Készült: 2024.03.28.15:10:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

332. ülésnap (2013.12.03.), 286. felszólalás
Felszólaló Tóbiás József (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:56


Felszólalások:  Előző  286  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amit Pintér Sándor belügyminiszter úr és Lázár János akkori frakcióvezető úr jóval korábban megígért, az elmúlt két évben várt a létrehozására. Ami most benyújtásra került, azt talán kár volt megvárni, hogy ennyi idő teljen el.

A szervezet 1972. február 14-e után született, választott tagjai jogi, illetve társadalompolitikai, szakági felsőfokú képzés és kemény 5 éves szakmai gyakorlat után lesznek méltóak elnökként államtitkári, tagként pedig helyettes államtitkári fizetésre, és ítélik meg jogorvoslat felől nem vizsgálható módon a múltat. Más oldalról az életkori megkötés azt jelenti, hogy aki 1972. február 14-e előtt született és érte el a nagykorúságát, az minden személy ma Magyarországon megbízhatatlan, tehát senki sem feddhetetlen a jelenlegi törvényjavaslat szerint, még az Orbán-kormány jelenlegi tagjai sem, bár azt tudom, van kivétel, mert önök el szokták dönteni, hogy ki az, aki a jó oldalon állt a múlt rendszerben, akkor is, ha tagja volt, és ki az, aki a rossz oldalon állt. Ezt a metodikát ismerjük, mégis ez a törvényből most úgy tűnik, hogy mindenki, aki 1972 előtt született, az mind alanya ennek a feddhetetlenségi gátnak.

A jelölésük már önmagában is nevetséges, és szeretném mondani itt Vas képviselőtársamnak, hogy lehet, hogy rossz indokolást vett elő, és azt olvasta fel nekünk, ugyanis a jelenleg benyújtott törvényben az eseti bizottság, az a bizottság, amely jelöl, az persze úgy jön létre, hogy minden egyes frakció egy képviselőt választ oda, de annak az arányában tud szavazni, ahány tagja van. Tehát az, hogy egyhangú szavazással lehessen elfogadni, az persze egy hiú ábránd, hiszen az elmúlt három évben egyetlenegy olyan eseti bizottság, jelölő bizottság, személyi kérdéssel foglalkozó nem állt fel, amely képes lett volna egyhangú döntést hozni. Tehát most nagyon leegyszerűsítem: összejön a bizottság, és 263-122 ellenében vagy 124 ellenében, változó lesz éppen a létszám, el fog dőlni, hogy kiket fognak önök a saját szempontjukból beküldeni ebbe a bizottságba. Az első olyan kudarc, amely képtelen, képtelen lesz biztosítani nemcsak a múlt feltárása okán, hogy ő személyesen alanya vagy részese volt-e, hanem a közös múltunk feltárása okán már elvesztette a hitelességét, ebben az esetben ez a létrejövő bizottság.

A bizottság létrehozása és annak kodifikált módja elképesztő, hatása szinte megegyezik az Alkotmánybíróság döntéseivel. A bizottságnak az alaptörvény U) cikk (4) bekezdése alapján közzétett tényállításai bíróság vagy más hatóság előtt önálló jogorvoslattal nem támadhatók meg. Ilyen tényállítás lehet, ugye, a kommunista diktatúra hatalombirtokosai, a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók. Ez praktikusan a törvényből azt jelenti, hogy a bizottság által tényként közölt bármilyen gondatlan hazugság szabad, ilyen miatt lényegében ismeretlen széles körű személyi körbe tartozók nem élhetnek a jogorvoslattal. Az a hatalom, amely a tényfeltáró újságírást, tisztelt képviselőtársaim, két-három hete önök akarták megszüntetni, most létrehoznak egy olyan bizottságot, amely felelősség nélkül állíthat olyat, amelynek a valóságtartalmáról nem szándékosan, akár gondatlanságból, véletlenszerűen elkövetve nem tud meggyőződni, és nincs az alanynak jogorvoslati lehetősége sehol.

Ebből a szempontból tehát a jogorvoslat kizárása egy olyan átlátszó kísérlet, amelyre nem tudok más jelzőt használni, mint hogy szándékosság, szándékosan szerepel ebben a törvényben. A törvényjavaslat viszont a hatalombirtokosoknak, akiknek az adatai közérdekből nyilvánosak, és tűrni kötelesek a bizottság által közzétett véleményt... Nem olvasom fel, Vas képviselőtársam pontosan elmondta, de ha a vitában kell, szívesen megismétlem; vezetőnek minősülnek különösen a szervezetek első titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság tagjai, osztályvezetői, budapesti, kerületi, megyei, városi és községi pártbizottságok tagjai, üzemi és intézményi pártbizottsági tagok. Őket kell a bizottságnak vizsgálat alá vonnia.

Itt kell arra rámutatnom, hogy milyen kétszínű is ez a törvényjavaslat, hiszen a megfigyeltek mindegyikét áldozatnak tekinti, a hivatásos alkalmazottakat pedig kivétel nélkül bűnösnek. Ez a felfogás nem vesz arról tudomást, hogy a szolgálatok súlyos bűncselekményekkel kapcsolatosan is felhasználtak titkos eszközöket és ügynököket is az elmúlt 60 évben, tisztelt képviselőtársaim. A bizottsági hivatal szervezete dolgozóinak múltján nem eshet semmiféle kommunista folt. Rendben van, vizsgálják ezeket is, olyannyira, hogy külön pontban fogalmaz a törvény, hogy a Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagjainak foglalkoztatását nyilván, szeretném mondani, nyilván kommunikációs szempontból illesztették be a törvénybe, mert egyéb más szempont nem lehet, hiszen ezek az emberek, amennyiben ma még élnek és jelen vannak a mai magyar társadalomban, a szépkorukat, a nyugdíjas korukat töltik, nem gondolnám, hogy ők lennének a hivatal alkalmazottai.

Az alaptörvény U) cikk (3) bekezdése kimondja: a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében Nemzeti Emlékezet Bizottság működik. A nemzeti bizottság feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét, a tevékenysége eredményeit átfogó jelentésben, valamint további dokumentumokban közzéteszi. Az U) cikk tartalmát az alaptörvény negyedik módosítása emelte át az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiből, ez volt az ominózus 3. cikkely, az átmeneti rendelkezéseket viszont 2011. december 30-án elfogadta az Országgyűlés. Tehát, tisztelt államtitkár úr, csak a kétéves várakozásra szeretném mondani, hogy semmilyen ok nem állt fenn, hogy ezt a törvényt most itt, a parlament utolsó, úgymond téli ülésszakának vagy őszi ülésszakának a legvégén fogadjuk el. Olyannyira nem történt semmi, hogy az alaptörvény végrehajtásáért felelősséget viseltetett kétharmad két évig nem terjesztette elő a törvénymódosítást, viszont a hatályos ügynöktörvényre vonatkozóan sem, pedig az is alaptörvény-ellenessé vált, olyannyira, hogy az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységeinek feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény hatályos 5. § (4) bekezdés c) pontja szerint az állambiztonsági aktákba bárki számára csak a közszereplő hivatásos alkalmazott, a közszereplő operatív kapcsolat és a közszereplő hálózati személy azonosításához szükséges adatok ismerhetőek meg. Ez a szabályozás a korábbi alkotmány rendelkezésének felelt meg, mivel az információszabadságnak csak közszereplők esetében adott elsőbbséget a személyes adatok védelmével szemben.

(19.30)

A közszereplői minőség megállapítása a gyakorlatban egyáltalán nem működött, így számos, az állambiztonsággal együttműködő személy kiléte titokban maradhatott. Ezzel szemben az átmeneti rendelkezések, majd az alaptörvény U) cikk (4) bekezdése a kommunista diktatúra hatalombirtokosainak a diktatúra működésével összefüggő szerepüket és cselekményeikkel összefüggő személyes adataikat közérdekből nyilvános adattá minősítette. Álláspontunk szerint azoknak a személyeknek a köre, akiknek adatai közérdekből nyilvánosak, nem jelentheti csupán a hivatásos alkalmazottakat és a hálózati személyek és az operatív kapcsolatok közül csak a közszereplőket. Elfogadhatatlan lenne ugyanis egy olyan, ezek szerint fideszes értelmezés, amely szerint a hatalombirtokos csak a hivatásosokat jelenti, az ügynököket pedig nem. Ezzel az ügynöki tevékenységet lényegében elfedik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha mi érdemben akarunk beszélni a múlt feltárásáról, akkor nem lehet azt a distinkciót előre meghatározni, hogy mely kérdésekről nem hajlandó ebben a témakörben tárgyalni az Országgyűlés. Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításával a törvényjavaslat csak az egyéni információs kárpótlást teszi lehetővé, de az alapvető problémát nem szünteti meg. A hivatásos alkalmazott személyes adatait bárki nyilvánosságra hozhatja anonimizálás nélkül. A hálózati személy és az operatív kapcsolat személyes adatait viszont csak a megfigyelt hozhatja nyilvánosságra, kivéve, ha közszereplő. Ezzel a törvényjavaslat pontosan azt a célt nem lesz képes elérni, amit az indoklásban fogalmaztak meg önök: a bizottság létrehozásával az ország komoly eredményt érhet el a XX. század diktatórikus múltjának feldolgozása felé vezető úton.

