Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Három utolsó februári ülésünkön, ha úgy tetszik, összefoglaló jelleggel térek vissza ennek a négyéves ciklusnak néhány legfontosabb jellemvonására. Ma a Fidesz szomszédsági külpolitikájának, holnap gazdaságpolitikájának sajátosságaival, három hét múlva pedig a parlamentarizmus kezelésével fogok foglalkozni.

Abban egyet kell értenünk Orbán Viktor miniszterelnökkel, hogy a státustörvény kétségkívül az egyik legfontosabb törvénye ennek a ciklusnak. Abban is egyet kell érteni, hogy ezzel a törvénnyel a Fidesz új utat választott egy probléma kezelésében, nevezetesen a kisebbségi kérdés kezelésében.

(23.20)

Új utat, hiszen ennek a törvénynek, ennek a megoldásnak a legfontosabb elemei a magyar igazolvány, az ajánló szervezetek, és azok a kedvezmények, amelyeket a magyar állam biztosít a szomszéd országok magyar nemzetiségű állampolgárai számára.

A sajátossága ennek a megoldásnak az, hogy ahelyett, hogy a kisebbségben élő magyarok kisebbségi jogaiért lépne fel, ehelyett a magyar államhoz fűződő politikai-jogi kapcsolatot rögzíti. Ez a megoldás ellentétes az európai normákkal, hiszen egyrészt diszkriminációt tartalmaz, másrészt területen kívüli törvényalkotást jelent. Ezért is ítélték el a különböző európai intézmények.

De tegyük hozzá, ez az út ellentétes a szomszéd országokban működő kisebbségi magyar pártok politikájával is, hiszen ha jól odafigyelünk, látnunk kell, hogy mind az RMDSZ, mind a Magyar Koalíció Pártjának a politikája alapjában véve arra irányul, hogy a kisebbségi magyarok egyenlő polgárai lehessenek annak az országnak, amelyben élnek, tehát emancipálódjanak, és integrálódjanak abba a társadalomba, abba a politikai közösségbe, amelyben élnek.

Ezzel szemben az a politika, amit a Fidesz választott, ez a politika elválasztja a kisebbségi magyarokat attól a környezettől, amelyben élnek, és óhatatlanul szembe is állítja velük. Ez a politika lehetetlen helyzetbe hozta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, ezért is mondták el, hogy bármiképpen, mindenáron jöjjön létre valamiféle kompromisszum a státustörvény ügyében a magyar és a román kormány között. A kompromisszumot az Európai Unió nyomása is kikényszerítette, és így született meg ez a bizonyos Orbán-Na stase megállapodás, amely viszont a magyarországi magyarság számára szült egy olyan problémát, amellyel a magyar társadalom szemlátomást nem nagyon akar megbékélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez bizony egy tévút, amelyre az Orbán-kormány a magyar kisebbségek sorsának segítésében tévedt. Szeretném hangsúlyozni, mind a két út, a kisebbségpolitika útja is, amit az előző kormány követett, és státustörvény útja is a magyar kisebbségek helyzetén kíván javítani, csak eltérő módon. Orbán Viktor miniszterelnök azonban azt képzeli, hogy a magyar társadalom konszenzussal áll e mögött az út mögött, a státustörvény útja mögött, és ez a feltevés ragadtatta őt a Gazdasági Tanács múlt heti ülésén arra a kijelentésére, hogy aki ezzel nem ért egyet, az mintegy kiírja magát a nemzeti konszenzusból, és nincs joga arra, hogy beleszóljon az ország jövőjének alapvető kérdéseibe.

Nagyon antidemokratikus ez a közelítés, de arra kell felhívnom a miniszterelnök úr figyelmét, hogy a közvélemény-kutatások ma már azt mutatják, hogy a lakosság többsége nem ért egyet azzal az úttal, amit a kormány választott, jó lenne, ha újragondolná múlt heti állításait.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)