Készült: 2024.03.29.13:52:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

69. ülésnap (2007.05.09.), 140. felszólalás
Felszólaló Schmidt Ferenc (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:43


Felszólalások:  Előző  140  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SCHMIDT FERENC a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló döntő részben szakszerű és tárgyilagos. Ezért ezúton is szeretnénk megköszönni dr. Kaltenbach Jenőnek a tavalyi és az azt megelőző 11 esztendőben végzett munkáját a Fidesz és a KDNP parlamenti képviselőcsoportjai nevében.

Az országgyűlési biztos úr beszámolója kezdetén személyes véleményének is hangot adva vázolta fel az általa és hivatala részéről elvégzett munkát. Remélem, nem veszik illetlenségnek, ha én is elöljáróban egy személyes véleményt megfogalmazok. Eddigi képviselői pályafutásom alapján szeretném kijelenteni, hogy kevés olyan kisebbségi érdekvédővel találkoztam, aki annyit tett volna a kisebbségek védelme érdekében, mint ő. Tette ezt annak ellenére, hogy a jelentéseiben folyamatosan feltárt problémákat a jogalkotók sok esetben mintha nem értették volna meg vagy nem vették komolyan. Örülök annak, hogy ez a viszonylagos sikertelenség nem vette kedvét a vállalt feladat további teljesítésétől. Engedje meg, hogy nemzetiségi képviselőként személyesen is köszönetemet fejezzem ki eddigi munkájáért.

Visszatérve a beszámolóhoz, ahogy ezt ombudsman úr is jelezte, a beszámoló a kisebbségi jogokon mint alkotmányossági jogokon belül döntően három főbb területet érint, mint az oktatás, a lakhatás és a 2005. évi, kisebbségeket érintő törvénymódosítás 2006. évi tapasztalatai, valamint a feltárt problémák orvoslására vonatkozó javaslatok. Nem lebecsülve az első két téma rendkívüli fontosságát, hozzászólásomat mégis a harmadik témával, a 2005. évi törvénymódosítás kapcsán 2006-ban lezajlott országgyűlési és önkormányzati választások kisebbségeket érintő problémáival kezdem.

Elsőként: az ombudsman úr beszámolójában már nem is foglalkozik az Országgyűlés azon alkotmányos törvénysértésével, hogy immár 12 éve nem biztosítja a nemzetiségek parlamenti képviseletét természetesen saját jogon, ahogy ez alapjogként megilletné. A másik igen súlyos megállapítás, hogy a 81/2005. (X. 19.) számú országgyűlési határozat végrehajtása sem történt meg, amely szintén súlyosan érintette a kisebbségi jogok érvényesülését. Az ez irányú képviselői önálló indítványt sem tárgyalta meg az Országgyűlés.

Ezen mulasztások előrebocsátása után most már a beszámolóval is konkrétabban foglalkozom a következők szerint. A beszámoló kiemelt hangsúlyt fektet a kisebbségi joganyag, illetve az önkormányzati rendszer változásaira. Egyben megállapítja, hogy több szempontból is szükségessé vált a nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő törvények hatályosulásának áttekintése, szükség esetén azok korrekciója. Szeretnék ezzel kapcsolatban megemlíteni néhány problémát, amelyek alátámasztják a fenti megállapítást.

Az egyetértési vagy véleményezési jogok gyakorlása érdekében biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a kisebbségi önkormányzathoz eljussanak azok az információk, amelyek alapján ki tudja alakítani álláspontját. Ennek érdekében biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke részt vehessen a helyi önkormányzat képviselő-testületi és bizottsági ülésein. E célból írta elő a jogalkotó, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke gyakorolja a szószóló jogosultságait, így tanácskozási joggal részt vehet a helyi önkormányzat ülésén. A kisebbségi ombudsmanhoz eljuttatott panaszokból azonban kitűnik, hogy egyes településeken rendszeresen vita tárgya, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke milyen esetekben élhet tanácskozási jogával. Ugyanakkor a legfontosabb problémát a beszámoló készítője abban látja, hogy a törvénymódosítás megszüntette annak lehetőségét, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke szavazati joggal is részt vegyen a helyi önkormányzat munkájában.

(16.10)

A biztos úr megállapítása szerint a bizottsági tagokra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok célja, hogy kizárják az egymással hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló hatalmi pozíciók egybeesését, erről azonban ez esetben nincs szó, ezért hibás döntésnek tartja e tilalom kiterjesztését a kisebbségi önkormányzat elnökére is.

További problémát jelent, hogy a kisebbségi törvény a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának csak az alapvető szabályait határozza meg, egyebekben az államháztartás működési rendjére, illetőleg a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és költségvetési kötelezettségeire vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Az Országgyűlés a törvénymódosítás során felhatalmazta a kormányt, hogy rendeletben szabályozza a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának, a beszámoló készítésének, információszolgáltatásának és a kisebbségi önkormányzatok költségvetési szervei belső ellenőrzésének, valamint a központi költségvetésből nyújtott feladatarányos támogatások általános működési és feladatalapú támogatásának a feltételrendszerét és elszámolási rendjét.

