Készült: 2024.03.29.13:33:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

170. ülésnap (2000.11.07.), 42. felszólalás
Felszólaló Horváth László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:38


Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HORVÁTH LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetekben a sportot szeretők életritmusa - életritmusunk - újra helyreállt, véget értek a sportünnepeink. Köszöntöttük a sydneyi nyári olimpiai játékok és paralimpiai játékok hazatért győzteseit, és ezzel le is zártuk azokat a felejthetetlen heteket, amikor éjszaka és a nap legváratlanabb óráiban, a legkülönbözőbb helyzetekben és helyszíneken vibráló tévéképernyőkön rá- és rácsodálkozhattunk a versenyek csodáira.

 

 

(10.10)

 

 

Nem is annyira a versenyekére, hanem sokkal inkább a versenyző emberek mozdulataira, arcára, a mozdulatokból és az arcok rezdüléséből áradó feszültségre, a győztesek és vesztesek örömére és bánatára.

A sport semmihez nem hasonlítható nagy ünnepeinek voltunk tanúi, mert az olimpiai játékok a versenyzők és a nézők együttes ünnepei voltak, azzá lettek, és azok is maradnak a jövőben is.

Most itt, a Magyar Országgyűlésben a T/2989. számon benyújtott, a sportról szóló törvényjavaslat általános vitájának kezdetén természetesen nem ilyen emelkedett a pillanat. Mégis jó, ha a vita kezdetén nem felejtjük azt el, hogy az elmúlt hetek ünnepeihez és ahhoz, hogy ezek az ünnepek minden nagy világversenyen megismétlődhessenek, az itt és most elvégzett munkára is szükség van. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor ugyanis véleményem szerint a feladatunk részben az, hogy megvitassuk: a kormány által benyújtott javaslat megfelel-e a magyar sport jelenlegi helyzetének, és segíti-e jövőbeni fejlődését, részben pedig az is, hogy általában is megvitassuk: mi a sport szerepe és feladata a mai korban, az ezredforduló világában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A sport történetírói szinte minden alkalommal úgy kezdik munkájukat, hogy a régi görögök az elsők közé tartoztak abban, hogy a testkultúrát a mindennapi élet és a háborúskodás szintje fölé emeljék. A sport a régi Hellászban nagyon erőteljesen szellemi tartalmakat fejezett ki. Az ókori olimpiai játékok résztvevői és nézői a vallási élet és az ünnepek mélyen gyökerező hagyományainak őrizői voltak. A versenyeknek az egyik hivatása az volt, hogy kifejezhessék a szellem és a test harmóniáját. A sportnak ez a jellege az évszázadok során jelentős változásokon ment át. A sport abban a formájában, ahogy mi is ismerjük, ahogy mi beszélünk róla, ahogy mi látjuk, már a modern kor terméke. Az elmúlt évtizedek mélyreható változásokat hoztak a sport tömegesedésében, a sport intézményeiben, támogatásában és eredményeiben. Ezek a változások sem változtatták meg azonban a sport mélyen emberi tartalmát.

Egy példával szeretném mindezt illusztrálni. A gól a sport egyik legközkeletűbb kifejezése, szimbóluma. Valószínűleg a legtöbb embernek nem kell megmagyarázni azt, hogy mi is az a gól. A gól sok csapatjáték célja. Olyan cél, amely azonosulást kínál föl a játékosoknak és a nézőknek egyaránt. Minden embernek van célja, vagy ha úgy tetszik, mindenki szeretne gólt szerezni. A cél eléréséhez azonban le kell győzni az akadályokat, a gól megszerzéséhez ugyanígy kell eljárni. Rendszeres gyakorlással kell fejleszteni a képességeket, taktikát kell kidolgozni a csapat sikere és tagjainak egymáshoz való viszonyának fejlesztése érdekében. Amikor a játék megkezdődik, ezek a tényezők összeadódnak, a jól begyakorolt képességek és a megfelelő taktika gólt eredményezhet. A gól elérésével a cél teljesült. Mi, nézők ösztönösen is felismerjük, hogy a sport rengeteg párhuzamot kínál az életünkkel. Megértjük, hogy csak sok gyakorlás árán fejleszthetjük képességeinket, és megértjük azt is, hogy a sok gyakorlás segítségével tevékenységünk magasabb szintre emelkedhet.

Kimondhatjuk tehát: a sport olyan értékes terepet biztosít, ahol ki-ki meghatározhatja saját magát, fölfedezheti, kitapasztalhatja és kifejlesztheti az egyéniségét. Ez a sport rendkívül fontos társadalmi szerepe. Manapság gyakran szokták, szoktuk mondani, hogy a világ óriási változásokon megy keresztül. Régebben, mondjuk, sokkal határozottabbak voltak a jó és rossz közötti határok, sokkal egyértelműbbek voltak a társadalmi szabályok. Ma - úgy érezzük - sokkal nehezebb kialakítani, megtalálni és alkalmazni ezeket a szabályokat. Sokan úgy gondolják, hogy káoszt találnak maguk körül. És sokan pontosan azért sportolnak, azért is sportolnak, mert a sport segítségével egy olyan közösen kialakított összhangot találnak, amely segít megérteni és megértetni önmagunkat másokkal való kapcsolatainkban.

A sport rendkívül fontos szerepe az emberek közötti együttműködés lehetőségének felmutatásában is meghatározható; a lehetőségek felmutatásában, kipróbálásában és a másik tiszteletének, elfogadásának megerősítésében. Elég csak a sportoló gyermekeket megfigyelni ahhoz, hogy észrevegyük, a sport segítségével nemcsak fizikai edzettséget, a test fejlesztését érhetjük el, hanem társadalmi képességek kiteljesítését is. A sport tehát nemcsak fizikai, hanem szellemi jelentőségű is a társadalom számára.

Tisztelt Országgyűlés! A sportról szóló törvényjavaslat elfogadásakor tehát nemcsak arról fogunk dönteni, hogy a sportszféra intézményei hogyan működjenek, és nemcsak arról, hogy milyen költségvetési lehetőségek álljanak rendelkezésükre, hanem arról is, hogy képes lesz-e a törvényhozók segítségével a sport a fentebb említett társadalmi funkcióit betölteni.

Úgy vélem, hogy ehhez egy kicsit messzebbre kell néznünk. Ahhoz, hogy a sporttörvény segítse a sport társadalmi funkcióinak kiteljesedését, a sportoló emberre kell tekintenie. A törvényjavaslat a sportoló fogalmának meghatározásával, a sportoló embert megillető jogok és a reá vonatkozó kötelezettségek törvénybe foglalásával jelentős lépést tesz a sport elsődleges társadalmi funkcióinak erősítése érdekében.

Ahhoz, hogy a sportoló ember tevékenységéhez intézményes feltételek álljanak rendelkezésre, szükség van a különféle sportszervezetek feladatait, funkcióit, az egymással való viszonyát, vagyis a köztük lévő munkamegosztást meghatározni.

A törvényjavaslat nagy terjedelemben foglalkozik a sportszervezetekkel, a sportegyesületekkel, a sportági szakszövetségekkel, ezek nemzeti ernyőszervezeteivel, azok jogállásával és jogosítványaival. Úgy vélem, hogy e körben elsősorban olyan viták kezdődnek majd a tisztelt Házban, amelyek az e szervezetekkel kapcsolatos politikai nézeteket fogják felerősíteni. E szervezetek megítéléséhez kínálkozik azonban egy másik szempont is, és ez - éppen az imént említett sportoló ember nézőpontjából kiindulva - annak a megválaszolása, hogy e szervezetek betöltik-e feladataikat, azokat a feladatokat, amelyek tevékenységük igazi tartalmát jelentik. Ki kell emelnem, hogy e szervezetek feladatainak törvénybe foglalásával a sportoló emberek által működtetett és őket képviselő szervezetek olyan garanciákat kapnak, amelyek korábban nem léteztek a magyar sportéletben.

Különösen fontos, hogy észrevegyük: a törvényjavaslat egészében, a legkülönfélébb összefüggésekben hangsúlyozza a fogyatékosok sportjának és sportszervezeteinek egyenjogúságát, a fogyatékos emberek egészségvédelmét és társadalmi integrációját segítő sport fontosságát. Ezzel a törvény a sport szféráján messze túlmutató szemléletet tükröz, erősíti az esélyegyenlőség eszméjét.

A korábbi szabályozáshoz képest lényeges új elem a sport állandó választottbíróságának - mint a sport önálló szférája régóta hiányzó intézményének - törvényi szabályozása. Ezzel az intézménnyel a sportszféra belső autonómiája erősödhet, a sportélet belső szabályai tisztulhatnak, a sportszektor morális és szakmai vitái eldöntésére maga a szektor válik képessé.

Tisztelt Ház! A sportoló ember és az állam közvetett kapcsolatban állnak. A sportolókat nem különösebben érdekli az, hogy milyen feladat- és hatásköri rendelkezések szerint végzi feladatait az ifjúsági és sportminiszter, vagy az sem, hogy milyen munkamegosztást ír elő a törvény a települési és területi közigazgatási szervek és a központi államigazgatási szervek között.

A sportolókat, a sportolni vágyó polgárokat az foglalkoztatja, hogy egyéni lehetőségeik, kedvük, szükségleteik szerint találnak-e a sportoláshoz megfelelő feltételeket ott, ahol élnek. E törvény a kormány programjával összhangban határozott fejlesztési célokat fogalmaz meg, rendelkezéseit hosszú távú fejlesztési célok szolgálatába állítja. E rendelkezések, garanciális szabályok szólnak az állami költségvetési finanszírozásról, a sportlétesítmények fenntartásáról és létesítéséről, a létesítmények fejlesztésének lehetőségeiről.

Mindezek a rendelkezések a kormányprogram "Ép testben ép lélek" címmel közzétett gondolatainak törvényi kifejtését jelentik. A kormány már programjában megjelenítette azt a szemléletváltást, mely a sportot a nemzet lelki és testi egészségének, jó közérzetének szolgálatába kívánja állítani, olyan módon, hogy ösztönzi és támogatja azt, hogy a társadalom tagjai, közösségei felelősséget érezzenek saját lelki, szellemi, testi egészségükért, és ezért tenni is tudjanak.

Stankovics Szilárd, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke 1922-ben, a MASZ fennállásának 25. évfordulója alkalmából a következőket mondotta. Az alapgondolat inkább az volt, hogy a fiatalságnak a városi élet számtalan káros hatásának ellensúlyozására szüksége van a rendszeres testmozgásokra.

 

 

(10.20)

 

 

Az ülő életmód, az irodai szolgálat, a szoba levegője, a megfeszített szellemi tevékenység, az idegölő környezet mind arra utaltak, hogy ellenszereket kell keresnünk, amelyek alkalmasak arra, hogy petyhüdt izmaink felfrissüljenek és egyes életszerveink kibontakozhassanak. Az emberöltővel ezelőtti gondolat ma sem hangzik másként. Ma sem gondolhatjuk másként a sport szerepét, mint úgy, hogy a sport a megelőzés, az egészség megőrzésének és erősítésének, ezzel a nemzet egészségének, testi-lelki jólétének fontos eszköze.

Tisztelt Országgyűlés! A sportról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor nem csupán a sport intézményeiről, ezek feladatairól, a közöttük lévő munka és felelősség megosztásáról kell beszélnünk. Nem felejthetjük el, hogy mindezek önmagukban nem bírnak jelentéssel. A sport az élettől elszigetelve természetesen nem létezik. A sport középpontjában azonban nemcsak a verseny és a teljesítmény fokozása áll, hanem az, hogy minél többen részesülhessenek a sportolás semmi máshoz nem hasonlítható élményében.

Ezt kívánja erősíteni ez a törvényjavaslat. Ezért ajánlom figyelmükbe és támogatásukra ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 




Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai