Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Korábban az idő szorítása miatt összevontunk több megszólalást a Magyar Demokrata Fórum részéről, jelen felszólalásomban hosszabban az oktatásról, a kisiskoláról, a kutatás-fejlesztésről, a közbiztonságról, a rendvédelemről és a honvédelemről kívánok szólni.

Tisztelt Ház! Ma Magyarországon a családok többségét érinti valamilyen módon az oktatás. Egy-egy évben mintegy 600 milliárd forintot költünk oktatási célokra, több mint tízezer oktatási intézményben. A képzés és az ehhez kapcsolódó költségek nemcsak az állam és a települési önkormányzatok, de a szülők és a munkaadók kiadásai között is jelentős tételt jelentenek. Oktatásra a bruttó hazai termék összegéhez viszonyítva is egyre többet költünk majd, a jelenlegi 10,1 százalék helyett 2001-ben már 10,4 százalékot; az oktatási tárca 18 százalékkal magasabb összeggel, 284 milliárddal gazdálkodhat 2001-ben, mint az idei esztendőben.

Az oktatás stratégiai fontosságú terület a munkanélküliség és a szegénység ellen küzdő politikai erők számára. Ennek tudatában fogadta el a Magyar Demokrata Fórum is koalíciós partnereivel együtt az 1998. évi kormányprogramot, ennek megfelelően az oktatás területén folytatódik a négy évre előirányzott kormányprogram időarányos feladatainak teljesítése. A program szellemisége értelmében az oktatás körülményeinek kiemelt fejlesztése össznemzeti ügy, és a költségvetési támogatás területén elsőbbséget élvez. Ez tükröződik abban is, hogy az elmúlt években az oktatás állami támogatása gyorsabban növekedett, mint a többi költségvetési támogatásé, és ez a folyamat a következő két évben is folytatódik.

Az oktatás fontosságát a boldogulás és a jövedelemszerzés terén statisztikák is bizonyítják. Magyarországon a legfeljebb nyolc osztályt elvégzett családfők háztartásainak szinte semmilyen esélyük sincs arra, hogy a legtehetősebb népességtizedbe, tehát az ország legjobban élő egymillió lakója körébe kerüljenek; és megfordítva: a diplomások közül csak nagyon kevesen kerülnek a legszegényebb egymillió lakos közé, a legalacsonyabb jövedelmű népességtizedbe.

Közgazdászok már régen bebizonyították, hogy az oktatásba befektetett tőke térül meg a leggyorsabban. A kormányprogram nem pusztán a Bokros-csomag hátrányos következményeinek az orvoslása miatt kezeli kiemelt feladatként az oktatás fejlesztését, hanem azért, mert ezen a területen látja az ország kitörési pontját, az ország felemelkedési lehetőségét.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a költségvetés oktatással kapcsolatos legjelentősebb tétele felett nem az illetékes tárca, hanem a települési önkormányzatok rendelkeznek. A törvényjavaslat benyújtásakor még hatályos közoktatási törvény szerint az önkormányzatokat 328,4 milliárd forint illette volna meg közoktatási feladatok ellátására, míg a költségvetésben jelenleg javasolt összeg ennél 18 milliárddal kevesebb, 310,6 milliárd forint. Ez a csökkenés nem korábbi önkormányzati jogosultságok csorbulása miatt következett be, ahogyan tévesen értelmezik némely ellenzéki képviselők megszólalásai, hanem a 2001 szeptemberétől esedékes 20 százalékos pedagógusbér-emelés miatt.

A központi költségvetésnek csak fokozatos terhelése érdekében átmenetileg a következő években fel kell függeszteni a közoktatási törvénynek azt a rendelkezését, miszerint az oktatási intézmények két évvel korábban már viselt költségeinek a 90 százalékát az állami büdzséből kell finanszírozni.

Az átmenetileg felfüggesztett közoktatási törvényből fakadó 90 százalék helyett jövőre országosan átlagban mintegy 84 százalékos fedezeti arány alakulhat ki, de ez is magasabb, mint az eddigiekben biztosított 80 százalék. Nincs szó tehát forrásmegvonásról, csupán arról, hogy az állami támogatások mértéke nem növekedhet olyan mértékben, ahogyan ezt korábban elképzeltük.

