Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor e javaslat általános vitáját tárgyaltuk, elmondtam a minisztérium képviselőjének, Németh Szilárd államtitkár úrnak azokat a problémákat, amelyek miatt nagy valószínűséggel nem tudom támogatni ezt a javaslatot. Érdekes időszakon vagyunk túl, mert az ember tud nemet is mondani, de azt nem mindig veszik figyelembe. Nagyon reménykedtem abban, hogy azokat a felvetéseimet, amelyeket az általános vitán előterjesztettem, majd a bizottság képviselői megfontolják, és valamilyen másfajta rendelkezéseket vagy másfajta szabályozást alkalmaznak, vagy marad az eddigi régi.

Mik voltak ezek a legfőbb problémák a javaslattal? Az első az, hogy amikor a polgári életből beöltözik akár egy komoly szakértelemmel bíró ember, akkor ő akár megkaphatja azt a rendfokozatot is, amelyet több évtizedes szolgálat után nyernek el az élethivatás-szerűen a honvédségben szolgáló polgártársaink. A másik komoly problémám volt a rendelkezési állomány gyakorlatilag korlátlan elrendelési lehetősége mindenféle indok nélkül, ami már eddig is nagyon komoly feszültséget teremtett a szervezetben, és ennek az intézkedésnek a lehetőségével nagyon sok katona úgy él, olyan függelmi viszonyban él a feljebbvalóival, hogy ő ne kerülhessen egy-egy politikai változás vagy valamifajta belső hatalmi harc eredményeként ebbe a helyzetbe.

A harmadik komoly problémám volt  és gyakorlatilag a javaslattal ez a legnagyobb probléma  a 400 órás túlmunka. Én annyira reméltem, most újra végignéztem, hogy a módosításokban esetleg ez benne vane, hogy kiveszik, hiszen a katonák már eddig is  lévén alapvetően egy 24 órás szolgálatot ellátó szervezeti rendszerről beszélünk  eleve nagyon sokat vannak szolgálatban, ügyeletben, és így még ezt a 400 óra pluszmunkát rájuk oktrojálni, ez azt jelenti, hogy akár az év kétharmadában nem tudnak egyáltalán egy darab pihenőnapot sem megkapni, ha ezt a lehetőséget a Magyar Honvédség vezetői kihasználják, és valóban erre kényszerítik a katonákat.

Az is tény, hogy ma azért békeidőben vagyunk, és nincsenek olyan komoly krízisek, amelyek akár indokolhatnák ezt a fajta túlmunkaelrendelést, mégis azt gondolom, hogy békeidőben ezt semmiképpen nem volt indokolt ide elénk hozni. Bármifajta háborús konfliktus esetén pedig úgyis készen kell állnia nemcsak a katonáknak, hanem az ország egész lakosságának, akik képesek a harcokban részt venni, illetve azoknak, akik munkájuk okán, mindennapi feladataik okán kell hogy szolgálják ilyenkor a hazát.

Ez volt az a három fontos neuralgikus kérdés, amiről azt gondoltam, hogy a Honvédelmi bizottság kormánypárti képviselői meghallják a hangomat, és esetlegesen másképp szabályozzák ezeket a kérdéseket, de nem talált meghallgatásra, úgyhogy azt tudom mondani államtitkár úrnak és képviselőtársaimnak is, hogy jó szívvel egy országgyűlési képviselő erre a javaslatra csak nemmel szavazhat.

Ténykérdés, hogy ebben számtalan egyéb rendelkezés van, az árvák támogatásától kezdve nagyon sok olyan jóléti és indokolt rendelkezés, amit esetlegesen jogszabályi koherenciazavar miatt kellett megtenni, vagy eddigi hiányos szabályozás miatt, de sajnos ezek a nagyon súlyos kérdések kényszerűen elhalványítják azoknak a komoly kérdéseknek a jelentőségét is, mert sajnos egy salátatörvényben van itt mindez, és arról csak együtt tudunk szavazni, így azt tudom mondani, hogy ez a javaslat nem támogatható. Köszönöm szépen.