Készült: 2024.03.29.15:41:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

181. ülésnap (2012.04.17.), 44. felszólalás
Felszólaló Novák Előd (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:30


Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére! - ezt az elvet követi a kormánypárt az ügynöklisták feltárását követelő társadalmi nyomás láttán. Kiegészíti egy új irányelvvel is: végy egy hiteles múltú személyt - mondjuk, Wittner Máriát -, aki vállalja, hogy személyével eltakarják a tettek hiányát. És most úgymond az élére állva Lázár János üdvözölte is a kezdeményezést, amelyet a Házszabály keretei között nem tudtak megakadályozni, hogy ez a vita létrejöhessen, hiszen a szükséges számú ellenzéki aláírás összegyűlt.

Akkor mit tudtak tenni? Úgymond időkeretbe korlátozták. Bizony, olyan szégyenteljes időkeretbe, még ha nincs is ma ezután már talán csak egy napirendi pont, olyan időkeretbe, hogy önök számára is, tisztelt fideszes képviselőtársak, hogy ha hozzá akarnának szólni és el mernék mondani a valódi véleményüket, fejenként 23 másodpercük lenne csak erre. (Moraj a kormánypártok padsoraiban.)

Pedig tudjuk, hogy a frakciójuknak nincs álláspontja. Önökön a sor a szabad mandátum elve alapján, hogy mit gondolnak erről. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.) Orbán Viktor mondta Mirkóczki Ádám képviselőtársam azonnali kérdésére válaszként, hogy a Fidesznek még nincs álláspontja, még majd megnézik a lehetséges utakat frakcióülésükön. Szégyennek tartom, hogy (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.) több mint 24 évvel a Fidesz megalakulása után (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Szégyen! Szégyen! - Nagy zaj.) még mindig nincs álláspontjuk egy ilyen alapvető kérdésben.

Ezt mutatja az is, hogy december 23-án, amikor egyébként a média által elhallgatott jobbikos javaslatról itt kérésünkre név szerinti szavazáson ötvenöten szavaztak ki önök közül a frakciófegyelemmel szemben, sokan persze csak tartózkodtak - (Nevetve:) lehet, hogy érintettség okán - az ügynöklistákat érintően, de akárhogy is, ötvenöten legalább nem nyomtak nemet a Jobbik javaslatára. (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Szégyelld magad! Ülj le!) Ezért azt gondolom, hogy önöknek most meg kellene szólalni, gombot nyomva, bátran, abban a 23 másodpercben, amit önök megszavaztak időkeretnek erre a vitára. Ami alapján, amely időkeretben természetesen részletesen nem is fogjuk tudni ezeket a kérdéseket elemezni; nem is fogunk tudni reagálni azokra a hazugságokra, amik itt sok esetben elhangzottak.

Természetesen van néhány médium ma már, például a Kárpátia havilap, aminek a mostani száma is több cikket áldoz a kérdésnek (Felmutatja.), illetve dr. Ilkei Csaba állambiztonsági tanulmányait ajánlom mindenkinek olvasásra, főként a kuruc.info hírportálon, természetesen. Ha már itt érdemben sajnos nem lehet beszélni róla, mert önök nem itt akarnak beszélni róla, hanem majd valahol háttérpaktumot kötnek valamiféle testületben, akár kitolva a felelősséget a Nemzeti Emlékezet Bizottságára. Bárhol is, de ezt a paktumpolitikát folytatják.

Nem véletlen, hiszen ha már az 1990-es MDF-SZDSZ-paktum egyik aláírója lehet ma az Országgyűlés legfontosabb, alkotmányügyi bizottságának elnöke, másik aláíróját pedig Kövér László nemrég nevezte ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettesévé, akkor láthatjuk, hogy ezt a paktumpolitikát folytatják. Ez ellen a kinevezés ellen is csak a Jobbik tiltakozott, csak mi szavaztunk ellene.

Hát, itt tartunk most. Ezek után kell rávilágítanom arra, hogy bizony, maga a Nemzeti Emlékezet Bizottsága is a szemfényvesztést szolgálja. Hiába javasoltam Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal tavaly, hogy e bizottság majd kötelezően nevezze meg és tegye közzé a BM volt állambiztonsági főcsoportfőnöksége hivatalos nyílt és titkos állományának tagjait, valamennyi hálózati személyét, ügynökeit, továbbá a katonai hírszerzés állományát és hálózatát. Erről a történelmi léptékű javaslatról a Jobbik kérésére december 23-án név szerinti szavazás volt, és bár lesöpörték indítványunkat, a kormánypártok soraiból ötvenöten szavaztak tehát a frakciófegyelemmel szemben, ami e ciklus legkomolyabb megosztottságát mutatta. Ennek ellenére a Jobbik e javaslatát elhallgatta a média.

Nem esik szó arról, hogy ennek hiányában csak egy sóhivatal lesz a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely az időhúzást szolgálja. Az illetékes elvtársak most kormányzati lebeszélőemberként gyűjtik az ellenérveket az ügynöklisták teljes körű nyilvánosságra hozatalával szemben. Például nemzetbiztonsági kockázatról beszélnek. Na persze, ahogy a Magyar Gárdában való korábbi részvétel is egy életre nemzetbiztonsági kockázattá alakította például Staudt Gábor képviselőtársamat.

Ilyen veszély valójában csak akkor állhat fenn, ha az egykori ügynökök, tartótisztek még mindig vezető pozícióban vannak. Ha viszont ez igaz, az csak egy újabb indok a leváltásukra, természetesen. A mai Magyarországot nem kötik a Magyar Népköztársaság egykori titkai, amelyeket a Varsói Szerződéshez és a Szovjetunióhoz való viszony határozott meg. Ma mások a belpolitikai, külpolitikai és katonapolitikai érdekeink, tehát nem lehet megkötni a kezünket a múlt feltárásában a régi nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Gyökeresen új nemzeti titkosszolgálatokra van szükség. Nemzetbiztonsági kockázatot sokkal inkább az jelent, hogy például nemzetközi gazdasági lobbikörök vagy külföldi titkosszolgálatok vagy épp Kubatov Gábor ügynöklisták birtokában zsarolni tudják azokat a vezető pozícióban lévő személyeket, akikről még mindig nem köztudott sajnos az állambiztonsági múltjuk.

A médiaiparággá alakult lebeszélés másik ellenérve, hogy az iratok jelentős része már megsemmisült. Pontosabban megsemmisítették vagy kilopták őket, amiért felelősségre vonásra is szükség volna. Az iratok durván egyharmadát valóban eltüntették, de a kartonos nyilvántartás majdnem teljes. A hivatalos állomány listája pedig teljes egészében megvan az ÁVH-soktól az szt-tisztekig.

Az iratok 8 százaléka még most is a titkosszolgálatoknál van, ez 32 618 darab minősített, azaz titkosított irattári tétel. Ezek történészek számára sem kutathatók. Ezeket egy kormánydöntéssel átadhatnák a levéltárnak, tehát nem kell ide Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelynek a létrehozása is fél év, aztán majd ott filozofálgatnak, hogy mit kéne tenni az ügynöklistákkal. Elképesztő, ha valakinek 24 évvel a pártja megalakulása után még mindig nincs álláspontja e kérdésben, mint ahogy mondta ezt Orbán Viktor.

Cinkos hallgatásuk, halogatásuk közepette a vétkesek részéről hiányzik az őszinte beismerés, a bocsánatkérés, a morális elégtételadás. A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak Pongrátz Gergely mutatott utat a zászlóbontó gyűlésünkön már 2003. október 24-én. Már előtte sem volt kérdés a magunkfajták számára, hogy fel kell tárni a múltat, amely sajnos a jelenbe is behálózta magát. Talán épp ez az oka, hogy a kormányt is sakkban tartják, és a társadalmi nyomás ellenére sem léptek még, hanem csak maszatolnak.

Lázár János szerint a Nemzeti Emlékezet Bizottsága ráadásul nem ideiglenes intézmény lesz, amiből következik, hogy huszárvágás helyett megint csak egy gumicsontot kapunk.

Az MTI friss híre szerint a miniszterelnök közölte: támogatja, hogy mindenki megismerhesse és nyilvánosságra hozhassa a rá vonatkozó állampárti, titkosszolgálati adatokat. Ezzel szemben a valóság az, hogy a 2060-ig titkosított mágnesszalagokhoz még a kutatók sem férhetnek hozzá, sőt még az úgynevezett átvilágítóbírák sem vizsgálódhattak bennük. Ezeket egy kormánydöntéssel átadhatnák tehát a levéltárnak, de nem teszik, nem tette meg sem a jelenlegi, sem a korábbi Bajnai-, Gyurcsány- vagy a korábbi Orbán-kormány, csak maszatolnak.

Photoshop nevű programmal bárki hamisíthat például 6-os kartont - ezzel is próbálják lebeszélni a magunkfajtákat, hogy az ügynökkérdést feszegessük, mondván, úgysem lehet már az igazságot feltárni. De azt nem teszik hozzá, hogy maga a levéltár nem ad ki, nem hitelesít hamisítványt. Ilyet még egyik oldal történészei sem állítottak, tehát igenis jó arányban fel lehet tárni az igazságot. Inkább ma, a mostani tarthatatlan helyzetben lehet valakit alaptalanul megvádolni a 2060-ig titkosított mágnesszalagok ismeretének hiányában, amelyekhez az úgynevezett átvilágítóbírák sem fértek hozzá. Ezt fontos hangsúlyozni.

Hasonló tévhit, hogy az ügynökök többségét zsarolással szervezték be. Irodalmi vagy filmes alkotásokban hajlamosak túldramatizálni az eseteket, de a kommunisták vagy bérenceik általában önként, anyagi vagy más előnyökért cserébe végezték e gyalázatos munkát. Vannak kivételek, és még most is előállhatnak maguktól, megmagyarázhatják, meghallgatjuk történetüket.

(11.30)

Az érintettek azonban magyarázat helyett inkább perelni szoktak lelepleződésük esetén is, mert a jog az egykori ügynököket védi, így nevetve távoznak a bírósági tárgyalótermekből. A kormányzat látszólagos antikommunista intézkedéseit is elemeznünk kell, megtévesztőnek tartom, mivel preambulumok szintjén elintézik a dolgot, például afféle közhelyszerű alapigazságok kinyilvánításával, mint hogy az MSZMP jogutódja az MSZP. Köszönjük, ezt eddig is tudtuk, inkább érdemi intézkedéseket várnánk.

A nemzeti együttműködésnek hívott rendszerben a rákosista alkotmány helyét köztudottan egy hasonlóan egypárti alaptörvény töltötte be, amelyet a húsz másik posztkommunista országgal szemben nálunk csak a kormányoldal szavazott meg. Egyetlen jobbító módosító javaslatot sem fogadtak el, például azt sem, amellyel kizártuk volna a közéletből azt, aki tevékeny szerepet vállalt a korábbi szocialista államélet irányításában, vagy aki az állampárt vezető tisztségviselőjeként vagy a fegyveres szervezetek vezetőjeként közreműködött a magyar nép elnyomásában, a kommunista diktatúra fenntartásában.

Orbán Viktor és társai lesöpörték a Jobbik lusztrációs javaslatát többször is, így az egykori cenzor, Lendvai Ildikó, az MSZMP KB-tag Kovács László vagy a KISZ KB egyik tanácselnöke, Gyurcsány Ferenc ebben az állítólagosan új rendszerben is országgyűlési képviselő maradhat. Ez már a nemzeti együttműködés rendszere? Vagy lesz még rosszabb is? Nem tudhatjuk.

Persze, a lusztrációhoz is szükség volna előbb az állambiztonsági múlt feltárására, akárcsak a kommunista luxusnyugdíjak esetében. A szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló törvényjavaslatunkat úgy alkotta meg kodifikációs munkacsoportunk, hogy a hatályos lengyel szabályozást ültettük át a magyar jogrendszerbe. Tehát igenis megvalósítható volna, csak hát 2010 nyara óta szinte hetente szavazzák le még az ügy napirendrevételét is -legutóbb tegnap -, miközben Biszku Béla már elmúlt 90 éves, de róla majd beszélnek képviselőtársaim. A három legfontosabb antikommunista követelésünk: az ügynöklisták feltárása, a lusztráció és a luxusnyugdíjak megvonásának megvalósítása tehát még mindig várat magára.

Ami pedig a szimbolikus lépéseket illeti, hosszú nyomásgyakorlások után a hazaáruló Károlyi Mihály szobrát végre eltávolították a Kossuth térről, de az Országházra árnyékot vető, önkényuralmi jelképeket is megjelenítő szovjet obeliszk még mindig marad, bár legalább arra büszkék lehetünk, hogy a szabadságról elnevezett téren 2004 óta kordonok közé kell zárni ezt a kommunista gyalázatot, a főként Budaházy György által fémjelezhető népharag elől.

Felemás a helyzet Pongrátz Gergely örökségével kapcsolatban is. Sikerült elneveztetni róla egy teret Budapesten, de még mindig nem tudtunk állami támogatást kiharcolni az általa alapított, az ország egyetlen 1956-os múzeumának. Miközben egyetlen közterület sem viseli sehol a névtelen hősökre utaló "Pesti srác" nevet, Magyarország még mindig tele van kommunista utcanevekkel, az ezt betiltó módosító javaslatot is lesöpörték az új önkormányzati törvény elfogadásakor.

A kettős mérce pedig leginkább a kárpótlásoknál mutatkozik meg, míg az úgynevezett holokauszt alapján számtalan jogcímen jár jóvátétel, addig a kommunizmus áldozatai csak erkölcsi elégtételt kapnak. Mindezek sorába tehát szervesen illeszkedik az ügynöklisták nyilvánosságra hozását szabotáló maszatolás, a Nemzeti Emlékezet Bizottságával való időhúzás.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai