy ellenoldal az ellenzék oldaláról. Ez rögtön az első nap kialakult, amikor az új parlament összeült, tudniillik, hogy nem nyomták meg a gombot, és fél órát kellett szaladgálni, míg a száz nagykövet és a többi itt ült és tulajdonképpen kínos csönd után egy ember, két ember hiányzott. Tehát a szavazási bojkottra utalok, rögtön amivel kezdték, és azóta is többször előfordult. Lényegében kialakult a szavazási bojkott mint harci fegyver, amit nagyon sűrűn bevetnek. És be tudják vetni, tudniillik arról van szó, hogy ennek a kormánynak nagyon kicsi a többsége. De mivel a parlament is a többségi kormányon alapszik, tulajdonképpen azt hiszem, hogy itt van egy egész sor olyan dolog, amit mi nem szoktunk említeni. Tudniillik, az elmúlt tíz évben a magyar parlament a többségi kormányzáson nyugszik, minden egyes megoldásunk ezen van, ellenben nem vitás, hogy a '89-90-es átmenet sajátossága, hogy rengeteg dolog kétharmados és ezért tulajdonképpen egy ideig hatpárti megállapodáson nyugodott, tulajdonképpen úgy lehet mondani, a konszenzus felé - tehát a többségtől jóval magasabb hozzájárulás kellett és rengeteg ilyen szokásjogi szabály jött létre. Íratlan szabálynak szokták nevezni, ami azon nyugodott, hogy valóban a '89-90-es átmenet, amely azt lehet mondani, hogy alapvetően szemben áll a többségi kormányzással. '94-ben nem volt baj vele, mert 72 százaléknál nem bukott ki az a probléma. Tudniillik, rengeteg dolog tulajdonképpen a többségi kormányzást megsérti, tehát lényegét tekintve többségi kormányzás van, de rengeteg dolog, főleg íratlan szabály pedig a kétharmad felé - sőt, lehetne mondani, minden párt értsen egyet vele.

Ellenben '98-ban, másfél évvel ezelőtt létrejött az az állapot, hogy van egy olyan kormány, amelyiknek tényleg kis többsége van, és amelyik keményen, összeszorítva a fogát, többségére támaszkodva megpróbál kormányozni. Ezért a szavazási bojkott természetesen most jelent problémát, tudniillik amíg 265 vagy 270 képviselője volt az előző kormánynak, ha nagyon sokan nem jöttek be, akkor meg lehetett csinálni a szavazási bojkottot. Most ezzel szemben lényegében, ha a kormánytagok kormányoznak, az Európai Tanács delegációja kinn van Strasbourgban, már lényegében 180 ember ül itt a kormányoldalon, és Vancsik Zoltán képviselő úr vezényletével akkor leáll az ellenzék. Ez az alapvető probléma és azt lehet mondani, hogy addig, amíg ez fönnáll és a kormányoldal, tudva azt, hogy a Házszabály tulajdonképpen nem ismeri a szavazási bojkottot - ez olyan spontán, lényegében csak egyszerűen lehetőség nyílik rá. Nem vitás, hogy amíg nagy kormánytöbbség van, ez egyszerűen nem fegyver. Kis kormánytöbbségnél - de kormányozni kis kormánytöbbséggel is kell - ez a szavazási bojkott lényegében a parlamentarizmus válságát tudja okozni.

Nos, tehát ez a kiindulópont, ha ez nem is merült ma fel, de lényegében ez lehet a válasz arra, hogy akkor miért nem fogadná el a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója, hogy máskülönben a kéthetes ülésezést, amit elvileg elfogadnánk, nem akarjuk belevenni. Tudniillik, önmagunk akasztanánk a kötelet a nyakunkra, ha miközben a Házszabályban nem teszünk lépéseket arra, hogy a szavazási bojkottal ne tudják a parlamentarizmust és a kormányt lebénítani, párhuzamosan belemenjünk, hogy kettő vagy egy héten ülésezni. Így háromhetenkénti ülésezéssel meg lehet tenni, hogy a miniszterek háromhetenként benn ülnek, lemondják a kormányzást, az EU Tanács delegációja nem jár ki plenáris ülésekre se, háromhetenként meg lehet oldani, nagy kínkeservvel össze tudjuk hozni, hogy 194-en itt vagyunk. Amennyiben hetenként kellene megtenni, lényegében egy sor külügyi feladatunkat nem tudnánk megoldani, a miniszterek, államtitkárok, politikai államtitkárok, ugye, lényegében képviselő államtitkárok, úgy lehet mondani, a kormányzásnak sokkal komolyabb gátját jelentené ez.

Miközben tehát a szavazási bojkott miatt nem tudunk belemenni, és ezért nem tudunk ennél konkrétabb belefoglalást, az ülésezés gyakoriságának konkrétabb szabályát belefoglalni, elvileg ezt támogatjuk, de csak abban az esetben tudnánk elfogadni azt, hogy bele is vegyük ezt - Tóth András és azt hiszem, az ellenzék másik pártjának, az SZDSZ álláspontjának is eleget tegyünk -, amennyiben párhuzamosan a szavazási bojkott fegyverét is ki tudnánk küszöbölni, ami tehát azt jelentené, hogy valamilyen úton-módon a Házszabályban olyan módosítást hajtanánk végre, amely a szavazási bojkottot lehetetlenné teszi.

(22.20)

Illetve meg lehet tenni, hadd mondjam, mivel a szavazási bojkott lényegében azért tud működni, mert nagyon magas a határozatképesség, az összes képviselő felének itt kell ülnie, amennyiben leszállítanánk az egyharmadára - van, ahol még az egyharmadot sem követeli meg a határozatképességhez, kivéve, mondjuk, az alkotmánymódosításnál és egy-két fontosabb esetben -, akkor bojkottálhatná az ellenzék.

Ennek ellenére a független kisgazdák frakciója elfogadná a kéthetest, azt hiszem, annál alább azért nem mennénk, de a kéthetesre mindenképpen lemennénk, és akkor azt elfogadnánk, de csak annak az ellentételezésével, ami ezt a szavazási bojkottot tulajdonképpen kiiktatná.

Ezeket hozzátéve hadd jelezzem, mindent összevetve támogatjuk az ügyrendi bizottság javaslatát, de hadd jelezzem, azt szeretnénk, ha a jelzett technikai korrekciót az elsőnél mindenképpen elvégeznénk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások következő hozzászólója Hack Péter úr, az SZDSZ képviselője. Kétperces hozzászólásra jelentkeztek képviselőtársak. A kör végén adom meg a lehetőséget. A képviselő urat illeti a szó.

DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor az SZDSZ-képviselőcsoport erről a javaslatról állást foglalt, azt vizsgálta meg, hogy a javaslat megfelel-e az Alkotmánybíróság 4/1999. (III.31.) számú határozatában foglaltaknak. A megállapításunk lényege az, hogy ez a határozat sem az előterjesztés egészében, sem annak részleteiben nem felel meg az Alkotmánybíróság döntésének, és hogy ne a saját szavaimmal minősítsem, hanem a Fidesz vezérszónokának szavait idézzem, "nemcsak tiszteletlenség, hanem szembenállás is az Alkotmánybíróság döntésével".

Tiszteletlenség és szembeállás az előterjesztés módját illetően is, hiszen most 2000 február elejét írjuk, miközben az Alkotmánybíróság 1999. december 15-ei határidőt szabott az Országgyűlésnek a mulasztás pótlására. Többen is hangsúlyozták, hogy az ellenzéki képviselők nem vettek részt az albizottság munkájában. Tehát nem lehet azt állítani, hogy az ellenzéki képviselők akadályozták meg azt, hogy a bizottság akár kísérletet is tegyen arra, hogy az Alkotmánybíróság iránti tiszteletét azzal juttassa kifejezésre, hogy legalább határidőre megkísérelje előterjeszteni az indítványt.

Nyilvánvalóan a kormánypárti képviselőknek, akik előterjesztik ezt a javaslatot, nem is volt szándékuk az, hogy ez a javaslat elfogadást nyerjen, hiszen ha ezt a javaslatot megszavazná az Országgyűlés, ugyanaz a helyzet maradna, ami most van, s ha nem szavazná meg, akkor is ugyanez a helyzet maradna, hiszen a kormánypártokat az Alkotmánybíróság döntése nem zavarta a tegnapi napon sem abban, hogy az Alkotmánybíróság döntésével ellentétes módon, egyoldalúan, a parlament jogait megcsonkítva döntsenek az ülésezés rendjéről.

Mi is vezetett a mostani helyzethez és az Alkotmánybíróság döntéséhez? Ehhez a helyzethez az a Fidesz-döntés vezetett, hogy szakítva a magyar történelmi hagyományokkal, a hetenként ülésező demokratikus országgyűlések hagyományával, bevezetik a háromhetes ülésezési rendet. Fel szeretném hívni a figyelmet, azt gondolom, hogy a magyar parlamentarizmusnak nemcsak tízéves, hanem ennél sokkal hosszabb történelmi hagyományai vannak: 1867-től 1949-ig, a Rákosi-korszakig hetente ülésezett a Magyar Országgyűlés. A Rákosi-Kádár-korszak törést hozott ebben a gyakorlatban. Az 1990-es választásoktól az Orbán-korszakig és az Orbán-Áder-javaslat megvalósulásáig szintén hetente ülésezett az Országgyűlés, összhangban a magyar alkotmány idevonatkozó elveivel.

Ugyanis az alkotmány 1989 óta kimondja azt, nem véletlenül, hogy a Magyar Országgyűlés évente két rendes ülésszakot tart, szeptember 1-jétől december 15-éig, továbbá február 1-jétől június 15-éig. Ezen túlmenően maga az alkotmány szabályozza azt, hogy a rendkívüli ülésszak idején hogyan történjen az ülések összehívása, amikor lehetővé teszi azt, hogy az Országgyűlés elnöke, a kormány, a köztársasági elnök, valamint a képviselők egyharmadának indítványára kötelező ülést kelljen tartani az indítványozó által megjelölt témában.

Ezek a szabályok nyolc és fél éven keresztül semmifajta problémát nem okoztak, hiszen az Országgyűlés hetente ülésezett, betöltötte a funkcióit. Amióta az Orbán-Áder-javaslat átállt a háromhetes ülésezésre, nagy vita van a háromhetes ülésezésről, nemcsak az ellenzék és a kormánypártok között, hanem a kormánypártokon belül is.

Itt kell megjegyeznem, hogy röviddel az idei tavaszi ülésszak elkezdése előtt kormánypárti képviselők s a Kisgazdapárt részéről a kisgazdapárti alelnök úr is úgy fogalmazott, hogy a háromhetes ülésezés megbukott; az MDF-nek is volt javaslata a kéthetenkénti ülésezésre. Itt kell megjegyeznem, nagyon nagyra tudom értékelni az MDF jó ízlését, hogy a mai vitában nem próbálja védeni azt a javaslatot, amivel két héttel ezelőtt még nem értett egyet.

Az a kérdés, hogy valóban bevált-e a háromhetes ülésezés. Leggyakrabban Áder János szokta hangsúlyozni, hogy bevált az ülésezés. Ezt könnyű mondani, hiszen az a kérdés, hogy attól függ, kinek a szempontjából. A kormány szempontjából bevált, hiszen míg korábban, 1990 és '98 között évente átlagosan 91-98 ülésnapot tartott a parlament, az Áder-naptár bevezetése óta ez 54 ülésnapra, közel a felére csökkent. 37-42 munkahetet ülésezett korábban a parlament, 1999-ben ez kevesebb mint a felére, 16 hétre csökkent.

Lényegesen csökkent a törvényalkotás, az érdemi törvények elfogadása, nem számolva a parlament számára 5-10 perces munkaelfoglaltságot jelentő nemzetközi szerződéseket. Míg például egy átlagos évben, 1995-ben egy év alatt 98 törvényt fogadott el az Országgyűlés, tavaly csak 64-et.

De bevált a kormány szempontjából is, hiszen a parlament kormány fölötti ellenőrzési jogosítványai lényegesen megkurtultak, a kormány látványosan semmibe veszi a parlamentet. Itt nem szeretnék az előző ciklussal, hanem az azt megelőző ciklussal szeretnék példálózni. Antall József miniszterelnök úr 50 vitanap közül 36 vitanapon, tehát a vitanapok 72 százalékán jelen volt a parlament ülésein, részt vett a parlament vitáján. Orbán Viktor miniszterelnök úr tavaly 31 ülésnapból mindössze 6 napon, tehát az egész évben 6 ülésnapon tisztelte meg a parlamentet. Egy-egy olyan körzetben, amelyben most időközi választás volt, többször jelent meg a miniszterelnök úr, mint itt, a Magyar Országgyűlésben. Ez az ülésnapok 19 százaléka. Ilyen szempontból bevált, hiszen a parlament eljelentéktelenedett, és ez volt az előterjesztők célja. Más szempontból viszont nem vált be.

Amikor az Alkotmánybíróság a döntését meghozta, abból indult ki, hogy az alkotmány szabályai garanciális követelményeket fogalmaznak meg az Országgyűlés működésével kapcsolatban.

Nem véletlen, hogy nemcsak a magyar alkotmány, hanem más alkotmányok is az ülésszakok időkeretét, tehát amikor a parlament alapműködésként ülésezik, alkotmányos szinten szabályozzák, ugyanis ennek garanciális jelentősége van. Ez a garanciális jelentőség jut kifejezésre abban is, hogy az alkotmány előírja, az ülésezési rendről kétharmados döntéssel kell dönteni. Ezt mondja az alkotmány, és Kiss László alkotmánybíró úr párhuzamos véleménye - amire szintén nem hivatkoztam volna, ha előttem a Fidesz vezérszónoka nem említi - szintén kiemeli, hogy álláspontja szerint kétharmados döntéssel kellene dönteni az ülésnapról.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a döntésében megfogalmazta, hogy annak a szabályozásnak, amit az alkotmány szerint az Országgyűlésnek meg kellene hoznia, milyen követelményeknek kell megfelelnie.

(22.30)

Nevezetesen, hogy az Országgyűlés folyamatos működése biztosított legyen, hogy az Országgyűlés az alkotmányban és más törvényben meghatározott feladatait el tudja látni, továbbá, hogy a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan kövessék egymást.

A kormánypárti képviselők által előterjesztett ügyrendi bizottsági javaslat ezeket a követelményeket beilleszti a törvényszövegbe, és azt mondja, hogy ezzel eleget tett az Alkotmánybíróság követelményeinek. Azt ugyan nem árulja el, hogy ki lesz az, aki eldönti, hogy mit jelent a folyamatos működés, ki lesz az, aki eldönti, hogy mit jelent az ésszerű időtartam. Vajon a négyhetenként való ülésezés folyamatos és ésszerű időtartam-e? Vajon a hathetenként való ülésezés folyamatos és ésszerű-e?

Szeretném felvilágosítani az érdeklődőket, hogy erre van válasz, hogy ki fogja eldönteni: természetesen az ügyrendi bizottság kormánypárti képviselői akár megszavazhatják azt, hogy az új Házszabály 38. § (2) bekezdés a) pontjában fogalmazott folyamatos működés követelményének megfelel a nyolchetenkénti ülésezés is, hiszen folyamatosan nyolchetenként ülésezik, és ki mondhatná azt - hacsak nem néhány ellenzéki képviselő akadékoskodhat így és obstruálhatja a munkát -, hogy a nyolchetenként nem ésszerűbb, mint a háromhetenként; különösen, ha az a cél, hogy a miniszterelnök úr minél kevesebbet legyen itt a parlament ülésein.

Ilyen szempontból tehát a garanciák megteremtése helyett a mindenkori - nemcsak a mostani kormánypárti - önkénynek tenné ki a parlamenti ülésezési rendet, és pusztán házszabály-értelmezési kérdéssé válna, hogy a nyolc-, tízhetente vagy a háromnaponta való ülésezés a folyamatos működés követelményeinek megfelel-e és ésszerű időtartam-e. Mint tudjuk, az Országgyűlés eseti döntéseivel - melyek normatív tartalommal nem rendelkező eseti döntések, például hogy háromhetente ülésezik az Országgyűlés - nem lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni. Tehát nem is marad olyan fórum a mindenkori kormánypárti többségen felül, amely fórum eldönthetné, hogy a parlament az alkotmányban foglalt követelményeknek megfelelően működik-e vagy sem.

Az a megítélésünk, hogy ez messze elrugaszkodik más országok demokratikus hagyományaitól, a magyar történelem, a magyar parlamentarizmus demokratikus hagyományaitól és az alkotmány követelményeitől is. Ugyanis az alkotmány követelményei, ugyanúgy, ahogy más országok alkotmányai, azt írják elő, hogy miközben a kormánytöbbség akár csak egyfős kormánytöbbség - ahogy nemrégiben Csehországban történt -, vagy egy-két fős kormánytöbbség, ahogy sok országban a világban történik - és itt a Kisgazdapárt időközben távozott vezérszónokára utalok -, ennél sokkal kisebb többséggel is kormányoznak parlamentekben kormányok, sőt, kisebbségi kormányok is működnek, ezek a kormányok akár egy szavazattal is eldönthetik azt, hogy mennyi legyen az szja, milyen legyen a költségvetés, milyen legyen az úthálózat-fejlesztés, mennyi pénzt költsön az állam erre, arra vagy amarra a célra, eldönthetik, hogy milyen cselekmények legyenek bűncselekmények és milyenek ne, milyen cselekmények minősüljenek szabálysértésnek és milyenek ne; és sorolhatnám, hogy mi mindent eldönthetnek, de a játékszabályokat egyszerű többséggel nem változtathatják a pillanatnyi kormányzati érdekeiknek megfelelően.

Ez a demokratikus parlamentarizmus alfája, ez a kiindulópont: vitatkozhatunk mindenről, a legélesebb viták zajlódhatnak le - sőt, reméljük, soha nem fog bekövetkezni ebben a Házban újra, hogy tettlegességre is sor kerül, de a magyar televíziónézők láthatták már akár a japán parlamentben, akár a koreai parlamentben vagy az olasz parlamentben is, hogy olyan nagy lett a vita, hogy tettlegességig is fajult -, de addig a demokrácia nincs veszélyben, amíg a játékszabályokat nem rúgja fel valaki.

A demokrácia, a parlamentáris működés akkor kerül veszélybe, amikor valaki rövidlátóan, csak a pillanatnyi helyzetére és a pillanatnyi hatalmi pozíciójára koncentrálva úgy gondolja, hogy a kormányzati hatalom a játékszabályok megalkotásának hatalmát is a kezébe adja. Ettől kezdve, ha ezt elfogadnánk - illetőleg ha nem fogadjuk el, akkor is -, a mostani kormánypártok, ezen belül elsősorban a Fidesz, úgy gondolják, hogy a mindenkori többség eldöntheti, hogy hány hetente és hogy egy héten mennyi ülést tartsunk. Tehát mondhatják azt is, hogy csak öthetente, és akkor is csak egy napot; hiszen ennek a szabálynak az elfogadása ezt a lehetőséget is magában foglalja.

Felhívom a tisztelt fideszes képviselők figyelmét - különösen az itt jelen nem lévő fiatalabb képviselők figyelmét -, hogy ha ők nagyon hosszú kormányzásra számítanak, akkor is előállhat egy olyan helyzet, amikor majd valamikor ellenzékbe kerülnek - ha demokráciában gondolkodnak a jövőben. És akkor mi lesz, ha létrejön egy többség, és azt mondja, hogy szerintünk ésszerű és folyamatos működés a tízhetenként egy órára való összeülés, és csak az interpellációkat és a kérdéseket hallgatjuk meg, és utána mindenki hazamegy? Akkor mit fognak mondani? Milyen garancia lesz arra, hogy a parlament betöltse a mindenkori kormányt ellenőrző funkcióját?

Ezért azt kell mondanom, hogy az Alkotmánybíróság ezeket a követelményeket állította az Országgyűlés elé; ez a mostani előterjesztés nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Az SZDSZ képviselőcsoportja nevében módosító indítványokat fogunk benyújtani, amelyek összhangba hozzák az előterjesztést az Alkotmánybíróság követelményeivel. El tudunk fogadni más képviselőcsoportoktól jövő ilyen természetű indítványokat, amelyek az Alkotmánybíróság követelményeinek megfelelnek. Mivel az előterjesztés ezt nem teszi meg, az előterjesztést nem támogatjuk, de reméljük, hogy létre tud jönni a parlament konszenzusos működését lehetővé tevő házszabály-módosítás, ami tág teret nyit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) utána a részletkérdésekben, a politikai kérdésekben való éles vitáknak is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Balczó Zoltán, a MIÉP képviselőcsoportja nevében szólni kívánó képviselő úr.

BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Vitányi István, Salamon László, Tóth András, Csákabonyi Balázs, Hack Péter, Fenyvessy Zoltán Képviselőtársaim! Tisztelt Hende Csaba Államtitkár Úr!

Alkalmam volt név szerint megszólítani önöket (Dr. Hende Csaba nevet.), és rögtön fölteszem bevezetőként a kérdést: vajon mindez összefügg-e a háromhetes (Dr. Salamon László; az elnökre mutatva: Az elnök úr?! - Dr. Hack Péter: És az elnök?! - Dr. Salamon László: A jegyzőkönyv?!) - kis kiegészítést teszek: természetesen akik nem képviselői, a vitában részt vevő minőségükben vannak jelen, hanem fontos egyéb, jegyzői feladatokat látnak el, nyilvánvalóan ebben a tekintetben jelenleg nem vesznek részt ebben a vitában.

A bevezető gondolat tehát arról szól, hogy összefügg-e a háromhetes munkarenddel az a tény, hogy kevesebben vagyunk most itt jelen, mint a bizottsági vitában.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, összefügg! Ezen az ülésszakon 32 ülésnap lesz abban az esetben, ha nem lesz politikai vitanap. Általában két politikai vitanap szokott lenni egy ülésszak alatt, tehát reálisan 30-31 ülésnappal számolhatunk, míg ugyanebben az időszakban heti kétnapos ülésekkel - és a heti kétnapos ülés akkor is megtartható, ha például a hétfői nap ünnep - 40 ülésnap lenne. Ha 8-10 ülésnappal több áll rendelkezésre, akkor nyilván a Ház munkája szempontjából ezt a lényeges javaslatot nem 10 és 12 óra között kell tárgyalnunk, és lett volna reális esély arra, hogy az ügyben felszólalásban érintett képviselőkön kívül is jó néhányan részt vegyenek az ülésen.

Miért veszélyes ez, az ötnapos munkarendből és a kevesebb ülésnapból következő, úgynevezett szakértői ülés? Azért, mert a magyar parlamenti alapelvekhez a népképviselet tartozik hozzá, nem pedig az, hogy az ügyben közvetlenül érintett képviselők mintegy szakértői megbeszélést tartanak, mert ebben az esetben úgy is működhetne a parlament, hogy az egyes pártok mandátumarányuknak megfelelően egy-egy szakértőt küldenek.

A jelenlegi beterjesztett javaslat mérlegelésénél természetesen nem lehet más a kiindulásunk, mint az Alkotmánybíróságnak ez a határozata, és természetesen a mulasztás pótlása tekintetében az indoklásban foglaltakat nekünk mérvadónak kell tekinteni, azokat az alkotmányos szempontokat, amelyeket ott rögzít.

(22.40)

A működés folyamatossága, az alkotmányos követelmény és az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan követik egymást. Ez a követelmény. Tehát természetesen nem ellentétes az alkotmányban foglalt elvekkel önmagában az a tény, hogy az Országgyűlés nem ülésezik hetente. Ez nyilván így van. Ugyanakkor azt nem mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy a háromhetes ülésezési rendet ő alkotmányosnak tekinti! A "háromhetes" szó egyetlenegyszer fordul elő a teljes határozatban és indoklásban, amikor tényszerűen rögzíti, hogy mikor történt az áttérés a háromhetes ülésrendre. Természetesen csupán azt állapítja meg az Alkotmánybíróság: "Annak eldöntése, hogy az egyes ülések milyen rendszerességgel kövessék egymást, az Országgyűlés és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik." Tehát a heti ülésezés önmagában nem követelmény; a háromhetes ülésezésről nem állapította meg, hogy mennyiben tesz eleget azoknak a követelményeknek, amelyeket itt lefektetett.

Egyébként most nem a háromhetes és az egyhetes ülésezési rendről kell elmondanom a véleményemet, mert sajnálatos módon a beterjesztett javaslatnak az a legnagyobb problémája, hogy nem tartalmaz konkrét rendelkezést az ülésszakon belüli ülésezési rendre. Holott az Alkotmánybíróság pontosan megállapítja, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg az Országgyűlés, mert hiányosan, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakon belüli ülésezési rendet. Engedjék meg, hogy ezt idézzem az indoklásból, mert ez pontosítja, hogy mit ért ez alatt, nevezetesen: "A Házszabály nem tett eleget a követelménynek, mert nem megfelelő tartalommal, mindenki számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozta a rendes ülésszakon belül az ülésezés, az egymást követő ülések rendjét." A beterjesztett javaslat nem tesz eleget a követelménynek, az ülésezési rend helyett annak döntéshozatali mechanizmusát szabályozza. A döntéshozatali mechanizmus pedig nem teremti meg ezt a kiszámíthatóságot.

Egyébként ez többször elhangzott. Ez a mechanizmus meg fog egyezni a mostanival, azzal az eltéréssel, hogy lehetőség lesz egy ötperces hozzászólásra, a Pokol képviselő úr által említett diszkusszióra. Az alkotmányosság nem azáltal valósulna meg, hogy a döntéshozatal előtt van mód egy ötperces frakciónkénti diszkusszióra, hanem annak alapján valósulna meg, hogy az alkotmányban előírt kétharmados minősített többséggel teremti meg az ülésezési rend feltételeit.

A kérdés az, kiszámíthatóbb lesz-e ezentúl a képviselők számára az ülésezési rend, mert megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a jelen szabályozás szerint nem kiszámítható.

Hadd mondjam a konkrét idei példát. Január közepén a képviselők meg tudták mondani, hogy február elején, közepén, végén milyen közérdekű feladataiknak tudnak eleget tenni, mert meg tudták előre mondani, hogyan fog ülésezni a parlament? Nem tudták! De nemcsak azon formai okból, hogy a döntés ma született meg, hanem előtte volt az eltérő vélemény a koalíción belül. Kéthetes, háromhetes ülésrend - tehát nem volt világos, hogy milyen lesz. Ha abból indultunk volna ki, hogy a legerősebb kormánypárt érvényesíti az akaratát, hallottuk, Áder János házelnök bejelentette, február első hete bizottsági héttel indul. Ehelyett mi lett? Egy rendkívüli üléssel kezdődött. Az ember arra számíthatott, a rendkívüli ülést akkor majd követi egy héttel a bizottsági hét, majd a plenáris ülés - nem így történt. A rendkívüli plenáris ülést plenáris hét követte.

Akkor felteszem a kérdést: miután a döntéshozatal mechanizmusa nem változik, kivéve az ötperces diszkussziót, akkor kiszámítható lesz a képviselők számára az, hogy egy adott hónapban - ugyanígy megismételve majd szeptemberre -, hogy mikor, milyen elfoglaltságaik vannak? Nyilvánvalóan nem lesz kiszámítható.

A másik kérdés: a folyamatosságot garantálja-e a most beterjesztett házszabály-módosítás?

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban talán megegyezhetünk, hogy ha hat hetente ülésezik a parlament, akkor talán mindkét oldal elfogadja, hogy nem tesz eleget azoknak a követelményeknek, amelyeket tartalmilag megfogalmazott az Alkotmánybíróság. Akkor felteszem a kérdést: ha elfogadnánk így ezt a Házszabályt, van lehetőség arra, hogy hathetes ülésezés legyen? Természetesen van, hiszen egy egyszerű szótöbbséggel meghozott kormányzati döntés azt mondhatja, hogy hat hetente ülésezzünk. Akkor benne van ebben a Házszabályban az a garancia, amit kért az Alkotmánybíróság? Nem, nyilvánvalóan nincs benne.

Végül a minden ülésszak elején meghozandó döntés maradhat-e egyszerű többségű? Mert ha azt mondjuk, hogy olyannyira rugalmas akar lenni ez a szabályozás, hogy még csak egy adott összetételű négyéves ciklusra sem akarja rögzíteni a Házszabályban az ülésezési rendet - amitől természetesen el lehet térni egy adott kétharmados döntéssel -, tehát ha azt mondjuk, hogy a cél az volt, hogy minél rugalmasabb legyen, akkor maradhat-e ez egyszerű szótöbbségi döntés? Hadd idézzem ismételten az Alkotmánybíróságot, amely azt mondja: "A munkarend meghatározására irányuló jelenlegi szabályozás lehetővé teszi az egyszerű többséggel történő döntést." Hangsúlyozom: a jelenlegi szabályozás. Miért teszi hozzá ezt a szót? Azért teszi hozzá, hogy jelenlegi szabályozás, mert az általa megfogalmazott alapelvekből világosan következik, hogy a jelenlegi szabályozás, amely egyszerű szótöbbséget tesz lehetővé, nem felel meg az alkotmányossági követelményeknek, mert: "A minősített többségnek garanciális jelentősége van az Országgyűlés mint testület saját ülésezési rendjének meghatározása során." Ez ennek a határozatnak az indoklásában így szerepel: a minősített többség garanciális jelentősége az ülésezési rend meghatározása során. Nem a döntéshozatal mechanizmusának meghatározása során, hanem a konkrét és kiszámítható ülésezés meghatározása során.

Hadd térjek ki arra, hogy vajon milyen nehézséget jelent, ha nincs nagy többsége egy adott kormányzatnak. Ez nem pech kérdése, nyilvánvalóan egy ilyen választói akarat érvényesül, hogy egy adott kormányzati többségnek nincs meg a jelentős plusz szavazata. De az nem jelenti azt, hogy ha az Alkotmánybíróság az Országgyűlést - hadd fogalmazzak így - a kétharmados többségű döntésre ítélte a saját maga munkáját alapvetően meghatározó ülésezési rend megállapításánál, akkor azáltal, hogy a többségnek nincs meg megfelelő megegyezés nélkül is a kétharmados szavazati lehetősége, akkor azt mondjuk, hogy ilyen helyzet alakult ki, ezt nem kell betartani.

Hadd mondjam még el Pokol Béla eltávozott képviselő úr egyik megjegyzésére, ami nem tartozott szorosan a témához - arról szól, hogy a kormányzati többség érvényesítése, és hogy az obstrukcióval való élése az ellenzéknek. Ő azt említette, az ellenzéket egy kalap alá vonva, hogy Vancsik Zoltán intésére az ellenzék nem nyom gombot. Szeretném elmondani a tisztelt kormánypárti képviselőknek, hogy a MIÉP is ellenzéki párt, konstruktív ellenzéki párt, amely nem akar élni az obstrukció lehetőségeivel. Nem akarom bemutatni adott esetben a 12 tagú frakció mintapéldáját, hogy ha Vancsik Zoltán beintésére nem nyomok gombot, akkor visszamenőleg és feltehetőleg előre meg kellene állapítsa Pokol Béla képviselő úr, hogy nincs 195 és 200 képviselő jelen a teremben kormányzati oldalról. Ezt csak kiegészítésként mondtam.

Ha jelenleg arról vitáznánk, hogy a háromhetes ülésrend lett pontosítva és meghatározva a Házszabályban, akkor azt mondanám, hogy a MIÉP egy másikat, az egyhetest támogatja. Az erre vonatkozó módosító indítványt megtettük, egyébként rugalmasan, mert kétharmados szavazati többséggel el lehet térni az egyhetes ülésezési rendtől.

Ha tehát az állna most egymással szemben, hogy háromhetes vagy egyhetes, akkor érveket mondanánk az egyhetes mellett; nyilván lennének a háromhetes mellett is. A helyzet most nem ez. A helyzet a megítélésünk szerint egyértelműen az, hogy az Országgyűlés nem tesz eleget annak a feladatának, amit az Alkotmánybíróság meghatározott, és ezért kell erre a javaslatra nekünk határozott nemet mondanunk.

Természetesen, ha az Országgyűlés munkájának a minőségét vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóan én nem akarom túldimenzionálni a háromhetes vagy egyhetes ülésrend befolyását, mert ez egy a sok szempont közül. Nyilvánvalóan, ha a kormányzatnak olyan előterjesztései vannak, hogy a saját előterjesztését az általános vita megkezdése előtt már módosítja, vagy egy törvényjavaslatot négy formában terjeszt elő, ez nem igazán minőségi munkára vall.

(22.50)

Ha az ellenzéknek lehetősége van arra, hogy kétharmados törvényeket módosítson, akár azért, mert a kormányzat és az állam büntetőfelelősségének a biztosítása érdekében erre szükség van, akár azért, mert egy törvény teljességéhez a kétharmados önkormányzati törvényt kell módosítani, és nem teszi meg, akkor nyilvánvalóan nincs megfelelő törvényalkotás. Tehát ezek súlyosabb szempontok annál, mint önmagában a munkarend.

De most, amikor nekünk az a feladatunk, hogy az Alkotmánybíróság határozatának eleget tegyünk, akkor igenis, azt kell mondanom, hogy nem elsősorban azért mondunk határozott nemet erre a javaslatra, mert az egyhetes ülésezési rendet preferáljuk a háromheteshez képest, hanem azért, mert meggyőződésünk szerint így nem teljesítjük a ránk rótt feladatot.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Fenyvessy Zoltán és dr. Hack Péter tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoklati kör végére értünk.

Kétperces hozzászólások következnek: elsőként Vitányi István József jelentkezett. Megadom a szót a Fidesz képviselőjének.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tóth András hozzászólása kapcsán volna egy észrevételem. Több megállapításával nem értek egyet, de jelenleg csak az egyik megállapításával szállnék vitába.

Ugyanis a hozzászólása elején szó szerint ezt mondta: "A kormány már megint a konszenzuskeresés szándéka nélkül terjesztette elő az Országgyűlés elé a határozati javaslatot."

Az expozémban is elmondtam, és ezt Tóth András nem cáfolta meg, hogy az MSZP egyetlenegy albizottsági ülésen nem vett részt, amikor az előttünk fekvő határozati javaslatról tárgyaltunk. Akkor kérdezem én Tóth Andrástól: hogyan lehet konszenzust keresni olyannal, aki egyetlenegy ülésen nem vesz részt? Hogyan lehet valakinek ötös találata, ha még lottószelvényt sem vásárol? Tehát még az esélyt sem adták meg arra, hogy konszenzusos határozati javaslatot terjesszünk elő, mivel egyetlenegy albizottsági ülésen sem vettek részt. Ezt bizonyítja az is, hogy most jelentette be, hogy módosító indítványokat terjesztettek elő.

Tehát így konszenzust keresni nem lehet - saját magunkkal nem lehet konszenzust keresni, én úgy gondolom. Köszönöm szépen. (Dr. Salamon László tapsol.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselője.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm szépen. Vitányi István, azt hiszem, hogy ott téved és abban van alapvető gondja, hogy később csatlakozott be az ügyrendi bizottság munkájába, és az előzményeket nem ismeri.

Szóval, kedves Vitányi úr! Az albizottság létrehozását annak idején az MSZP és az SZDSZ javasolta. Mi javasoltuk, hogy legyen egy olyan albizottság, amelyik a házszabály-módosítási feladatokat elvégzi. Két javaslatot tettünk hozzá: egyrészt azt mondtuk, hogy komplexen foglalkozzon, vagyis a Házszabály módosításával kapcsolatos valamennyi kérdést ölelje föl, ne mazsolázzon az albizottság, mint ahogy ezt most teszi a kormánytöbbség; a másik az volt, hogy olyan eljárási rendben dolgozzon, amely a konszenzusteremtésre alkalmas.

Teljesen értelmetlen egy olyan albizottság munkájába belemenni, ahol hatan ott ülnek, és egyébként a hatból négy résztvevőnek nincs meg a kétharmada, de a négy résztvevő sima többséggel valamely kérdésben úgy dönt, hogy ez az igazság. Kérem, ennek a munkának így nincs értelme!

Másrészt a magunk részéről elmondtuk aggályainkat az ügyrendi bizottság ülésén, ezt Salamon elnök úr is megerősítette, és ebben a vitában pontosan azt az álláspontot képviseltük, amelyet többek között Hack Péter és Balczó Zoltán képviselőtársam itt most elmondott.

Tehát a konszenzuskeresés hiánya az előkészítés metódusában érhető tetten, abban, hogy egyetlen gesztus nem volt az ügyrendi bizottság eddigi munkájának történetében, amely arra utalt volna, hogy az ellenzék véleményét, álláspontját valamilyen kis mértékben is, de tolerálni kívánják. Ebből következően én azt gondolom, hogy sajnos ez az előkészítési metódus vezetett ehhez a helyzethez, és ezért én joggal mondom, hogy a konszenzuskeresés igénye ma sem látható az önök munkájában.

Köszönöm. (Dr. Hack Péter és Bauer Tamás tapsol.)

ELNÖK: Hozzászólásra előre jelentkezett Csákabonyi Balázs úr, az MSZP képviselője.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy ellenzéki képviselőtársaim a dolog lényegét már érintették, és szinte minden olyan lényeges kérdést felvetettek, amit én is el szerettem volna mondani, így félreteszem az előre leírtakat, mivel nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Legfeljebb megerősíteni kívánom azt, hogy ennek az ügyrendi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatnak az a legnagyobb hibája, hogy nem felel meg az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak korrekt, tisztességes végrehajtásának. Hogy miért nem, itt már ismétlésekbe kellene bocsátkoznom, és én ezt nem teszem.

Arra szeretném emlékeztetni kormánypárti képviselőtársaimat, jelesül Salamon László elnök urat, hogy a Házszabály 1997-es módosítása során, amikor a napirend előtti hozzászólások számának és bizonyos mértékig időtartamának csökkentéséről volt szó, amikor olyan javaslattal álltunk elő, hogy a heti ülésen csak az első napon legyen napirend előtti hozzászólás, továbbá szűnjön meg a kör, hogy minden napirend előtti hozzászóláshoz valamennyi képviselőcsoportnak ötperces hozzászólási lehetősége van, óriási nagy vihart kavart ez az ellenzék soraiban. Minket az ellenzéki jogok lábbal tiprásával vádoltak, és még más egyéb, nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel is. Akkor mi azt tettük, hogy leültünk tárgyalni, nem egyszer, nem kétszer, hanem sok alkalommal, és konszenzus alapján rendeztük úgy a kérdést, ahogy az a ma hatályos Házszabályban is szerepel: két ülésnapon került lehetőség a hozzászólásokra, és ezzel gyakorlatilag mindenki egyet is tudott érteni.

De én már nem kívánom azt mondani, hogy mindig és mindenáron a konszenzust kerestük, mert ezt a tények bizonyítják! A 72 százalékos többség mellett sem tettünk olyan dolgokat soha, amelyek a Ház tradícióival ellentétesek lettek volna! De ezt, én azt hiszem, nem is kell különösebben ismételgetnem.

Elhangzottak mindazok az érvek, amelyek bemutatták azt, hogy mennyivel kevesebbet ülésezik a Ház. Én felhívnám szíves figyelmüket arra, hogy ezek az adatok jelentős részben már a napi sajtóban is megjelentek, éppen legutóbb, a Heti világgazdaság február 5-ei számában is olvashatók a Hack Péter képviselőtársam által említett számok, nem ugyanúgy, de hasonló tendenciában. Nyilvánvaló az, hogy a Ház statisztikája, ami mindenkinek a rendelkezésére áll, egyértelműen beszél e tények tekintetében.

Én egy nagyon lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami véleményem szerint a mai vitában még nem fordult elő, ez pedig az, hogy 1999. december 15. minőségileg új állapotot eredményez a Ház működésében. Nemcsak azt, hogy egy mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés állapota következett be, mert ezt önmagában még el lehetne viselni, hiszen van még jó néhány ehhez hasonló. Hanem az, hogy ez a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés egyben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének alkotmányellenes működését is jelenti pillanatnyilag, és ez rendkívül súlyos, nehéz megállapítás! Ezért a Magyar Országgyűlést és mindenekelőtt az Országgyűlés kormánytöbbségét történelmi felelősség terheli!

Tisztelt Képviselőtársaim! Salamon képviselő úr imént elmondott szavait idézem, amikor azt mondta, hogy bízik a józan ész felülkerekedésében.

(23.00)

A Szocialista Párt képviselőcsoportja is bízik a józan ész felülkerekedésében, és azt mondja, hogy megállapodni csak kölcsönös engedmények alapján és azok útján lehetséges. Mint ahogy Tóth András vezérszónoki beszédében elmondta: induljunk meg azon az úton, hogy korrektül, kölcsönösen közelítsük az álláspontokat. Mi hajlandóak vagyunk egy kompromisszum megkötésére mindannyiunk érdekében és a Magyar Országgyűlés tekintélyének megóvása, megvédése érdekében.

Nem is kívánom a továbbiakban igénybe venni szíves figyelmüket, azt kérem, hogy fontolják meg szavaimat.

Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra jelentkezett Salamon László úr, a Fidesz képviselője, kétperces hozzászólásra kért lehetőséget. (Dr. Salamon László: Nem kétpercest, elnök úr!) Előtte Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője következik.

Bauer Tamásnak adom meg a szót kétperces hozzászólásra, utána Salamon László következik.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. A korábban elhangzott, igen magas színvonalon érvelő ellenzéki felszólalások után nem kívánok hasonlóan részletesen vitatkozni. Mindössze azt követően, hogy Hack Péter, Tóth András felszólalása után igazából a fideszes képviselők nem tartották fontosnak, hogy ellenérveket szegezzenek ezzel szembe, igazából csak kérdezni szeretnék.

Hack Péter nagyon világosan mutatott rá arra, hogy az, ami itt az Országgyűlés működésében történt, a parlament háttérbe szorulását jelentette a magyar közéletben, a parlamentnek mint a politika fórumának a háttérbe szorulását. Ezt helyesnek tartják a jelen lévő fideszes szónokok?

Az elmúlt több mint egy évben - mint erről Hack Péter is, mások is beszéltek - az alapvető játékszabályokról az egyszerű kormánytöbbség döntött, szakítva a magyar és nemcsak magyar parlamentarizmus alapvető szokásjogával. Ezt, hogy az 54 százalékos kormánytöbbség dönt a játékszabályokról, helyénvalónak tartják, összehasonlítva, Salamon képviselő úr, az első négy év hagyományaival? Helyesnek tartják ezt?

Pokol képviselő úr itt egyfajta alkut javasolt az ülésrend és az úgynevezett szavazási bojkott, a határozatképesség módosításával. Helyesnek tartják a kérdés ilyen alkudozásként való felvetését, ahogy azt Pokol Bélától hallottuk? Jó lenne, ha reagálnának azokra a nagyon alapvető érvekre, amelyeket itt az ellenzéki képviselők felvetettek.

Köszönöm szépen. (Dr. Hack Péter tapsol.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tóth András úrnak.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm szépen. Egy kérdésre szeretnék visszatérni, amit most Bauer Tamás és Hack Péter is felvetett, szeretnék egy ügyet pontosítani. Az a gyakorlat, hogy minősített többségű Házszabályban kell rendezni ilyen típusú kérdéseket, mint amilyenekről most vitatkozunk, nem teljesen általános, mert vannak az európai parlamentekben olyan házszabályok, ahol feles döntéshez kötik ezeket a kérdéseket.

Tavaly, valamikor a nyár folyamán Salamon elnök úrral fogadtuk a Bundestag delegációját. Partnereink ott elmondták, hogy az ő esetükben is valóban az van, hogy feles döntésekhez kötik a házszabályban a működési renddel kapcsolatos kérdéseket. De hozzátették a következőt - amit nem tudom, hogy meghallottak-e fideszes képviselőtársaink -, hogy egyetlen esetben sem jutna eszükbe, bármilyen színezetű kormánytöbbség van a Bundestagban, hogy olyan döntést hozzanak, habár a feles szabály megengedné, amelyben az ellenzékkel nem egyeztettek végig és nem jutottak el odáig - tessék visszanézni, Salamon elnök úr, az akkori tárgyalások jegyzőkönyvét! -, nem jutna eszébe egyetlen kormánypárti képviselőnek, legyen az szociáldemokrata vagy CDU-t képviselő, hogy egy ilyen javaslatot letegyen az asztalra, és az ellenzékkel szemben ilyen alapvető kérdésben önhatalmú döntést hozzon! Kérem szépen, ez is politikai kultúra kérdése!

Az, hogy ma ebben az ügyben kétharmados szabályok az egyetlen fogódzkodóink, hogy ilyen kérdésben valami esélyünk legyen, az nem minket minősít, hanem azokat minősíti, akik ezzel a szabályrendszerrel ma úgy élnek, ahogy ezt a gyakorlatban látjuk.

Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra következik tízperces időkeretben Salamon László úr, a Fidesz képviselője.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, csak kérdezem, hogy a tízperces időkeret min alapszik.

ELNÖK: A házbizottság ajánlásán... (Bauer Tamás: Amit a kormánytöbbség fogadott el!) ...és a megszavazott napirenden. (Bauer Tamás: Miért kaphat szót? - Balczó Zoltán közbeszólása.) Ez most normál hozzászólás.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elkerülte a figyelmemet. Köszönöm a tájékoztatást és hogy felhívta a figyelmemet erre a körülményre.

Sok minden elhangzott, és sajnos a tíz percben nem fogok tudni mindenre válaszolni, ezt előre kell bocsátanom. Megpróbálom a leglényegesebb kérdéseket kiemelni.

Talán először arra térek vissza, ami a mulasztást - mármint hogy december 15-éig a Ház nem alkotta meg a házszabály-módosítást - és a konszenzuskeresést illeti. Szeretném azt előrebocsátani, hogy véleményem szerint azoknak, akik ezt a munkát az albizottságban bojkottálták, nincs morális alapjuk arra, hogy a kormánytöbbségnek határidő-mulasztásokat rójanak fel és hányjanak a szemükre.

Ne haragudjon, Hack Péter képviselő úr, de én cinizmusnak tartom azt mondani, hogy azzal is a munkát mozdítottuk előre, hogy nem vettünk részt az albizottság ülésén (Bauer Tamás: Nem ezt mondta!), mert legalább, ha jól emlékszem a szavaira, nem zavartuk a kormánypárt munkáját. (Dr. Hack Péter tagadólag rázza a fejét.) Akkor ezt a cinizmust továbbvihetném és mondhatnám azt, hogy akkor most se zavarják a javaslataikkal a munkánkat, de ez nyilván komolytalan érvelés, tehát így ne tessenek érvelni!

Konszenzuskeresésről akkor lehet beszélni, ha részt vesznek a munkában, ami az albizottságban nem történt meg. Az albizottság hosszú időn át, hónapokon át működött, dolgozott, az egyik ellenzéki párt, a MIÉP részt vett, az SZDSZ és az MSZP nem vett részt, hanem az utolsó ülésen állt elő - puszta tagadással. Nem konkrét javaslattal, mint a MIÉP, amely letett egy konkrét javaslatot már az albizottság alatt, hanem puszta tagadással!

Csákabonyi képviselő úrnak az elmúlt ciklusból való akkori MSZP-SZDSZ-kormánypárt nagy konszenzusképességéről hadd mondjam el, hogy az úgy történt - azt nem mondta el a képviselő úr -, hogy miután a napirendi felszólalás számos, az ellenzék számára nagyon fontos szabályát megvonták, megüzenték az ellenzéknek, hogy a keddi napirendi felszólalást meghagyják, ha az ellenzék hajlandó megszavazni; ha nem, akkor azt sem hagyják meg. Hát ez volt az az elegáns konszenzus (Bauer Tamás: Ez egyszerűen nem igaz!), amire aztán az ellenzék, nem lévén a maga ellensége és látta, hogy a 72 százalékos többséggel azt csinál az igen tisztelt MSZP és SZDSZ koalíció, amit akar, erre kényszerűen ezt a lehetőséget megszavazta.

Egyébként, képviselő úr, teljesen alaptalan hangulatkeltő szavak voltak azok, hogy ez az Országgyűlés alkotmányellenesen működik. Ez az Országgyűlés nem működik alkotmányellenesen. A háromhetes ülésezési rendről azt mondták az alkotmánybírák, hogy az önmagában megfelelhet a folyamatos és rendszeres működésnek. Ezt Kiss László alkotmánybíró mondta el, és ezt idéztem ismét. (Bauer Tamás: Ha konszenzussal állapodnak meg benne!) Nem konszenzussal (Bauer Tamás: De azzal!), a képviselő úr rosszul emlékszik. De kérem, hogy ne zavarjon, mert nem fogok tudni a hátra lévő időben minden felvetésükre válaszolni. (Dr. Hack Péter: Az nem baj!) Nem a konszenzusról van szó, hanem azt mondta, ha a Házszabályban megvannak az előírások a működési rend szabályaira nézve, akkor akár háromhetes működés meghatározásával is a Ház alkotmányszerűen működik. Tehát önmagában a háromhetes működési rend fennállta nem teszi az Országgyűlés működését alkotmányellenessé.

Egyébként is itt vitatkoznék azokkal a nézetekkel, amelyek arra hivatkoznak, hogy az egyhetes ülésezési rend demokratikus követelmény és kritérium lenne.

(23.10)

Ha ez igaz, akkor Németország nem demokratikus ország. Mert ott nem hetente van ülésezés, hanem kéthetente van egy vagy két plenáris ülés.

Nagyon köszönöm, hogy arra is mondott példát Tóth András képviselő, hogy bizony feles döntéssel is lehet ilyen kérdésekben dönteni, és attól még lehet egy ország demokratikus. Hadd tegyem hozzá, hogy természetesen minden országban megkísérelnek a döntésekhez minél nagyobb számú szavazót a parlamentekben megnyerni, hiszen a vitáknak is az a célja, de egy pont után, ha nem sikerül megegyezésre jutni, akkor a parlamentáris demokráciában általános a többségi elv.

Itt fölmerült egy olyan gondolat is, hogy döntsön a munkarendről a mindenkori kétharmad. Szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor, ha egy munkarend sem kap kétharmados többséget: akkor nincs Országgyűlés? Akkor az alkotmánynak az a rendelkezése lépne előtérbe, hogy egész pontosan fejezzem ki magam, hogy az Országgyűlést az Országgyűlés elnöke hívja össze ülésekre.

Tehát, kérem szépen, szembe kell azzal nézni, hogy természetesen minél nagyobb konszenzus alakul ki bizonyos döntések felett, mellett, az annál jobb, az annál célszerűbb és annál megfelelőbb. Azonban mereven ragaszkodni egy ilyen szabályhoz működésképtelenséget eredményezne, mert hiszen ha egyetlenegy variációban sincs kétharmados megállapodás, akkor nincs. Az pedig mégiscsak a dolgok fejük tetejére állítása lenne, ha azt mondanánk, hogy ha nincs kétharmados többség, akkor döntsön a kisebbség. Mert akkor kezdjünk el azon vetélkedni, hogy ki tud minél kisebb kisebbségi támogatású javaslatot előterjeszteni, és minél kisebb egy kisebbség, annál inkább annak a kisebbségnek van igaza. Ez, kérem szépen, a parlamentarizmus működésével összeegyeztethetetlen. Ha nem sikerül a kétharmados többségeket kialakítani, akkor minden Házszabály, minden parlamenti jog az egyszerű többségnek nyit lehetőséget.

Az Alkotmánybíróság sem azt írta elő, hogy a működési rendben esetenkénti döntéseket a parlamentnek kétharmados többséggel kell meghozni. Nem! Az Alkotmánybíróság beszél kétharmados többségről, arról beszél tudniillik, hogy a Házszabályban, amely kétharmados többséggel meghozandó állami irányítás egyéb jogi eszköze, kétharmados többséggel meghozandó országgyűlési határozat, abban kell meghatározni azokat a szabályokat, amelyek a működési rend kialakítása szempontjából lényegesek. Ez a módosító javaslat ezt a célt, ennek a megoldását szolgálja. Ennek kell valóban eleget tenni, és ennek álláspontom szerint - vitatkozva ellenzéki képviselőtársaim felszólalásával - ez a javaslat eleget is tesz.

Szabad legyen utalnom arra, hogy az Alkotmánybíróság határozatában szerepelnek ezek a kitételek, nevezetesen, hogy az ülésezési rendnek biztosítania kell az Országgyűlés folyamatos működését; hogy az ülésezési rendnek biztosítania kell az Országgyűlésnek az alkotmányban és más törvényben meghatározott feladatai ellátását; hogy az ülésezési rendnek biztosítania kell azt, hogy a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladó módon kövessék egymást. Ezeket az Alkotmánybíróság maga határozta meg határozatában, és azt tettük, hogy ezeket az elveket, ezeket a szabályokat szó szerint emeltük be az ügyrendi bizottság javaslatába.

Na, most ne tessék mondani, hogy ez a jogi technika ismeretlen, mert tessék már megnézni a Házszabály 51. §-át! Hogy szól? "Napirenden nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben, a felszólalás tárgyát és okát megjelölve, lehet napirenden kívüli felszólalással élni." Én is ugyanazt megkérdezem, amit Hack Péter képviselő úr: ki állapítja meg azt, hogy egy kérdés országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli? Hát majd az erre jogosultak meg fogják állapítani, de ez természetes, a Házszabály számos ilyen elvont természetű rendelkezést tartalmaz.

Vagy például ki állapítja meg azt, hogy az Országgyűlés elnöke a feladatai ellátása körében megteszi, illetőleg kezdeményezi az Országgyűlés biztonsága érdekében szükséges intézkedéseket? Ki fogja azt megmondani, hogy mely intézkedések azok, amelyek ehhez szükségesek? Tehát egy elfogadható jogi technika, amit ez a javaslat fölvet, és nem értem ezzel szemben az ellenállást.

De befejezésül - mert elfogyott lassan az időm - szeretnék utalni arra, hogy azzal a módosító indítvánnyal, melyről Tóth András úr beszél, még nem találkoztunk. Bizonyára be van nyújtva, meg fogjuk tekinteni, át fogjuk nézni.

Mi úgy gondoljuk, hogy nem (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) merev szabályozásra van szükség; egy olyan szabályozásra, amelyben benne van akár a (Az elnök ismételt csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) háromhetes, de a kéthetes és az egyhetes ülésezési rend választásának a lehetősége...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a tízperces időkeret.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): ... egy olyan szabályozás megfelelő döntési mechanizmus mellett korrekt megoldást jelenthet. Meg fogjuk tekintetni ezt a javaslatot, és ki fogjuk alakítani erről az álláspontunkat. A konszenzuskeresés... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)