Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr a beszédében tényeket, számokat sorolt arról (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Csak számokat, tényeket nem!), tényeket és számokat sorolt arról, hogy különböző területeken milyen reális helyzete van Magyarországnak. (Révész Máriusz: És elhiszed?)

Az az igazság persze, hogy ha önök beveszik a saját propagandájukat, akkor ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert ez tényeken alapul, és ezt önök valószínűleg nem érthetik. De megpróbálom megvilágítani annak a helyzetnek a következményeit, amelyet éppen önök okoztak, mert nekem nagyon lesújtó a véleményem egyébként a sikerpropagandáról. Ezt láthattuk egyébként '98-2002 között, de ennél is lesújtóbb a véleményem a sikertelenségpropagandáról, amelyet önök azóta is folytatnak.

Én még emlékszem arra, tisztelt képviselőtársaim, amikor az 1998-as választási kampányban azt hallhattuk, hogy romokban hever a gazdaság, hogy rettenetes a munkanélküliség, akkor egyébként éppen egymillió munkanélküliről kellett hallani, miközben az az időszak a stabilizáció után volt, 5 százalék fölötti gazdasági növekedéssel és egyébként csökkenő munkanélküliséggel. Majd a kormányváltást követően két héttel vagy két hónappal azt kellett hallanom, hogy fantasztikus sikereket ér el az ország gazdasága.

(10.50)

Nyilván egyik sem igaz soha. Nem igaz az, hogy minden rendben van egy országban, és nem igaz az, különösen a mai Magyarország esetében, hogy minden olyan rettenetes lenne. Ha persze ilyen stílusban folyik a vita, hogy az egyik fél megpróbál minden hitet, örömöt és sikert lerombolni annak érdekében, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy itt semmi nem jó, hogy itt már élni sem lehet, akkor ennek, tisztelt képviselőtársaim, az lesz a következménye, hogy a valódi problémákról már nem lehet, mert nem érdemes beszélni, és ezt követően a valódi problémákra viszont már nem lehet megfelelő, jó megoldásokat sem találni.

Mert ki vitatná, tisztelt képviselőtársaim, hogy a munkanélküliség magas, még akkor is egyébként, ha bőven alatta marad az Európai Unió átlagának? Ahhoz, hogy ez a munkanélküliség még alacsonyabb legyen, tisztelt képviselőtársaim, gazdasági növekedésre van szükség - erőteljesebbre, mint amilyen a jelenlegi. Ahhoz, hogy a gazdaság növekedése erőteljesebb lehessen, ahhoz viszont a gazdaságra nehezedő terhek csökkentésére lenne szükség, hogy a gazdaság fellélegezhessen az alól a nyomás alól, amit mi, politikusok a költségvetésen keresztül rájuk terhelünk.

Ezek után miről szól a vita a parlamentben? Hogy kevés béremelést adtatok, hogy megemeltétek a gázárakat - piacgazdaságban egyébként, ahol az állam osztogatja a béremelést és emelgeti az árakat, de ez most egy más kérdés -, egyébként több támogatást követelünk az agráriumnak, többet a lakásépítésnek, emeljétek gyorsabban a nyugdíjakat, és így tovább, és így tovább. Több kiadást, több kiadást, több kiadást, hátha sikerül végleg mindent tönkretenni ebben az országban. Ez az, tisztelt képviselőtársaim, amit ez a politika eredményez, és ez az a politikai stílus, ami viszont lehetetlenné teszi a valódi megoldások megtalálását. (Moraj az ellenzéki oldalon.)

Mert ha értelmes vitát lennénk képesek folytatni, akkor… (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Tisztelt képviselőtársam, kormányon vagyunk, önöknek pedig van néhány vezető politikusa, aki azt szeretné, ha ebben az országban az emberek rosszul éreznék magukat. (Moraj az ellenzéki oldalon.) Ennek a mai vitának éppen ez a lényege. Mert ha képesek lennénk arról beszélni, hogy mit kell tenni azért, hogy, mondjuk, az egészségügy abból a pénzből, ami jut neki, hatékonyabban működjön, hogy hogy kell ehhez bevonni a magántőkét, hogy mit kell tenni a szociálpolitikában azért, hogy a valóban szegény emberekhez eljussanak a pénzek, és azoknak ne adjunk támogatást, akik arra nem szorulnak rá, de ne is vegyük el tőlük ezekre a támogatásokra a különböző adóforintokat; ha képesek lennénk arról beszélni, hogy hogy működhetne jobban az állam, hogy mekkora legyen a mérete egy piacgazdaságban, hogy ha szűkösen állnak rendelkezésre a források, akkor mit kell tennünk annak érdekében, hogy a közigazgatást vagy akár az önkormányzati igazgatást megfelelő módon, a hatékonyság érdekében átalakítsuk… - csak ezekről a kérdésekről természetesen vita nincs.

Most az történt, hogy a miniszterelnök sorolt tényeket és számokat. Tessék tényekkel és számokkal megcáfolni ezeket az állításokat, mert különben akkor ilyen állítások maradnak, mint Orbán Viktor egyik legszebb mondata, hogy: az áremelkedés meghaladta az inflációt. Hát, tisztelt képviselőtársaim, ez körülbelül olyan, mint amikor, mondjuk, Schumacher maga előtt halad át a célvonalon. De ugyanez vonatkozik arra is, amit Áder János épp a múltkor mondott, hogy: csökken az export. Hogy egyébként az export nő, az nem érdekel senkit, mert azt kell beverni az emberekbe, hogy rosszabbul élsz, rosszabbul keresel, rossz a magyar gazdaság teljesítménye, és így tovább, és így tovább.

Az egy más kérdés persze, hogy aki ma nagyon nehezen jön ki a nyugdíjából - és sajnos nagyon sokan vannak ilyenek -, annak persze hiába nő reálértéken 20 százalékkal a nyugdíja, az még mindig rosszul fog kijönni a nyugdíjából, tehát nem lesz elégedett a helyzetével. Ha valaki olyan helyen dolgozik, hogy tényleg minimálbéren foglalkoztatják, és nem egyébként feketén tesznek többletjövedelmet a zsebébe, akkor az ebből a bérből természetes módon nagyon nehezen jön ki. Ehhez képest lehet 10-20 százalékkal emelni a minimálbért, attól ő még mindig úgy fogja érezni, hogy nehezen él. Így van ez minden alacsony jövedelművel, így van ez akkor, ha valakinek nincs munkája, és egyébként gondoskodnia kell a családjáról. Ezek mind-mind a mai Magyarország problémái, amelyekre mind-mind megoldásokat kell találnunk.

Ez a megoldás nem lehet más, mint egy jól működő gazdaság, egy olyan állam, amelyik annyi pénzt költ saját magára és persze az általa nyújtott ilyen-olyan szolgáltatásokra, amennyi reálisan a költségvetésből erre fordítható, és egyébként pedig egy olyan ország, amelyik a reális költéssel és a növekedő gazdasággal egyre gyorsabban hozza be az európai átlagot, egyre gyorsabban zárkózik fel Európához, ráadásul ezeknek a sikereknek még képes természetesen óvatosan örülni. Óvatosan azért, mert igaz az egyharmados társadalom, és nem lehet úgy örülni az ország sikereinek - ha közben nem vagyunk tekintettel annak a mintegy két és fél, hárommillió embernek a problémáira -, amelyeket sajnos a rendszerváltást követően még mindig nem tudtunk megoldani, de akik problémáinak a megoldásához sem vezet más út, mint egy jól működő, hosszú távon fenntartható növekedési pályán mozgó gazdaság. Kizárólag erről kellene a politikának szólnia és vitatkoznia.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)