Készült: 2024.03.28.15:57:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

40. ülésnap (2010.10.27.), 68. felszólalás
Felszólaló Dr. Schiffer András (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 18:14


Felszólalások:  Előző  68  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is egy picikét más vitára készültem az ellenzéki képviselőtársaimhoz hasonlóan, tudniillik valóban, a mai vita tárgyánál nem lehet szó nélkül hagyni azt, ami tegnap történt.

Ha egy országban meg lehet azt csinálni, hogy az alkotmányos szabályokba ütköző törvényjavaslatokra a kormány, a törvényhozó úgy reagál, hogy gyakorlatilag fölfüggeszti az Alkotmánybíróság jogosítványait, fölfüggeszti az alkotmányos rendet, akkor nagy kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e arra, hogy a jogalkotásnak bármiféle rendjéről beszélnünk. Komolyan felvetem, mert abban a pillanatban, ha nem kiszámítható egy demokrácia működése, azt aligha nevezhetjük alkotmányos demokráciának. Elfogadhatunk itt törvényeket arról, hogy milyen rendben alkotunk jogszabályokat, elfogadhatunk különböző szabályokat arról, hogy az állampolgárok hogyan folyhatnak bele a közfontosságú döntések meghozatalába, ha tudjuk azt, hogy ha ezek a szabályok bármilyen ponton sértik a többség érdekeit, akkor ezek a szabályok felfüggeszthetők, akkor bizony ezeknek a szabályoknak nem sok értelmük van. Ennyit csak úgy elöljáróban a tegnapi bejelentés árnyékában.

Egyébként a két beterjesztett törvényjavaslatnak az irányával nagyjából egyet is lehet érteni, illetve megfelelő színvonalon is lettek kidolgozva. Más kérdés, hogy az LMP frakciója nem véletlenül nyújtott be már a mai napon legalább negyven módosító javaslatot a két törvényjavaslathoz. Azt gondoljuk, hogy ha komolyan vesszük, hogy a magyar demokrácia megújítása érdekében a legfontosabb lépés az, hogy az állampolgárokat részesévé tegyük a közfontosságú döntések meghozatalának, ha egyet tudunk abban érteni, hogy az állampolgári részvétel nem merül ki abban, hogy négyévente elfáradnak a polgárok a fülkékbe, akkor sokkal erősebb garanciákkal kéne egy ilyen törvényben vagy egy ilyen törvénycsomagban az állampolgári részvételt biztosítani.

Most csak néhány sarokpontot emelnék ki a kritikáinkból. Az egyik, amivel kapcsolatban már az államtitkár úrral röviden talán vitatkoztunk is a bizottsági ülésen, az, hogy az állampolgári egyeztetéseknek, egyáltalán a társadalmi részvételnek, a társadalmi részvétel mellőzésének milyen közjogi következményei vannak. Abban egyetértünk, hogy nem célszerű, ha nem közjogi szereplők, a parlamenti demokrácia keretein kívül eső megoldások szerepet kapnak a jogalkotás érvényesítésében. Magyarul, abban nincs vita közöttünk, hogy ha versengő többpártrendszerről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy parlamenten kívüli szereplők nem vétózhatnak meg, mondjuk, jogszabályt. Nem is erről beszéltünk.

Jegyzem meg lábjegyzetben, ha ebben egyetértés van, ezt tulajdonképpen a Kereszténydemokrata Néppárt felé is jelezni kellene, hiszen ebben az esetben a kétkamarás parlament is ugyanebbe az elvi tételbe beleütközik, a kétkamarás parlament ötlete.

Arról van viszont szó, hogy miközben nyilvánvaló, hogy nincs olyan állampolgári közösség, társadalmi szervezet, amely mondjuk, vétójoggal élhetne egy törvényjavaslattal szemben, mi kényszeríti arra a jogalkotót, hogy egyáltalán a törvényben leírt egyeztetési formáknak, egyeztetési határidőknek eleget tegyen. A mi első számú hiányunk, ami igazából nem is erre a törvényre, hanem az alkotmánymódosításra vonatkozik, az, hogy az alkotmányban le kellene cövekelni a társadalmi részvételt, az állampolgári részvétel jogát, és olyan közjogi következményrendszert kellene kialakítani, hogy ha és amennyiben a jogalkotó - most nem csak a parlamentről, a kormányról beszélek, de a helyi jogalkotóról is - egész egyszerűen nem is folytat egyeztetést, nem tartja be a határidőket, vagy még egy, ami a módosító javaslatunkban benne van, nem jutnak el az állampolgári vélemények a képviselő-testület vagy az országgyűlési szakbizottságok asztalára, ez járjon közjogi érvénytelenséggel. Tehát azt szeretném tisztába tenni, hogy nem azt kérjük valamiféle populista fogásként, hogy parlamenten kívüli szereplők vagy a képviselő-testületeken kívüli szereplők vétózhassák meg a jogszabálytervezeteket, hanem arra kérnénk határozott garanciákat, hogy a jogalkotók a társadalmi nézetegyeztetésre leírt, egyébként nem feltétlenül rossz minőségű szabályokat meg is tartsák. Erre ma alkotmányos garancia nincs, és az elénk tett, két lépésben elénk tálalt törvénycsomagban sincs erre alkotmányos garancia.

