Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő beszámolók sok száz oldalon igen színvonalasan mutatják be a Magyar Nemzeti Bank '98-2000 között végzett tevékenységét az Országgyűlésnek. A beszámolók az MNB tevékenysége mellett a magyar gazdaság elmúlt három évében megtett sikeres útját is leírják egyben. A fentiek értelmében tehát elmondhatjuk, hogy a Nemzeti Bank munkája az elmúlt években összességében jó volt, hozzájárult a magyar gazdaság stabilitásának megtartásához, segítette a GDP jelentős és folyamatos növekedését, a forint megbízhatóságáról kialakult kép erősödött, a sikeres foglalkoztatáspolitikát elősegítette, és az inflációt csökkentette.

A beszámolók megvitatására bizony ismét megkésve került sor, az elemzések néha gazdaságtörténeti tanulmányok benyomását keltik. Nemcsak a vizsgált esztendők tűnnek távolinak, hanem 2001-ben alapvető változások álltak be a világgazdaság folyamatában, és a világméretű recesszió hatást gyakorol a magyar gazdaságra is. Időközben új, hétéves ciklus kezdődött a bank életében, ennek megfelelően új vezetés jelent meg a bank élén. Értékelésünk, javaslataink tehát egy változtatott koncepció alapján dolgozó vezetésnek szólnak.

Ugyanakkor ez a vita módot ad arra, hogy a ciklus végén ismét végiggondoljuk, mennyi munkát végeztünk el az elmúlt években. Valamennyien büszkék lehetünk eredményeinkre, pontosabban arra, hogy a magyar nemzet, a magyar vállalkozások és munkavállalók milyen gyorsan, nem kis áldozatvállalás mellett mindösszesen tíz esztendő alatt építették újjá az országot a negyvenéves szocializmus következtében előállott gazdasági csődből, gazdasági romhalmazból. Ezért köszönet illet mindenkit az országban.

Ezek az eredmények, ez a monetáris politika vezetett oda, hogy 2001-ben már további fontos lépéseket tehettünk előre, megteremthettük a forint konvertibilitását, eltörölhettük a csúszó leértékelést, és a sávszélesítés következtében a forint jelentősen felértékelődött a külföldi devizákkal szemben. Ez utóbbi jelentős lépés volt a különböző okokból lassan csökkenő infláció visszaszorítására, bár negatív hatásokkal is járt a hazai vállalkozások exportja és belső versenyképessége szempontjából.

Mindenesetre a kialakult helyzet a gazdaság teljesítményének növekedésével együtt ma már megnyugtató közelségbe hozta annak valószínűségét, hogy röviddel az Európai Unióhoz való csatlakozás után Magyarország az Európai Monetáris Unióhoz is csatlakozni tud majd.

(18.10)

Az MNB 1997. évi beszámolójának 1999 márciusában történt vitája során dr. Horváth János képviselőtársunk a gazdasági bizottság előadójaként közvetítette a bizottság nyomatékosan kifejezett azon kívánságát, hogy a közgazdaság-tudomány elméleti haladását és empirikus tapasztalatait gondosan számba véve a monetáris politika következetesen növekedésorientálttá tudjon válni. Az azóta megtett út, a gazdaságban lezajlott folyamatok bizonyították, hogy ennek a kívánságnak az MNB eleget tett, tevékenységével segítette, hogy a polgári kormány által kidolgozott, folyamatos gazdasági növekedést biztosító gazdaságpolitika sikeresen valósuljon meg.

A kormány és a Nemzeti Bank közötti együttműködés az időnként a tömegkommunikációban felröppenő viharjelzések ellenére mindhárom esztendőben jól működött, ugyanakkor - és ezt különösen fontosnak tartom hangsúlyozni - az MNB függetlensége nem szenvedett csorbát, sőt az Európai Unió követelményeinek megfelelően erősödött is. A gazdasági növekedés az elmúlt években 4-5 százalék körül alakult, a GDP növekedése több mint kétszerese volt az Európai Unió növekedésének. Mi ezzel az eredménnyel elégedettek vagyunk. A Magyar Demokrata Fórum '98-as választási programjában a '98-2002 közötti időszakra ezt prognosztizálta. Úgy véltük, hogy a kormány helyesen megválasztott gazdaságpolitikája mellett a stabilitás kockáztatása nélkül ez benne van a magyar gazdaságban.

Ez a gazdasági növekedés tette lehetővé az Antall-kormány által folytatott családpolitika helyreállításának lendületes megkezdését, a Bokros-csomag által okozott komoly szociális sérülések begyógyítását, a hazai vállalkozások megerősítését szolgáló Széchenyi-terv beindítását, az otthonteremtő program keretében a fiatalok és végre a szüleik lakásépítésének, lakáshoz jutásának komoly állami segítséggel történő támogatását és az 1994 óta elfelejtett minimálbér két év alatti kétszeresre emelését, a reáljövedelmek és a reálnyugdíjak emelését, az oktatás, a fejlesztés és a kutatás támogatásának jelentős emelését, a nemzet jövője szempontjából számunkra kiemelt fontossággal bíró státustörvény pénzügyi alapjainak megteremtését és másokat.

Mindez azt jelenti, hogy annyi nehéz esztendő után Magyarország végre a napi gondok kezelésén túl hozzákezdhetett a távolabbi jövőt megalapozó stratégiai feladatok érdemi megvalósításához. Mindezek kijelölik azt az utat, amelyet a Magyar Köztársaság következő kormányának követnie kell. Mindhárom, ma tárgyalásra kerülő éves jelentés majdnem ugyanazzal a mondattal kezdődik, nevezetesen: a Magyar Nemzeti Bank célja az infláció fenntartható mérséklése, az árak stabilitásának, az Európai Unió inflációs szintjének elérése. 1998-ban az éves infláció 14,3 százalék volt, ez '99-ben valamivel 10 százalék alá csökkent, és azóta - beleértve ebbe a 2001-es esztendőt is - ezen a szinten megtorpant, néhány tized százalékos eltéréssel viszont folyamatosan csökkent. Érdemi csökkenésre - a világgazdasági recesszió és az ennek következtében radikálisan csökkenő energiaárak, néhány kormányzati intézkedés és az MNB már érintett intézkedései következtében - csak 2001 utolsó harmadában került sor. Hasonló tendenciát mutat a maginfláció alakulása is.

Az infláció alakulására az éves jelentésekben általában elfogadható magyarázatokat találunk, ám összességében elmondhatjuk, hogy ezen a téren az elmúlt évek nem voltak igazán sikeresek. Az infláció továbbra is mintegy 7-8 százalékkal haladja meg az euróövezetben jelen lévő infláció mértékét. Különösen fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az éves inflációs előrejelzések mindvégig igen optimisták voltak. Az előrejelzett és a tényleges infláció közötti jelentős különbség a maginfláció egyik fontos elemének, az inflációs várakozásnak alakulására hatott negatívan, az inflációs prognózisok hitelességébe vetett bizalom mind a vállalkozások, mind a lakosság körében megrendült ez időszakban. Az inflációs cél és a tényleges infláció alakulásának közelsége alapvető feltétel a jegybank hitelességének - mondotta Surányi György bankelnök úr az 1999-ben tartott expozéjában, ami ezen számok tükrében szigorúan önbírálatnak tűnik.

Kérdés tehát, hogy összességében hogyan értékeljük mindezt. Ha dicsérni nem is tudjuk, mindenesetre pozitívumként fogadhatjuk el, hogy a gazdasági növekedés mindezt támogatta, és mint a bevezetőben elmondottam, ezt el is vártuk a Magyar Nemzeti Banktól. Tudjuk, hogy a jelentős gazdasági növekedés - és Magyarországon az elmúlt hat esztendőben ezt el tudtuk érni - ritkán kapcsolódik össze látványos inflációcsökkenéssel. A fiskális és monetáris politika összhangja, valamint a gazdaság teljesítőképességének javulása következtében, a továbbra is exportorientált növekedésnek köszönhetően a fizetési mérleg hiánya és a nettó adósságállomány folyamatosan csökkent, az államháztartás egyenlege pedig szintén évről évre javult.

A polgári kormány gazdaságpolitikája következtében ebben az időszakban erősödtek a hazai vállalkozások, fejlődés volt tapasztalható a foglalkoztatási szempontból kulcsfontosságú kis- és középvállalkozások körében is. Ez utóbbi kör tőkeellátottsága javult, tovább folytatódott a termelékenység látványos növekedése, ami fedezetet teremtett a jelentős bérnövekedésekhez is. A gazdasági növekedés következtében mintegy 200 ezer új munkahely jött létre, és ezzel párhuzamosan folyamatosan csökkent a munkanélküliség. Ez az 1997 végi 7,7 százalékról 2000 végére 6 százalékra csökkent, és terveink, lehetőségeink alapján joggal várhatjuk el, hogy a következő ciklus végére 2-2,5 százalékra csökkenjen, ami piacgazdasági körülmények között valójában teljes foglalkoztatottságot jelent. A jelentésből kiolvashatjuk, hogy a hazai bankok az elmúlt években megerősödtek, mérlegfőösszegük jelentősen megemelkedett, a hitelintézeti rendszer eredménye 1998-ban romlott, 1999-ben szerény mértékben emelkedett, 2000-ben pedig jelentős, az előző évinek két és félszeresét kitevő adózás előtti nyereséget értek el bankjaink.

A bankok hitelezési tevékenysége nagyon megélénkült, és a hitelfelvevők helyzetének javulása következtében portfóliójuk minősége is folyamatosan javult. Ha végiggondoljuk korábbi bankkonszolidációs gondjainkat és ráfordításainkat, amiből a Postabank és a Nemzeti Bank felelősségét is érintő CW AG következtében erre a kormányzati ciklusra is mintegy 300 milliárd forint jutott, ez igazán fontos és megnyugtató tényként kezelhető. Hozzáteszem: nem kívánok most külön vitát kezdeményezni a CW Bank ügyeiről, de a történtek mindenképpen komoly árnyékot vetnek az MNB vezetőire, az ellenőrzés színvonalára.

Ma elmondhatjuk, hogy az ország stabil és eredményesen működő bank- és takarékszövetkezeti rendszerrel rendelkezik. A vállalkozói hitelek 2000-ben reálértékben 17 százalékkal nőttek, és bátrabban fordulnak hitelekért a kisvállalkozók is, sőt ezeket ha nem is minden nehézség nélkül, de ma már jórészt meg is kapják. A kisvállalkozói hitelek a '98. évi 93,8 milliárdról 2000-re 139,5 milliárd forintra emelkedtek, és ennek további lendületet ad napjainkban a Széchenyi-terv. A fogyasztás növekedése és az otthonteremtési program a lakossági hitelállomány növekedésére hatott kedvezően, ez '98 és 2000 között kétszeresére, 534 milliárd forintra emelkedett. Itt tehát érdemi változás ment végbe.

A Nemzeti Bank kamatpolitikáját természetesen a külső tényezőkre való reagálás, az ország gazdasági helyzete és az erre vonatkozó kilátások, a forintbefektetések után elvárt kockázati prémium és más fontos tényezőkre vonatkozó finom és szakszerű reagálás határozta meg. Mindenesetre örvendetes tény, és itt csak egy példát szeretnék kiemelni, hogy az egynapos reprokamatok '98 elejétől 2000 októberéig 25 százalékról 13,75 százalékra csökkentek, a passzív reprokamatok 14,5 százalékról 9,75 százalékra való csökkenése mellett. Ugyanezen időszak alatt a jegybanki alapkamat is mintegy harmadával csökkent. Ezt a tendenciát követték a banki átlagos betéti és hitelkamatok is. Az éven belüli vállalati hitelkamatok '97 decembere és 2000 decembere között 20,8 százalékról 12,8 százalékra mérséklődtek, ami 10 százalék infláció mellett jó eredménynek számít, igaz, hogy a betéti reálkamatok egyszerűen eltűntek, ami gyakorlatként hosszú időn át nem követhető. Ugyanígy eltűnt a reálkamat a lakossági betétek esetében is, míg a hitelkamatok itt lényegesen lassabban morzsolódtak le a betéti kamatoknál, a köztük lévő kamatkülönbség 12 százalék körüli szinten stabilizálódott.

(18.20)

Erre természetesen bizonyára van kockázati tényezőket hangsúlyozó magyarázat, de ezt a rést mindenképpen szűkíteni kell. Mindezek következtében nem lehet csodálkozni azon, hogy a lakossági betétállomány '99-2000 között minimális, reálértéken mintegy 2 százalékos növekedést tudott csak felmutatni.

Az MNB gazdálkodását vizsgálva láthatjuk, hogy a '99. évi működési költségek reálértéken '98-hoz képest 6,4 százalékkal csökkentek, és 2000-ben az a szint változatlan maradt. Ez egyrészt a területi hálózat indokolt csökkentéséből, másrészt a korszerű technológiai beruházások hatásaiból vezethető le. Mindenesetre követendő példa a költségvetési szektor más intézményei számára is.

A bank beruházásait vizsgálva ezekkel együtt tudtuk értékelni. Különösen fontosnak tartjuk a vizsgált három esztendőben az elektronikus fizetések korszerűsítését, mivel ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a bankok ne csak a saját maguk, hanem az ügyfeleik által kezdeményezett fizetési megbízásokat is a reálidős rendszeren keresztül teljesítsék, ugyanakkor korszerűsítették a nagyobb összegű megbízásokat kezelő bankközi klíringrendszer munkaszervezetét is.

A Magyar Demokrata Fórum továbbra is indokoltnak tartja, hogy a meglévő ellenőrzésen túlmenően a Magyar Nemzeti Bankot az Állami Számvevőszék ellenőrzése alá vonja, és sajnálja, hogy ebben a tisztelt Házban nem sikerült megegyezésre jutni. A rendszeres ÁSZ-ellenőrzés bizonyos mértékben áthidalná azt a problémát, hogy a parlamenti ellenőrzés lassú, nevezetesen, hogy a beszámolók feletti vita és azoknak a parlamenthez történő benyújtása között rendre nagy időeltérés van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva az elmondottakat, a három beszámoló a magyar gazdaság sikeres három esztendejét mutatja be, és egy megbízhatóan, jól működő Magyar Nemzeti Bankról ad számot. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében javaslom önöknek ennek az útnak a folytatását és a beszámolók elfogadását.

Köszönöm figyelmüket.