Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány pontot szeretnék kiemelni az előttünk fekvő javaslatból. Én nem fogok ilyen nagy ívű hozzászólást tenni, mint az előttem szólók, és nem fogok időben annyira visszamenni az alapokhoz. Én ezzel a javaslattal szeretnék foglalkozni, és bár nagyon sok támogatható pont van benne, egy-kettőt ki szeretnék emelni, amelyeket szeretnénk, ha újragondolna a kormány és államtitkár úr, esetleg megfontolná azoknak a módosító javaslatoknak a támogatását, amelyeket a Jobbik benyújt az ügyben.

In medias res, szeretném azzal kezdeni, ami egy kicsit az oktatással is összefügg, de az iskolai biztonság, közbiztonság, ha szabad így fogalmaznom, kérdését is érinti, lévén, hogy el szeretnék törölni, illetve szeretnénk pontosabban a módosítóval eltörölni azt a meghatározást, hogy 10 év alatti tanulóval szemben nem lenne indítható fegyelmi eljárás. A törvényjavaslat ezt behozná. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem feltétlenül indokolt. Itt nem egy büntetőeljárásról beszélünk természetesen, és a XXI. századi viszonyokat ismerve a 10 év alatti tanulók is be tudják látni, hogy cselekményüknek milyen hatása lehet. Azt kell mondjam, hogy legalább egy fegyelmi eljárás lehetőségét fenn kellene tartani a 10 év alatti tanulók esetében is.

Azt láthatjuk, és azzal is alá lehet ezt támasztani, államtitkár úr, hogy sok esetben 8-9 éves diákok akár olyan cselekményeket, sok esetben akár még bűncselekményeket is elkövetnek egyes iskolákban. És a magyar büntetőjog vagy bármiféle egyéb jogszabály nem tudja ezt szankcionálni, lévén, hogy bizonyos esetekben a leszállított 12 éves büntethetőségi korhatár is csak a legsúlyosabb esetekben kerülhet alkalmazásra, tehát alapvetően 14 éves korig nem nagyon lehet mit tenni. Sok esetben már azt is lehetett látni, hogy 8-9 évesek akár szexuális jellegű zaklatásokat is elkövettek osztálytársaikkal szemben. Ebben az esetben nagyon nehéz tenni valamit, ha még a fegyelmi eljárás lehetősége sincs fenntartva.

Úgy gondoljuk, hogy ezt mindenképpen át kellene gondolni. Ez egy olyan javaslat, amit önök beterjesztettek, ami szépnek tűnhet, de a gyakorlatban, a magyar életviszonyokat ismerve, a vidéki életviszonyokat ismerve újragondolást igényel, mert sok esetben teljesen eszköztelenné teszi az iskolákat. Egyébként azt kell mondjam, hogy sokszor még a fegyelmi eljárás sem túl hatékony eszköz, de ezt legalább meg kellene hagyni.

Ugyanezen ponttal kapcsolatosan felmerülhet az a kérdés, hogy ameddig át nem vették egy másik iskolába az egyik iskolából kirúgott, eltávolított diákot, addig neki ott kell maradni, míg nincs kijelölve a hely, ahová átmegy, amíg az új jogviszonya nem jön létre. Ez is jól hangozhat, hogy ne legyen néhány nap sem, amikor ezek a diákok úgymond a levegőben lebegnek, viszont sok esetben lehet az, és itt megint csak a sértetti oldalra kell állni, hogy nem véletlenül távolították el egy adott iskolából azt a diákot. Lehet, hogy egy adott személy, személyek vagy a csoport, az osztály érdekeit oly mértékben sértette, hogy sokkal kisebb sérelem lenne, ha ő, mondjuk, öt napig, amíg esetleg valóban megtörténik az áthelyezése, a „levegőben lóg”, mintha ott hagynák, vagy egyéb módon kell megoldani az ő oktatását, elhelyezését, mint az, hogy benne hagyjuk abban a közösségben, ahonnan az eltávolítása megtörtént.

(15.40)

Megint úgy érzem, hogy nem a sértetti oldalra állunk, és az egy renitens diák érdekeit az osztály vagy akár egy-két sértett fölé helyezzük, ez nem feltétlenül jó. Ez egyébként nemcsak ebben az esetben nem jó, hanem egyéb büntetőjogi szabályok esetében is azt hangsúlyozzuk, hogy elsődleges a sértetti oldal védelme, és utána természetesen lehet azzal foglalkozni, hogy mi van az elkövetővel ‑ megint kicsit eltávolodtam, ez nem az oktatási témákra értendő ‑, az elkövető megbüntetésén túl a jobb útra terelése a következő kérdés. Ugyanígy az oktatásban is elsődlegesen a sértetteket kellene megvédeni. Erre is egyébként egy módosító javaslatot benyújtottunk.

Ami még egy fontos pont és visszajelzés szakmai körökből, az nem más, mint a nemzetiségi oktatás témaköre. Egy-két problémát szeretnék kiemelni, államtitkár úr figyelmébe ajánlani. Egyrészt üdvözlendő és a magyarországi nemzetiségek örülnek neki, hogy a nemzetiségi önkormányzatok fenntartóként közreműködhetnek az oktatási intézményeknél. Ez a kulturális autonómiának egy fontos kifejeződése, tehát ez rendben is van. Azt kell mondanom, hogy ez üdvözlendő. Viszont az a visszajelzés, hogy sok esetben esetleges, hogy ez a fenntartói működés vagy fenntartás hogy szállhat át. A visszajelzések szerint volt már olyan eset, hogy indoklás nélkül utasították el az ilyen igényeket. Ez egy jobban kidolgozott taxatív kritériumrendszer esetén sokkal beláthatóbb lenne és a visszaéléseket, a hibákat jobban ki lehetne szűrni.

Egyébként azt kell mondanom, hogy például a német nemzetiség ennek egy nagy haszonélvezője a tekintetben, hogy nagyon sok oktatási intézményt átvettek. Jómagam is a XXII. kerületben annak idején, akkor még nem nemzetiségi, hanem kisebbségi önkormányzatnak tagja voltam nyolc éven keresztül; tehát tudjuk, hogy ezek a lehetőségek jók, ezekkel nemcsak az önkormányzatok élnek, hanem a helyben lakók is. Nemcsak XXII. kerületi példa volt, hanem máshol is a helyben lakó és adott esetben a nemzetiséghez nem tartozó diákok szülei is nagyon sok esetben szívesen íratják ilyen intézményekbe a gyerekeiket.

Tehát ennek a támogatása és előrevitele kiváló lehetőség arra is, hogy a kultúrákat, a nemzetiségeket, illetve az anyatársadalmat közelebb vigyük egymáshoz. Ha a kapacitásbővülés meglenne, akkor ‑ azt kell mondanom ‑ akár nyelvoktatási feladatokat is el lehetne végezni, mert Magyarországon a nyelvtudás szintje sajnos eléggé alacsony európai összehasonlításban, több német nemzetiségű iskolában, de ez egyébként másokra is igaz. Most azért beszélek a németről, mert arra van nagyobb rálátásom. Azt is elősegítené, hogy nem csak a német nemzetiségű gyermekek tudnák a nyelvet elsajátítani, nagyon sokan íratnák be a gyermekeiket. Egyébként sok esetben sajnos még a nemzetiségiek sem mindig jutnak be, mert nagyon nagyok az igények.

Ami viszont nem mindig megoldott, az az, hogy a KLIK által fenntartott nemzetiségi oktatási intézmények különös igényeit, itt a nemzetiséget húznám alá, nem mindig tudja a rendszer kezelni, ez is egy visszajelzés a nemzetiségek részéről. Tehát nyilvánvalóan az igények nagyobbak lennének, mint a lehetőségek. Bár pozitív módon kiemelték a nemzetiségi pótlék létét a nemzetiségek köréből, nagyon örülnek, hogy van, de egy olyan probléma merül fel, hogy a lekötött munkaidőt a tanár munkaidejének 50 százalékában határozza meg, tehát ilyen nemzetiségi nyelven kell oktatni, hogy erre jogosult legyen. A visszajelzések alapján intézményenként, tankerületenként változik, hogy mennyi az 50 százalék. Jobb lenne ezt olyan módon meghatározni, hogy egy fixebb, könnyen beláthatóbb számot tűzünk ki, hogy jobban tudjanak számolni ezzel az ilyen tanárok. Az is egy nagy probléma, ha mondjuk, egy óra hiányzik ehhez az 50 százalékhoz, mert akkor gyakorlatilag semmilyen pótlékban nem részesül az adott tanár. Ennek is a juttatási szabályzatát egy pontosabb és életszerűbb meghatározásban kellene meghatározni. Ez lenne az, ami odavezetne, hogy talán el kellene ismerni az 50 százalék alatti óraszámban tanított nemzetiségi órákat is. Azt hiszem, hogy megérdemelnék ezt a tanárok. Az tényleg lélekromboló dolog, hogy ha csak egy-két óra hiányzik, akkor semmi pótlék nincs.

Még kérdésként merült fel az idegennyelv-tudási pótlékkal kapcsolatosan, hogy bár az 1992. évi XXXIII. törvény ismeri, ha egy meghatározott idegen nyelv rendszeres használata indokolt és ezzel rendelkezik az adott tanár, akkor jogosult erre a pótlékra, viszont a 2011. évi CXC. törvény 8. mellékletében nem szerepel ez a pótlék. Felmerülhet a joghézag lehetősége. Tisztázni kellene azt a kérdést, hogy a különböző nemzetiségi nyelven való oktatás, ami, ahogy elmondtam, nem esik bele a nemzetiségi pótlékba, hogyan kerülhet pontosan kompenzálásra, megilleti‑e azt a pedagógust, aki nem éri el az 50 szá­za­lékos szintet, viszont elméletileg az idegennyelv-tudási pótlékra jogosult lenne.

Ez annál is inkább igaz, mivel, ahogy mondtam, Magyarországon a nyelvtudást mindenképpen akár a nemzetiségek felhasználásával, akár máshogy növelni kell. Ennek a legjobb módja egyébként az, ha már az oktatásban nemcsak egy nyelvóraként, hanem adott tárgyak oktatásaként is bevezetésre kerülhet. Nyilván ez jó tanárok nélkül nem fog menni, ne legyenek illúzióink, és úgy sem megy, ha csak egy-két órában letudjuk a nyelvórákat. Ez mindenképpen Magyarországgazdasági lehetőségeit is meg fogja határozni a jövőben.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. Apróságnak tűnhet, de ha már jogalkotásról beszélünk, a hatálybalépés november 30-ai időpontja esetleg korai lesz, nem csak a felkészülés miatt. Nem tudjuk, hogy addig végigfut‑e az Országgyűlésen a törvény. Persze, értem én, hogy mondjuk, egy TAB-mó­do­sí­tó­val ezt még ki lehet küszöbölni, de lehet, hogy hatékonyabb lenne, és erre is egy módosító javaslatot nyújtott be Dúró Dóra képviselőtársam, ha a kihirdetés utáni nyolcadik napot határoznánk meg, vagy hasonló módon tennénk meg a hatályba léptető rendelkezést.

Ezzel együtt, ha a benyújtott módosító javaslatokat megfontolják, akkor mi is megnézzük, hogy ezekkel együtt a javaslatot tudjuk‑e támogatni. Azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy ha ezek az egyrészt érdemi, másrészt technikai módosító javaslatok, amelyeket benyújtottunk, támogatásra lelnének, akkor meg fogjuk fontolni, mert ez a javaslat egyébként alapvetően még támogatható is lenne. De természetesen várjuk, hogy miként alakul még a javaslat, illetve hogy fognak hozzáállni ezekhez a módosító javaslatokhoz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)