Felszólalás adatai

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Bár nagyon élveztem a kétperces hozzászólásokat, de azért visszaterelném a beszélgetés fonalát a törvényjavaslathoz. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Mindannyian, akik itt ülünk, valószínűleg érezzük azt, hogy a magyar választópolgárok bizalma megrendült a politikában, a politikusokban, a politikai intézményekben, és ezzel kapcsolatosan úgy látszik, a Fidesz válasza az, hogy a politika egy kicsinyítő képzőt kap, minden kisebb lesz, ami a politikával kapcsolatos, kisebb lesz a parlament, kevesebb lesz az önkormányzati képviselő, és ezek szerint rövidebb lesz a kampány is.

Azt gondolom, nem biztos, hogy ez a jó irány, és ahogy a választási rendszer kapcsán a parlament létszáma valószínűleg a legkevésbé fontos tényező, és vannak valós és egyébként nagyon súlyos problémák, amelyeknek egyébként a megakadályozását éppen a már az alkotmányba foglalt maximum 200 fős létszám fog megakadályozni, itt is úgy érzem az eljárási jogszabály kapcsán, hogy megint egy álproblémába futunk bele, ahelyett, hogy a valódi problémákról beszélgetnénk.

Legyen rövidebb a kampány, nyilván ezzel nagyon nehéz nem egyetérteni, és nagyon adják magukat azok az érvek, hogy akkor legyen olcsóbb is a kampány, hiszen rövidebb idő alatt kevesebb pénzt lehet elkölteni, kevésbé zaklassuk a polgárokat, hiszen rövidebb idő alatt kevésbé lesznek kitéve az ajánlócédula-gyűjtők zargatásának.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy van némi bája, valami diszkrét bája annak, hogy éppen fideszes képviselőtársaim érvelnek ezzel, hiszen például a Fidesz volt az egyik párt, amelyik a kampánymonitor, a Transparency International és a Freedom House kampánykiadásait becslő számításai szerint jócskán túllépte a törvényes keretet az országgyűlési kampány során a Szocialista Párttal együtt.

(19.10)

Éppen a fideszes politikusok beszéltek arról a kampány során, hogy ők legalább kétmillió beszélgetést szeretnének a választókkal folytatni az ajánlócédula-gyűjtés kapcsán. Úgy látszik, hogy ha a fideszes aktivisták mennek a választókhoz, akkor az beszélgetés, ha egyébként általában merül fel ez a kérdés, akkor az inkább a választópolgárok zavarása, de ez csak talán egy rosszindulatú felvetés volt a részemről.

A rövidebb kampány kapcsán meg az ajánlócédula-gyűjtés behatárolása kapcsán valóban nagyon sok probléma van, de ezekről a problémákról egyáltalán nem beszél ez a javaslat. Az egyik probléma a kampányfinanszírozás problémája. Azt kell mondjam, azáltal, hogy rövidebb a kampány hivatalos időzítése, 72 napról 60 napra csökken, nem kevesebb pénzt lehet majd elkölteni a pártok részéről, hanem éppen hogy több pénzt lehet elkölteni. Nagyon egyszerűen azért, mert Magyarországon a kampányfinanszírozás nagyon rosszul van szabályozva.

Egy álszent és képmutató törvényünk van, amelyet álszent és képmutató módon az elmúlt években a politika nem tudott korrigálni, és végül is a civil társadalom kezdeményezéseként született meg az a javaslat, amely talán a legkomolyabban vehető javaslat kampányfinanszírozás terén. És pontosan tudjuk, hogy ameddig nincsen választási kampány, nincsen kiírva választás, addig a pártok tulajdonképpen számolatlanul költhetik a pénzt óriásplakátokra, bármi másra. Más dolog, hogy utána is számolatlanul költhetik, hiszen a törvényi szabályozás betarthatatlan, és semmilyen problémát nem okoz az, hogy egyszer csak beslattyognak az Állami Számvevőszékhez, és homlokukra csapva azt mondják, hogy nahát, pontosan 386 millió forintot költöttünk, micsoda szerencsénk volt, hogy éppen belefértünk a limitbe. Azáltal, hogy a kampány később kezdődik, az azt jelenti, hogy nincsen kampányidőszak, és ott viszont tényleg semmilyen elszámolással nem tartoznak a költéseikkel kapcsolatosan.

