Készült: 2024.03.29.11:35:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

167. ülésnap (2000.10.20.), 239. felszólalás
Felszólaló Dr. Dancsó József (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:22


Felszólalások:  Előző  239  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Régóta hallgatom már a költségvetési vitát, és kormánypárti képviselőtársaim már nagyon sokszor elmondták, hogy melyek azok a pontok, amelyekre a 2001-2002. évi költségvetésben a kormányzat koncentrálni próbál. Ezeket azért én is szeretném elismételni: egyrészt a családtámogatási rendszer, a minimálbérek kérdése, a nyugdíjemelés ügye, a lakástámogatási kérdés, a Széchenyi-terv megvalósítása. Azt hiszem, ezek mind-mind olyan kérdéskörök, amelyek mellett már nagyon sokan felszólaltak; a másik oldalról vitát is kiváltott, de mindenképpen megegyezhetünk abban, hogy ezek igenis fontos prioritások, fontos társadalompolitikai célok.

Amellett, hogy ezek nagyon fontosak, természetesen látjuk azokat a korlátokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy tudjuk, egyáltalán milyen mozgástér van, melyek azok a feladatok, amelyeket priorizálni kell, és mi az, amit mindenképpen szükséges megvalósítani.

Ezeknek elsősorban egyetlen nagy hátrányuk van: nagyon kevés pénz áll a mindenkori költségvetés rendelkezésére; ezért bizony fel kell állítani azokat a sorrendeket, amelyeket egy-egy kormányzat a legfontosabbaknak tart. Ezeket lehet vitatni, támadni, de azt hiszem, a kormánynak mindenképpen joga, hogy ezeket a prioritássorrendeket megállapítsa.

Természetesen önöknek igazuk van akkor, amikor hiányolják, hogy miért nem több a nyugdíjemelés, miért nem több a szociális ellátás növelése, miért nem fordítunk többet az egészségügyre, miért nem adunk többet az oktatásügynek, holott pedig mindenki ezt szeretné.

Amikor a mondandómat összefoglaltam, akkor én is ezekkel a kérdésekkel szembesültem. Egy nagyon nagy területet kihagytunk akkor, amikor ezeket a kérdésköröket vizsgáljuk: ez a kérdéskör tudomásom szerint sem a mai napon, sem az előző napokban nem került még terítékre, pedig hatalmas része a mindenkori költségvetésnek. Ez pedig nem más, mint az államháztartás hiánya, az államháztartás hiányának a finanszírozása.

Miért esik róla kevés szó? Ezt igazán nem tudom, pedig mindenképpen el kell mondani, hogy maga az államadósság természetesen hosszú, folyamatosan képződő állomány; viszont '94-98 között, különösen a Nemzeti Banknak az államadósság-csere kapcsán a költségvetésbe átkerült összegével megnövelve, óriási, tetemes összeg keletkezett, amely bizony folyamatosan nyomja a mindenkori központi költségvetést.

Ezzel kapcsolatban szeretnék egy-két számot idézni. A 2001. és 2002. évet vizsgálva a törlesztési kötelezettség 2001-ben 909,5 milliárd forint; 2002-ben 1011 milliárd forint. Ebből a devizahitel és a devizakötvény 239,7, illetve 306,3 milliárd forint; a forinthitel és a forintkötvény 669,8 milliárd forint és 705,3 milliárd forint. Azt hiszem, ezek önmagukban is döbbenetes számok; és akkor nyernek igazán értelmet, amikor azt is elmondjuk, hogy 2001-ben 4303 milliárdra, 2002-ben pedig 4398,3 milliárd forintra tervezi a költségvetés kiadási főösszegét a kormányzat.

Ebből következően a hiány 2001-ben 478 milliárd forint, 2002-ben pedig 494 milliárd forint. Ezeket összevetve az előző számokkal is, látszik, hogy milyen óriási terhek fognak jelentkezni 2001-ben és 2002-ben. S amikor arról beszélünk, hogy például társadalombiztosításra és jóléti szolgáltatásokra 715 milliárd forint van 2001-ben és 805 milliárd 2002-ben, akkor döbbenhetünk igazán nagyot. Sőt, ha elmondjuk még azt is, hogy oktatási tevékenységre és szolgáltatásokra 557 milliárd, illetve 615 milliárd van beállítva, míg az egészségügyre 165 milliárd és 179 milliárd, akkor bizony el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen mozgástere van egyáltalán a mindenkori kormánynak, amikor összeállítja a költségvetését.

Azt hiszem, a számokat még tovább lehet sorolni, és kell is, hiszen 2001-ben kamatkiadásként 725,9 milliárd forint, 2002-ben pedig 713,4 milliárd forint fogja nyomni a költségvetést. Még egyszer mondom: társadalombiztosítási és jóléti kiadásokra 715, illetve 805 milliárd forint fordítódhat. Tehát ez azt jelenti, hogy csak kamatfizetésre tulajdonképpen a teljes társadalombiztosítást kifizetjük egy év alatt. Azt hiszem, ezek óriási számok, és mindenképpen meghatározzák azt a lehetőséget, amit egy-egy évben a kormány tud és bír tenni.

Ezt az államadósságot természetesen folyamatosan kezelni kell. Amint említettem, ez két részből tevődik össze, egyrészt a forintadósságból, másrészt pedig a devizaadósságból. A kormányzatnak folyamatosan biztosítania kell azokat a forrásokat, amelyekkel ezt a kötelezettséget teljesíteni kell. Ennek apropóján forintfinanszírozásban három lehetősége áll fenn a mindenkori kormányzatnak: egyrészt a hosszabb lejáratú papírok esetében állampapírt, államkötvényt bocsáthat ki. Jelenleg itt az a megoldás szerepel, hogy 2, 3, 5 és 10 éves, fix kamatozású állampapírok kerülnek kibocsátásra; illetve '99-től egy ötéves, változó kamatozású államkötvény is kibocsátásra került. Ez 2001-ben és 2002-ben is így lesz, ami azt hiszem, a forintadósság nagyobb részét mindenképpen jól fogja fedezni.

Természetesen szükség van lakossági források bevonására is. A mindenkori kormányzat nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy életbe léphet a crowding out-effektus, tehát a kiszorítás hatása, ezért nagyon óvatosan kell fellépni a hitelpiacon. Mindezek mellett azért azt el kell mondani, hogy a kincstári takarékjegyekkel az egy-kétéves finanszírozási igényt is jól lehet kezelni. Természetesen emellett a likviditási gondok kezelésére diszkont-kincstárjegyek is kibocsátásra fognak kerülni.

Ezek természetesen nem önmagukban való dolgok. Nagyon fontos látnunk, hogy lennie kell egy olyan célnak, hogy az államadósságot minél hosszabb futamidejűvé toljuk ki. Erre azért van szükség, hogy az egyes éveket annál kisebb teher nyomja. Mit jelent ez konkrétan, a számok nyelvére lefordítva? Azt jelenti, hogy 2000-ről, amikor 1,72 év volt a forintban fennálló államadósság durationja, ez 2002-re 1,76 évre fog változni, tehát az átlagos hátralévő futamidő egy kicsit kitolódik. Mondhatjuk erre, ez nem egy nagy szám, hogy ez a futamidő 0,04 évvel kitolódik, de ha belegondolunk - hevenyészett számításokat végeztem -, ez körülbelül 30-35 milliárd forintot jelent egy évben, amely nem nyomja az adott év költségvetését. Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy az államadósságot kezelő központ jól működjön, jól dolgozzon, és ezt az átlagos hátralévő futamidőt minél jobban ki tudja tolni.

A devizaadósság esetében alapvető fontosságú, hogy sikerüljön megújítani a devizalejáratokat, illetve hogy előtörlesztések is bekövetkezzenek, ezáltal is csökkentve a mindenkori kamatkiadásokat. Ezen hatás eredményeképpen - ez is életbe lépett már, szintén '99-től, amikor sikerült az átlagos hátralévő futamidőt kitolni - a devizaállomány utáni kamatteher 173,7 milliárd forintról 161-re fog csökkenni 2002-re. Mindezek mellett a forintadósság kamatterhe körülbelül szinten marad, ötszázötven-egynéhány milliárd forinttal. Ebből is látszik, hogy azért továbbra is növekszik az államadósság, viszont a csökkenő kamatterhek ezt kompenzálják.

Még egypár gondolatot szeretnék azzal kapcsolatban mondani, miért fontos, hogy csökkentsük az államadósságot, miért fontos, hogy a kamatterhek csökkenjenek. Nagyon sok kritika hangzott el a tekintetben, hogy Magyarországon túl nagy az államadósság a GDP százalékában, nagyon nagy a jövedelemkoncentráció. Hál'istennek el lehet azt mondani, hogy az elmúlt években ez a folyamat megállt, sőt visszájára fordult; s ma már azt lehet mondani, hogy a 2000. évben várhatóan 60 százalék alá fog csökkenni a központi költségvetés adóssága.

 

 

(19.00)

 

A GDP százalékában kifejezve ez 58,6 százalékra van prognosztizálva, és ez egy folyamatos csökkenés mellett 2003-ra 48,8 százalékban van betervezve, tehát már 50 százalék alá megy. Ez azért fontos, mert az Európai Monetáris Uniónak alapfeltétele az, hogy 60 százalék alatt legyen a központi költségvetés adóssága a GDP százalékában kifejezve.

A jövedelemcentralizációra vonatkozóan szintén a bruttó hazai termék vonatkozásában szoktunk mérni. Ez a 2000. évben várhatóan 41,7 százalék lesz, 2001-re már 40 százalék alá csökken, azaz 39,7 százalék van tervezve, 2002-ben pedig 38 százalék, és ez azért is nagy eredmény, mert a rendszerváltozás előtti időszakban 60 százalékot meghaladóan lehetett kimutatni a jövedelemcentralizációt, és azt kell mondani, hogy ez a 40 százalék körüli jövedelemcentralizáció az európai átlagnak mindenképpen megfelel, sőt ezzel élenjáróak vagyunk a jövedelemkoncentráció csökkentésében.

Amit még talán érdemes szintén a számok nyelvén kifejezni: egyre növekszik a magyar gazdaság; az államadósságot sikerül csökkenteni a GDP százalékban, ez azt is jelenti, hogy a bruttó kamatteher is csökken, ez 2000-ben várhatóan 6,4 százalék lesz, 2001-ben, illetve 2002-ben várhatóan 5 százalékban, illetve 4,5 százalékban fog realizálódni. Tehát ilyen szempontból reményeink szerint a növekvő gazdaság megteremti azt a lehetőséget, amely kicsit nagyobb mozgásteret ad a kormány számára, és ez tükröződik végül is azokban a prioritásokban, amelyeket kormánypárti képviselőtársaim, illetve jómagam is többször már elmondottunk. Ezek a számok is bizonyítják azt, hogy az államháztartás hiányának kezelésében nagyon nagy hangsúlyt helyez a kormány arra, hogy ezeket a futamidőket csökkentve minél több forrás jusson a jóléti szolgáltatásokra, minél több forrás maradjon Magyarország lakosainál, minél inkább élvezze mindenki azt, hogy igenis Magyarországon elindult egy olyan pozitív folyamat, amely hosszú idő óta nem tapasztalható.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  239  Következő    Ülésnap adatai