A jogalkotási törvény értelmében a végrehajtási rendeletnek a törvény módosításával egy időben kellett volna hatályba lépnie, ám ez sajnálatos módon nem így történt. A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény hatálybalépése óta több olyan kormányrendeletet módosítottak, amely érinti a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodását is. A beszámoló zárásáig nem született meg azonban a kisebbségi önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakításáról szóló jogszabály. A rendelet megalkotásáig tovább él az a számos korábbi beszámolóban már kritizált gyakorlat, hogy a kisebbségi önkormányzatok a képviselt közösség nagyságától és az ellátott feladatok jellegétől függetlenül azonos összegű költségvetési támogatásban részesülnek. A beszámoló bezárásáig tehát nem született meg a kisebbségi önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakításáról szóló jogszabály, ezért a kisebbségi ombudsman a beszámoló keretében ismételten felkérte a kormányt, hogy mielőbb tegyen eleget az Országgyűlés által előírt jogalkotási kötelezettségének.

Idekapcsolódik a területi kisebbségi önkormányzatok működésének finanszírozása is. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény értelmében a helyi és területi kisebbségi önkormányzatok támogatása megegyezik. Mivel számos, korábban az országos kisebbségi önkormányzatok hatáskörébe tartozó feladatot a kisebbségi törvény módosítása nyomán területi szintre delegáltak, nyilvánvaló, hogy a területi kisebbségi önkormányzatok támogatására nem elegendő az évi előirányzott 640 ezer forint, ami 2007-ben 480 ezer forint. Amennyiben a területi kisebbségi önkormányzatok működésére fordítható összeget nem sikerül jelentősen megnövelni a költségvetési törvényben, ez a gyakorlatban azt fogja eredményezni, hogy az állam nem teljesíti az alkotmányban előírt kötelezettségeit.

A kisebbségi törvény módosításakor már tudnia kellett a törvényalkotónak, hogy a területi kisebbségi önkormányzatokat fenn kell tartani, jelentős működési költséget kell számukra biztosítani. Nemcsak a nélkülözhetetlen iroda költségeinek térítésére szükséges nagyobb összeg, de figyelembe kell venni azt is, hogy e szintnek információközvetítő feladata is lesz, így kapcsolatot kell tartania a települések kisebbségi önkormányzataival és a megyei intézményekkel, továbbá az országos kisebbségi önkormányzatokkal is.

Az alkotmánysértő állapotok kialakulásának megelőzése érdekében a Fidesz és a KDNP képviselőivel közösen tegnap módosító javaslatot nyújtottunk be a költségvetési törvényhez, amelynek lényege, hogy a területi kisebbségi önkormányzatok támogatása 640 ezer forintról 5 millió forintra emelkedjék.

Az is problémát jelent a kisebbségi önkormányzatok szempontjából, hogy a települési kisebbségi önkormányzatok akkor is megszűnnek, ha a testület létszáma három fő alá csökken, és ha nincs olyan jelölt, aki a megüresedett mandátumot betöltené. Biztos úr a beszámolójában rámutat, hogy a 2006. évi választások nagy hányadában csak annyi jelölt indult, mint a megválasztható képviselők létszáma. Nem tudatosodott tehát a jelölő szervezetekben, hogy ezek a testületek a létszám valamilyen okból - például lemondás következtében - történő három fő alá csökkenése esetén meg fognak szűnni.

A hatályos szabályozás, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi törvény abban a tekintetben sem rendelkezik egyértelműen, hogy a helyi önkormányzat milyen célokra használhatja a megszűnt kisebbségi önkormányzat vagyonát. A kisebbségi jogok érvényesülésének biztosítása érdekében ezt továbbra is kezelni kell.

A települési kisebbségi önkormányzati választások lebonyolításáról szóló beszámolóval kapcsolatos tapasztalatokat a következőkben szeretném összefoglalni. A jogi szabályozás következetlensége okozta, hogy bár a kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt elviekben csak a kisebbségi közösségek tagjai kérhették, a gyakorlatban bárki egy formális nyilatkozat megtételével jogot szerezhetett a választásokon való részvételre. A nyilatkozat valóságtartalmát a választási szervek nem vizsgálhatták, így a jegyzők akkor sem utasíthatták el a kérelmet, ha nyilvánvaló volt, hogy az adott személynek semmilyen kötődése nincs a felvállalt kisebbségi közösséghez. Ennek a gyakorlatban súlyos következményei lehettek.

Már a fentiekből is világos, hogy a kisebbségi választói névjegyzék összeállításának szabályait indokolt a jövőben módosítani. Emellett szól az is, hogy jelentősen csökkentette a kisebbségi választópolgárok regisztrációra való hajlandóságát, hogy nem a közösségük tagjaiból álló bizottság előtt vallhatták meg identitásukat, hanem erről a jegyzőnek kellett írásban nyilatkozniuk. A kisebbségi önkormányzati rendszer létrehozásakor még joggal lehetett arra hivatkozni az elmúlt évtizedek asszimilációs politikája következményeként, hogy a közösségeken belül sem általános az anyanyelv használata, a következő önkormányzati ciklustól kezdve azonban már indokoltnak és megvalósíthatónak tartanám, hogy csak azok lehessenek kisebbségi képviselők, akik rendelkeznek a közmegbízatásuk ellátásához szükséges nyelvismerettel. Alapvető követelménynek tekintem azt is, hogy a jövőben csak az indulhasson kisebbségi önkormányzati jelöltként, aki korábban nem volt egy másik kisebbség képviselője.

A fenti tényekből kiindulva a biztos szükségesnek tartja a kisebbségi választójogi rendszer újraszabályozását, hiszen az ismertté vált visszásságok orvoslása csak ily módon lehetséges. Véleménye szerint a jogalkotói munka során az Alkotmánybíróság által meghatározott elvi keretek, valamint a szomszédos országok, elsősorban Szlovénia választási rendszere szolgálhat mintául.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(16.20)




Felszólalások:  Előző  140  Következő    Ülésnap adatai