Felszólalás adatai

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Jómagam már az általános vitában elmondtam azokat az értékeket, amiket fontosnak tartok, és azt a nézőpontot, ahonnan ezt az alkotmányozást nézzük itt a parlamentben, ezért ezt nem szeretném elismételni. Szándékosan a sor végére jelentkeztem be, mert igyekeztem meghallgatni valahány képviselőtársamat, és elolvastam valamennyi módosító indítványt, amit a jobbikosok benyújtottak, így engedjék meg, hogy ezekre az indítványokra és az elhangzottakra egy kicsit átfogóan, kicsit összefoglalásképpen is reagálhassak ebben a pár percben, ami még visszavan.

Azt gondolom, hogy azok, akik vették a fáradságot, hogy az alkotmányozás előkészületében részt vesznek, ezek a politikusok és ezek az emberek felelősen viselkednek, felelősen gondolkodnak az ország sorsáról akkor is, ha nem a kormánykoalíció padsoraiban ülnek. Akik meg nem vesznek részt az alkotmányozásban, noha erre képviselői esküjük is kötelezné őket, azoknak a felelőssége meg, úgy gondolom, majd megállapíttatik. Közös a felelősségünk annak a rendszernek a megállapításában, ami a jövőben a társadalmi működésünket fogja rendezni, közös a felelősségünk abban is, hogy felelősen gondolkodjunk az egyén, a közösség, a település, a nemzet sorsáról egyaránt.

Ezért szeretnék külön utalni a felszólalásomban arra, ami úgy érzem, a mai nap egyik legfontosabb feszítő különbsége volt a Jobbik és a Fidesz-KDNP-frakció felszólalásai között, ez a szuverenitás kérdése. A Jobbik-frakció szereti magának kisajátítani a nemzeti szuverenitás védelmét. Higgyék el nekünk (Novák Előd: Szívesen megosztjuk!), hogy ez legalább annyira fontos, legalább annyira fontos nekünk, mint önöknek.

Az is nagyon fontos, hogy azt is pontosan megfogalmazzuk, önök is, hogy a nemzet szuverenitása miből eredeztetik. A nemzet szuverenitása az ember szuverenitásából eredeztetik. Az ember önmagától választ közösséget magának, családot, települést, nemzetet, hazát. Azt gondolom, hogy pusztán a nemzeti érdeket hangoztatni, annak a figyelembevétele nélkül, hogy mi vesz körül minket, milyen világban élünk, milyen hatások vesznek körül minket, ez önmagában egyoldalú megközelítés. Azt gondolom, hogy a szuverenitás dolgában a legfőbb cél az lehet, hogy az egyes embernek, legyen az magyar, német, holland vagy bármilyen ember, az egyes embernek az alapvető jogai ne sérülhessenek, az emberi méltósága ne sérülhessen. Ha a közösségi jog és a magánjog, az egyén joga összetűzésbe kerül - és ez előfordul egyébként magánszemély és település, előfordulhat akár a helyi közösség és az ország érdeke között, előfordulhat az ország és az Európai Unió érdeke között, és előfordulhat sokféle összefüggésben ez a szuverenitás kérdése -, akkor egy dolog lehet közös nevező mindannyiunk számára, ez pedig az, hogy azt a kérdést, hogy melyik érdek való előbbre, a helyi, a nemzeti, az európai uniós és lehetne sorolni, hogy melyik sorolható előbbre, ezt mindig az kell hogy eldöntse, hogy mi szolgálja leginkább az emberi méltóságot. Ebben nincs kizárólagosság, nemzeti kizárólagosság, sem települési kizárólagosság, sem egyéb kizárólagosság. Azt gondolom, ebben a vitában azt érdemes végiggondolnunk, hogy az adott ügyben, amilyen ügyben ez a kérdés felmerül, az emberi méltóságot mi szolgálja leginkább.

Egy másik gondolat, ami a mai vitában sokszor szerepelt, hogy milyen államhatalmi berendezkedés a helyes. Úgy gondolom, hogy aki a magyar történelmet ismeri, a világtörténelmet ismeri, az tudja, hogy nem azon múlik, hogy egy ország, egy nemzet egészségesen működik-e, meg tudja-e védeni a saját érdekeit, a polgárainak biztosítja-e az alapvető emberi jogokat, hogy milyen állami berendezkedése van, hiszen volt királyságban is olyan, amit szívesen felednénk, volt demokratikus köztársasági államforma is olyan időszak, amit szívesen felednénk. Nem hiszem, hogy az államhatalmi berendezkedésen múlik az, hogy egy ország a polgárainak biztosítja-e az alapvető emberi jogokat, hanem azt gondolom, hogy a kölcsönös tiszteleten alapul elsősorban, aminek egy parlamenti vitában is meg kellene egyébként jelennie, és amikor valaki jószándékúan a tudását kívánja átadni, akkor azt érdemes meghallgatni, és nem süketek párbeszédében a magunk igazát szajkózni. Engedjék meg ezt a személyes megjegyzést csak ahhoz a rövid intermezzóhoz, ami volt itt néhány órával ezelőtt.

Végül összefoglalásképpen Böjte Csabát idézném a további közös tevékenységünkhöz; azt gondolom, őt talán mindannyian tisztelettel fogadjuk ebben a Házban. Böjte Csabától hallottam egyszer ezt a gondolatot, és nagyon fontosnak érzem az alkotmány további készítéséhez: nem létezik szabadság igazság nélkül, és nem létezik igazság szeretet nélkül. A szeretet pedig - lehet, hogy patetikusnak tűnik sokaknak - nem más, mint az emberi méltóság kölcsönös elismerése, az emberi méltóság feltételeinek a biztosítása és az ebben való tevőleges részvétel. Azt gondolom, hogy az alkotmánynak is azokat a rendező elveket kell megfogalmazni, amelyek ezeken az elveken nyugodnak. Csak az az ország, csak az a nemzet lesz életképes a jövőben, amely képes ilyen eszmerendszer mentén működni, és csak az a parlament lesz majd működőképes, ahol ezt egyébként meghalljuk, amikor egymáshoz szólunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)