Tisztelt Ház! Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2013-ban egy kiadványt tett közzé a levéltár 15 éves, illetve a 2012. évi működéséről. A levéltárban 4 ezer folyóméter, mintegy 60 millió oldal irat van. Az egyéni információs kárpótlás jegyében az elmúlt 15 év alatt 30 015 egyéni kérelmet nyújtottak be a levéltárhoz, 2012-ben 3268 regisztrált ügy volt, 2528 lezárt ügyből 985-ben volt találat, a nemleges válaszok aránya 2011-hez képest nőtt. Az adatokból világosan látható, hogy az érintettek, elsősorban a megfigyeltek nem mutatnak nagy számban érdeklődést a saját történetük iránt, miközben a hozzáértők több százezres nagyságrendű érintettről beszélnek. Az ugyan elméletileg 1990-ben egy megfelelő igazságtétel lehetett volna, és ez bizonyos értelemben válasz, azt gondolom, Szilágyi képviselőtársamnak is, hogy nem az elmúlt 23 év bármelyik ciklusa az, ahol objektív vagy szubjektív okok vannak, hanem az a történelmi pillanat 1990-ben adódott, amikor ezt meg lehetett volna tenni. Minél távolabb vagyunk ettől, annál kevésbé lehet az objektivitásban és a teljeskörűségben eljárni, amennyiben ezt a törvényjavaslatot fogadjuk el.

A Magyar Szocialista Párt az úgynevezett ügynökakták teljes nyilvánosságát támogatta, támogatja, és a jövőben is ezt fogja képviselni. Pontosan azért, mert ebben a parlamenti ciklusban és már az előzőben is számos vitanap, számos törvény kapcsán hangzott el ellenzéki frakciótól kezdeményezés, amelyben úgymond létrejöhetett volna az a szakmai konszenzus, hogy legyen egyszer ez is része a Nemzeti Emlékezet Bizottság felállítása mellett, hogy legyenek teljeskörűen kinyitva az úgynevezett ügynökakták, legyenek teljesen nyilvánosak. Ebben a mai napig nem történt érdemi előrelépés Magyarországon. Láthatóan, miközben nagy lelkesedéssel a kommunista állampártra kívánnak mutogatni az előterjesztők, nem iparkodnak az ügynökakták teljes nyilvánossága megteremtésének feltételeit is megteremteni.

Általában van egy rossz mondás, én magam nem nagyon szeretem, de sajnos ebben az ügyben, ha nem lehet beszélni az ügynökakták kérdéséről, akkor mégiscsak igaz, hogy ha nem tudsz egy problémát megoldani, akkor hozz létre egy bizottságot. Most körülbelül ez az érzésem van, hogy van egy jó bizottság, amelyet grandiózusan meghatározott körre kiterjesztve eljátsszák, hogy valami lépést tettek, de valójában érdemben ugyanúgy fedve marad az a múlt, amivel viszont minden egyes mai magyar állampolgárnak igenis tisztában kellene lennie.

Az, hogy a törvényjavaslathoz módosító javaslatokat kell-e benyújtani, önmagában egy vitakérdés. De legalább abban, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy nem lehet, hogy ugyanaz az eljárás legyen a kinevezésekre, és ebben is téved Vas képviselőtársam, ugyanis nemcsak egyszer lehet megválasztani. Ha nincs meg a megfelelő kétharmad, akkor addig ő mandátumát kitöltve őrzi 9 év után is. Ilyet már láttunk az ügyészségnél, láttunk már más közjogi berendezkedésnél. Nem meglepő, hogy ezt a formulát alkalmazzák.

Végezetül van még egy, ami a jogorvoslati eljárás kizárását tiltó határozati rész. Gondolják végig! Nem lehet, hogy egy bizottság döntése jogorvoslati eljárás nélkül bármilyen egyén életére, ha ő nem rendelkezhet azzal a jogállamban biztosított joggal, hogy ő védekezhessen, ha ez nem biztosított, akkor ez az egész törvény ebben az értelemben alkotmányellenes. És arra kell kérni a köztársasági elnök urat, hogy ezt ne írja alá, már amennyiben ezt mégis megteszi, akkor pedig az adatvédelmi ombudsmanhoz kell fordulni, hogy ő forduljon az Alkotmánybírósághoz jogorvoslatot kérve azért, hogy legyen lehetőségük az egyéneknek, tiszteletben tartva a múlt feltárását, a jogorvoslati eljárásra.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.




Felszólalások:  Előző  286  Következő    Ülésnap adatai