Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Darák Elnök Úr! Kónya István Elnökhelyettes Úr! Köszöntöm önöket is. A Kúria beszámolója minden évben, azt kell mondjam, a legszakmaibb előterjesztés. Ez jól is van így, de azért a Legfőbb Ügyészség és az OBH esetében is jobban örülnék neki, ha ilyen szakmai vitát lehetne folytatni. No persze, ezt csak azért hozom itt elő, nem mintha ez az önök felelőssége lenne, hanem egyfajta ellenzéki kérés vagy talán inkább pusztába kiáltott szó az irányba, hogy valódi társadalmi problémákról szakmai módon is lehessen tárgyalni a Házban.

(9.30)

Azt azonban el kell mondanom, hogy az a gyakorlat, amit a Ház folytat, hogy ezeket a beszámolókat gyakorlatilag egyre inkább az év vége felé tárgyaljuk meg; sőt, most már az utolsó ülésnapon vagyunk, és ha Áder János nem küldte volna vissza az egyik törvényt, és nem kellene jövő pénteken szavazni, amikor, gondolom, elfogadásra kerülhetnek ezek a beszámolók is, akkor tulajdonképpen azt jelentené az előzetes menetrend szerint, hogy 2019-ben tudna a Ház döntést hozni az OBH, a Kúria és a legfőbb ügyész beszámolójáról.

Ezt önmagában botrányosnak érzem, főleg úgy, hogy ezek a beszámolók nyárra elkészülnek. A Kúria beszámolójánál július 12-e az aláírás dátuma, de feltételezem, hogy gyakorlatilag még ennél is előbb elkészült, tehát semmi akadálya nem lett volna annak, hogy szeptemberben ezzel kezdjünk, illetve az Országgyűlés elé kerülhessenek a beszámolók. Egyébként ennélfogva sokkal inkább közelebb kerülnénk a tárgyévi időszakhoz. Képzeljék el azt, ha valamely eset vagy ügy 2017 elejével szerepel, márpedig a 2017-es beszámolóról beszélünk, akkor ez azt jelenti, hogy közel két év távlatából tud véleményt mondani az Országgyűlés. Ez oly mértékben elszakad az adott ügy témájától, időben oly messze kerül, ami tulajdonképpen a beszámoló és annak az Országgyűlésben való megvitatása lényegét ássa alá.

Azt is látjuk, hogy sajnálatos módon, mivel ez évről évre megtörténik, évről évre elmondjuk itt az Országgyűlésben és a bizottsági üléseken is ezt a problémát, de pont annyit sikerült elérnünk, hogy még később tárgyalja a Ház. Sőt, az idén, ahogy mondtam, tulajdonképpen már a szavazásra sem kerülhetett volna sor, ha nincs egy törvény visszaküldése. Nos, azt kell látnunk, hogy ez tudatos; tudatos, hogy ne lehessen a legaktuálisabb problémákról beszélni. Aláhúznám, hogy még itt sem a Kúria gyakorlata az, ami miatt ez leginkább megtörténik, hanem a legfőbb ügyész és az OBH elnökének a tevékenysége. Bár hozzáteszem, nagyon fontos kérdések vannak, illetve voltak idén is, például a Kúria devizahitel ügyében történt döntései, majd erre ki fogok térni néhány mondat erejéig, illetve előrebocsátott eljárások megindítása. Arról meg nem is beszélve, hogy véleményem szerint egy következetesen rossz joggyakorlat alakult ki, azt is mondhatnám, hogy alkotmánysértő, Alaptörvényt sértő joggyakorlat az Igazságügyi bizottság és a Ház munkarendjében is, lévén, hogy egy nagyon szűk időkeretben, nyolc percben tudnak az ellenzéki frakciók hozzászólni a bizottsági üléseken.

Egyébként minden országban, minden demokráciában a bizottsági ülés az, ahol a legélénkebb és leginkább valódi érdemi vitát lehet folytatni, vagy leginkább a beszámoltató és a beszámoló funkciója meg tud jelenni, ahol esetleg több körben is tudnak válaszolni a legfőbb jogi méltóságok az általuk elvégzett munkára, az lenne az igazi terep. Ehhez képest ott egy jelentős időszűkítés van, aminek egyébként nincs semmi valódi indoka. Megnézhetik, hogy jobb példával ne éljek, mondjuk, az Egyesült Államokban sokszor 7-8 órán keresztül tartanak meghallgatásokat, amennyiben olyan kérdések vannak, amelyek a képviselőket vagy a szenátorokat oly mértékben érdeklik, és nem kapnak rá megfelelő választ. Akkor bizony az adott közjogi vezetőt, tisztségviselőt, bármilyen, akár bírósági, ügyészségi vezetőt vagy éppen más ügyekben egy gazdasági társaság vezetőjét is meghallgatják. Ez egyébként egy rossz gyakorlat.

A másik fele, hogy nemcsak egy időkorlát van, megszólalási időkorlát került úgymond gyakorlatként bevezetve, hanem az az alaptörvény-ellenes értelmezése a beszámolónak, ami úgy szól, hogy csak és kizárólag az előző évről lehet kérdéseket feltenni és véleményeket hozzáfűzni. Ha az Alaptörvényt megnézik, teljesen egyértelmű, hogy ott ilyen kitétel nincs. Az Alaptörvény csak annyit mond el, vagy annyit vár el, hogy évente egyszer, ha már az OBH elnökéről, a Kúria elnökéről és a legfőbb ügyészről beszélünk  vannak más tisztségviselők is, de most akkor csomagban beszéljünk róluk, egyébként más esetben is megjelent ez az anomália , tehát évente egyszer beszámolnak a szakbizottságnak, illetőleg az Országgyűlésnek. Ez azt jelenti, hogy nyilvánvalóan elkészítik a beszámolójukat, de ez nem azt jelenti, hogy a szakbizottságban és az Országgyűlésben ne lehetne bármely időszakra kérdéseket feltenni, véleményt nyilvánítani, lévén, hogy az Alaptörvény, ahogy mondtam, nem úgy szól, hogy az előző évre vonatkozóan történik ez meg, hanem csak az van meghatározva, hogy milyen gyakran történik meg ez a beszámoló.

Jelen felvezető után, amit egyébként én fontosnak és az Alaptörvényünk, a demokrácia érvényesülése szempontjából is kulcsfontosságúnak tartok, rá szeretnék térni a beszámoló érdemi részeire, illetve a hozzá kapcsolt érdemi részekre, hiszen ha már a közigazgatási bíróságok felállítása elhangzott, és az is elhangzott, hogy ez milyen csodálatos és előremutató intézkedés, nekem jó néhány kérdés merült fel, ezt elmondtam itt, az Országgyűlés előtt is.

Ha megnézzük a Kúria beszámolóját, amely szerintem szakmaiságában…  persze, mindig lehet olyan pontokat találni, amiben 100 százalékig a jogászok nem értenek egyet, de az kirajzolódik, hogy a Kúria megfelelő szakmaisággal látja el a feladatát. Ha egyébként olyan pontok voltak, amiket oly sokszor vitattunk, például a devizahitelügyek, teljes egészében érezhető volt, hogy ott a politikai ráhatás, az ilyen-olyan politikai nyomásgyakorlás volt az, ami akár a Kúriának a tevékenységét jogilag torzítani volt képes. Azt mindig elmondtam, hogy ezt 100 százalékban a Kúrián nem is lenne igazságos ilyen formában számonkérni. De amikor szakmailag tudnak dolgozni a Kúria bírái, a Kúria vezetése, akkor igenis kiemelkedő szakmai munkát tudnak letenni az asztalra. Ugyanez igaz egyébként a közigazgatási ügyekre vagy éppen a közadatok szolgáltatására, a közadatügyi döntésekre.

Ha viszont így van, akkor egy közigazgatási bíróság felállítására nem lehet olyan szakmai indokot találni, hogy azért lenne szükség rá, mert anomáliák vannak a jelenlegi rendszerben, vagy szakmailag, vagy akármilyen más szempont alapján ne működnének jól a bíróságok. Az persze lehet egy politikai indok, hogy talán túl függetlenül is működnek a kormánypártok szempontjából a bíróságok. És ha lehet hinni a híreknek, rövid időn belül ki fog derülni, hogy az új közigazgatási legfelsőbb bíróságnak ki lesz az elnöke, itt befutóként Patyi Andrást szokták emlegetni. Nos, ha az ő tevékenységét megnézzük, de majd ha egyébként mást jelölnének, akkor nyilván ott is górcső alá lehet venni, hogy mennyiben valós a független bíróságok iránti aggódás.

Tehát visszatérve, ha Patyi András vagy egy hasonló szakmai múltat maga mögött hagyó ember kerül a közigazgatási legfelsőbb bíróság élére, akkor az látható, hogy a kormány egyedüli szándéka a közigazgatási bíróság bedarálása, a bírósági függetlenség csorbítása. Abba a részletszabályozási rendszerbe nem mennék bele, amit itt a vitában elmondtam a közigazgatási bíróságok kapcsán. Ha itt jogászemberek között beszélhetünk, azt mindenki tudja, és aki átolvasta ezt a javaslatot, akkor látja, hogy egy sokkal inkább a kormány alá rendelt rezsim jelenik meg.

Hozzáteszem, én idéztem azt is, hogy a sokszor hivatkozott XIX. századi közigazgatási bírósági rendszer akkori kialakítása mögött, olvassák el a jogtudósok könyveit, akár a korszakban, akár később, az adott korszakról írt könyveket, teljesen egyértelműen arról szólt, hogy nem merték teljesen függetlenné tenni akkor politikai indokokból a közigazgatási bíróságokat. Ezért alakítottak ki egy olyan rendszert, amit most, azt gondoljuk, hogy modernként, illetve a kormány úgy állítja be, és Trócsányi miniszter úr is, hogy modernként terjeszthet elő. Nos, ez már a XIX. században sem volt modern. Ha valaki hosszú távon a jogi megítélésre vagy a történelem általi jogi megítélésre gondol, akkor biztos vagyok benne, hogy ezzel a javaslattal nem úgy fog senki, aki a nevét adta hozzá, bevonulni a jogtörténetbe, mint egy valódi, modern rendszer megalkotója, hanem mint a bírósági rendszer egy részének a kormány alá rendelője.

(9.40)

De hogy néhány pontot ki is emeljek, bár véleményem szerint a ’17-es beszámolóban a közigazgatási döntések vagy az ez ügykörben elvégzett kúriai munka is alátámasztja azt, hogy a Kúria el tudja látni a feladatát, és jó szakmai munkát végzett a közigazgatási téren is, de ki szeretnék emelni néhány olyan pontot, amely a beszámolóból külön is érdemes arra, hogy itt a Ház előtt szó essen róla.

Elnök úr is említette azt a polgári kollégiumi véleményt, amely a közös tulajdon megszüntetéséről szólt. Ezt jómagam is előremutatónak tartom, lévén, hogy ez egy régi probléma, hogy nagyon nehezek, nagyon nehézkesek a közös tulajdont megszüntető perek. Nagyon elhúzódnak; a bíróságoknak valójában nagyon nehéz a döntést meghozniuk; adott esetben nagyon elmérgesedett emberi viszonyok közt kell egy anyagi kihatással is bíró döntést hozni. Ez esetben az az iránymutatás, amit a Kúria hozott, valóban előremutató, és talán a bíróságok számára is egy könnyebb döntést és a jogkereső állampolgárok számára is egy gyorsabb, könnyebb döntéshez jutást biztosíthat.

Én külön örültem neki, ezt ki is írtam magamnak, hogy megjelenik az a pont is, hogy adott esetben ne kelljen minden tulajdonostársat perbe vonni. Ez is a bírói gyakorlatban egy napi szinten jelentkező, elképesztő probléma, hogy volt olyan bíróság, amelyik akár több száz tulajdonostárs perbe hívását, perbe vonását elvárta, még úgy is, hogy gyakorlatilag semmi közük nem volt ahhoz a jogvitához.

Ez a jogközösségen belüli jogközösség, ami szerepel a beszámolóban, nekem jogilag külön tetszett, és valóban leírja azt, ami a problémát valójában feltárja, hogy csak azokat a tulajdonostársakat kelljen bevonni, akik az adott ügyben valóban érintettek. Ez pénzt spórol meg a peres feleknek, munkát spórol meg a bíróságoknak, és egy hatékony és gyorsabb döntést eredményez, tehát nagyon reméljük, hogy ez valóban minél gyorsabban megjelenik a bíróságok gyakorlatában is.

Aztán a rokontartás szabályai szintén egy olyan terület, amely sok, akár vita, akár meg nem értettség kereszttüzébe került a társadalom részéről. Fontosnak tartom, hogy itt is megjelenik egyrészt ez a sorrend, hogy hogyan, milyen formában kell ezt vagy kik élveznek elsőbbséget, illetve hogy a szülőtartás esetében azokat a társadalomban is megjelenő és az Alaptörvénybe beemelt passzusok kapcsán a társadalomban is megjelent félreértéseket sikerült adott esetben eloszlatni. Aztán, hogy hogyan tud eljutni a társadalomhoz egy ilyen jogi kérdés: bízom benne, hogy a jogalkalmazókon és az ügyvédeken keresztül, akiknél első körben ezek az emberek megjelennek, vagy akár közérthető cikkeken keresztül el tudnak jutni ezek a döntések. Itt kimondásra kerül, hogy a szülőtartás nem az Alaptörvényből levezethető módon, illetve nyilván onnan levezethető módon, de hivatkozási alapként ez a polgári törvénykönyvre és a megfelelő vonatkozó passzusokra vonatkozik, és nem egy alanyi jogként minden helyzetben hivatkozható módon.

Aztán szintén egy valós problémát feszeget a javaslat a társasház perbeli jogképességének a kérdéseivel. Itt államtitkár asszonyhoz fordulok, hogy a társasház perbeli jogképességénél lehet, hogy a kormánynak  nyilván most már csak jövőre  ebben, ha ez nem indult meg, valamiféle szakmai munkát meg kellene kezdenie, mert valóban, a Kúria felhívása jogos, és a társasházak esetén úgy a perbeli jogképességnél, és úgy egyébként, bár ez a beszámolóban nem szerepel, de a kisebbségben maradt társasházi tulajdonosoknál a jogvédelem egy fontos szempont. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy sok esetben nem kérnek mást a társasházi tulajdonosok, mint hogy betekinthessenek minden iratba, és az ellenőrző funkciót a felügyelőbizottságtól függetlenül ők is tudják olyan formában gyakorolni, hogy az információkhoz hozzájussanak. Ez ma nem teljes körű, tehát kérem, hogy ha már erről beszélünk, akkor ezt esetleg fontolja meg a kormányzat.

Aztán a haszonélvezetijog-fenntartással történő eladás esetei. Ez megint csak, azt kell mondjam, hogy amikor olvassuk, egy triviális kérdésnek tűnik, de úgy tűnik, hogy mégsem volt az a különböző földhivatali, vagy gondolom, akár a földhivatalok eljárását követően történő bírósági döntések kapcsán.

Arra is felhívnám egyébként a figyelmet, és ezért külön örülök neki, hogy a Kúria figyelt erre is, mármint a különböző ingatlan-nyilvántartási eljárásokra, mert a legtöbb esetben, és ezt gyakorló ügyvéd kollégák elmondták, hogy ha mondjuk, az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság rossz joggyakorlatot folytat, mondjuk, hiánypótlást kér olyan ügyben, amit megfellebbezve könnyedén megnyerne a beadványozó, sok esetben akkor sem fogja megtenni, hiszen az elhúzza a bejegyzést. Inkább azt mondja, hogy megteszem. Azt mondja az ügyvéd is, hogy na, megcsináljuk azt a módosítást, még ha a magyar jogszabályok alapján nem is kellene megtenni, hogy gyorsabban lezáruljon az ügy. És ennélfogva kialakulhatnak olyan rossz gyakorlatok, hogy nyilvánvalóan az ügyintézők kapcsán  mert nekem a jogi egyetemen azt tanították a tanáraim, hogy a jog sajnos sokszor addig terjed, ameddig az ügyintézőnek a jogtudása ér, és sokszor nem is jogvégzett ügyintézőkről beszélünk az állami szektorban  ez esetben nagyon fontos, hogy monitorozva legyenek ezek az eljárások, és ne csak arra építsünk, hogy majd akár egy ügyvéd vagy egy sérelmet szenvedett fél pereket nyújt be. Ebben az esetben nem fognak pereket benyújtani, inkább megcsinálják azt a módosítást, és akkor két hét alatt túl vannak a dolgon, de hát a gyakorlat rosszul fog beidegződni a hatóságokba.