Azt szeretnénk, ha az alkotmány lehetőséget teremtene arra, hogy szemben az elmúlt húsz év alkotmányértelmezéseivel, ha egy törvény úgy születik meg, ha egy helyi rendelet úgy születik meg, hogy a minimális egyeztetési kötelezettségeknek nem tesz eleget a jogalkotó, akkor ez járjon alkotmányellenességgel.

Akkor itt rögtön még egy problémára szeretném fölhívni a figyelmet. Maga a kormány előterjesztése is, amikor a parlamenti jogalkotásról beszél, azzal a tipikus esettel számít, hogy annak rendje-módja szerint a kormány beterjeszt törvényjavaslatokat. Ugyanakkor az elmúlt négy-öt hónapban nem azt láttuk, hogy ez lenne a tipikus. Az LMP javaslatainak egy része arra vonatkozik, hogy az egyéni képviselői indítványok esetében vagy például a bizottságok által előterjesztett törvényjavaslatok esetében se lehessen megkerülni az állampolgári részvételt. Az elmúlt hónapokban arra láttunk példát, hogy a nemzeti együttműködés jegyében a többségi oldal az önálló képviselői indítványokon keresztül kívánta kicselezni még azokat a tessék-lássék szabályokat is, amiket egyébként a kádárista jogalkotási törvény megteremtett.

Még valami: ha már törvény születik a társadalmi részvételről, a jogalkotásban való társadalmi részvételről, szembe kellene nézni azzal, hogy egyáltalán a társadalmi részvételnek mi a jelentősége. Amikor arról beszélünk, hogy a magyar demokráciát meg kellene újítani, arra gondolunk, hogy az igazi nagy legitimációs kihívás abból ered, hogy az állampolgároknak a tömeges élménye az elmúlt húsz évben az, hogy mindaz, ami a parlamentben, de nagyon gyakran a helyi képviselő-testületben történik, az egy tőlük független változó. Róluk, de nélkülük hozzák meg ezeket a döntéseket. Amikor az állampolgárok szűkebb és azonosítható közösségét érintő döntésekről van szó, nagyon gyakran akkor is a többségi oldal országosan, illetve helyben egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja az érintett csoportok nézőpontját. Ha valami egy nagyon súlyos legitimációs kihívás a parlamentáris demokráciával szemben, az az, hogy az állampolgárok az elmúlt húsz évben fokozatosan elvesztették a hitüket abban, hogy a parlamentáris demokrácia, illetve ennek a helyi leágazásai valóban az ő érdekükben, az ő életük érdekében tudnak működni.

Éppen ezért mi úgy véljük, hogy az egyik legfontosabb alkotmányos alapelv, hogy az egész demokratikus folyamatnak, az egész demokratikus intézményrendszernek az állampolgári részvételen kell alapulnia. Nem elég a népszuverenitásra hivatkozni, nem elég arra hivatkozni, hogy a szuverén nép a fülkékben kifejezte az akaratát - erre hivatkoztak más nyelven és másként mások is az elmúlt ciklusokban. Amíg azzal a helyzettel nem nézünk szembe, hogy két választás között, egy ciklus alatt az állampolgároknak nincs hatékony jogosítványuk arra, hogy az őket közvetlenül érintő jogalkotási döntésekbe, közfontosságú döntésekbe beleavatkozhassanak, ez a legitimációs kihívás folyamatosan fenn fog állni.

(12.40)

És még valami. Azzal is szembe kell nézni, hogy a tipikus jogalkotási feladat olyan, hogy egyenlőtlenül érinti a különböző állampolgári csoportokat. Vannak állampolgári csoportok, amelyek mondjuk, intenzívebben be vannak vonódva egy szabályozási területbe vagy egy jogalkotási problémába, és vannak olyanok, amelyek kevésbé.

Mi azt javasoljuk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán a parlament mozduljon el egy részvételi, deliberatív demokrácia irányába. Mi abban hiszünk, hogy akkor lesznek megalapozott jogszabályok Magyarországon, hogyha Magyarországon meghonosodnak azok a deliberatív technikák, ahol az egyenjogú polgárok nemcsak itt a parlamentben, de különböző állampolgári közösségekben, kistelepüléseken, városokban jól informáltan, hatékony nézetegyeztetéseket tudnak egymással folytatni. Ezért javasoljuk azt, hogy például a különböző európai országokban már meghonosodott olyan állampolgári technikát, mint a citizen's jury, az állampolgári tanácsot iktassuk be a magyar jogrendszerbe, legyen választható eszköz arra, hogy akár a helyi képviselő-testületek, de akár az országos jogalkotók ilyen állampolgári technikákkal tudják a leginkább érintett társadalmi csoportok véleményét becsatornázni a jogalkotási folyamatba.

És akkor, amikor eltérő érdekintenzitásról beszélünk, arra is figyelni kell, hogy nagyon gyakran úgy születnek meg törvények vagy akár helyi rendeletek, hogy hiába eltérő az érdekintenzitás, és tudunk beazonosítani állampolgári közösséget, amelyik nagyon erősen érintett egy jogalkotási feladatban, ha történetesen éppen annak az állampolgári közösségnek az érdekérvényesítési képessége rendkívül alacsony. Arról beszélek, amikor kifejezetten a marginalizált társadalmi helyzetű csoportokat érinti egy-egy jogszabály, a leggyengébb érdekérvényesítési képességgel rendelkező csoportokra alkotunk különböző szabályokat. Nem ezoterikus közösségekre kell gondolni. Arról van szó, hogy mi történik akkor, amikor mondjuk, a betegjogokról, a cselekvőképességet érintő szabályokról hozunk törvényeket. Jellemzően - idézőjelben - "politikai névtelenek" azok, akiknek a bőrére megy ki az egész jogalkotási folyamat. De szintúgy említhetem azt is, amikor olyan feladatok vannak, mondjuk, a parlament előtt, amelyek tipikusan például a kistelepüléseket érintik, olyan településformákat, olyan térségeket, ahol jellemzően nagyon alacsony a választói aktivitás. Éppen ezért már alapelvi szinten rögzíteni kellene azt, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból marginalizált csoportok véleményét kifejezetten és proaktívan be kell vonnia a jogalkotónak.

Nem értünk azzal egyet, hogy az úgynevezett stratégiai partnerség a jogalkotó diszkrecionális döntésén alapul. Mi egy olyan megoldást javaslunk, hogy a jogalkotási folyamatot ki kell nyitni. Meg kell húzni objektív feltételekkel azt a kört, hogy melyek azok a szervezetek, állampolgári közösségek, amelyek hatékony eszközökkel részt vehetnek a jogalkotási folyamatban, de gyakorlatilag arra gondolunk, hogy ha mondjuk, egy napilapban, egy internetes portálon a jogalkotási feladatot meghirdeti a jogalkotó, akkor bármely állampolgári közösség azonos feltételekkel bejelentkezhessen. A jogalkotó ne a saját szája íze szerint, hanem ezeknek a különböző közösségeknek a tényleges aktivitása szerint különböztethessen csak meg a jövőre nézve.

Komoly hiányossága ennek a törvényjavaslatnak, hogy feltűnően hiányoznak, szemben egy korábbi tervezettel, a szigorú határidők. Mi arra gondolunk, hogy akkor van értelme a társadalmi részvételt szabályozni a jogalkotásban, hogyha komoly határidőkkel tudunk dolgozni, komoly határidőkkel tudunk számolni. És akkor van értelme az állampolgári vélemények becsatornázásának, hogyha van garancia arra, hogy a törvényhozók, de a helyi jogalkotók is legalább megismerkedhessenek azokkal az állampolgári véleményekkel, amelyek egy-egy jogszabálytervezet kapcsán megszületnek. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, számunkra nem az a kardinális kérdés, hogy most az történik-e egy képviselő-testületben vagy a parlamentben, amit különböző társadalmi csoportok kikövetelnek ilyen egyeztetési folyamatokban, de az igenis kardinális kérdés számunkra, hogy akkor, amikor a bizottságban, mondjuk, egy képviselő szavaz, majd bejön a plenáris ülésre, vagy egy helyi képviselő-testületben a helyi képviselő szavaz, akkor legyen tudatában annak, hogy az adott kérdésben releváns társadalmi csoportok, különböző állampolgári közösségek milyen véleményt formálnak. Számunkra ez egy kardinális kérdés. És ehhez a lehetőséghez, illetve ehhez a kötelezettséghez, hogy minden egyes képviselő legyen képben arról, hogy a különböző állampolgári közösségek a jogszabálytervezetről mit mondanak, no, ehhez a kötelezettséghez tapasztanánk közjogi következményeket.

És szólni kell arról is, hogy az aránytalanul rövid véleményezési idő gyakorlatilag kiüresíti a társadalmi nézetegyeztetési folyamatokat. Igen, nem lehet folyamatosan forradalmi lázban tartani a jogalkotást. Igen, például alapvető életviszonyok esetében még egy egyéves jogszabály-előkészítési folyamatot is be kell tudni vállalni.

Megint csak arról van szó, hogy egy mostani sietségnek, a mostani, ha úgy tetszik: forradalmi jogalkotásnak az árát a következő években kell mindenkinek megfizetnie. Ha úgy alkotunk szabályokat alapvető életviszonyokra, hogy sem hatásvizsgálatok nincsenek, sem pedig a leginkább érintett társadalmi csoportok véleményével egész egyszerűen nem tud kalkulálni a jogszabályalkotó, akkor nagyon hamar a jogszabály érvényesülésének a hiányosságaival kell majd szembenézni.

Fontos elem továbbá az is, hogy a hatástanulmányokat, a különböző, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi-környezeti hatástanulmányokat minden esetben kötelező elkészíteni. És itt megint egy lényegi probléma az, hogy mi történik akkor, amikor nem a - idézőjelben - "rendes" úton, tehát nem kormányzati úton kerül be a parlamenthez egy törvényjavaslat, hanem amikor mi, képviselők egyéni indítványként terjesztünk be a tisztelt Ház elé különböző jogszabálytervezeteket. Azt gondolom, hogy a megalapozott döntéshez egyfelől az érintett és érdeklődő állampolgárok véleményének ismerete kell, másfelől a megalapozott döntéshez kell, hogy a különböző társadalmi-gazdasági döntések szociális-környezeti következményeivel pontosan tisztában legyünk.

Komoly kritikánk továbbá az is, hogy a törvénytervezet - szemben szintén korábbi jogszabályverziókkal - túlságosan tág körben szabja meg a társadalmi egyeztetés alól kivonható törvényhozási tárgyak körét. Arról van szó, hogy az LMP álláspontja szerint az 5. § (3) és (5) bekezdését egész egyszerűen el kell hagyni. Bőven elegendő a (4) bekezdésnek az adatvédelmi törvényt, tehát az információszabadságot korlátozó passzusa, tehát amelyik ad egy lehetőséget arra, hogy például amikor katasztrófahelyzet van, nemzetbiztonsági érdekek sérülnek, akkor el lehet tekinteni ezektől a kötelezettségektől. Minden egyéb korlátozás megint csak arra jó, hogy a társadalmi nézetegyeztetést ki lehessen üresíteni.

Sőt, mi tovább is mennénk. Nemcsak a tipikus jogszabálytervezeteket vonnánk be ebbe a körbe, de a különböző fejlesztési terveket, és itt hangsúlyosan gondolok a különböző önkormányzati fejlesztési koncepciókra, szintén bevonnánk ebbe a körbe, akkor is, ha történetesen nem rendeletben öltenek testet.

Végezetül én nagyon fontosnak tartom azt, hogy a beérkező különböző állampolgári vélemények egyidejűleg megismerhetőek, átláthatóak legyenek. Továbbra is arra szeretném kérni a kormányt, az előterjesztőt, hogy egy olyan törvényjavaslatot fogadjunk el, amelyik már tartalmazza azokat a lehetőségeket, hogy Magyarország egy deliberatív demokrácia irányába el tudjon mozdulni. Tehát teremtsük meg ezzel a törvénycsomaggal a lehetőséget arra, hogy például a különböző szektorális törvények speciális esetekben az állampolgári tanács technikájának az alkalmazását már most, illetve a közeljövőben kötelezően alkalmazható technikaként elő tudják írni.

Mi abban hiszünk, hogy akkor tudjuk a magyar demokráciát megújítani, akkor tudunk megfelelni a különböző legitimációs kihívásoknak, hogyha Magyarországon a különböző közhatalmi döntések, közfontosságú döntések az állampolgárok bevonásával, róluk, és nem nélkülük születnek meg.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  68  Következő    Ülésnap adatai