Felszólalás adatai

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Murphy számtalan rendkívül hasznos megállapítással élt, az egyik ilyen megállapítása az Országgyűlés működésére vonatkozik, mely szerint ha az Országgyűlés ülésezik, akkor az állampolgároknak sem a személye, sem pedig a vagyona nincsen biztonságban. Különösen igaz ez a megállapítás arra a két törvényjavaslatra, amit a mai napon vett tárgyalásba a Magyar Országgyűlés plenáris ülése.

A Magyar Szocialista Párt álláspontja a bizottsági kisebbségi előadók véleményéből jórészt körvonalazódik, ez számomra könnyebbséget jelent akkor, amikor a Magyar Szocialista Párt álláspontját ezekben a kérdésekben kifejtem.

Mindenképpen meg kell említenem itt az elején, hogy az a fajta tárgyalási mód és technika, amit a Ház választott e két törvényjavaslat tárgyalása kapcsán, nem ad alkalmat arra, hogy érdemben változtattassanak meg ezek a törvényjavaslatok. Különösen érzékelhetővé vált ez egyébként már a bizottsági viták alatt, illetve most a bizottsági vélemények ismertetésekor. Túlzás nélkül állítható, hogy kezd kialakulni egy politikai harctér, ahol a lövészárkok már most megmerevedni látszanak, holott - és ebben a patkó mindkét oldala eddig egyetértett - olyan kérdésről van szó, ami rendkívül fontos, nagyon sok embert érint, és megoldásra váró kérdések sokasága van.

A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint mind az úgynevezett külső, mind pedig a belső üzletrész-tulajdonosok vagyoni és gazdasági érdekeit is súlyosan veszélyezteti a hatályos jogi szabályozás és a körülötte zajló politikai hangulatkeltés - ennek jó néhány elemét itt is tapasztalhattuk. Meg kell oldani az üzletrészek problémáját, lehetővé kell tenni, hogy minden tulajdonos szabadon élhessen jogosítványával.

A Szocialista Párt egyébiránt támogatja, mégpedig ideológiai és formai megkötések nélkül a szövetkezés teljes szabadságát.

A továbbiakban is igyekszem, ahol lehet, mindkét törvényjavaslattal kapcsolatosan álláspontot kifejteni, de természetesen ez következetesen nem tartható, ezért az elején inkább az üzletrészjavaslattal, a végén inkább az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslattal kívánok foglalkozni.

A jó kérdés már fél megoldás. Háborúban ezt még inkább lehet érzékelni, mert ha valaki egy aknamező kellős közepén azt a kérdést teszi fel magának, hogy merre menjek, az esetek nagy többségében aknára szalad. Ha viszont azt a kérdést teszi fel magának, hogy mit csináljak, akkor nem feltétlenül kezd el fejetlenül futni, hanem valami más technikát talál, magának az utat kirobbantva egy nyugodt elvonulási lehetőséget biztosít.

(10.30)

Nem véletlen egyébként, hogy így az elejére ezt a harctéri példát hoztam. A Magyar Szocialista Párt megítélése szerint ugyanis a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslat elfogadása egyenértékű azzal, mintha egy-egy Hirosimát elpusztító atombombát robbantanának föl a magyar falvak mindegyike fölött. Szeretném megismételni: minden falu fölött egy-egy atombomba.

És hogy a véres valóságot egy kicsit képszerűbbé is tegyem - mert talán egy atombomba-robbanás nem mindenki számára nyilvánvaló -, úgy is értelmezhető ez a törvényjavaslat, mint amikor a harctéri sebesültek már nagyon várják, hogy jöjjön a vöröskereszt, helyette azonban aki megérkezik, egészen egyszerűen lemészárolja őket. Ez a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslat. És hogy érthetővé is váljék, hogy miről van szó: a külső üzletrész-tulajdonosokra hivatkozással önök azt mondják, lehetővé teszik azt, hogy hozzájusson vagyonához, hogy rendelkezhessen vagyonával. Ők azok a sebesültek, akik várják, hogy jöjjön a vöröskereszt, ehelyett kapják a mészárszéket.