A 90 százalékban garantált fedezeti arány felfüggesztése mellett - ugyancsak a források elégtelensége miatt - 2003-ig elhalasztották az iskolánként alkalmazandó könyvtáros tanárok, szabadidő-szervezők és igazgatóhelyettesek kötelező alkalmazását.

A bérrendezés már nagyon időszerűvé vált. 1999-ben az oktatásban dolgozó szellemi foglalkozásúak valamennyi szellemi foglalkozású átlagkeresetének csupán a 74,2 százalékát szerezhették meg. A magyar pedagógusok nemzetközi összehasonlításban is lényegesen szegényebbek, mint külföldi pályatársaik.

(14.00)

Az év elején esedékes 8,7 százalékos, továbbá a szeptember 1-jétől esedékes 20 százalékos béremelés a számításaink szerint is átlagosan 15-16 százalékos béremelést eredményezhet. A ledolgozott órára vetítve ennél mintegy százalékkal alacsonyabb lesz, 14-15 százalékos az órakeresetek növekedése a kötelező óraszám megnövelése miatt. A ténylegesen is letöltött munkaidő 6 százaléknál kevésbé növekszik, mert olyan feladatok, amelyek a pedagógus számára egyébként is elvégzendők, szintén bekerültek a kötelező óraszámkeretbe.

Amennyire sajnálatos a kötelező óraszámok növelése, annyira örvendetesnek is tekinthető az, hogy végre hivatalosan, óraszámban is elismerjék a pedagógusok eddig szinte láthatatlanul végzett munkáinak egy jelentős részét. A rendelkezésre álló bérkeret, a létszám és az óraszám változása sajnos összehangolatlan a törvényjavaslatban.

Az Állami Számvevőszék véleménye rámutat arra a számítási pontatlanságra, amely abból adódott, hogy a közoktatási célú önkormányzati előirányzatokba a pedagógusok 2001. szeptember 1-jén esedékes 20 százalékos béremeléséhez szükséges összeget a 6 százalékos kötelező óraszámemelés figyelembevételével, azaz ilyen mértékű keretcsökkentéssel irányozták elő.

A költségvetési törvényjavaslat 86. § (5) bekezdésében módosuló, a közoktatásról szóló törvény ugyanis arról intézkedik, hogy milyen, korábban óraszámban nem elismert feladatok épüljenek be a kötelező óraszám keretébe, aminek következményeként az óraszámemelés érdemleges létszám- és bérköltség-megtakarítást nem eredményez. Téves dolog tehát 6 százalékos feltételezett munkaidő-megtakarítással csökkenteni a béremelés költségvetési fedezetét. Valószínűleg két, egymás munkáját nem ismerő csapat állította össze egyrészt az előirányzatot, másrészt a 6 százalékos óraszám-növekedés értelmezését. A baj az, hogy a tárcán belüli munka összehangolatlansága miatt a törvényjavaslaton belül olyan, úgymond zavar, ellentmondás keletkezett, amely további esetleges nemtörődömség esetén 2-3 százalékkal is megnövelheti a települési önkormányzatokra jutó terheket a bérköltség területén. Ennek az összege óvatos becslés szerint is legalább 4-5 milliárd forint lehet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A közoktatási intézmények fenntartása miatt keletkező önkormányzati többletterhek elsősorban a kisiskolák fennmaradását veszélyeztetik. A pedagógiatudomány szakmai nyelvezetében kisiskolának nevezik azokat az iskolákat, amelyekben száznál kevesebb gyermek tanul. Ezek az iskolák általában ezer lélekszám alatti kistelepülésen, egy-egy nagyobb település ugyanilyen lélekszámú elkülönült településrészén fekszenek, legtöbbjük az aprófalvas megyékben található.

Az 1998-99. tanévben az önkormányzatok által fenntartott iskolák közül 830 iskolára illett a kisiskola elnevezés, és ezekben a mostohán kezelt intézményekben 42 ezer diák tanul. A '90-es évek közepén az ország minden ötödik általános iskolája valamely kisközségben működött, négy vagy még kevesebb osztállyal. A magyarországi általános iskolai tanulók 4 százaléka látogat kisiskolákat. A kisiskolák bezárását a korábbi költségvetési törvény egyértelműen szorgalmazta. Nagyon örülök annak, hogy a törvényjavaslat enyhíti az 1999. évi CXXV. törvény 6. számú mellékletének (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat, mely szerint nem igényelhet önhibáján kívüli hátrányos helyzetére hivatkozva költségvetési támogatást az az önkormányzat, amelynél bármely oktatási intézmény kihasználtsága nem éri el a 70 százalékot. Nos, ez a mérték a 70 százalékról 2001-től 50 százalékra csökken, lehetővé téve az ilyen helyzetű településeken lévő iskolák további fenntartását.

Hogy mennyire fontos az ország jövője szempontjából az ilyen intézmények fennmaradása, hadd idézzem fel századunk legnagyobb magyar oktatáspolitikusának, Klebelsberg Kunónak azt a gondolatát, mely szerint egy baranyai óvoda bezárása szellemi téren lehet olyan veszteség, mint egy egyetem megszűnése. Miért lenne veszteség egy iskola elsorvadása? - kérdezik gyakran. Erre akár nemzetközi példák idézésével is felelhetnénk. A fejlett országok mindegyikében ma már az az alapelv, hogy oda építenek iskolát, ahova az iskolaköteles kisgyermekek még gyalogszerrel is el tudnak jutni. Megbuktak mind a gazdasági racionalitás, mind a pedagógiai követelmények vizsgáján azok a korábbi elképzelések, törekvések, mint például a körzetesítés vagy a buszoztatás.

A körzetesítés idején a gyermekek esőben, fagyban, hosszú gyaloglásra kényszerültek, az iskolabuszok pedig a gyorsan emelkedő üzemanyagköltségek miatt erőn felüli anyagi áldozatokra kényszerítették mind a szülőket, mind pedig az önkormányzatokat, és most a pedagógiai oktatókról ne beszéljünk. Kiderült, hogy a legolcsóbb megoldás egyben a leginkább humánus megoldás, az, ha az iskolák a családok és a gyermekek közelében vannak. Tanulnunk kellene a nálunk fejlettebb országok oktatáspolitikai vakvágányainak a keserves tapasztalataiból, s fogadjuk el azokat a tanulságokat, amiket ők már levontak önnön hibáikból. Támogassuk a kistelepülési iskolák fennmaradását, és költségvetési előírások, feltételek megszabása révén ezeken a településeken ne okozzunk iskolabezárásokat.

Tisztelt Ház! A hátrányos helyzetű iskolák gondja után hadd szóljak röviden a hátrányos helyzetű tanulók költségvetési támogatásáról. Az óvodák, iskolák gyermekeinek mintegy 30 százaléka tanulási és magatartási zavarokkal küszködik, és ennek leküzdése szakembert igényel. Sajnos, a mai szakemberhiány miatt a problémás gyermekek többsége nem kapja meg időben a szükséges segítséget. A szakértői és rehabilitációs bizottságok rendkívüli megterhelése miatt sorban állnak a vizsgálatra várók, és emiatt a szakértői javaslatok csak jelentős késéssel jutnak el a javaslatot kért intézményekhez. A bizottságok túlterhelése miatt a gyermekek, tanulók jogai is csorbulnak, azaz a pedagógiai szakszolgálatok késlekedése a hátrányos helyzetű gyermekeknek már-már a tanulói alapjogait is veszélyezteti.

