Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban az, és remélem, hogy azzal az enyhítő körülménnyel fogok tudni szolgálni, hogy nem fogom kimeríteni most már a 15 percet.

Nagyon röviden: az a probléma, képviselő úr, hogy mi van, hogyha két bank van vagy három bank van egy ilyen országban. Egyszerűen, még egyszer mondom, nem oldotta meg a problémát. Én tudom, hogy enélkül is probléma van, mert ha ez nincs benne, akkor meg az a probléma adódik, hogy nincs egyáltalán semmiféle zsinórmérték.

Megint csak azt tudom mondani, lehet, hogy már lejárt lemeznek tűnik, hogy lám-lám, újabb probléma a polgári törvénykönyvben, amit nem tudunk megoldani. Mert az, hogy mi, képviselők itt szövegeken vitatkozunk, és szövegeket elemzünk, ebből még nem lesz kodifikáció. Azt szokták mondani, hogy kodifikálni nem lehet csoportosan, mint ahogy egy kiáltványt sem lehet megfogalmazni húsz embernek, hanem egy ember megfogalmazza, és utána megvitatják, aztán észrevételeket tesznek, újból összeülnek. Az a módszer, amit mi itt igyekszünk a saját tisztességünk szerint a lehető legjobban megvalósítani, mert akik ebben a vitában ide eljöttek, erre az ülésre, és ebben részt vesznek, szerintem mindenki, ha szabad ezt mondanom - bár én nem vagyok senki minősítésére sem feljogosítva -, a képviselői hivatásának megfelelően igyekszik a maximumot nyújtani, függetlenül attól, hogy mi a véleménye, és melyik oldalon ül.

De az a baj, hogy ezzel ezt a törvényt nem tudjuk olyan színvonalra hozni, amilyen színvonalra kellene. Zárjuk le ezt a kérdést! Én csak úgy tudok túllépni a pénzpiaci kamaton, hogy nincs megoldva az ügy a legjobb szándékunk ellenére sem.

Amire itt még szeretnék kitérni, az három probléma. Az egyik az ajánlás 500. és 501. pontjában szereplő, a szerződési nyilatkozatokkal kapcsolatos kérdés, ami eléggé komoly probléma, mert úgy érzem, hogy ezek a módosító javaslatok inkább bajokat okoznak, komoly problémákat, mintsem hogy előrevigyék a polgári törvénykönyv ügyét. A szerződési nyilatkozatok értelmezéséről van szó vita esetére. A kormány javaslata az ötödik könyv 66. § (1) bekezdésében a hatályos polgári törvénykönyv rendelkezéseit átveszi szó szerint, és ha itt befejeződne ennek a kérdésnek a szabályozása, tökéletesen meg is lennék elégedve a dologgal. Olyan szép a szöveg és annyira ismerjük jogi tanulmányainkból, még talán 45 év után is el tudjuk mondani fejből, hogy idézzük fel: "A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett."

Én azt gondolom, hogy a szerződési nyilatkozatok vita esetére történő értelmezését ez a szabály tökéletesen rendezi, és ehhez kár további szabályokat hozzátenni. Így nem értek egyet a módosító javaslattal, amely ezt a rendelkezést további újabb mondatokkal kívánja kiegészíteni. A módosító javaslat egy olyan (2) bekezdés beiktatását javasolja, amely a következő szöveget tartalmazná, idézem: "Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni." Talán még ez se okoz problémát. Most jön a számomra problematikus mondat: "Így kell eljárni abban az esetben is, ha a szerződés vagy a szerződési nyilatkozat valamely részének nyelvtani értelmezéssel megállapított jelentése a szerződés egésze szerinti céllal ellentétes." Aztán egy új (3) bekezdés is megjelenne ebben a törvényben a módosító javaslatot előterjesztők szándéka szerint, ezt is idézem: "Vita esetén elsőbbséget élvez az az értelmezés, amely a szerződési feltétel, illetve nyilatkozat jogszabálynak való megfelelését biztosítja és alkalmazását elősegíti."

Tisztelt Országgyűlés! Nem tartom szerencsésnek, sőt mondom, kifejezetten károsnak és hátrányosnak tartom az (1) bekezdésben szereplő teljesen világos és szerintem minden kérdést egyértelműen megválaszoló értelmezési szabály ilyen fellazítását. Nem értek azzal egyet, hogy azt mondjuk ki, hogy bizonyos esetekben a nyelvtani értelmezést félre kell tenni. Ha jól emlékszem a latin formulára, még a római jognál is úgy szólt a szabály: Uti lingua nuncupassit, ita ius esto. Nem egészen kifejezetten erről a problémáról van szó, de azt mondták a rómaiak is, hogy ahogy a nyelv szól, ott úgy legyen a jog; ha jól fordítom régi emlékeimre támaszkodva ezt a passzust.

Tehát nyelvtani értelmezésre azt mondani, hogy az nem érvényes, hogy egy szerződéses nyilatkozatot nem úgy kell értelmezni, ahogy a felek magukat kifejezték, ez szerintem komoly problémákat okoz, jogbizonytalanságot okoz, önkényes jogértelmezést, önkényes jogalkalmazást eredményez; önkényes jogértelmezéshez, önkényes jogalkalmazáshoz vezet. Mint ahogy, bár látom a javaslat jó szándékát, de rossz megoldásnak tartom azt a szabályt is, hogy vita esetén elsőbbséget élvez az az értelmezés, amely a szerződési feltétel, illetve nyilatkozat jogszabálynak való megfelelését biztosítja és alkalmazását elősegíti. Ez a mondat mit jelent? Azt jelenti, hogy a felek jogszabályba ütköző szerződési akaratot juttatnak kifejezésre, és ha vita van ennek a szerződési akaratnyilvánításnak, a jognyilatkozatnak az értelmén, akkor úgy kell értelmezni, ahogy az a jogszabályoknak megfelel.

(16.40)

Azt gondolom, hogy ez egy alapvetően elhibázott irány. Ha a szerződési nyilatkozatok jogszabályba ütköznek, akkor azok a szerződések érvénytelenek, ezek a jognyilatkozatok érvénytelenek, és annak megfelelően kell eljárni, annak megfelelően kell a jogi értelmezést elvégezni és a jogkövetkezmények megállapítását kimondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 536. számú ajánlási pontról nagyon röviden szólnék. Ez az egyik olyan javaslatunk - mert van másik is -, amelyben sikerült meggyőznünk a kormányt és kormánypárti képviselőtársainkat is. Ez a naturális obligáció szabályának a visszakerülése a polgári törvénykönyvbe. Nem fogok rá sok időt vesztegetni, mert az általános vitában részletesen foglalkoztam vele. De még egyszer mondom, nagyon fontosnak tartjuk, hogy továbbra is maradjon meg az az ősi római gyökerű szabály, hogy játékból, fogadásból eredő követeléseket, illetve kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönöket ne lehessen bíróság előtt érvényesíteni. Mivel - még egyszer mondom - az általános vitában erről hosszabban beszéltem, most ezt a javaslatot nem kívánom újból kibontani. Továbbra is kérem a támogatásukat, kérem, hogy az Országgyűlés ezt a módosító javaslatot is szíveskedjék elfogadni.

Végezetül ebben a vitaszakaszban még két módosító javaslatot szeretnék érinteni, az 547-est és az 548-ast. Az 547. számú módosító javaslat Frankné dr. Kovács Szilvia és képviselőtársai javaslata, míg az 548. számú módosító javaslatot Rubovszky György, Mátrai Márta és Vitányi István képviselőtársaimmal közösen jegyezzük. Egyetlenegy szó eltérés van a két javaslat között. Mind a két javaslat a szerződésszegéssel okozott károkért történő felelősség szabályát tartalmazza. Nem olvasom fel részleteiben, mert az okfejtésem a szöveg részletes ismertetése nélkül is el tudom mondani. A két módosító javaslat között annyi az eltérés, hogy szocialista képviselőtársaim javaslatában az a kifejezés szerepel, hogy "ha a szerződésszegést olyan akadály okozta, amellyel a szerződéskötés időpontjában nem kellett a szerződésszegőnek számolnia, és nem volt elvárható, hogy ezt a körülményt elkerülje". Tehát az "akadály" és a "körülmény" szó szerepel ugyanazon fogalomra nézve. A mi módosító javaslatunk ugyanarra a fogalomra ugyanazt a szóhasználatot tartalmazza.

Vékás Lajos professzor úr polgári törvénykönyv második konferenciája alkalmával az Igazságügyi Minisztériumban volt szíves rámutatni arra, hogy zavart okozhat a jogalkalmazó, a bíróság számára, ha egy jogszabályi szövegben ugyanazt a dolgot két szóval fejezik ki, tehát kétszer kerül megemlítésre ugyanaz a dolog, és ugyanabban a szabályban, ugyanabban a mondatban, ugyanarra a dologra egyszer az "akadály" szót, két sorral lejjebb pedig a "körülmény" szót használja a jogalkotó. Ez a jogalkalmazás során zavart és nehézséget okozhat. Ezzel szemben a mi javaslatunk - ami egyébként a szakértői javaslat szó szerinti átvétele - ezzel a problémával nincs megterhelve, mi ugyanarra a dologra, ugyanabban a mondatban, ugyanabban a szabályban azonos kifejezést használunk. Egyébként lehet azt mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez is egy nüansznyi kérdés, de megint csak annak a csokrát szaporítja, amelyet már nehéz átölelni, nemhogy egy marokban megtartani, és amelyben lévő virágok - vagy kórók, mert itt inkább kóróról van szó - számtalan száma példázza azt, hogy ez a törvény milyen igényes kezelést kíván.

Ilyen természetű, egészen aprólékos problémákat is szem előtt kell tartani, és ha ezzel az igényességgel tesszük mérlegre, hogy milyen állapotban van a törvény, akkor mégiscsak azt kell mondani: messze vagyunk még attól, hogy ezt a törvényjavaslatot jó meggyőződéssel, nyugodt lélekkel szavazásra bocsáthassuk.

Köszönöm a figyelmüket.