Hogy a dolog rendkívüli horderejű, jelzi, hogy ma Magyarországon az Országos Szövetkezeti Tanács kimutatása szerint az ipari szövetkezetekben az üzletrésztőke nagysága 30,8 milliárd forint, és ez 180 ezer üzletrész-tulajdonos; a fogyasztási szövetkezetek üzletrésztőkéje 24,6 milliárd, ez 1 millió 48 ezer üzletrész-tulajdonost érint; a mezőgazdasági szövetkezetek üzletrésztőkéje 247 milliárd forint, és ez 1 millió 100 ezer üzletrész-tulajdonost jelent.

Azzal kezdtem, hogy egy jó kérdés már félmegoldás. Valóban az a kérdés, amit itt a törvény beterjesztése kapcsán hallottunk, hogy különbség van a ma hatályos jogrendben a külső és a belső üzletrész-tulajdonos között? Javaslom - és a Magyar Szocialista Párt nevében ezt más alkalmakkor is kell hogy javasoljam -, hogy véleményformálás előtt olvassák el a törvényeket, jelen esetben a törvényjavaslatot is, hiszen néhány bizottsági vélemény olyan indokokat hozott föl, mintha nem is olvasták volna magát a törvényjavaslatot. A ma hatályos törvényi szabályozás ugyanis nem tesz különbséget a külső és a belső üzletrész-tulajdonos között, különbség legfeljebb abban van, hogy vannak olyan üzletrész-tulajdonosok, akik tagjai a szövetkezetnek, és vannak olyan üzletrész-tulajdonosok, akik nem tagjai a szövetkezetnek.

Szeretném megjegyezni, hogy ez egy nonszensz, jogi értelemben nonszensz. Ennek ellenére az Alkotmánybíróságon is átment az 1992. évi I. és II. törvény, ennek a tudomásulvételével szabályozta a szövetkezetek működését. A mi megítélésünk is az, hogy ez a helyzet nem tartható. Különösen azért, mert azt a fajta a politikai hangulatkeltést teszi lehetővé, ami ilyen törvényjavaslat beterjesztéséhez vezet. Azt gondoljuk, hogy igazából az új szövetkezetekről szóló törvény is csak azért került beterjesztésre, hogy elfedje azt a valóságot, hogy itt tulajdonképpen az üzletrészvagyon valamilyen sajátos újraosztása a valós feladat.

De térjünk tehát vissza, hogy mi is itt a jó kérdés! A jó kérdés tehát az, hogyan lehet az egyébként alkotmányos és jogszerű, de méltánytalan helyzetet - ami az 1992. évi I. törvény hatálya alatt működő szövetkezetek tulajdonosai között áll fönn - rendezni. Ha pedig ezt a kérdést tesszük föl, akkor azt gondolom, a legelső dolog, amit meg kell vizsgálni, hogy ezt az egyébként alkotmányos helyzetet, amely méltánytalan, hogyan lehet méltányosan, az érdekeltek szempontjait figyelembe véve megoldani.

Megjegyzem, hogy akkor, amikor kormánypárti képviselőtársaim a '92. évi II. és I. törvény alkotmánysértő mivoltáról szólnak, lehet, hogy nem tudják, hogy ezzel egy nagyon határozott politikai és jogi vallomást tesznek. Tudatosan - vagy tudattalanul - közreműködtek annak idején abban, hogy elfogadják azt a törvényt, amelyik ilyen helyzetet teremt. Önök helyezték el tehát azt a bombát, amit most akarnak ennek a bombának - kellő távolságban állással - a felrobbantásával hatástalanítani. Igazuk van: megszűnik az üzletrészprobléma - mihelyt az üzletrész-tulajdonosoknak nincs üzletrésze. Ez a törvényjavaslat ugyanis egészen pontosan ezt tartalmazza.

Mi azt állítjuk, hogy alkotmányosan súlyosan aggályos a beterjesztett törvényjavaslat; ennek számtalan elemét képviselőtársaim megfogalmazták, bizottsági kisebbségi véleményként is. Egy nagyon fontos vonatkozására szeretnék most több időt vesztegetni.

Az alkotmány nem a szövetkezetek tulajdonát védi. Azt is, természetesen, és ez nagyon helyes. De - mint ahogy a Magyar Szocialista Párt álláspontja rövid ismertetésének elején elmondottakból is kitetszik - minket nem elsősorban a szövetkezetek létezése izgat. Az izgat bennünket elsősorban, hogy mi lesz annak az összességében 2 millió 328 ezer üzletrész-tulajdonosnak a vagyonával, amely üzletrész-tulajdonosok vagyonát az alkotmány - és gondolom, hogy ezt a polgári kormányhoz tartozók is pontosan tudják - védi. És azzal is tisztában van - gondolom - a polgári kormány, hogy ebből a vagyonból elvenni, ezzel a vagyonnal rendelkezni kizárólag e tulajdonosok, a tulajdonos magánszemélyek beleegyezésével, akaratával lehet. Ha az állam e beleegyezés és akarat beszerzése nélkül rendelkezik erről a vagyonról, ezt a vagyont is védik az erre az esetre szóló azonnali és százszázalékos kártalanítást előíró szabályok.

Ha pedig ezt látjuk, akkor súlyosan méltánytalan és alkotmányellenes helyzetet látunk. Hiszen a leírt törvényjavaslat, amikor - vélhetőleg bizonyos jóhiszeműséggel is - az úgynevezett közelebbről meg nem határozott üzletrésznévértéket egy közelebbről meg nem határozott tartozással állítja szembe, úgymond, nettósítja ezt a vagyont, akkor a ma jogalkotói, azok a képviselők, akik ezt elfogadják, tulajdonképpen elvesznek a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok vagyonából. Azt gondoljuk, ezt nem szabad megtennie az Országgyűlésnek.

Képviselőtársaim nagy figyelmet fordítottak azokra az összefüggésekre, amelyek az agrárgazdaság, a foglalkoztatás ügyeit érintették. De kérem, ez nem egy ilyen elvont valami! Ez munkahely! És akinek ma munkahelye van, annak e törvény erejénél fogva megszüntetik a munkahelyét. Kérem, ki fogja a munkahely elvesztését, az így kieső jövedelmet neki - bárki is - kárpótolni?

Azt nem mondhatják, hogy nem számolnak ezzel az eshetőséggel és lehetőséggel. Éppen ezért is mondtam én az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának az ülésén, hogy cinikus ez a törvényjavaslat. Hiszen a következményeket tudva, látva és akarva fogalmazzák meg azokat a szabályokat, amelyeknek a hibás és a célt el nem érő voltára az ellenzék igyekszik fölhívni a figyelmüket.

Szeretnék idézni: "Foglalkoztatáspolitikai szempontból a szövetkezetekben dolgozók foglalkoztatásának megszűnése egyes térségekben eltérő mértékű feszültségek válthat ki" - írja a hatástanulmány. Hol, mekkora munkanélküliséget fog okozni? De ez most talán kevéssé érdekes. Nézzük annak az embernek a szempontját, akitől ezek szerint cinikusan elveszik a munkahelyét! Neki ki fogja a kieső jövedelmét pótolni?

