Felszólalás adatai

PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő jelentés az Állami Számvevőszék 1999. évi törvényi kötelezettségének teljesítéséről meggyőződésem szerint hű és valós képet ad.

(11.30)

Az ÁSZ éves beszámolója átfogó képet mutat az elmúlt évben végzett ellenőrzéseiről, az azokból levonható tapasztalatokról, az ÁSZ éves munkájáról. Az ÁSZ jelentőségét, munkájuk hatékonyságát bizonyítja, hogy 1999-ben az Állami Számvevőszék jelentéseiben mintegy félezer javaslatot, ajánlást fogalmazott meg, ebből közel száz szólt a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, hatóságok részére.

Az Országgyűlés bizottságai az 1999-ben elkészült jelentéseknek mintegy 70 százalékát vitatta meg, értékelte. Vizsgálatai megállapításainak hasznosulására jellemző, hogy javaslatainak megfelelően többször került sor jogszabályváltozásra.

Az ÁSZ mint az Országgyűlés ellenőrző szervezete a közpénzek felhasználására vonatkozó vizsgálatai alapján hiányosságokat, megoldásra váró feladatokat fogalmaz meg. Így van ez az 1999. évi tevékenységét átfogó jelentéssel is. Az ÁSZ a közpénzek felhasználásának ellenőrzése terén kifejtett munkájával 1999-ben is hatékonyan támogatta az Országgyűlést.

A jelentésből különösen a következőket ajánlom a tisztelt Országgyűlés figyelmébe. Az ÁSZ mint az Országgyűlés ellenőrző szervezete 1999-ben is arra törekedett, hogy az államháztartás legfontosabb területeit ellenőrizze. Ennek megfelelően prioritást kaptak a következő területek: központi költségvetés, helyi önkormányzatok, társadalombiztosítási alapok, valamint az ÁPV Rt. működésének ellenőrzése. Ezen túlmenően az ÁSZ-ellenőrzés tárgyát képezte még számos terület, például a nagy társadalmi visszhangot kiváltó Postabank és Takarékpénztár Rt. vizsgálata is.

A jelentés 7. oldalának 6. bekezdésében megfogalmazottakra különös hangsúllyal felhívom a figyelmet. Idézem: "Az államháztartás központi költségvetési alrendszerének működését érintő pénzügyi gazdálkodási ellenőrzések tapasztalataiból kiemelhető, hogy a fejezetek költségvetési szervezetek tervezési, gazdálkodási és beszámolási tevékenysége - az elmúlt évben mutatkozó javuló tendencia ellenére - nem tekinthető kielégítőnek. A költségvetési pénzeszközök felhasználásánál nem érvényesült következetesen a jogszabályok szigorú betartása, a célszerűség és eredményesség."

Ugyancsak a jelentés 7. oldalán lévő 7. bekezdés szerint - idézem ezt is - "a fejezetek és intézményeik zárszámadási adatai, valamint a Kincstár adatai között az előirányzatok, a támogatások s a teljesítési adatok körében egyaránt hiányzott a teljes körű egyezőség."

Tisztelt Ház! Rendkívül fontos, hogy az előző évekhez képest javult a költségvetés fő bevételi előirányzatainak megalapozottsága, de 1999-re is jellemző volt az, hogy a központi költségvetésből nyújtott támogatásokhoz és egyéb bevételekhez kapcsolódó támogatáskövetelmények hiányoztak. A kormányzati struktúraváltáshoz kapcsolódó fejezetek közötti vagyontárgy átadás-átvétele, azok számviteli elszámolása esetenként egyáltalán nem történt meg, más esetekben helytelenül történt meg.

Az ellenőrzések tapasztalatai alapján le kell vonni azt a tanulságot, hogy sürgető feladat a központi költségvetés előirányzatai kimunkálását szolgáló tervezési rendszer megújítása. Ugyancsak szükséges az egységes törvényi szintű államszámviteli rendszer kidolgozása és bevezetése, hiszen ez a közpénzek elköltése áttekinthetőségének, ellenőrizhetőségének egyik alapfeltétele.

Az ÁSZ vizsgálatai alapján levonható általános tapasztalat, hogy nem megfelelő az intézmények szabályozottsága. Ezen a téren nem tapasztalható előrelépés. Az intézmények egy része nem rendelkezik pénzkezelési, házipénztári, leltározási, selejtezési, számviteli politikára s a többire vonatozó szabályzatokkal. Másik részénél a meglévő szabályzat túl általános, nem specifikált, elavult. Harmadrészüknek vannak szabályzatai - ezt már én teszem hozzá -, de nem tartják be. Talán szükséges lenne az, hogy a Pénzügyminisztérium, illetve a költségvetési fejezetek szabályzatai mintákat hozzanak ki az egyes intézménycsoportokra. A szabályzatok betartása természetesen az egyes intézményvezetők feladata.

Az Európai Unióban minden, de különösen a pénzmozgással járó ügyletek, a pénzek felhasználása részletekbe menően leszabályozott. Uniós követelmény a szabályozottság, esetenként bürokratikus jelleggel. Nekünk is alkalmazkodni kell e követelményhez. Szabályzatokat kell kidolgoznunk, és a betartásukat is ellenőriznünk kell, akkor is, ha ez ellenállást, nemtetszést vált ki. Közpénzekről lévén szó, ragaszkodnunk kell a szabályszerűséghez és azok ellenőrzéséhez.

E helyen is fel kívánom hívni a figyelmet arra - mint az közismert -, hogy a társadalombiztosítási alrendszer saját bevételei nem fedezik a nyugdíj- és egészségbiztosítás kiadásait. A társadalombiztosítás finanszírozási gondjai nem csökkentek. A hiány nagyobb része az Egészségbiztosítási Alapnál halmozódott fel, a járulékrendszer azonban a Nyugdíjbiztosítási Alap kiegyensúlyozott működéséhez sem biztosítja a szükséges fedezetet. Az Egészségbiztosítási Alap hiányát fokozza az egészségügyi reform késedelme. Ezzel kapcsolatosan az ÁSZ rámutatott arra, hogy az egészségügyben a magánosítás folyamata részben spontán, nem megfelelően szabályozott módon és ellenőrizetlenül kezdődött meg. Az egészségügyben ma több ok miatt finanszírozási kényszerpálya van, nincs egységes szakmai irányítás; a tulajdonosi megosztottság és a többcsatornás finanszírozási kényszerpályák miatt nem is lehetséges.

A helyi önkormányzatok gazdálkodása, feladatellátása a lakosság egészét érinti. Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseiben a helyi önkormányzatok és intézményeik ellenőrzése, a lakossággal való közvetlen kapcsolata, szolgáltatói szerepköre miatt kiemelkedő szerepet játszik. Az önkormányzatok bevételeik egy részét saját vagyon értékesítéséből - ingatlan, részvény s a többi - fedezték, e forrás azonban nem végtelen, így előbb-utóbb nagy ellátási szintcsökkenés vagy eladósodás prognosztizálható a jelenlegi feltételek mellett.

A jelentés is kiemeli, hogy a jelenlegi, túlzottan elaprózott, decentralizált önkormányzati feladat- és hatásköri rendszer nem teremt kedvező feltételeket a közpénzek hatékony felhasználásának. Az önkormányzati mérlegek és költségvetési beszámolók az önkormányzatok vagyonáról nem adnak hiteles képet. Az ingatlanoknak a nyilvántartásokban szereplő értéke csak töredéke a piaci forgalmi értéknek. A földterületek - beépített és beépítetlen - mintegy 80 százalékát érték nélkül tartják nyilván. Ezeket az értékelési problémákat még az előtt meg kellene oldani, mielőtt elkezdődne e vagyonrészek értékesítése. A vagyonértékek megőrzése ellenőrzéséhez az értékesítés tényleges forgalmi értékének meghatározása elengedhetetlen.

Az állami tulajdon lebontása révén az önkormányzatok jelentős vagyonhoz jutottak. Ezen vagyon nyilvántartásba vételének szabályait a számviteli jogszabályok meghatározzák, ennek ellenére az ÁSZ vizsgálatai több hiányosságot tártak fel, elsősorban az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök területén és a gazdasági társaságokban levő részesedéseknél.

(11.40)

Az ellenőrzött önkormányzatok alig fele (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) támasztotta alá könyvviteli mérlegét, leltárát.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan: a jelentés színvonalasan ad számot az Állami Számvevőszék 1999. évben végzett tevékenységéről. Ellenőrzési tevékenységéről a különböző bizottságokban is többször számot adott. Maga a jelentés valószerűen mutatja be (Az elnök ismét csenget.) az ÁSZ 1999. évi tevékenységét.

Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt frakciója mind a jelentést, mind az ÁSZ 1999. évi tevékenységét elfogadásra javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)