Felszólalás adatai

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a rendőrség költségvetéséről és általában a bűnüldözésről szólnék, engedjék meg, hogy visszatérjek a miniszterelnök úr beszédére, annak azon részére, amikor is, ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy az európai civilizációhoz tartozik az, hogy az egyes országok több évre szóló költségvetést fogadnak el.

Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretem a nagy szavakat, de most engedjék meg nekem, hogy azt mondjam, hogy ha a kormány - és ha az államtitkár úr most idefigyelne, annak külön örülnék (Varga Mihály képviselőtársával beszélget.) - tud az elmúlt tizenöt-húsz évre visszamenőleg mondani egy olyan európai országot, ahol kétéves vagy többéves költségvetést fogadtak el, vagyis a törvény erejével rögzítették volna több évre előre az állami kiadásokat, akkor én tisztelettel meg fogom szavazni az önök erre vonatkozó javaslatát.

Meggyőződésem, hogy Európában ilyen országot önök nem fognak tudni mondani. A miniszterelnök urat vagy félrevezették, vagy egyszerűen csúsztat, vagy összetéveszti azt a helyzetet, ami valóban előfordul, hogy természetesen minden országban terveznek, prognózisokat készítenek, ezek egy részét a kormányok fogadják el, van, amikor a parlament elé is beterjesztik, de hogy törvény erejével, tehát kötelező erővel ne egy évre fogadnának el költségvetést, és hogy megfosztanák a parlamentet évről évre attól a lehetőségtől, hogy döntsön az állami kiadásokról, ilyet Európában önök nem fognak találni. Ha találnak, én megkövetem önöket (Tóth István: Nem is volt kommunizmus Nyugat-Európában!), és megszavazom a javaslatukat.

A költségvetésről és annak törvényi hátteréről csak ennyit szerettem volna elmondani, mert egyébként a miniszterelnök úr hatásos és kulturált beszédének ez egy enyhén szólva nagyon gyenge pontja volt.

Tisztelt Országgyűlés! Ami a választott témámat illeti, azzal szeretném kezdeni: ismert, hogy az Orbán-Torgyán-szövetség választási győzelmének egyik oka volt, hogy helyenként demagóg módon meglovagolta a közbiztonsággal való jogos elégedetlenséget, az erre vonatkozó közhangulatot, és ügyesen játszott rá az akkori kormány gazdaságilag beszorított helyzetére, arra, hogy ez a kormány későn ismerte fel, hogy a közbiztonság kiemelkedően fontos politikai kérdés, és természetesen közrejátszott ebben az úgynevezett Tocsik-ügy is.

A jobboldal pártjai a választási kampányban nagyobb közbiztonságot, rendet és erős államot ígértek, és ez hatásosnak bizonyult. A kormányprogram azonban már árulkodóvá vált. A jog uralma helyett ugyanis rendről és jogról beszéltek. A jog uralmához ugyanis - és ez valóban hozzátartozik az európai civilizációhoz - bizonyos tartalmi követelmények, például az ellenőrzött és korlátozott hatalom fogalmilag hozzátartoznak. A rend és jog pedig - ahogy ez az Orbán-Torgyán-kormány gyakorlatából is kitetszik - a korlátozatlan többség által hozott jogot és az arra épülő rendet is jelentheti és jelenti.

El kell ismerni, hogy ez volt az a terület, ahol az Orbán-Torgyán-kormány valóban cselekvőképesnek mutatkozott. Szigorították a büntetési tételeket, szűkítve a bírói mérlegelés lehetőségét, kriminalizálták az egész kábítószer-problémát, elhalasztották a büntetőeljárási törvény hatálybalépését, ugyanakkor kiemelték belőle azokat a szabályokat, amelyeket a rendőrség a maga számára hasznosnak ítélt. Az úgynevezett maffiacsomagban korlátlan információszerzési lehetőséget kívántak biztosítani a nyomozóhatóságoknak, több száz millió forintos költséggel Simicska Lajosnak alárendelt új nyomozóhatóságot hoztak létre, és megkísérelték a kormány felügyelete alá vonni az ügyészséget.

(12.30)

Amint már itt a vitában szó esett róla, felfüggesztették az igazságszolgáltatási reformot, ellehetetlenítve ezzel a Legfelsőbb Bíróság működését. Mindeközben működött a píárcsapat is; aki nem értett egyet az elképzelésekkel, azt a bűn pártolásával vádolják, s megpróbálták s megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy javult a közbiztonság, felszámolták a szervezett bűnözést, csökkent a korrupció. Sulykolják, hogy pusztán rendőri eszközökkel csökkenthető a bűnözés, növelhető a közbiztonság.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az egész helyzet félelmetesen összecseng az Orbán-Torgyán-kormány általános filozófiájával, azzal a filozófiával, amelyet röviden úgy jellemezhetnénk, hogy a hatalom és az akarat csodákra képes. Csodák nincsenek, tisztelt Országgyűlés, nincsenek a bűnüldözésben sem, a helyzet ugyanis mára úgy alakult, hogy a bűnözés mértéke és jellege nem változott, az emberek biztonságérzete pedig különösen nem javult. Ezzel szemben van egy frusztrált rendőrségünk, amelyben egyszerre van jelen sokak emberfeletti küzdelme a bűnözőkkel és a növekvő közömbösség, sőt korrupció. Egyszerre van jelen a mindennapi elemi működéshez szükséges anyagi eszközök hiánya és a pazarlás. Egyszerre van jelen a törvényes és igényes szakmai munka és a befolyásos emberekhez való olcsó alkalmazkodás kényszere. Egyszerre van jelen a helyi közösségekkel való együttműködés szándéka és az a kényszer, hogy a rendőrség - anyagi források hiányában - kétes elemektől kényszerül anyagi segítséget elfogadni. Egyszerre van jelen a türelmes felvilágosító munka, a durva, helyenként rasszista jellegű rendőri túlkapásokkal.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a rend nem a szabadság rendje, ez a közbiztonság nem a szabadság biztonsága. Ez a rend a rendetlenség, a kiszámíthatatlanság, az előrelátás hiányának és a tervezhetetlenségnek a rendje. (Tóth István: Ez tíz évvel ezelőtt volt, ugye?) Ez a rend a hatalmon lévők vagy a hozzájuk közel állók törvénytelenségeinek megmagyarázhatatlanul lassú nyomozásának rendje. Ez a rend olyan rend, ahol a kormánypárti polgármester magához rendelheti a városi rendőrkapitányt, hogy a neki politikailag nem tetsző ember építkezését ellenőrizze, és a kapitány ezt nem kéri ki magának, és van benzin és ember arra is, hogy háromszor is ellenőrizzék, van-e munkavállalói engedélye az építkezésen dolgozóknak. Ez a rend olyan rend, ahol több százezer ember megszámlálhatatlan adata van a bűnüldöző hatóságok adattárában, s ahol több tíz milliárd forintot fordítottak az elmúlt években informatikai fejlesztésre, de ahol tulajdonképpen egyetlen rendszer sem működik tökéletesen.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány költségvetési javaslata a rendőrséget illetően konzerválja az előbb elmondott állapotokat. Arról már szó esett itt, hogy a rendőrség költségvetése gyakorlatilag még a kormány által elismert infláció mértékéig sem nő, nem szólva arról, hogy a világban példátlan módon a rendőrség költségvetésének közel 10 százalékát saját bevételből kellene előteremteni; teszik ezt úgy, hogy közben az idei évre tervezett saját bevételt sem képes a rendőrség teljesíteni.

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, nem tudom, hogy cinikus vagy őszinte-e az előterjesztés, amikor megállapítja a közel 10 százalékos saját bevétel előírása mellett: "Az alaptevékenységből származó bevételek az eddigi és a tervezett szervezeti változások következtében visszaesnek." Tisztelt Országgyűlés, miből fogja a magyar rendőrség előteremteni a 10 százalékos saját bevételt? Arra számíthatunk, tisztelt Országgyűlés, hogy ha ez így marad, akkor a magyar rendőrség ellehetetlenül, és ezen a kormányelnök úr ígéretei sem segíthetnek.

Véleményünk szerint elkerülhetetlen egy átfogó rendőrségi reformnak a végrehajtása. Ennek a reformnak vannak politikai és szakmai elemei is. A politikai eleme mindenekelőtt az, hogy ki kell mondani: a rendőrségen egyetlenegy állás sem politikai állás; ki kell mondani és érvényesíteni kell, hogy a rendőr csak a törvénynek van alárendelve; ki kell mondani, hogy a politika irányítja, ellenőrzi a rendőrséget, de nem tekintheti saját eszközének. És végig kell vinni egy nagyon következetes szakmai reformot is, amelynek eredményeképpen a magyar rendőrség szervezete és állománya alkalmazkodik a bűnözéshez, vagyis alkalmazkodik a szervezett és profi bűnözéshez, és ahhoz, hogy a tömegbűnözés 75-80 százalékát helyben élők, helyben élők ellen követik el. Ma a magyar rendőrséget - ha lehet így fogalmazni - a fejéről a talpára kell állítani, növelni kell a végrehajtó szervezetek anyagi és személyi ellátását az irányító szervek rovására, és ehhez természetesen megfelelő anyagi támogatás is szükséges.

A Szocialista Párt levonta az előző ciklus kormányzati tapasztalatait e vonatkozásban is (Tóth István: Van még!), és a következő időszakra olyan tervekkel rendelkezünk, amelyek egy egészséges társadalompolitikával párosulva valóban elősegíthetik a szilárdabb közbiztonságot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)