A munkahely elveszése mellett, azt gondolom, egy szövetkezet esetében méltányolni indokolt - politikai hozzáállástól függetlenül -, hogy valaki tag, illetve nem az. Tagi kölcsönt nyújtottak sokan saját szövetkezetüknek. Ki fogja ezt visszafizetni, ha - mint cinikusan mondják - felszámolásra kerülnek a szövetkezetek? De tovább megyek! Több próbálkozás volt az elmúlt időszakban, más kormányok esetében ennek az üzletrészproblémának a rendezésére. Ennek egyik elemeként a nyugdíjas tagok életjáradékra válthatták üzletrészüket, visszaadván azt a szövetkezetnek, és az bevonhatta ezt az üzletrészt. Mi lesz ezzel az életjáradékkal? Ki fogja folyósítani ezeknek a nyugdíjasoknak? A létszámukkal sem számol az előterjesztő!

Talán kevéssé a közvetlen érintett személyi körhöz tartozik - bár azt gondolom, nagy az átfedés -, hogy itt bizony meg fognak szűnni szövetkezetek, s ezáltal megszűnik az, aki megművelje a földet.

(10.40)

Ki fogja megfizetni a haszonbérleti díjat a földtulajdonosoknak? A földtulajdonosok kárát ki fogja megtéríteni, ha ezt a törvényt így elfogadják? Éppen azért azt gondolom, hogy teljesen okszerű és jogszerű a Magyar Szocialista Párt törekvése, amely úgy szól, hogy ha ezt a törvényt nem vonja vissza az előterjesztő, és a parlamenti vita menetében úgy látszik, hogy az észérvek nem használnak, akkor beterjesztjük a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok és a földtulajdonosok vagyonában az állam által igazságtalanul okozott károkért való kárpótlásról szóló törvényjavaslatot, mert úgy tűnik, hogy a szép szó nem használ. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Az alkotmányossági aggályok egyikét akként fogalmazzák meg, hogy ez csak a mezőgazdasági szövetkezetre vonatkozik. Tévednek, képviselőtársaim, és ne dugják strucc módjára a fejüket a homokba; nézzék meg az úgynevezett új szövetkezetekről szóló törvény 89. §-ának (2) bekezdését: ugyanezt a kötelmet tartalmazza az ipari szövetkezetekre és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekre is, amennyiben szövetkezetek akarnak maradni - de nyilván erről szól az új szövetkezeti törvény. Meg kell nézni - ezzel együtt is alkotmányosan aggályos -, hogy egy külön törvény más határidőt állapít meg az egyik tagi körre és más határidőt egy másik törvény másokra.

Felvetődik a kérdés, kinek jó ez. Nem szeretnék arra a holland példára hivatkozni, amelyről látnivalóan a miniszter úr nem tud; nyilván majd valamikor elrendezi, hogy a vezetése alatt álló minisztériumban ki milyen megbízást ad milyen cégeknek. De azt azért szeretném mondani, hogy az áfészek vagyonára akad jelentkező, és ha azt végiggondolják, hogy ma a kereskedelmi tőke vonatkozásában a szövetkezeti, tehát az áfészek vagyona az egyetlen magyar vagyon, amely még képes valamelyest ellenállni annak a globalizációs törekvésnek, amely ellen többször maguk a kisgazdák is szóltak, akkor talán mégiscsak érdemes lenne végiggondolni, hogy szabad-e ezzel ilyen formában foglalkozni.

A Magyar Szocialista Párt többször javasolta, hogy az ügyet hogyan kellene kezelni; én személyesen is részese voltam több ilyen előterjesztésnek. Nem változott a véleményünk, nem törvényhozási erőszakkal, hanem adórendszeri technikákkal, támogatásokkal, hitelekkel lehet ezt a helyzetet feloldani, úgy és olyan ütemben, ahogy az érdekeltek maguk ezt meg kívánják oldani. Természetesen annak nincsen akadálya, ha ezt gyorsítani akarja, akkor az ösztönzők beépítésével gyorsítsa ezt a kormány, meggyőződésünk, hogy most is ez lenne a helyes megoldás. Korábban ezeket a javaslatainkat elvetették, számtalanszor megerősítettük, hogy egy ilyen törvényjavaslat előkészítésében és elfogadásában természetesen partnerek vagyunk.

Az új szövetkezetekről szólván terveztem néhány dolgot felolvasni, hiszen azt gondolom, a napnál is nyilvánvalóbb, hogy nincs igazi összefüggés a beterjesztett új szövetkezetekről szóló törvény és a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége ENSZ által is jóváhagyott, elfogadott értékei között. Itt és most engedjék meg, hogy mindössze arra utaljak, amire az ENSZ-főtitkár is utalt az A/54/57. számú jelentésében a közgyűlésnek: "El kell ismerni a szövetkezeti mozgalom teljes autonómiáját és önszabályozó képességét. Szükséges annak elismerése, hogy a kormány a mozgalom belső ügyeibe való beavatkozását szigorúan az olyan intézkedésekre korlátozza, amelyek általában minden társaságra és vállalkozásra egyaránt vonatkoznak. Gondoskodni kell arról, hogy a szövetkezeti mozgalom képviselői teljes mértékben részt vegyenek a gyakorlatot érintő speciális törvények és adminisztratív szabályok és irányelvek megszövegezésében."

Azt gondolom, aki a vitában itt volt, az eddigi vitát hallgatta, tisztában van vele, hogy minden egyes, az ENSZ-főtitkár által megfogalmazott elvet a magyar kormány törvény-előkészítése megsértette. Ezzel nyilván nekik kell elszámolniuk.

Érdeklődéssel és tulajdonképpen örömmel hallgattam a miniszter úr előterjesztését. Kicsit persze zavart, hogy egy olyan álomvilágot láttam belőle kikerekedni, ami valójában nincsen Magyarországon, és éppen ez a Magyar Szocialista Párt álláspontja a szövetkezeti törvény kapcsán: éppen az a baj, hogy egy nem létező halmazra most törvényt hozni igazából nem feltétlenül szükséges. Még egyszer szeretném megerősíteni, az 1992. évi I. törvény a szövetkezeti üzletrészprobléma kezelésével és ezáltal a szövetkezeti üzletrészre vonatkozó törvényi szabályok megfelelő hatályon kívül helyezésével alkalmas arra, hogy a szövetkezés nemzetközi elveinek is megfelelően működő, Magyarországon gróf Károlyi Sándor óta működő szövetkezetek alakulhassanak, működjenek. Természetesen csak akkor, ha az állam nemcsak a vagyon osztogatásakor, hanem a szövetkezetek működésének során is figyelemmel van azokra a szempontokra, amit a miniszter úr megfogalmazott az előterjesztésében, és bízom benne, hogy az a kormányzati munka, amely a szövetkezetek működésének megfelelő adóügyi és támogatási körülményeit van hivatva kialakítani, legalább ilyen gyors lesz.

Ezzel együtt szeretnénk jelezni, hogy az új szövetkezetről szóló törvény számtalan ellentmondása mellett nem jól vagy egyáltalán nem kezel olyan fontos kérdéseket, mint a lakásszövetkezetek kérdése. Fontosnak tartanánk, hogy legalább az általános szövetkezeti törvénnyel egyidejűleg legyen a Ház előtt az a törvény, amely ezeknek a működését fogja szabályozni; és legalább ennyire fontos az iskolaszövetkezetek példája. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Összegezve: a Magyar Szocialista Párt azt kívánja, hogy a 3010. számú törvényjavaslatot vonja vissza a kormány. Azt javasoljuk, hogy anyagi támogatással és adókedvezményekkel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) segítsék a szövetkezetek tulajdonosait üzletrészproblémájuk megoldásában, hozzák osztalékképes helyzetbe a szövetkezeteket, segítsék elő a közös vagyon rekonstrukcióját és beruházásait, és azt gondoljuk (Az elnök ismét csenget.), hogy ezen az alapon értelmes szövetkezeti jogalkotás lehet Magyarországon, de csakis ezen az alapon. (Taps az MSZP soraiból.)