Aztán szó volt az útépítési hozzájárulás tekintetében az önkormányzat rendeletalkotási jogköréről. Ez valóban egy fontos kérdés. Elsőre talán nem tűnhet úgy, viszont ha ezt kiterjesztjük abba az irányba, hogy sok esetben a különböző területrendezések kapcsán, a közös tulajdonnál is említettem, és ez, mondjuk, a zártkerti övezeteknél a tulajdonostársak nagy száma, de kihat arra is, hogy ha egy ilyen helyzetet rendezni szeretnének a lakók vagy az önkormányzat, akkor ez csak kisajátítással mehet, amire az önkormányzatnak nincs pénze, és ennélfogva elvárja azt, hogy egy megállapodást kössenek a tulajdonostársak, amiben mindig lesz egy-két renitens tulajdonostárs, akinek jó az ötven éve kialakult állapot, és nem szeretné valami miatt, hogy többet érjen az ő ingatlana is. Nos, ez esetben azért kellene egy olyan jogi megoldás, hogy ezek a területek fejlődni tudjanak, és itt főleg a Budapest környéki zártkertekre gondolok. Ez csak az államtitkár asszony felé lehet egy kérés, hogy a kormány esetleg elgondolkodhatna azon, hogy ezeket a területeket, ahol az önkormányzatok gyakorlatilag nem tudnak kisajátítani, mert nincs pénzük, itt az utak építésére és a közművesítésre gondolunk, de a tulajdonostársaknál 100 százalékos egyezség vagy 100 százalékos konszenzus nem várható el, ott hogyan lehet ezt jogilag… Itt például arra kell gondolni, vagy én olyan irányba indulnék el, hogy ha adhatok egy javaslatot, hogy mondjuk, abban az esetben, ha egy kisajátítás történik, de bizonyíthatóan a többszörösét fogja érni az az ingatlan, akkor lehet, hogy a kisajátításnál a fizetendő összegbe bele lehetne kalkulálni ezt az értéknövekményt, akár úgy is, én ezt ki merem mondani, hogy akkor ne járjon a kisajátításért pénz, hogyha ezek a fejlesztések bizonyíthatóan közpénzből valósulnak meg, viszont az ottani ingatlantulajdonosok ingatlanjainak az értéke a többszörösére megy fel. Egy ilyen szabályozás esetében nagyon sok terület bevonható lenne akár a fejlesztésekbe, akár az építkezésekbe, ami szerintem a város szempontjából, a nagyvárosok vagy akár a vidéki települések szempontjából is előremutató lenne.

Aztán még egy dolgot ki szeretnék emelni, ami szintén előremutató egy elvi döntés kapcsán. A kapcsolati erőszakkal kapcsolatosan kimondásra került, hogy két elkövetés esetén is megállapítható a rendszeresség.

(9.50)

Ez egy fontos téma, és a kapcsolati erőszak önmagában is sokszor talán túlságosan is átpolitizálva jelent meg, de legalább ennek annyi eredménye lett, hogy a Btk.-ba beemelésre került a kapcsolati erőszak mint új tényállás, és ahogy a Kúria is próbálja pontosítani ezeknek a tényállási elemeit, az szerintem jó irányba hat, és az, hogy nem kell adott esetben azt várni, hogy ez ötvenszer megtörténjen. Ez az elvi döntés szerintem a bíróságok munkáját is elősegítheti, illetve a jogkereső állampolgárokat is abba a helyzetbe hozhatja, pontosabban a sérelmeikre jogorvoslatot kereső állampolgárokat is könnyebb helyzetbe hozza, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a bizonyítás ezekben az ügyekben roppant nehéz.

A végén még meg szeretném említeni azt, ami szintén fontos és visszatérő téma volt az elmúlt években, ez nem más, mint a devizahitelügyek. Ez azért került újra napirendre, mert az Európai Unió Bírósága hozott több olyan döntést, amely hatással lehet a magyar bírósági joggyakorlatra is, illetve várható még  ha hinni lehet a híreknek, márpedig több ilyen eljárás van folyamatban, azt lehet hallani , hogy több ilyen döntés is lehet. Itt gyakorlatilag október 20-án még nem érezte úgy a Kúria, hogy jelentős tennivalója lenne  itt is a hírekből tudok nyilvánvalóan én is értesülni, tehát minden kúriai mozgásnak és háttérszakmai munkának nyilván nem lehetünk a birtokában , ez önmagában engem nem töltött el örömmel, viszont december 7-ei hír, hogy átfogó vizsgálat indulhat jövőre ezzel kapcsolatban, a Kúria konzultatív testülete a devizahitelügyekben át fogja tekinteni, hogy mi az, ami a már meghozott uniós bírósági döntések, illetve a jövőben meghozandó döntések kapcsán teendője lehet. Ezt mindenképpen üdvözölnünk kell, bár úgy jelent meg a december 7-ei hír, hogy az október 20-ai döntésbe vagy véleménybe illeszkedik, én azért ezt úgy értelmezem  és engedtessék meg, hogy ezt megtegyem , hogy azért a december 7-ei, sajtónyilvánosságot kapott döntés egy előremutató és várakozásokkal teli eljárást vetít előre, míg az október 20-aiból én nem ezt láttam ki, úgyhogy én mindenképpen pozitívan értékelem, hogy az időrend így alakult.

Itt azért kiemelném, a Kúria-elnök úr figyelmét is szeretném felhívni arra, hogy itt próbáljon meg személyesen is akár  idézőjelben  napi szinten odafigyelni ennek a konzultatív testületnek a működésére. Engedtessék meg, hogy a már oly sokszor korábban említett Wellmann Györggyel kapcsolatosan némi szkeptikus hozzáállással legyünk, de persze nagyon örülnénk neki, ha az Európai Unió Bíróságának döntései akár Wellmann György urat is arra sarkallnák, hogy pozitív módon kelljen csalódni azokban a döntésekben és abban a munkában, ami a jövőben meg fog történni, illetve reméljük, hogy meg fog történni. Úgyhogy azt kell mondjam, hogy mivel mindenkinek jár a második esély  ha szabad így fogalmazni , ezért én nagyon bízom benne, hogy azok a kritikák, amik elhangzottak itt korábban akár az ő tevékenységével is vagy a devizahiteles ügyben megfogalmazott szakmai tevékenységgel kapcsolatban, azok talán megfontolásra kerülnek, és a jövőben olyan döntéseket láthatunk, amelyek valóban egy kicsit előrébb viszik ezeknek a devizahitelügyeknek az olyan szakmai megoldását, amiben, mondjuk, ugyanúgy tudjuk majd elmondani vagy ugyanolyan pozitívan tudunk nyilatkozni, mint azokban az ügyekben, amelyeket egyébként itt megemlítettem, illetőleg mindig ellenzéki oldalról is a magam részéről nem éreztem problémásnak, sőt nagyon örültem neki, ha a Kúria gyakorlatát dicsérni tudtuk.

Ezekkel együtt én a frakciónk számára támogatásra fogom javasolni a beszámolót, elnök úr beszámolóját, azzal a várakozással  bár a ’17-es beszámolóról döntünk , hogy a december 7-ei, konzultatív testület felállításáról szóló hírek egy olyan pozitív irányt jelölnek ki, amihez a magunk részéről is, azt gondolom, hogy meg tudjuk adni így a támogatást, és látjuk azt a jogfejlődést vagy akár a Kúriának a önkorrekcióját azokban az ügyekben, amelyek esetében erre szükség volt.

Ennélfogva nagyon várjuk a jövő évi különböző eredményeket az ügyben, illetve természetesen a ’18-as beszámolót is, amit bízunk benne, hogy nem jövő év végén fog az Országgyűlés tárgyalni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)