Nem véletlenül van az, hogy a Lehet Más a Politika egyik első kezdeményezése éppen a kampányfinanszírozás átláthatóvá tételére vonatkozó javaslat, ami tulajdonképpen a Transparency International, a Freedom House és az Eötvös Károly Intézet korábban megfogalmazott, és sajnos a parlament elé már csak az utolsó pillanatban kerülő javaslat volt egy apró módosítással. Amennyiben képviselőtársaim az olcsóbb és az átláthatóbb kampány hívei, bármelyik frakcióban üljenek is, akkor várjuk az ő támogatásukat ehhez a javaslathoz.

A másik probléma az ajánlócédula-gyűjtés problémája. Valóban igaz az, hogy nagyon sok botrány volt most a választási eljárással kapcsolatosan, de ezek közül semmit nem old meg ez a mostani javaslat, miközben vannak benne olyan apróságok, amelyekkel egyet lehet érteni, például a kampánycsend lerövidítése; tulajdonképpen még abba is belemennék én személy szerint, hogy akár töröljük is el a kampánycsendet, de az, hogy a szombati napra ne vonatkozzon, ez mindenképpen támogatható.

De azt gondolom, hogy az igazi fő probléma az ajánlócédula-rendszer ügye, ami úgy, ahogy van, tarthatatlan. Az összes probléma, ami miatt körüllengte a botrány szele a választási napokat vagy az egész választási időszakot, azok mind az ajánlócédula-rendszerrel kapcsolatosak voltak. Ez a rendszer úgy rossz, ahogy van. Mindenképpen fontos, hogy ha nem is most, de például a parlamenti reformbizottságban vegyük föl ezt a kérdést. A Lehet Más a Politika egyébként eltörölné az ajánlócédula-rendszert. Mi azt gondoljuk, hogy nincsen igazából nyomós érv arra, hogy a választópolgárok elé kerülő alternatívákat valamilyen bürokratikus szabály szerint megszűrjük. A választók elég bölcsek ahhoz, hogy tudják, melyik pártra akarnak majd szavazni. De természetesen most ez egy nagyobb falat annál, hogy az egész ajánlócédula-rendszert kidobjuk az ablakon, bár szerintem megérett erre a helyzet.

Akkor beszéljünk erről a bizonyos 9 napról, és beszéljünk arról, hogy tulajdonképpen milyen érvek hozhatók föl amellett, hogy a korábbi 35 nap helyett 9 napra rövidítsük le az ajánlócédula-gyűjtés időszakát. Azt gondolom, hogy ilyen érvek nincsenek, és meg kell mondjam, hogy az ajánlásban sem soroltak föl ilyen érveket az ajánlattevők, és itt a Házban is, amik elhangoztak, azok szerintem nem igazából erős érvek, elég könnyen megcáfolhatóak.

Elhangzott az az érv például, hogy a legtöbb választópolgár már az ajánlócédula-gyűjtés legelső napjaiban odaadja a céduláját, és igazából akkor lehet a legtöbb ajánlócédulát gyűjteni. Én, mint az LMP kampányfőnöke, azért az utolsó napokban igencsak sok évet öregedtem, amikor az utolsó napokban sikerült a Lehet Más a Politika jelöltjeinek számos helyen összeszedni az ajánlócédulákat.

Szeretném előre leszögezni - bár jobbikos képviselőtársaim, és nem vonom kétségbe az őszinte aggódásukat a Lehet Más a Politika politikai pályafutásával kapcsolatosan; tényleg, tehát most tulajdonképpen köszönöm, hogy megvédtek minket. De nem a Lehet Más a Politika - hogy mondjam - pártpolitikai érdekeit szeretném szolgálni a felszólalásommal, mert azt gondolom, hogy most már azért a Lehet Más a Politika ismertsége a sokszorosa a korábbinak, és nekünk igazából azért ment lassan az ajánlócédula-gyűjtés, mert egyszerűen az állampolgárok nem tudták, hogy kik vagyunk. Nyilván ez a probléma azóta megszűnt. De ezzel együtt is azt gondolom, hogy egyáltalán nem életszerű az, hogy a választópolgárok az első napokon odaadnák a cédulákat. Nyilván a Fidesznek voltak ilyen tapasztalatai, amikor az első napokban akarta begyűjteni az összes ajánlást, de voltaképpen az ajánlócédula-gyűjtés menete egyáltalán nem úgy néz ki, ahogy itt a képviselőtársaim elmondták.

Azt sem gondolom, hogy 9 nap alatt kevesebb visszaélést lehetne elkövetni, mint 35 nap alatt. Éppen azért, mert azok, akik nagyon össze akarják szedni a cédulákat, és nem nagyon vannak morális gátjaik, azok 9 nap alatt ugyanazokat a disznóságokat el tudják követni, mint 35 nap alatt. Nem hiszem, hogy a rövidítésnek lenne ilyen hozadéka.

Egyetlen hozadéka lehet, amit már képviselőtársaim az ellenzéki frakciókból többször elmondtak, és én nem akarom ezzel újra húzni az időt, hogy ez a fajta szigorítás egy teljesen indokolatlan, nagyon nehezen védhető, brutális támadás a politikai elit, a politikai establishment potenciális kihívóival szemben. Gondoljunk bele abba, hogy a magyar politika miért olyan, amilyen. Részben azért, mert a magyar politikai intézményrendszer olyan magas intézményi küszöböket állít a parlamentbe való bejutással szemben, például a kampányfinanszírozással, az ajánlócédula-rendszerrel, a parlamenti küszöbbel, hogy egyszerűen a politikai elit az elmúlt húsz évben ült a babérjain, és nem kellett szembesülnie a kihívóikkal.

Ez egy olyan elégedetlenséget okozott a magyar választók milliói számára, ami berepített két, egyaránt új, bár egymástól ideológiájában nagyon különböző, de mégiscsak az antiestablishment üzenetet magában hordozó pártot a parlamentbe. Húszévente van ilyen forradalom, szerintem ez tényleg valóban egy forradalmi átalakulás volt. De alapvetően úgy lenne a helyes, ha a magyar parlamenti pártok folyamatosan éreznék a kihívóikat. Mert ezek a kihívóik, mint egy rendes, tisztességes piaci verseny esetén az üzleti életben vagy a gazdaságban, úgy a politikában is folyamatosan éreztetnék azt a bennlévőkkel, az establishment tagjaival, hogy nem ülhetnek a babérjaikon, és szedjék össze magukat.

Az elmúlt években az, hogy a magyar politika ennyire kiüresedett, és az a fajta hitelvesztés, ami kialakult - amit éppen ezzel a politikai kicsinyítéssel próbál most a Fidesz elsősorban retorikai szempontból kezelni -, az éppen ezeknek az intézményi küszöböknek volt betudható. Meg kell nyitni a parlament kapuit a szónak ebben az értelemében, és akkor tényleg majd lehet más a politika hosszabb távon is. És még egyszer mondom, nem az LMP érdekében szeretnék felszólalni, hanem a politikai rendszerünk nyitottsága érdekében.

Tehát azt gondolom, hogy a tartalmi érvek nagyon nyomósak ezzel a 9 napos rövidítéssel szemben, és azért vannak az eljárással kapcsolatos nyomós érvek is, amik miatt a Lehet Más a Politika számára ez a módosítás mindenképpen elfogadhatatlan. Egyrészt egyáltalán nem elegáns dolog az, hogy néhány hónappal a választás előtt hozzányúlunk a választási szabályokhoz. Amikor a képviselőtársaim amellett érveltek, hogy ez a bizonyos paritásos bizottság 2011 júniusáig alkossa meg az új választási rendszer körvonalait, akkor éppen azzal érveltek, hogy azért kell ilyen relatíve rövid mandátumot adni ennek a bizottságnak, mert utána a pártoknak, a választóknak, a kormányzatnak fel kell készülnie arra, hogy ebben az új rendszerben lebonyolítsa az új választást.

Most valószínűleg október elején önkormányzati választás lesz, és gyakorlatilag mindent megváltoztatunk, az összes létező szabályt. Ezen a választáson nem 90 egyéni választókerületet kell majd megrajzolni, hanem sok ezer választókerületet, mégis belefogunk abba, hogy most átírjuk a szabályokat. Ez nem elegáns, de ezen már túl vagyunk, ezt már egyszer elmondtuk más szabályok kapcsán.

De itt van az a következő dolog, hogy éppen ma szavaztunk az önkormányzati választásokkal kapcsolatos törvénymódosítások módosítóiról, még nincs meg a végszavazás, de már lezártuk a vitát. Egyáltalán nem mindegy az, hogy azokat az ajánlócédulákat, amikről egy másik törvény kapcsán már egyszer döntöttünk, ezeknek a száma tulajdonképpen már ott van a Ház asztalán, egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket az ajánlócédulákat nem 35 nap alatt kell összegyűjteni, hanem 9 nap alatt.

(19.20)

Én például biztosan egészen más szellemben nyilatkoztam volna ezekről a javaslatokról, ha tudom, hogy közben a kormánytöbbségnek ilyen szándékai vannak. Miközben például a budapesti főpolgármester-választáson a négyszeresére emeljük az ajánlócédulák számát, közben megharmadoljuk, sőt megnegyedeljük inkább - ha felfelé kerekítek - az erre fordítható időt. Ez a két dolog nagyon szorosan összekapcsolódik, és szerintem enyhén szólva is vitatható, hogy a kormánytöbbség tulajdonképpen leszalámizva a választási rendszer különböző elemeit, különböző időpontban terjeszti be ezeket a javaslatokat.

Végül eljárási problémákat vet fel az is, hogy mi a túrónak csinálunk egy paritásos bizottságot, ha például most így belenyúlunk a választójogi törvénybe. Nem ott kellett volna ezeket megbeszélni? Azt kell mondjam, hogy ez nagyon erősen kétségbe vonja azoknak a szép szavaknak a hitelességét, amiket a kormányzó többség és a miniszterelnök úr is mondott az elmúlt napokban itt a Házban, ami a konszenzus kereséséről szólt, arról, hogy a nemzeti egységben majd mind egymás keblére fogunk borulni. Én azt gondolom, hogy ebben a javaslatban - hogy mondjam - megmutatta foga fehérjét a kétharmados többség.

Én azt gondolom, hogy itt van az a pont, amikor még meg lehet állni. Én arra kérem a fideszes és KDNP-s képviselőtársaimat, hogy gondolják át ezt a dolgot. Most egy olyan úton indulhat el az egész parlamenti politizálás hangneme, ami más lesz, mint amit eddig szerettünk volna. Mi - legalábbis az LMP-frakció nevében mindenképpen el tudom mondani - tényleg azzal a szándékkal jöttünk ide a parlamentbe, és azért hagytuk föl a civil szakmánkat, hogy megváltoztassuk a politika hangnemét, hogy a parlamenti és a parlamenten kívüli politika is a konszenzusok világáról szóljon.

Ez az a pont szerintem, ahol még meg lehet fordulni a többségnek, mert konszenzust tényleg olyanokkal tudunk találni, akik nem mondják azt például itt a parlamentben, hogy az ellenzék akadályozza a többséget. Mondjuk, az LMP 16 képviselője akkor tudná akadályozni, ha odaláncolná magát a bejárathoz, tehát nem gondolom, hogy nekünk ilyen szándékaink vannak. (Kósa Lajos: 17 kapu van a Parlamentben, reménytelen. - Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Fákat, atomvonatokat meg tudunk így állítani, nyilván egy kétharmados többséget nem tudunk megállítani. Nem is akarunk, tehát én újra - hogy mondjam - képletesen kinyújtanám az LMP kezét, hogy módosítsuk ezt a 9 napos határidőt, és nem az LMP érdekében, mert mondom, mi most már vagyunk abban a helyzetben, hogy megcsináljuk ezt, hanem azért, hogy a politikai elit továbbra is érezze azt, hogy igenis vannak kihívói, és ne üljön a babérjain, és ne legyen húsz év múlva megint egy újabb óriási politikai válság Magyarországon amiatt, hogy bezártuk a kapukat, és kinyírtuk a politikai ellenfeleinket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP, az MSZP és a Jobbik soraiban.)