Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A bolgár nemzetgyűlés és a magyar parlament határozata alapján idén október 19-én már második alkalommal ünnepelhettük közösen a bolgár-magyar barátság napját. Számomra nagyon fontos ez a nap, mert régebben is az európai nemzetek közül nagyon közel állt hozzám a bolgár nép, ezenkívül az Interparlamentáris Unió bolgár-magyar baráti tagozatának elnöke is vagyok, valamint a hivatalos kapcsolatokon keresztül, már elmondhatom azt is, hogy személyes barátságok is kötnek Bulgáriához, akár Bulgáriában élő magyarokat, akár bolgár barátokat is sorolhatnék föl ezek között.

Hogy miért is fontos ezen kívül számunkra a bolgár-magyar barátság napja, elég, ha arra gondolunk, hogy mind a ketten ősi keresztény népei vagyunk Európának, ennek egyik szimbóluma is volt az, amiről Varga Szimeon kisebbségi szószóló úr is szólt, hogy Magyarországon is az egyik legszentebb helyen, az esztergomi bazilikában, illetve Szófiában is Európa egyik legrégebbi, legősibb keresztény templomában található az az emléktábla, ami emléket állít Rilai Szent Jánosnak, illetve a bolgár-magyar barátságnak. De nagyon sok metszéspont található még a két nép életében, ezek között vannak szomorú és kevésbé szomorú események is, illetve üdvös események is. A szomorúak között említhetném akár a török megszállást, amiből nekünk 150 évig volt részünk, bolgár testvéreink nem voltak ennyire szerencsés helyzetben, ők 500 éven keresztül viselhették el, illetve szenvedhették el a török hódítást és a török uralmat.

De az újkorban is találhatunk közös metszéspontokat, ezek sem annyira üdvözítőek és annyira örömteli események, ez nem más, mint például az első világháború utáni területvesztések, aminek következtében ugyanúgy határon túli bolgárokról beszélhetnek bolgár testvéreink, mint ahogy mi is határon túli magyarokról is beszélhetünk. Náluk a kisebbségi kérdés még fokozottabban jelentkezik, ugyanis pont az 500 éves török hódoltság következtében nagyon sokan elmenekültek a török uralom és a török hódoltság alól, ezért Európa számos pontján, így Magyarországon is jelentős bolgár kisebbséggel találkozhatunk. Vagy beszélhetünk a szocializmus éveiről, amikor ugyanúgy nyomorgatták és sanyargatták a bolgár népet, mint ahogy a magyar népet.

Éppen ezért fontos a két nép barátsága, mert az ilyen múlt után ki kellett lábalni ezekből a helyzetekből, és nem mindegy az, hogy melyik nép milyen válaszokat talált az így felmerülő kérdésekre, az így felmerülő gondokra. Én úgy gondolom, hogy sem emberként, sem nemzetként nem szégyen egy másiktól tanulni, ha az a másik jobb példát talál a saját életében, jobb megoldást talál az életében egy-egy problémára, így nekünk sem szégyen jó példát keresni akár a bolgár megoldásokban, és Bulgáriának sem szégyen a magyar példák közül venni olyanokat, amikben esetleg így akár segítséget is nyújthatunk egymásnak.

De ha már a közös metszéspontokról volt szó, és a kisebbségi politikáról volt szó, van olyan, amikor az érdekeink találkoznak, illetve közös fellépésre van szükség az érdekérvényesítés érdekében. Ha a legutóbbi eseményeket néznénk, akkor szóba hozhatnám az ukrán oktatási törvényt, ami nemcsak a kárpátaljai magyarokat sújtja Ukrajnában, hanem ugyan­úgy a több százezres bolgár kisebbséget is sújtja Ukrajnában. De ha már a kisebbségi kérdést említettem, akkor megemlíthetem azt is, hogy vannak követendő példák is, és vannak sikerek is, amit itt is szeretnék megemlíteni, bolgár sikerek is vannak, a legutóbbi az, amit a bolgár diplomáciának, a bolgár politikának az Albániában élő bolgár kisebbség érdekében sikerült elérnie.

Mint mondtam, nagyon sokszor ugyanazok a problémák sújtanak bennünket. Mint volt szocialista országokat ugyanúgy sújt bennünket az is, hogy a béreink, bár ugyanúgy az Európai Unió keretein belül vagyunk, sokkal alacsonyabbak, mint a Lajtától nyugatra lévő európai uniós országok munkavállalóinak. Ezért ez ellen fel kell lépnünk, mert nemcsak hogy megélhetési problémákat okozhat, hanem ugyanúgy az elvándorlás kérdésével és az elvándorlás negatív következményeivel kell számolnunk mind Bulgáriában, mind Magyarországon.

Éppen ezért örömteli számomra az, hogy Bulgária országként szinte elsőként csatlakozott a béruniós kezdeményezésünkhöz. Magyarországgal ellentétben egyébként Bulgáriában pont egy kormányzati feladatokat is ellátó párt és annak ifjúsági szervezete volt az, amely csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Tehát ott nem a kormány ellenállásába ütközik ez a kezdeményezés, hanem a kormány pont hogy támogatja ezt a kezdeményezést. Ezt intő példaként szeretném mondani a magyar kormánynak is, hogy álljon a béruniós kezdeményezésünk mellé, és a bolgárokkal és a többi nemzettel együtt közösen küzdjünk az azonos bérekért Európában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)