Készült: 2024.03.28.09:56:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

196. ülésnap (2001.03.27.), 42. felszólalás
Felszólaló Imre Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:44


Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

IMRE ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat most kezdődő parlamenti vitájában az egészségügy szereplői által már jó ideje várt, az ágazat működésén, szervezeti rendszerén messze túlmutató jelentőségű jogszabály-alkotási folyamatba kezdünk.

Miniszter úr már expozéjában utalt arra, hogy az egészségpolitikai prioritások szükségessé teszik a legfontosabb ágazati törvények összehangolását és korszerűsítését. A Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja ezt az integráló szándékot.

Fontosnak tartjuk, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat a nagyon összetett egészségügyi rendszer újraszabályozásában nem részterületekre korlátozódik, hanem kitér a népegészségügy, valamint a betegjogok szakellátással kapcsolatos vonatkozásaira is. A törvényjavaslat széles hatóköre miatt célszerű áttekinteni egészségpolitikai programunk néhány összefüggését.

A kormányprogram ide vonatkozó részében hangsúlyozottan szerepel, hogy az egészségügyi rendszer átalakításának végső célja a lakosság egészségi állapotának, életminőségének javítása, az ebben meglévő társadalmi különbségek csökkentése. Tudjuk, hogy az egészség érték, személyes és egyben össznemzeti kincs. Az aggasztó halálozási és megbetegedési mutatóinkban egy éve mutatkozó szerény javulás ezért mindannyiunk erőfeszítéseit tükrözi.

Kormányprogramunk világossá teszi, hogy mind az alapellátás privatizációja, mind a szakellátási rendszer racionális átalakítása nem önmagáért való. Az egészségügy eredményessége ugyanis erősen befolyásolja a gazdaság, a társadalom jövedelemtermelő képességét, egyben a jóléti kiadások terheit is. Ezért mondjuk azt, hogy a lakosság egészségügyi állapota a társadalom egyre jobban felértékelődő közjava. Az általános felértékelődés ellenére az egészségügyben még a leggazdagabb országoknak sem könnyű sikereket elérni.

Tisztelt Ház! A hazai helyzetet alapvetően meghatározza, hogy a gyógyító ellátásokra fordított források reálértéke 1990 és 1998 között közel a felére csökkent. Ezt a csökkenést azonban az egészségügyi ellátórendszerben dolgozók áldozatvállalása, másfelől a lakossági hozzájárulások növekedése ellensúlyozta. Így maradhatott az ellátórendszer nemzetközi összehasonlításban is jó hozzáférésű, így tudott a magyar közegészségügy kimagasló eredményeket elérni, példának okáért a tavalyi évben a régi és új járványok visszaszorításában.

Ezzel együtt és ennek ellenére a magyar egészségügy állandó elégedetlenség és konfliktusok forrása. Ha a több kórházban és háziorvosi rendelőben végzett úgynevezett betegmegelégedettségi kérdőíves vizsgálatok kiértékelését is figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy a lakosság nem magával a gyógyító munka tartalmával elégedetlen, hanem sokkal inkább annak körülményeivel: az omladozó falú rendelőkkel, az el-elmaradó kórházi vacsorával, a használhatatlan kórházi fürdőszobákkal, a fáradt és ingerült orvosokkal és a hálapénz kényszerével.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

A polgárok anyagi helyzetének javulásával ugyanakkor az egészségügyben is megjelent a differenciált igények differenciált kielégítésének vágya, és a lakosság jelentős része az egészségügyi ellátás tekintetében is ragaszkodik ahhoz, hogy fogyasztási szokásai érvényesülhessenek. Ma ezt az igényt kórházaink nagyobb része biztosítani sajnos nem tudja. A korszerűen felszerelt, magas fokozatú hotelszolgáltatást nyújtó kórházak ellátásait még akár anyagi áldozatvállalás árán is sokan szívesebben veszik igénybe, mint a lerobbant, saját városi vagy megyei kórházukat. Több jel is arra mutat, hogy a kórházak között verseny alakult ki a betegekért és ezen keresztül az egészségbiztosító finanszírozásáért. A verseny megjelenésének természetesen örülünk, különösen akkor, ha ez a minőségi mutatók javulását eredményezi.

Más kérdés azonban, hogy ma még sajnos kevés a biztosíték arra, hogy egy jól kihasznált, teljes szakmai palettát biztosító kórház vagy szakrendelő hosszú távon rentábilisan, biztonságos szakmai és személyzeti háttérrel tudjon működni. Elég a megrendüléshez egy-egy nagy értékű gép vagy műszer cseréjének elmaradása, elég ehhez, ha kritikus szintet ér el az orvosok vagy ápolók hiánya. Az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy a kórházak működési stabilitását, tervezhetőségét csak a tulajdonos önkormányzat segítségével biztosíthatják, már amennyiben az önkormányzat felelősséget vállal az egyre növekvő működési költségek legalább részleges fedezésére.

