Felszólalás adatai

SZABÓ LUKÁCS (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 1990 óta mint szamár a szénacsomó után, úgy kullog Magyarország azért, hogy bevegyék végre az Európai Unióba. Magyarország olyan helyre igyekszik, ahol az ember embernek farkasa, ahol a gazdagok nap mint nap kirabolják a szegény országokat, ahol az ember nap mint nap szembekerül a természettel, le akarja azt győzni, de végül mégis a természet fog győzni az egész emberiség fölött.

Magyarország mindent megtesz azért, hogy ebbe a gyülekezetbe őt bevegyék. Már hosszú évek óta alárendelte ennek a célnak a törvényalkotását, a gazdaságát, a pénzügypolitikáját, külpolitikáját és biztonságpolitikáját. Ezek a nyugat-európai országok hatalmas veszteségeket okoztak Magyarországnak a XX. században is - és itt gondolok Trianonra is, a párizsi békeszerződésre is -, de 1990-et követően is, mert például az importliberalizáció kapcsán Magyarország megnyitotta piacait, miközben még az Európai Unió felé a mai napig is a kvótarendszer uralkodik. Az importliberalizáció egész sor iparágat tett tönkre Magyarországon, és számos ember emiatt veszítette el munkalehetőségét.

Köszönhetjük még az Európai Uniónak a gazdasági és privatizációs tanácsadókat is, ezeknek köszönhetjük azt, hogy "megszabadulhattunk" - természetesen idézőjelbe téve - a magyar emberek vagyonát képező állami vállalatoktól, mert ezeknek a tanácsadóknak a közreműködésével kerültek ezek nyugat-európai multinacionális cégek tulajdonába.

Köszönhetjük továbbá a könyvvizsgáló cégeket, amelyek többek között az áldásos tevékenységüket például a Postabank kapcsán fejtették ki, ahol nem riadtak attól sem vissza, hogy a tényeket meghamisítsák, és ilyen módon több mint 150 milliárd forint kárt okoztak Magyarországnak. Igyekeztek a multinacionális cégek felvásárolni a legjobban jövedelmező magyar cégeket, mint a bankokat és biztosítókat. Itt már szinte valamennyi a nyugat-európai országok tulajdonában van.

Miközben szinte már minden lehetőségünket megkaparintották, eközben napjainkban hoztak egy olyan döntést, ami majdnemhogy nulla támogatást biztosítana a magyar mezőgazdaságnak tíz éven keresztül, miközben a földre már a csatlakozást követő három éven belül igényt formálnának a tőke szabad áramlása című fejezetben, amelyik már lezárt fejezet, és a magyar kormány erre természetesen ígéretet tett.

Elengedhetetlen az, hogy a magyar népet felvilágosítsák minden olyan nehézségről és minden olyan, a jövőben várható és bekövetkezendő körülményről, amelyek minket az Európai Unióban várnának. A globalizáció még egyetlen országnak sem hozta meg a várt felemelkedést, csak hatalmas károkat okozott, tekintettel arra, hogy a globalizációnak egyetlen fő mozgató ereje van, és az a pénz. Az Isten szerepét gyakorlatilag a pénz töltötte be, ami természetesen elfogadhatatlan.

(23.40)

A mai körülmények között, amikor mi beláthatatlan ideig nem leszünk még teljes jogú tagjai az Európai Uniónak, ezt ki kell mondani, hogy ez 2010-ig egészen biztosan nem következik be, mindenképpen meg kell annak a lehetőségét is vizsgálni, hogy milyen egyéb szövetségi politikát kell Magyarországnak követni ahhoz, hogy a gazdaságunk fejlődni tudjon, és ahhoz, hogy Magyarországon is emberi életet élhessenek. Ehhez kell megvizsgálnunk annak lehetőségét, hogy például Csehországgal, Lengyelországgal és Szlovéniával együttműködve milyen emberhez méltóbb szövetséget tudnánk kialakítani.

Magyarország 1100 éven keresztül meg tudott maradni úgy magyarnak, hogy közben vérünket hullattuk többek között a nyugat-európai országokért is. Ha csatlakoznánk, még az is kétséges, hogy száz évet megérhetnénk magyarnak. Bízunk abban, hogy végre az európai népek is belátják azt és felébrednek, hogy a globalizáció nem vezet sehova sem, és végül azt, ami az emberhez méltó és az embert a természettel és a másik emberrel is békében fogja megtartani: a népek együttműködését fogják szorgalmazni a globalizáció és az Unió helyett.

Köszönöm szépen a figyelmüket.