A közoktatási intézmények a szakértői bizottságokkal rendszeres kapcsolatot és együttműködést igényelnek. Amennyiben az önkormányzatok maguk is képesek ellátni az ilyen jellegű szakértői rehabilitációs tevékenységet, akkor csökken a központi szakszolgálat leterheltsége. A közoktatásról szóló törvény szerint az önkormányzatok részére támogatást kell biztosítani a pedagógiai szakmai szolgáltatások elvégzéséért. "Sajnos - idézem újfent az Állami Számvevőszék költségvetést véleményező megállapítását - az önkormányzati szakértői és rehabilitációs bizottságok költségeihez történő hozzájárulásokat és támogatásokat a tárca előirányzatai nem tartalmazzák." Bizonyára ez a támogatás más hozzájárulásokkal együtt szerepel valamelyik előirányzat címén, de ismételten hangsúlyoznom kell, hogy olyan kiemelten fontos és törvény által előírt feladatról van szó, amely megérdemel egy önálló és számszerűsített jogcímet.

Az elmúlt években látványosan romlott, tisztelt Ház, a felnőttképzés helyzete. Az egyre kevesebb felnőtt korú tanuló nem a megcsappant érdeklődést jelzi, hanem az önkormányzatok és az ez ügyben tanúsított érdektelenségét vagy éppen pénztelenségét. Ma a kormányzat szociális politikája nagyon helyesen azt az elvet hirdeti, hogy segélyek helyett esélyeket, lehetőségeket kell adni az embereknek. Nem szabadna üres és tartalmatlan jelmondattá válnia ennek az alapelvnek, azaz nem szabadna elvennünk a továbbtanulás költségeit és fáradalmait vállalóktól az eddigi esélyeket, lehetőségeket.

Küszöbön áll a felnőttoktatásról szóló törvényjavaslat benyújtása, ugyanakkor nem található olyan költségvetési előirányzat, amelyik ennek a törvénynek az elfogadásából fakadó állami költségvetési támogatást néven nevezné, pedig elkerülhetetlen, hogy a központi költségvetés támogatást adjon a felnőttképzés keretei között történő tanuláshoz, vagy pedig a szakmai végzettség megszerzéséhez. Jelenleg az állam 23 éves korig biztosítja a második szakképesítés megszerzésének ingyenességét, és államilag finanszírozott hallgatók esetében garantálja az első diploma tandíjmentességét.

(14.10)

Az élethosszig tartó tanulás megjelenése indokolttá teszi az állami támogatások bővítését, melynek mértéke azonban minden bizonnyal a költségvetés lehetőségeivel összhangban kell hogy kialakuljon. Az UNESCO által 1997-ben megrendezett V. nemzetközi felnőttoktatási konferencia záródokumentuma szerint: a felnőttek tanulása magába foglalja az iskolarendszerű és a folyamatos oktatást, a kötetlen tanulási lehetőségeket, valamint az esetleges tanulás széles skáláját, továbbá az elméletre és a gyakorlatra alapozott tanulási formákat egyaránt.

Tisztelt Ház! Jelenleg az iskolarendszeren kívüli képzések esetében a minőségbiztosítás többé-kevésbé esetlegesen alakul, ami különösen azért aggályos, mert a képzések jelentős köre állami támogatással zajlik, és a megszerzett végzettségek egy részét az állam elismeri. Egyre többször okoz gondot azoknak a tanfolyamoknak, képesítési oklevelek megszerzési kurzusainak elburjánzó gyakorlata, amelyeket borsos tandíjak ellenében sok, állásban, alkalmazásban reménykedő munkanélküli elvégez, majd keserűen tapasztalja, hogy gyakorlatilag sehol sem veszik figyelembe megszerzett oklevelét. A felnőttoktatásról szóló törvény várhatóan rendezné ezeket a ma még szabályozatlan területeket, de az ilyen ellenőrzésekhez szükséges apparátus működtetéséhez szükséges költségek fedezésére már most költségvetési jogcímeket kellene megjelölni.

A törvényjavaslat nagyarányú bérnövelést indítványoz a felsőoktatás területén. Az előirányzott 22 százalékos bérnövekedés elsősorban az elért tudományos fokozatot és a beosztást veszi figyelembe, a szolgálati időt mellőzi. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete javasolja ugyan, hogy a pályán eltöltött időt is méltányolni kellene, de magam is úgy érzem, most ebben az egyedi esetben mellőzhető a szolgálati idő mint keresetmeghatározó szempont.

Az elmúlt tíz esztendő létszámleépítései, felvételi korlátozásai olyan helyzetet teremtettek, hogy ésszerűtlenül alacsony a fiatal oktatók aránya. Megtartásuk esélyeit javíthatja, azaz kereseteiket az átlaghoz közeli mértékben növelheti, ha a pályán eltöltött idő nem lesz szempont a keresetrendezés esetén.

Önálló felsőoktatási bérfejlesztési javaslatot terjesztett elő egyébként a napokban a Magyar Rektori Konferencia. Bruttó 300 ezer forintban állapítaná meg a minimálisan adható professzori béreket, az egyetemi docenseknek legalább 200 ezer, az adjunktusoknak 150 ezer forintos alapilletményt javasolnak. A Rektori Konferencia koncepciója megegyezik a tárcáéval, de a további 35 százalékos béremelésnek az Oktatási Minisztérium szerint már nincs a költségvetésben elegendő fedezete. Számításaik szerint ehhez az emeléshez legalább plusz 7 milliárd forint kellene, de ha a tudományos kutatókat is figyelembe vesszük, akkor plusz 12-13 milliárd. Remélem, hogy pluszforrások feltárása révén az elkövetkezendő hetekben közeledik egymáshoz a Magyar Rektori Konferencia és az Oktatási Minisztérium álláspontja.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! A béremelés költségvetési feszítettségét jelzi, hogy a tárca a béremelés fedezetéül igénybe veszi mint forrást az eddigi diákellátásokat is. Az idei év ellátmányaihoz viszonyítva vásárlóértékben csökken a felsőoktatási hallgatók lakhatási támogatása, a hallgatók tankönyv- és jegyzettámogatása, a köztársasági ösztöndíjra biztosított keret, a felsőoktatási intézmények hallgatóinak pénzbeni juttatásai, a hallgatók kulturális és sportolási támogatása, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A tavalyi költségvetési vitában tolmácsoltam a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának azt az aggodalmát, miszerint a kutatásokra, fejlesztésekre fordított kiadások alig tartanak lépést az inflációval, a bruttó hazai termékhez viszonyított 0,7-0,8 százalékos részarányuk a legalacsonyabbak között van Európában. Súlyos probléma volt az, hogy a kilencvenes években az akadémiai kutatóhálózat bérhelyzete gyorsuló mértékben romlott. Az akadémiai kutatók bérelmaradása a közismerten nem jól fizetett egyetemi kutatókhoz képest is 40 százalékra növekedett. Egyre több nemzetközi hírű kutató távozott külföldre, s vonta ki ily módon szellemi tőkéjét a magyar gazdaságból.

A mostani, két évre szóló költségvetés rendkívül nagyot lép előre a korábbi lemaradások bepótlása terén. A kutatásokra fordított kiadásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított 1999. évi aránya 2002-ig közel kétszeresére, 1,5 százalék körüli szintre növekszik. Örömmel vettük tudomásul, hogy a Magyar Tudományos Akadémia költségvetési támogatása 2001-ben 25,2 százalékkal, 2002-ben 26,5 százalékkal növekszik. Impozáns mértékben, 61 százalékkal növekszik az Országos Tudományos Kutatási Alap - közismert nevén az OTKA - 2001. évi állami támogatása, s ez a már magasabb összeg további egyharmaddal nő 2002-ben.

Felerősíti a vállalkozói szféra szerepvállalását a kutatásokban az adótörvények pozitív irányú változása is. A kutatás-fejlesztésbe invesztáló cégek a befektetett összeg kétszeresét írhatják le adóalapjukból az elkövetkezendő években. S éppen a mai Magyar Nemzetben olvashattam dr. Szendrő Péter nyilatkozatát, amelyik ezt bontja ki immár a gyakorlatban is.

Végezetül hadd említsek meg e tématerület zárásaként egy napokban történt szomorú esetet. Egy kisiskolás kábítószer fogyasztása miatt napokig élet és halál között lebegett. Csak üdvözölni tudom azt, hogy Ifjúsági és Sportminisztérium előirányzatai között elsőbbséget élvez a kábítószer-fogyasztás visszaszorításának költségvetése, hiszen erre a célra közel 1 milliárdot fordít 2001-ben a tárca.

Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Elnök Úr! A közbiztonság, a rendvédelem és a honvédelem témakörében szeretném még elmondani a Magyar Demokrata Fórum részletesebb álláspontját.

Jelentős mértékben, 25 százalékkal emelkedik 2001-ben a honvédelmi tárca költségkerete. A többlettámogatás egyrészt a haderőreform kiadásaira nyújt fedezetet, másrészt pedig Magyarország NATO-tagságából fakadó kötelezettségeinek ellátására szolgál. A tárca költségvetési előirányzata teljesíti a NATO-felvétel előkészületei során, még 1997-ben vállalt kötelezettséget. Ennek értelmében 2000-ben a bruttó hazai termék értékének 1,51 százaléka, 2001-ben pedig 1,61 százaléka lesz katonai célú kiadási előirányzat.

Az idei év árvizei, a szerbiai hatalmas válság, a nyugati országok reméltnél lassabb gazdasági növekedése és az olajárrobbanás nehéz helyzetbe hozta a költségvetés tervezőit, hogy hogyan tegyenek eleget a vállalt katonai kötelezettségeknek. A Magyar Demokrata Fórum szakmai véleménye az, hogy szerencsésen sikerült megtalálni azt a mértéket, amelynek figyelembevételével, a gazdasági lehetőségeket is tiszteletben tartva, eleget tudunk tenni hadsereg-fejlesztési kötelezettségeinknek.

A Honvédelmi Minisztérium költségvetési fejezetében szereplő címek és alcímek tartalmi téren megegyeznek az észak-atlanti szövetség előírásaival, ami azt is jelenti, hogy a tárca költségvetése - bármely más bevételi vagy kiadási tétel hozzáadása vagy elhagyása nélkül - közvetlenül összehasonlítható 18 másik NATO-tagállam honvédelmi költségvetésével. Ez az összehasonlíthatóság óriási eredmény a korábbi évek átláthatóságot akadályozó költségvetési gyakorlatához viszonyítva.

A minden részletre kiterjedő összehasonlítás lehetőségét még nem sikerült megteremteni. Például az adófizető polgárokat a nyugati demokráciákban joggal érdeklik a feladatorientált mutatószámok, például az, hogy mennyibe kerül egy sorkatona vagy egy szerződéses katona ellátása, mennyit kell fordítani egy század vagy egy zászlóalj éves fenntartására és kiképzésére, hány levegőben töltött óra költségét kell vállalni egy-egy pilóta kiképzése érdekében.

(14.20)

Nos, remélhetőleg a következő költségvetés már az ilyen feladatorientált mutatószámok terén is lehetővé teszi majd Magyarország és a többi NATO-tagállam költségeinek összehasonlítását.

A honvédelmi bizottság tagjaként fogalmaztam meg korábban, hogy a tábornoki, főtiszti létszám csökkentése és a helyes állományarányok kialakítása hangsúlyos célja a tavaly megkezdett haderőreformnak. Az idei 57 ezer fős költségvetési létszám két év alatt 12 ezer fővel, 21 százalékkal csökken. A létszámcsökkentés nagyobbik részét 2001-ben hajtják végre, elsősorban a hivatásos állomány körében. A nyugdíjazott vagy munkanélkülivé váló tisztek és tiszthelyettesek családjainak még akkor is rendkívül nagy megpróbáltatást jelent sorsuk alakulása, ha a kormány döntéseinek megfelelően átképzési lehetőségek, anyagi segítség és emberséges hozzáállás - hangsúlyozom: emberséges hozzáállás - közepette történik meg vagy fog megtörténni a haderőreformnak ez a megkerülhetetlen szakasza.

A reform jegyében meg kell kezdeni a vegyes rendszerű, azaz egy sorozott-hivatásos hadsereg felépítését. Ennek megfelelően a létszámcsökkentésekkel párhuzamosan mind több szerződéses katonát kell alkalmazni, különösen a speciális szakképzettséget igénylő beosztásokban. Jelenleg mintegy 4 ezer szerződéses szolgál a hadseregben.

A reform része kell hogy legyen a nemzetőrség felállítása, amelyet a Magyar Demokrata Fórum is ajánl a különféle vitákban. Erről az intézményről, a nemzetőrségről már a közeljövőben döntenie kell az Országgyűlésnek. Remélem, a majdani döntéshozás idején nem lesz akadályozó tényező az, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében ilyen célra nem tartalékoltak nagyobb összegeket. Nem tudom elfogadni azt az ellenérvet, hogy egy törvény szerint még nem létező feladatra nem lehet tartalékot félretenni, hiszen a tartalék szerepe épp a várhatóan felmerülő költségekre történő készenlét. Csak példaként említem meg, hogy az Országgyűlésnek még be sem nyújtott, a köztisztviselői reform feladatait előíró törvény végrehajtásának fedezetére már több mint 20 milliárd forint tartalékalappal rendelkezik a költségvetés, és úgyszintén a nemzeti földalapra is van félretéve a költségvetésben egy meghatározott összeg. Amennyiben tehát komolyan elkötelezzük magunkat a nemzetőrség intézménye mellett, akkor erre már most, a költségvetés összeállítása és elfogadása során kell gondolni.

Tisztelt Ház! Az elmúlt hónapokban két nagyobb horderejű honvédelmi döntés váltott ki vitákat a honvédelmi kérdések iránt érdeklődő közvéleményben. Az egyik vitatott döntés a pápai katonai repülőtér bezárása, a másik a dunai flottilla megszüntetése volt. A katonai szakértők egy része a pápai katonai repülőtér jelentőségét már azáltal is igazoltnak látja, hogy a NATO jelentősebb összegekkel segítette volna ennek az objektumnak a korszerűsítését. A Magyar Demokrata Fórum szakmai véleménye szerint stratégiai-katonapolitikai szempontból is elhibázottnak tűnik az, hogy a jövőben már csak egyetlenegy nagyobb centrum köré összpontosulna a légierő bázisa. Mindenképpen csökkenne a légierő sebezhetősége, ha fenntartanánk egy tartalékbázist, és ez csak a pápai repülőtér lehet. Jelenleg a pápai repülőezred megszüntetésével nagyon megnövekedett az ország légterének a védelmét immáron egyedül ellátó kecskeméti repülőezred személyi állományának leterheltsége. Az állandósuló stressz miatt sok, erre már jogosult pilóta a nyugdíjba vonulását fontolgatja. Ha ez bekövetkezik, akkor a légvédelmi készültségi szolgálat ellátása gyakorlati és szakmai értelemben is sebezhetővé válhat Magyarországon.

A pápai repülőtér további fenntartása érdekében módosító indítványt nyújtottam be a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként. Mivel a honi légvédelem lemondott ennek a bázisnak az üzemben tartásáról, közvetlenül a tárca kötelességévé tenném az elsősorban már a NATO-szövetségesek számára fenntartott katonai repülőtér megőrzését.

A másik vitatott döntés a dunai flottilla megszüntetése volt. Magyarországon a dunai őrhajók fenntartása hatszáz éves múltra tekint vissza, és minden történelmi korban igazolta a létjogosultságát. A délszláv válság időszakában is volt védelmi szerepe, hiszen az ország közepe a dunai vízi út felől teljesen nyitott. Akár a víz alatti járművek és aknák felderítése, akár valamilyen természeti katasztrófa bekövetkezése esetén csak a saját flottilla létezése garantálhatja a vízi út mentén élők biztonságát.

Bonyolítja a kérdés megítélését az is, hogy több helyzetelemző ingatlanpolitikai döntést lát a háttérben, mivel a flottillabázisnak, ennek a nagyon értékes területnek a vitathatatlan tulajdonosa a főváros. Korábban a fővárosi vezetés egy és csakis egyetlen célra, a dunai flottilla kikötőhelyének kialakítására adta az állam kezelésébe ezt a területet. A flottilla felszámolása után azonnal vissza kell helyezni tulajdonosi jogaiba a fővárost, hiszen - értelemszerűen - a tulajdonos beleegyezése nélkül jogszerűen semmilyen más célra nem lehet felhasználni ezt a sok milliárd forintot érő területet. A főváros már be is jelentette az igényét erre a területre, és a flottilla megszűnése után birtokon belülre kerülve, valószínűleg hamarosan túl is ad ezen a területen.

Mind katonapolitikai, mind vagyonpolitikai szempontból célszerűnek tartom a dunai flottilla megőrzését, és már benyújtottuk az ilyen célú módosító indítványunkat.

A 2000. évi 200 millióról 100 millióra csökken 2001-ben a besorozott katonák családi segélye, és ezt követően a továbbiakban változatlan marad, azaz reálértéken tovább csökken. Tisztelt Ház, még ha figyelembe is vesszük a szolgálati idő addig várható csökkenését, akkor is indokolatlan ez a nagyarányú csökkenés. Remélem, hogy a behívottakra nézve nem változtak meg hátrányosan a folyósítási feltételek, hanem elsősorban a behívottak körének a módosulása magyarázza a katonák családi segélyének gyors csökkenését.

Végezetül néhány mondat a Belügyminisztérium fejezetéről.

Az inflációt meghaladóan, több mint 12 százalékkal növekszik a Belügyminisztérium költségvetési kerete. A szervezett bűnözés elleni küzdelem jegyében egy maffiaellenes központ létrehozására 432 millió forint az előirányzott keret. Kiemelkedő forrásbővülésre számíthat a határőrség, amit a schengeni követelményeknek megfelelő határátkelőhelyek kialakítása indokol. Közbiztonsági beruházásokra 4,5 milliárdot szán a tárca.

Kritikus helyzetbe kerül véleményünk szerint a rendőrség, ha az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslat rendőrségi keretszámait, ugyanis 2001-ben az inflációnál lényegesen kevésbé, mindössze 3,1 százalékkal, 2002-ben pedig mindössze 2 százalékkal nő a rendőrség költségvetési támogatása.

Az ennél nyilván magasabb kiadási szükségletek fedezése érdekében a rendőrség bevételi kötelezettségét két év alatt 61 százalékkal emelné a törvénytervezet. Míg tehát 2000-ben minden egyes rendőrnek 150 ezer forintot kellett valamilyen módon megszereznie a munkahelye számára, addig 2002-ben fejenként már negyedmillió forint a bevételszerzési kényszer.

A rendőri vezetők évek óta hangsúlyozzák azt, hogy felelőtlenség függővé tenni a testület működőképességét az igencsak esetleges bevételektől. Ez függő helyzetbe hozza a rendőrséget, hiszen elfogadhatatlan arra kényszeríteni egy állami hatóságot, hogy pénzért adományokat, alapítványi célú támogatásokat gyűjtsön vagy éppen szolgáltatásokat nyújtson a civil szférában. Az eddigi bevételszerzési lehetőségek is kétségessé válnak amiatt, hogy 2001-től a közlekedési igazgatási eljárások az okmányirodákhoz kerülnek, jelentős bevételkiesést okozva ezzel a rendőrségnek. Csak az átírási díjak és a biztosítóktól beszedett bérleti költségek elmaradása 1 milliárdos idei bevételtől fosztja meg a kapitányságokat. Rendőrségi szakértők szerint 2001-ben a bevételeknek legfeljebb 60-70 százalékát lehet teljesíteni.

A tarthatatlan bevételi tervek, továbbá az energia- és benzinárak gyors emelkedése a főkapitányságok egy részénél a következő év második felében pénzhiány miatti működési válságot idézhet elő.

(14.30)

A rendőrség működési zavarait megelőzendő, Horváth Balázs MDF-es képviselőtársam módosító javaslatot nyújtott be a költségvetés rendőrségi előirányzatainak megváltoztatása érdekében. Képviselőcsoportunk egységesen támogatja a közbiztonság fenntartását szolgáló javaslatát, és nem támogatjuk sem a rendőrségi bevételszerzési kötelezettségek megemelését, sem a várható inflációnál csak kevésbé növekvő költségvetési keretszámbővülést.

Tisztelt Ház! Köszönöm türelmüket, figyelmüket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)