Készült: 2024.03.28.15:38:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

39. ülésnap (2014.12.10.), 136. felszólalás
Felszólaló Dr. Handó Tünde
Beosztás az Országos Bírósági Hivatal elnöke
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 12:19


Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HANDÓ TÜNDE, az Országos Bírósági Hivatal elnöke: Köszönöm szépen a lehetőséget. Több kérdés is elhangzott, és az első kérdésre nehezen tudok válaszolni azért, mert az a fajta véleményezési rendszer és ‑ hogy úgy mondjam ‑ bázisdemokrácia, ami a bírósági szervezeten belül kialakult, az valóban minden kívülálló számára nehezen érthető, hiszen ebben a szervezetben vannak a törvényszékek mellett működő bírói tanácsok, akik véleményt fogalmaznak meg. Vannak az összbírói értekezletek, ezek ítélőtáblákon, Kúrián ‑ ott teljes ülésnek nevezzük ‑, valamennyi bíróságon vannak, akik egy-egy pályázatnál meghatározó jelentőséggel bírnak, hiszen véleményezik a vezetői pályázatokat. Sőt, a bírói tanácsok rangsorolják a pályázatokat, méghozzá nemcsak úgy-ahogy, hanem a törvény maga objektív és szubjektív kritériumokat határoz meg, és ezt még egy IM-rendelet is lebontja, hogy egyáltalán miket, miféle ismérveket lehet értékelni a bírói tanács által. Úgyhogy valóban egy nagyon bonyolult úton lehet eljutni ahhoz, hogy a köztársasági elnökünk kinevezzen egy bírói pozícióba pályázó személyt, de nagyon sok résztvevője van ennek a folyamatnak, amikor ezek a rangsorok kialakulnak.

Ami a vezetői pályázatokat illeti, azt gondolom, hogy éppen ez egy kitűnő példa volt és kitűnő példa arra, hogy minden aggodalom, ami az új igazgatási modellel szemben annak idején felmerült, az tulajdonképpen el kell hogy oszoljon vagy el kellett hogy oszoljon a három év alatt. Hiszen a felhozott példa szerint is 26 pályázó esetében a véleményező szerv többségi véleménye szerint alakult a döntés, és egy eset volt az, ahol teljesen eltérő volt ettől, akkor pedig ott van az Országos Bírói Tanácsnak a kvázi vétójoga vagy egyetértési joga, és indokolt volt az ő álláspontjuk szerint is ez a fajta eltérés. Tehát az, ami ebben az igazgatási modellben érvényesül, hogy mindenre, még a személyi döntésekre is folyamatosan indokolásokat kell adni, illetőleg jellemző az is, hogy törvényi felhatalmazás vagy kötelezettség nélkül is magyarázzuk a döntéseinket minden esetben.

Ami a fellebbezések szűkítését illeti, az elmúlt három évben éppen hogy bővült a fellebbezés vagy a felülvizsgálat köre; a 2013-as évben és 2012-ben is erre volt példa.

Ami pedig a törvénykezési helyek és összevont járásbíróságok javaslatot illeti, ami a Ház előtt van, és valóban régóta nem foglalkozik vele senki sem, itt azt kell tudni, hogy 111 járásbíróság van az országban, és ezek 70 százalékában 6 vagy annál kevesebb bíró ítélkezik. Körülöttünk Olaszországtól Finnországig ésszerűsítik a bírósági szervezetek méretét, tehát 10-nél kisebb bírói létszámmal nem működtetnek önálló bíróságokat. Erre volna megoldás az, hogyha össze tudnánk vonni ezeket a szervezeteket. Ez az épületek fenntartását nem feltétlenül érintené, viszont biztosítaná azt, hogy amikor a 70 százalékban női bírók egy 3 fős bíróságról, mondjuk, a hároméves gyesre elmennek, akkor kell hogy legyen ott bíró, aki ítélkezik, hiszen az ügyfelek nem várhatnak három évig az ő törvényes bírójukra. Tehát ennek egyik módja az, hogy növeljük a szervezet létszámát, persze ehhez biztosítanunk kell a bírók számára a megfelelő közlekedési eszközöket és tárgyi feltételeket.

Én csak csodálkozom, mert már második alkalommal hallom az önök képviselőitől a baloldalon, hogy kormányzati koordinátorok volnának a bíróságokon. Nem tudom, hogy honnan vesznek ilyen sületlenségeket, nincsenek természetesen semmiféle kormányzati koordinátorok a bíróságokon. Ez a bírói szervezet függetlensége, a bíróságot a bírósági vezetők koordinálják, a bírók a maguk jegyzőit és segítőit, úgyhogy ez egy teljesen téves híresztelés lehetett.

A másik hír vagy híresztelés is, amit felhozott: azzal kezdeném, mert nem hagyom ki, hogy erre ne válaszoljak természetesen, hogy ‑ ahogyan be is mutattam ‑ óriási változás volt a szervezetben. Tehát akkor, amikor a komfortzónából nagyon sokaknak ki kell lépni, akár még egy „Nyitott bíróság” programnál is, nem azért, merthogy az kötelező volna, hanem mert kellemetlen egy magasan kvalifikált embernek egy, a társadalmi felelősségvállalást megjelenítő programból kimaradni; tehát igen, néha valóban olyan döntés elé kerülnek a bírók, hogy nem feltétlenül a munkájuk helyett, hanem a munkájuk mellett és a szabadidejük terhére tesznek olyasmit, ami korábban nem volt ilyen tömegesen jellemző. De ezek mind nem kötelezettségek a bírók számára vagy a bírósági titkárok számára, mindenki annyit vállal, amennyit elbír ebből, viszont a hozadéka nagyon-nagyon jól érzékelhető. Már egyetemi felvételiknél jelzik azt, hogy másképpen beszélnek a jogról, pedig csak két éve folytatjuk ezt a programot, de már sokkal nagyobb jogismeretük van, és bizonyos vagyok benne, hogy ennek több éven keresztül komoly hatása lesz majd egy új generáció jogismeretét illetően.

Még visszatérve ezekhez a híresztelésekhez, a másik, amivel szerencsére ritkán szembesülök, de egy nagyon természetes emberi tulajdonság; ebben a szervezetben az elhivatottság évtizedek óta jellemző, tehát olyan vezetők, olyan bírók vannak, voltak a szervezetben, akik komolyan gondoltak a maguk hivatására, és nagyon sok mindent szerettek volna megoldani. Nem biztos, hogy jó érzés azt látni, hogy valami, amit elkezdtek vagy valami, amit nagyon szerettek volna gyorsan, látványosan megoldani, az néhányaknak nem sikerült ilyen mértékben, most pedig ‑ ahogyan mondtam is ‑ a Fővárosi Törvényszéken évszázados problémát oldottunk meg. Tehát ez természetesen szül ellenérzéseket. Az én véleményem az, anélkül, hogy az eredményeket természetesen magamnak tudnám, de azt gondolom, hogy ebben a szervezetben mindenki hozzáteszi a tőle telhető legjobbat, és így tudunk a társadalom megelégedésére működni.

Ami a társadalmi megelégedést illeti, ehhez fontos az is, hogy figyeljük azt, hogy az ügyviteli szabályokat a bírók, alkalmazottak mennyire tartják be. Ezért növekedett a figyelmeztetések, a fegyelmi eljárások száma. Ezek a határidőben le nem írt ítéletek vagy ki nem tűzött ügyek, amiket fokozottabban figyelünk vagy figyelnek a vezetők, és ezeknek van nyoma.

Ami a devizahiteles felfüggesztéseket illeti, ez az ügyintézés is mutatja egyébként a bírósági szervezet erejét, hiszen 20 nap alatt 12 ezer ügyet dolgoztak fel a bíróságok, a bírósági titkárok, méghozzá a törvénykezési szünet kezdetén vagy a törvénykezési szünet alatt, amikor mások a jó előre eltervezett szabadságukat töltötték. Hozzám egyetlenegy panasz nem érkezett el azzal kapcsolatban, hogy olyan ügyben történt a felfüggesztés, aminek nem lett volna alapja, de ha érkezett a bíróságokra ilyen, azt nagyon egyszerűen meg tudták és meg kellett oldani, hiszen egy felfüggesztett ügyet bármikor lehet folytatni, ebből nem lehetett probléma.

Ami a Szegedi Törvényszéket és a Szombathelyi Törvényszéket illeti, megnyugtathatok mindenkit, kinevezett elnöke van mind a két törvényszéknek, és nagy támogatással bírtak ezek a pályázók, a véleményező szerveknek az 50 százalékos vagy magasabb többségét bírták a kinevezett elnökök.

Ami az ügyfél-elégedettséget illeti, több bíróság 2014-ben kialakította az ügyfélchartákat, amiben vállalta, hogy milyen minőségi szolgáltatást biztosít a kezelőirodán vagy egyébként az ügyintézés során.

(18.00)

Ez egy óriási bátorság a bíróságok részéről, hogy minőségi szolgáltatást szeretnének nyújtani az ügyfelek felé, akik jelentkeznek a bíróságokon, és ezért is fontos az ügyfél-elégedettség mérése. Én nem hallottam azt, hogy ez nagy teher volna, viszont azt hallottam, hogy egy-egy bejegyzés alapján elgondolkodtak és másképpen csinálnak dolgokat, amik nagyon egyszerű kis dolgok is lehetnek, az is akár, hogy mikor vagy milyen gyakorisággal veszik át az iratokat az ügyfelektől. Tehát ezek mind nagyon hasznosak. Az egyik jelmondatunk az, hogy minden panasz ajándék, mindenből épülni tudunk, és nem bánjuk a kritikát, az észrevételeket, mert mi is azt gondoljuk, hogy a minél nagyobb elégedettség mind­annyi­unknak jót tenne.

Közben én is elkalandoztam egy kicsit, rápillantottam az internetre, és láttam, hogy beszélnek arról, sajnálkoznak sokan, hogy milyen kevesen vagyunk ebben a teremben. Volt egy bejegyzés, amelyben azt írta valaki, hogy kár volt felfűteni ezt a dísztermet a Parlamentben. Hát, a felfűtésnek én nem éreztem nyomát, mert reggel nyolc órától úgy vacogunk itt, mint ha az Antarktiszon lennénk. (Derültség.) Viszont nagyon-nagyon szeretném megköszönni, hogy jelen voltak, idefigyeltek, és természetesen mindaz, amit mondtak vagy amit mi mondtunk, nemcsak a személyesen jelen lévőknek szól, hanem szól azoknak is, akik máshogy figyelik vagy majd esetleg visszaolvassák ezeket a jegyzőkönyveket, ahogy mi is kalandozunk a száz évvel ezelőtti jegyzőkönyvekben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai