Felszólalás adatai

Legyenek szívesek már megmagyarázni nekem, hogy ennek mi az oka. Csak azt ne mondják, hogy anyagi oka van vagy anyagi okai vannak. Ez így teljesen aránytalan, igazságtalan és méltánytalan, ugyanis úgy gondolom, hogy ha bizonyos tragédiákhoz kapcsolódóan bizonyos nemzeti és vallási közösségeket nemcsak erkölcsi, nemcsak jogi, hanem anyagi kártalanítás is megillet, évről évre több milliárd forinttal megterhelve az amúgy is nagyon rossz állapotban lévő magyar államkasszát, akkor azt mondják meg nekem, arra válaszoljanak, hogy a kommunista diktatúra kárvallottjai, akiket megfosztottak ingó és ingatlan vagyonuktól, sok esetben életüktől, személyi szabadságuktól teljes mértékben jogtalanul, miért nem részesülhetnek legalább, mondjuk, egy jelképesnél alig valamivel több, alig valamivel nagyobb kártalanításban. Minden indok nélkül lesöpörték az asztalról - a 15. ajánlási pontról beszélek még mindig - Gaudi-Nagy Tamás és Murányi Levente képviselőtársaim javaslatait.

Az államtitkár úrtól arra is kérnék egy részletes, mindenre kiterjedő választ, hogy ezt mivel tudja magyarázni, anyagi okokkal, politikai okokkal? Nem csak arról van szó, hogy ez megint egy porhintés, megint az egész egy figyelemelterelés? Hiszen a formát megadták, ez vitathatatlan, de a formát illő lenne feltölteni végre tartalommal is, és hogyha bizonyos társadalmi csoportoknak jár, akkor a kommunista diktatúra kárvallottjainak is jár a kártalanítás, ugyanis szerintünk az a hátrányos megkülönböztetés, sőt, az a kirekesztés, hogyha áldozatok és áldozatok között származásuk, társadalmi hovatartozásuk vagy bármilyen egyéb szempont alapján teszünk különbséget a tekintetben, hogy jár nekik kártalanítás vagy nem jár nekik kártalanítás.

Úgy gondolom, hogy ugyanolyan emberellenes, aljas rendszer volt a kommunizmus is - és szerintem ebben nincs is köztünk vita -, mint más rendszerek, legfeljebb ez nem faji alapon gyűlölt, hanem osztály alapon gerjesztette a gyűlöletet, és tette tönkre embereknek több százezreit. De akár a milliós nagyságrendet is elérheti a diktatúra áldozatainak a száma, ugyanis jól tudjuk, hogy 1950-1953 között körülbelül egymillió embert helyeztek ügyészségi eljárások alá. Igaz, hogy 748 ezer ember ellen aztán később megszüntették, de a két szám közti különbséget egyszerű megállapítani, több mint negyedmillió honfitársunk így is valamilyen ügyészségi eljárás alá került.

Aztán elegendő csak Kádár János volt belügyminiszterére, Biszku Bélára gondolni, aki több mint 41 ezer ember elítéltetésében működött közre, e között pedig 21 616 embert ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre - és ezeknek az embereknek önök szerint nem jár egy forint sem? Ezek az emberek beérik majd mézédes szavakkal? Ez így, ebben a formában elég lesz? A papír türelme sok mindent elvisel, meg beszélni fekve is lehet - ez a két régi magyar közmondás jut eszembe erről -, de ez így, ebben a formában talán vitaindítónak vagy a formai keretek megadásának elegendő, de valós tartalomnak édeskevés.

Ugyanez mondható el a 16. ajánlási ponthoz kapcsolódóan is, és már az alaptörvény megalkotásánál is próbáltuk kiugrasztani a nyulat a bokorból, mondjuk azzal, hogy állandóan hallgattak, mert amikor erre terelődött a szó, állandóan a laptopjukba temetkeztek, meg próbálták kémlelni ott a lábuk előtt lévő zöld színű területet. Vajon miért nem akarják önök nyilvánosságra hozni teljeskörűen az ügynöklistákat? Miért nem akarják ezt feltárni? A múlt hét hétfőn az a szégyen is megesett, amely egyébként az MSZP politikai rutinjára és végtelen ravaszságára is felhívja a figyelmet, hogy az MSZP megszavazta, meg a Demokratikus Koalíció nevű különítmény megszavazta, és az önök nem szavazatain és tartózkodásán pedig elbukott az egész. Az MSZP jól tudta, hogy önök mit fognak csinálni, mit fognak tenni. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az önök szavazatai, az önök politikai gyávasága, újabb és újabb megfutamodása megvédi őket is, a köztük lévő volt ügynököket, és egyúttal rögtön két legyet üt le egy csapásra, nagyon kellemetlen helyzetbe tudták önöket hozni, akik elvileg nemzeti elkötelezettséget hirdettek, legalábbis papíron.

Én nem vitatom, hogy önök között vannak jóérzésű magyar emberek, valóban nemzeti elkötelezettségű képviselők, csak valahogy a frakción belül törpe kisebbséget vagy legalábbis kisebbséget alkotnak. Ugyanis, mondjuk ki nyíltan egyszer s mindenkorra, de valószínűleg ezt még nagyon sokszor fogják tőlünk hallani ebben a ciklusban is, az érdekelt az ügynöklisták teljes körű nyilvánosságra hozatalában, aki nem érintett benne. Akinek nincs félnivalója, az nyugodtan áll az Úr színe előtt, meg a választópolgárok és a társadalom színe előtt, az nyugodtan fel meri tenni a kezét, kérem szépen, nem voltam benne, innentől kezdve nyugodtan hozzák nyilvánosságra.

Nagyon erős a gyanúnk, hogy az önök 263 képviselője közül jó néhány érintett akár életkorából adódóan, akár korábbi tevékenységéből adódóan. Azt is megkockáztatom, hogy a körülbelül 20-22 éve itt erjedő, rothadó politikai elit egy jelentős része bele is bukna ebbe. Azt sem tartom kizártnak személy szerint, hogy a jelenlegi kormány legfelsőbb vezetői között is vannak érintettek, akár miniszteri, akár államtitkári rangban, hogy már esetleg másról ne is beszéljek. Tehát nagyon kíváncsiak lennénk arra, hogy miért nem merik nyilvánosságra hozni. Nincs önökben elég bátorság? Ugyanis a szavakból már elég, fejezzük be egyszer s mindenkorra a szájkaratét.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)