Az egészségügy ellentmondásos piaci viszonyai miatt az intézmények és az önkormányzatok szerepén kívül célszerű megvizsgálni a szolgáltatást igénybe vevő beteg és a szolgáltatást vásárló biztosító helyzetét is. A beteg nálunk - csakúgy, mint szerte a világon - nem tudja az igénybe vett szolgáltatások hatékonyságát megítélni; nem tudja, hogy például az epekövét endoszkópos módszerrel vagy éppen hagyományos műtéttel kell-e kivetetnie. Az információs aszimmetria tehát jelentős a szolgáltató intézmény javára. A szolgáltatást vásárló biztosító hivatott arra, hogy csökkentse ezt az információs aszimmetriát, és biztosítottja számára csak szükséges és hatékony szolgáltatást vásároljon. Az igazi vásárlói szerep megvalósulása, a piaci szelekció lehetősége arányos a biztosító vásárlóerejével. Ezt a vásárlóerőt pedig a társadalombiztosítás járulékbevételei és a kiegészítő állami források határozzák meg, ez tehát végső soron az ország mindenkori gazdasági teljesítményétől függ. Ettől különleges az egészségügyi piac, ahol a kínálat határozza meg a keresletet, és ahol az államnak kell olyan jogi és gazdasági eszközöket alkalmaznia, hogy az említett szereplők vásárlói döntéseit megfelelő szinteken koordinálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvénycsomag, törvényjavaslat legfontosabb célja, hogy több meg-megújuló kísérlet után végre érdemi lépést tegyünk az egészségügy tervezett és szabályozott piacának megteremtése felé. A tervezett és szabályozott piac létrehozása egészségügyi programunk célkijelölése szerint szoros összefüggésben van a tulajdonviszonyok változásának lehetőségével. Ma már több intézmény külső vállalkozóval kötött szerződés alapján egyes részlegeit funkcionálisan privatizálta, így biztosítva a hiányzó forrásokat az eszközök pótlására és fejlesztésére. Az önkormányzati törvény ezt lehetővé teszi, a finanszírozási jogszabályok viszont csak többszörös áttétellel. Nem meglepő, hogy a szabályozás kétértelműségét kihasználva számos intézményben a biztosítói forrásokon is túlmenően, jelentős extraprofitra tett szert a külső szolgáltató, ezzel is hozzájárulva a kórházak eladósodásához.

Sürgetően indokolt tehát, hogy ezen a területen átlátható és kiszámítható viszonyokat teremtsünk. A törvény 2. §-a lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok az egészségügyi ellátási kötelezettségüket vállalkozással kötött szerződés útján teljesítsék, de egyben kötelezően elő is írja azok fenntartási felelősségét. A javasolt törvényi szabályok és végrehajtási rendeletek megakadályozzák az úgynevezett vadprivatizációt, de egyben lehetőséget biztosítanak fenntartói garancia mellett új működtetési formák elindításához.

A törvényjavaslat jövő év január 1-jével hatályon kívül helyezi az 1996-ban elfogadott egészségügyi ellátási kötelezettségről, a területi finanszírozási normatívákról szóló, utóbb "ágylábtörvényként" elhíresült és 1997-98-ban komoly társadalmi és szakmai ellenállást kiváltó törvényt.

 

 

(10.20)

 

Az akkori kormányzat mintegy 10 milliárd forint megtakarításának reményében közel 10 ezer kórházi ágy megszüntetését irányozta elő 1997-re, és 1999-re újabb 2 ezerét. Ma már tudjuk, hogy a pénzmegtakarításból semmi sem lett, és a megszüntetés - főleg a fővárosban - csak részleges, olykor névleges volt.

A törvényjavaslat azzal, hogy az idei év elején érvényes szerződésben lekötött kapacitás mértékén határozza meg az önkormányzatok szakellátási kötelezettségterjedelmét, eleget tesz mind az alkotmányossági szempontoknak, mind a társadalombiztosítási törvényben foglalt jogoknak. A javaslatban a rögzített kórházi fekvő- és járóbeteg-kapacitások garanciális finanszírozási kötelezettsége jelenik meg, míg az efölötti kapacitások befogadását az OEP mérlegelési körébe utalja. A jelenlegi, normatív módon befogadott kapacitásokat kötelezően ellátandó körnek tekintve kormányrendeletben határozza meg a lekötött kapacitások módosításának, illetve új kapacitások befogadásának részletes eljárási szabályait. Az egészségügyi ellátórendszerbe új szolgáltató, illetve többletkapacitás csak indokolt esetben, szigorú feltételek teljesítése esetén kerülhet. A normatíva feletti szolgáltatás finanszírozását mindenekelőtt költséghatékonyabb működés esetén vállalhatja a biztosító. Ilyen eseti döntés lehetősége fennáll akkor is, ha az igényelt többletszolgáltatás területi egyenlőtlenséget szüntet meg vagy mérsékel.

Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az országban a kedvezőtlen starthelyzet, az évi 10 százalékos fejlesztési felső határ miatt igen jelentős területi különbségek alakultak ki a vidék hátrányára a járóbeteg-óraszámokban. Éppen a költségesebb kórházi ellátás kiváltása, a népegészségügyi szempontok miatt mérlegelendőnek tartjuk, hogy itt a törvényi szabályozás normatívabb legyen. A fekvő- és járóbeteg-kapacitások átcsoportosításának igénye a nem önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő szolgáltatók jelentősebb szerepvállalása miatt fog vélhetően megjelenni. Célszerűnek látszik itt is több szerződéses elemet nem kormányrendeletben, hanem a törvény normaszövegében szabályozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat 6. §-a több helyen módosítja az ÁNTSZ-ről szóló törvényt, amelyből én elsősorban a lakossági célzott szűrővizsgálatok szervezését emelném ki. Ezzel szoros kapcsolat jöhet létre az ÁNTSZ és a népbetegségek megelőzéséért egyébként is legtöbbet tenni tudó háziorvosok között. Itt szeretném még megemlíteni és egyben támogató figyelmükbe ajánlani a népegészségügyi offenzíva jegyében született "Az egészséges nemzetért" című programot, amely nem nélkülözheti az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megerősítését.

Kiemelném még a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosítását, amely a büntetés-végrehajtás területein is az egészségügyi törvény szellemének megfelelő, az emberi jogokat minden tekintetben figyelembe vevő helyzetet teremt.

Összegezve: a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja és néhány kisebb korrekció után elfogadásra javasolja az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai